Szeptemberi teendők

A gyümölcstermő fák, bokrok két-három ezrelékes Wuxálos vagy hasonló levéltrágyázást kapjanak, egy-két alkalommal. Ha eddig elmulasztottuk, most kötözzük le az alakítandó sövénygyümölcsösök hajtásait vízszintest megközelítő helyzetbe. Ha túl sok a hajtás, néhányat távolítsunk el tőből. A fiatal fák koronaformálásához szükséges hajtásai alatt előretörteket arasznyi sávban tőből vágjuk le. Amelyeket sajnálunk levágni, kötözzük szintén közel vízszintes helyzetbe. A korosabb fákon megjelenő ún. vízhajtásokat is le kell vágni. Csak azokat hagyjuk meg, amelyeket az elpusztuló, hiányzó részek pótlására tovább akarunk nevelni.
A fákon felfelé törő hajtásokat lemetszés vagy lekötözés helyett tengelyük körül kézzel megcsavarva megroppanthatjuk, s így termővesszőkké válhatnak. Metsszük le a gyümölcstermő bokrok pusztulásnak indult vesszőit és a letermett málnavesszőket is, ha eddig nem került rá sor. A leszüretelt fák, gyümölcstermő bokrok, fiatal telepítések alját ássuk fel sekélyen, s ha szükséges, alaposan öntözzük meg tövüket. A cseresznye- és meggyfákon (1) – ha túl sűrű a koronájuk – végezzük el a ritkítást.
Az őszibarackfákról is le kell vágni azokat a vesszőket, amelyekről idén szedtünk termést, mégpedig a kiágazódásuk közelében, hogy csak egy-két alsó oldalhajtás maradjon belőlük.
A gyümölccsel láthatóan túlterhelt szilva-, dió-, körte-, almafa ágakat a felső harmaduknál támaszszuk alá. Fontos a hullott gyümölcsök rendszeres gyűjtése és megsemmisítése. A kései érésű gyümölcsfáknál még növényvédő permetezésekre is sor kerülhet, akárcsak a letermetteknél. Az idős – hároméves – szamócást újítsuk fel a legbővebben termő töveken fejlődött és legyökerezett indanövények ültetésével.
A szőlőt is jó alaposan öntözzük be. Végezzük el az utolsó kötözést, és az elsőt vágjuk fel (ha még megvan). Be kell fejezni a csonkázást is. Azzal is segíthetjük a bogyók érését, ha leszedjük a fürtöket beárnyékoló leveleket (2), és megfelelő igazítással a tőke belsejében kifejlődött fürtöket a külső részére fordítjuk. Vigyázzunk, hogy ne kerüljenek közvetlenül erős napra az eddig levelek árnyékában levő bogyók. Közben érdemes a fürtöket átnézni és a csoportosan pusztuló bogyókat ollóval kicsípni.
Zacskózással csak akkor védjük a fürtöket, ha már gondoskodtunk a kórokozók elleni védelemről (permetezéssel, porozással), különben könnyen rothadás léphet fel. Egyéb növényvédelmi tennivalókról – a tetvek és más rovarkártevők vagy gombakórokozók elleni védelemről – se feledkezzünk meg. Ha kezdenek színeződni, zsendülni a bogyók, elérkezett az utolsó kapálás ideje.
A veteményesben a termésüket érlelő zöldségnövényeket már ne tápoldatozzuk, és szüntessük be az öntözésüket is, hogy megfelelően beérhessenek. Arra azonban továbbra is ügyeljünk, hogy ne érlelhessenek magot közöttük a gyomnövények: már előbb szedjük ki őket, lehetőleg tövestől. Aki szereti a különlegességeket, most vessen a csak következő tavasszal beérő, de rendkívül ízletes, (spárgához hasonlóan fogyasztható) feketegyökeret, a vadon is megtalálható, szinte egész télen át szedhető mezei, vagy más néven galambbegy salátát és a még a fagyok beálltáig jól kifejlődő hónapos retket (20-30 cm távolságban húzott kis árkokba). A téli sarjadékhagyma kifejlődött sarjhagymáit is most válasszuk le, hogy minél előbb legyen belőle tavasszal zöldhagyma. Ekkor szét is szedhetjük, vagyis tőosztással szaporíthatjuk a már kifejlett téli sarjadékhagyma töveket. Ugyancsak ebben az időszakban szaporíthatjuk tőosztással a metélőhagymát.
A virágoskertben most már el kell vetni a gyorsan fejlődő kétnyári virágok, az árvácska, a százszorszép, a török szegfű és a nefelejcs magját. Az elvirágzott évelők és kis cserjék tőosztással végezhető szaporításának, esetleg áttelepítésnek is ez az időszaka. A már összenőtt, elgyomosodott sziklakerti rész újraformálásával se várjunk tovább. Ilyenkor próbálkozhatunk még a szépségük és termetük miatt szaporításra érdemesnek tartott örökzöld növények, valamint az alacsony és kúszórózsák arasznyi hosszú, levágott hajtáscsúcsainak dugványozásos szaporításával (3). A rózsatövek vadhajtásait a földből kibontva, tőből vágjuk le, és a már elnyílt virágrészeket is távolítsuk el. Az örökzöld és tűlevelű sövények metszése is most időszerű, az egyéb sövényeket pedig már másodszor-harmadszor kell nyírni.
Az örökzöldek átültetéséhez is most foghatunk hozzá, és újak ültetéséhez is alkalmas ez az időszak. A kora tavasszal virágzó apró hagymások és gumósok: a sáfrány, a hóvirág, a tőzike, az írisz, a tulipán, a jácint, a nárcisz, a fürtös gyöngyike, a császárkorona, illetve a pünkösdirózsa, a csillagvirág, a szellőrózsa ültetésének, átültetésének ideje is most következik el. Ezek kisebb-nagyobb csoportban a gyepbe kerülhetnek. A kerti gyep nyírása is szükséges lehet még.
Ilyenkor a nyírást lehetőleg kövesse a nyesedéket is összegyűjtő alapos gereblyézés. Elvirágzásuk után szaporíthatjuk és áttelepíthetjük a liliomokat is. Ez addig lehetséges, amíg újból meg nem gyökeresednek és ki nem hajtanak.