Vásárlási, összeállítási tanácsok

A működő autómodellek izgalmas világa nagyon változatos, ezért a kezdők eleinte nehezen igazodnak el az útvesztőiben. Elkél tehát némi segítség e téren is. Kezdetben kizárólag az elektromos modelleket igyekszünk nagyító alá vonni, ugyanis lényegesen népszerűbbek mint a robbanómotoros autók, amelyek sokkal több figyelmet és szakértelmet igényelnek mint az akkus meghajtásúak. Arról már nem is beszélve, hogy az áruk is két-, háromszorosa az elektromos meghajtású járgányokénak. A modellboltok bőséges választéka ma már szinte kizárólag 1/10-es méretarányú járművekből áll. Korábban ugyan nagyon elterjedt volt az 1/12-es lépték is de – valószínűleg a szerényebb méreteik, szűkös terük miatt – teljesen eltűntek. Használtan még fel-fel bukkan belőlük néhány, de jelenleg a náluk valamivel nagyobb 10-esek uralják a teret. A robbanómotoros autók közt találunk 1/8-os méretűt és érdekes módon egyre gyakoribbak az impozáns 1/5-ös léptékűek is, amelyek 22 cm3-es motorjaikkal (és az egekben levő áraikkal) az autómodellek királyainak mondható kuriózumok.
Mi azonban maradjunk csak a földön, azaz az 1/10-es elektromosoknál! Magyarországon a legelterjedtebbek a japán Tamiya gyár által gyártott modellek, ám ettől függetlenül más neves márkájú járműveket is árusítanak. Az alkatrész-utánpótlás szempontjából a Tamiyáé az elsőbbség, és az sem elhanyagolható szempont, hogy ezek a modellek rendkívül élethűek. (Ez nem mondható el a kimondottan versenyzésre tervezett autókról, ám az is igaz, hogy a modellautó-világbajnokságon senki nem indul Tamiya autóval. A Tamiya éppen ezért minden évben saját vb-t rendez!)
Az RC autókat formájuk és hajtási módjuk alapján kategorizálhatjuk. Formájukat tekintve egyaránt megtaláljuk a szokásos utcai autókat és a versenypályákról ismert gépeket (Forma-1, Rallye, IndyCar, ITC) illetve a homokfutókat, népszerűbb nevükön a BUGGY-kat. Ezek a modellek első-(FWD), hátsó-, illetve összkerék hajtással (4WD) készülnek. A modell kiválasztásánál az elsődleges szempontunk az legyen, hogy azt majd várhatóan milyen terepen szeretnénk használni. A modellek felépítéséből adódóan ugyanis egyes típusok nem használhatók minden terepen. A gyors Forma-1-es autók például olyan alacsony építésűek, hogy a "hasuk" csak 2-3 mm-re van a talajtól, ezért rendkívül jó minőségű, sík aszfaltpályára van szükségük. Közel sem ilyen igényesek a talaj egyenletességére a pályaautók, a buggy-nak meg ilyen szempontból teljesen mindegy, ők "mindenevők". Nem számít nekik sem a sóder, sem a homok, de még a sár sem nagyon zavarja őket. (Persze a földes, homokos talaj után remek utószórakozás a modell megtisztítása!)
A típusválasztást tehát a szóba jöhető pályákra, szabad területekre tekintettel döntsük el. Ezen belül szót kell még ejtenünk a különféle kerékmeghajtási módok szerinti jellegzetességekről is. A mellső kerékhajtás jó kanyarstabilitást biztosít, az öszkerékhajtás főként a terepjárókon nagyon hasznos, míg a hátsó kerékhajtáshoz egyszerűbb szerkezetű hajtómű szükséges, ami karbantartási előnyökkel jár. E téren is az egyszerűség és a célszerűség alapján döntsünk, mert az autót nemcsak használnunk, de karbantartanunk is kell, s kezdetben a bonyolultabb szerkezetek alkatrészeinek a pótlása, cseréje esetleg nem várt kiadásokat eredményezhet. (Persze ezek feltehetően pusztába kiáltott szavak, ugyanis az első modell kiválasztása általában "szerelem első látásra" és ugye ilyenkor mondhat bárki bármit.)
Az autón kívül szükségünk van egy kétcsatornás távirányító berendezésre, no és meghajtó akkumulátorra. Ez utóbbiból lehetőleg kettőre is, mert mire belemelegednénk a játékba, az első akku már le is merült. Az akkuk kiválasztásakor kérjük ki a modellboltok eladóinak tanácsát. Az akkumulátorok 1500-1700 mAh kapacitásúak legyenek, mert ezek vezetési stílustól függően 10-25 percnyi játékidőre elegendőek. Vásárlásnál ki kell választanunk a leendő autónk színét is, ugyanis a karosszériák fényezése a mi dolgunk.
A karosszériák rendkívül ellenálló anyagból, az úgynevezett lexanból készülnek. Ez az anyag víztiszta, átlátszó, és belülről(!) kell kifesteni, mégpedig a kimondottan erre a célra készült lexanfestékkel. Ez rendkívül rugalmas bevonatot ad, és lepattanás nélkül képes követni a karosszéria esetleges alakváltozásait karambolok esetén is. Más festékkel ne is kísérletezzünk, mert nem jól tapad a lexanra, s ezért könnyen le is pattogzik. (A festéket csak a modellboltokban árusítják.)
Hazaérve alaposan nézzük át az egész építődobozt, vessük össze az alkatrészek listáját a dobozban találhatókkal, nehogy építés közben derüljön ki, hogy valami hiányzik belőle. Készítsük elő a szükséges szerszámokat: kereszthornyos és normál csavarhúzókat, lapos- és csípőfogót, csipeszt, ollót, szikét, puha rongyot. Azonosítsuk a rajzon szereplő alkatrészeket, hogy szerelés közben már ne kelljen sokat keresgélni.
A leírásban számozott ábrák jelölik az építés menetét, amit ajánlatos betartani, tehát az első lépéssel kezdünk, ami általában a differenciálmű elkészítése. Az alkatrészek nagy része fröccsöntéssel készül, és a fröccsöntő kerettel együtt kerül a dobozba, amelyről az alkatrészeket le kell választanunk. Ezt soha ne törjük le mert ilyenkor többnyire az alkatrészből is kitörik egy kis darab, ami azon túl hogy nem szép, rossz esetben tönkreteheti az alkatrészt is. Használjunk csípőfogót az alkatrész levágásához, majd éles szikével óvatosan távolítsuk el a sorját.
Nagyon nagy gondot kell fordítanunk a differenciálmű összeállítására. Minden egyes alkatrész pontos helyére illesztése a garancia arra , hogy a "difi" jól szuperáljon és hosszú életű legyen. A golyós kiegyenlítőművekben a golyók pontos súrlódását alátétszerű, púpos nyomólemezekkel tudjuk beállítani, amelyeknek a helyes összeforgatásával lesz tökéletes a "difi" működése. Ne feledjük el az alapos zsírozást, amihez speciális (Ball Diff Grease) zsírt használjunk. A kész difit helyezzük be az áttételházba, és ezt is alaposan zsírozzuk meg.
A futómű felfüggesztéseit is állítsuk össze, s szereljük az alvázra. Ez utóbbi általában szívós, de kellően rugalmas műanyagból készült bonyolult formájú darab, amelyen már eleve pontosan kialakított felerősítő bakok, helyezőfészkek és üregek teszik nagyon könnyűvé a különféle szerkezeti elemek beszerelését.
Autónk összeszerelésének egy újabb izgalmas építési fázishoz érkeztünk, a lengéscsillapítók összeállításához. A lengéscsillapítók feladata, hogy az autó stabilitását biztosítsák, s állandó kapcsolatot hozzanak létre a kerekek és a talaj között. Ezért az eredetihez nagyon hasonlóan működő gátlókat precízen állítsuk össze. Lényeges szempont, hogy az olajban ne maradjon légbuborék. A készlethez mellékelt olajjal feltöltött, ám még le nem zárt lengéscsillapítókat óvatosan mozgassuk meg, hogy az olajáteresztő tányér alól az utolsó buborékok is eltávozzanak, majd csak ezután zárjuk le azokat véglegesen.
Amint mechanikailag kész az alváz, szereljük be a távirányításhoz szükséges elektromos szerkezeteket, a kormányszervót, az adót, s a menetszabályozót. Az egyszerűbb modelleken ez az elem általában elektromechanikus, ami anynyit jelent, hogy a kormányhoz hasonló szervo működteti, és az általában három fokozat kapcsolást, valamint a haladási irány váltását mechanikusan végzi el. Ennek hátránya, hogy a meghajtó akku szempontjából az alacsony fokozatok is majdnem teljes áramfelvételt jelentenek. A fordulatszám csökkenéshez szükséges kisebb feszültséget e menetszabályozók ugyanis ellenállások közbeiktatásával érik el, miközben az akkut ugyanúgy terhelik, mintha teljes sebességgel haladna a kocsi. Az elektronikus menetszabályozó lassú menetben előnyösebb az akku szempontjából, viszont külön kell megvásárolni.
A készre szerelt alvázon kössük össze egymással az elektromos egységeket. Ez nem nehéz, mivel a csatlakozók olyan kialakításúak, hogy elcserélni, vagy fordítva összedugni ezeket nem lehet. Ha már minden a helyére került, ellenőrizzük, hogy a lengőkarok akadálytalanul mozognak-e illetve az áttételek simán, akadálymentesen futnak-e. A rádióvevő és a szervók beszerelése után, a távirányító bekapcsolását követően óvatosan az adó szabályozókarjának mozgatásával térítsük ki jobbra-balra a kormányozott kerekeket, ellenőrizzük a forgásirányuk helyességét, és mindkét irányba forgassuk meg a motort is. Ha az alváz készen van, következhet a karosszéria fényezése, amivel a következő részben foglalkozunk részletesen.
Mivel minden autómodell tuningolható, valószínűleg sokakban rögvest felmerül az a lehetőség is, hogy már a legelején fel kéne "piszkálni" a járgányt. Ennek ellenére én azt javaslom, hogy elsőre rakjuk össze a "dobozváltozatot" mert valószínű, hogy első próbálkozásra lesz mit megszokni az autó irányítása során, s e kérdéssel csak később érdemes foglalkoznunk. Ám, ha mindenképpen tuningolni szeretnénk autónkat, legfeljebb a teflonból készült siklócsapágyakat cseréljük golyósra. Ez a befektetés később megtérül, mert a siklócsapágyak előbb-utóbb kikopnak, és az egész futómű "lötyögős" lesz. Egyelőre mást ne tegyünk. Egyébként a tuning alkatrészek nagy része csak versenyzéshez szükséges, hobbiautózáshoz gyakorlatilag feleslegesek.

Első kerékhajtású mechanizmus, amelyeknél kardáncsuklós féltengelyek teszik lehetővé a kerekek kormányozását. A hajtási lánc teljesen zárt burkolatú, amely kellő védelmet biztosít a szennyeződésekkel szemben

Korszerű, bordásszíjjal működő összkerékhajtás, amely pályaautókon és terepjárókon egyaránt előnyös. A hajtóművet ezeknél is teljesen zárt burkolatok védik a szennyeződéstől

A hátsó kerékhajtás főként az F1-es kocsikra jellemző. Meghajtásuk, difijük, kerékfelfüggesztésük egyszerű, általában védőburkolat nélküli, erre nem is nagyon van szükség, ezek a járgányok csak sima aszfaltburkolaton használhatók

Az RC autómodellek karosszériája kivétel nélkül víztiszta, teljesen átlátszó és rendkívül rugalmas lexanból készül. Ezt az alakhű karosszériát magunknak kell a kívánt színre festenünk, öntapadó matricákkal, külső dekorációkkal ellátnunk

A kocsi alvázához szükséges fődarabokat és egyéb alkatrészeket is magunknak kell az öntőkeretekről leválasztva az összeállítási útmutató alapján összeszerelni

Az elektronikus menetszabályozó fokozatmentes gyorsítást és kíméletesebb akkuhasználatot tesz lehetővé, de sokkal drágább, mint a mechanikus. Ez utóbbi csak három fokozatú, s mindig teljes motorterhelést jelent az akkumulátor számára. Az építőkészletek jórészt ilyen menetszabályozókat tartalmaznak, amelyek azonban a kezdeti időszakban tökéletesen megfelelnek a céljainknak

Jól működő lengéscsillapítók nélkül e modellek "pattognának" a talajon. A speciális olajjal feltöltött lengéscsillapító dugattyúját megmozgatva kell az olajat buborékmentessé tenni. Ezt követően már rácsavarhatjuk a zárósapkát, s megnyomogatva ellenőrizhetjük a működését.