Sarokcsiszolók

A gép magyar elnevezése talán nem túl szerencsés. A sarokcsiszolóval ugyanis éppen (belső) sarkokat nem lehet csiszolni. A név az első csiszolókorongos gépek (az ún. egyenes-csiszolók) ellentettjére utal: míg ezeknél a csiszolószerszám és a hajtómotor tengelye egybeesik, addig a sarokcsiszolóknál a hajtómotor és a munkatárcsa tengelye 90 fokos szöget (sarkot, "vinklit") zár be. A magyar elnevezés így a német "winkelschleifer" szó szerinti fordítása, bár Magyarországon sokan egyszerűen "flexfűrésznek" hívják, az ilyen jellegű gépekkel nálunk először jelentkező német Flex gyár neve után. Mint általában a kéziszerszámoknál, az üzleteket járva sarokcsiszolóknál is a bőség zavarával küszködhetünk, de bizonyos csoportosításokat alkalmazva áttekinthetőbbé válik a dolog.
Méret szempontjából a kb. 150 mm tárcsaátmérőig terjedő gépek az ún. egykezes, míg az e fölöttiek a kétkezes sarokcsiszolók. A név mindent megmagyaráz, a két csoport között kb. 2-3 szoros teljesítménykülönbség is van. Egy pl. 230 mm tárcsaátmérőjű, 2300 W teljesítményfelvételű gépet már nem lehet félvállról venni, azt erősen két kézzel kell markolni.
A gépek villamos szerkezeti felépítését tekintve először az egyszerű kivitelű "normál" gépek jelentek meg, majd az elektronika fejlődése megteremtette ezen gépek elektronikus változatát is, a különböző felhasználói igények kielégítésére. Ezek alapján ma már lágy felfutást biztosító, fordulatszám-szabályzó, fordulatszámtartó, és túlterhelés-érzékelő elektronikával ellátott gépeket is vásárolhatunk. Különösen a nagyobb teljesítményű gépek bekapcsolásánál következik be gyakran az a kellemetlen jelenség, hogy a lakások villamos fogyasztásmérőinél az általában max. 16 A-os kismegszakító lekapcsol. A lágy felfutást biztosító elektronika önműködően korlátozza a nagy bekapcsolási áramlökést, ezáltal a fenti jelenség nem következik be.
Leggyorsabb és leggazdaságosabb eredményt a szerszámok legnagyobb (10 000–11 000 f/perc) fordulatszámán dolgozva érhetjük el. Általános jellegű fém- vagy kővágási illetve csiszolási munkákat feltételezve, ilyen célra a normál kivitelű alapgépek tökéletesen megfelelnek. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy eközben a munkadarab jelentősen felmelegedik. Ezért ha erre kényes anyagot (pl. festett felületek, műanyagok) kell megmunkálnunk, vagy polírozási céljaink is vannak, akkor ez a fordulatszám már túl nagy. Ilyenkor tesz jó szolgálatot egy fordulatszám-szabályozóval ellátott gép, amelyikkel a végzendő munkának leginkább megfelelő érték állítható be a tartományon belül. Egy ilyen géppel a lágy felfutást még magunk is biztosíthatjuk úgy, hogy bekapcsoláskor alacsony fordulatszámról indulunk, és azt fokozatosan növeljük.
Munka közben a gépet egyenletes fordulatszámon járatva szebb a megmunkált felület, és a korong is kevésbé kopik. Az alkalmazott előtolási erőt azonban általában nem tudjuk egyformán tartani, így a fordulatszám is változik. Ezt küszöböli ki a fordulatszámtartó elektronika.
A túl nagy előtolási erő nemcsak a korongkopást gyorsítja és a munkadarab túlzott felmelegedését idézi elő, de még magát a gépet is – indokolatlanul – túlterheli. A gép szellőzőrendszere nem tudja a gépben keletkező hőmennyiséget elszállítani, és akár le is éghet. Ha túlterhelés-érzékelőt építenek be a készülékbe, akkor az még a veszélyes túlmelegedési határérték előtt önműködően kikapcsolja a gépet, amely csak a lehűlés után helyezhető ismét üzembe a hőkioldó visszakapcsolásával, ami általában egy nyomógomb működtetésével végezhető el. Extra szolgáltatásként egyes típusoknál még túlterhelés-kijelzőt is találunk, mely villogó, majd folyamatosan égő jelzőfénnyel figyelmeztet. Nem kifejezetten elektronikus plusz szolgáltatás, de jellegéből adódóan ide kívánkozik a hajtómotor szénkeféinek kopására figyelmeztető áramkör. Leggyakrabban ez abban nyilvánul meg, hogy egy meghatározott mértékű kefekopás esetén a gép önműködően leáll.
A sarokcsiszolók jóval több feladatra alkalmasak mint amire első pillanatban látszanak, vagy amire általában használják. A szaküzletekben kínált bőséges tartozékválaszték tág teret ad a felhasználási lehetőségeknek. A legkülönbözőbb fajtájú, gyártmányú, méretű, anyagú, felépítésű, szerkezetű tárcsák, korongok, kefék, csiszolólapok kaphatók, vágási, darabolási, durva és finom csiszolási, polírozási feladatokhoz különböző fémek, műanyagok, építőanyagok megmunkálásához.
Alaptartozék a vágó- és a csiszolótárcsa. Ezek felhasználási célonként azonos anyagból és átmérővel készülnek, különbség a tárcsa vastagságában van. Vágásra kb. 2,5-3 mm, csiszolásra kb. 4-6 mm vastagságú korongok valók. A tárcsákon színjelölés tájékoztat a felhasználási módról: a kék szín fémvágásra, a piros fémcsiszolásra, a zöld szín pedig kő (tégla, cserép, csempe stb.) vágására alkalmas szerszámot jelöl. A tárcsákon feliratozás is segít a tájékozódásban. Egy lehetséges feliratozás pl. az alábbi lehet:
115x6x22,2; 80 m/sec; max R.P.M. 13 300 f/min.

Az első szám a tárcsa külső átmérőjét, a második a vastagságát (ezáltal vágásra vagy csiszolásra való alkalmasságát), a harmadik szám a tárcsa középfuratának átmérőjét mutatja mm-ben. A "80 m/sec" azt a legnagyobb kerületi sebességet, a "max R.P.M. 13 300/min." azt a legnagyobb fordulatszámot mutatja, melyet a tárcsa elvisel: vagyis csak olyan gépre szabad rászerelni, amely ezen értékeknél nem hajtja meg gyorsabban a tárcsát. A gép fordulatszáma az adattáblán az "no" jelölés mellett található, a kerületi sebesség pedig az alábbi képlettel számítható:

         d x p x n0
v =                      [m/sec]
           60 000

ahol
v = kerületi sebesség m/sec-ban
d = csiszoló- vagy vágótárcsa átmérője mm-ben
p = 3,14
no = a gép üresjárási fordulatszáma 1/perc-ben

Találhatunk a tárcsákon még szöveges figyelmeztetéseket is, igen gyakran németül: "Für freihändiges trennen", ami azt jelenti, hogy az ilyen tárcsa kifejezetten kézben tartott sarokcsiszoló-gépekhez készült, vagy az angol "For cutting operation only" kifejezés szerint a tárcsával csak vágni szabad, csiszolásra nem alkalmas.
Speciális célokra nemcsak tárcsa, hanem pl. fazék alakú csiszolóeszközök is felfoghatók a szerszámra, de figyelembe kell venni, hogy ezek általában csak 40 m/sec kerületi sebességre alkalmasak, akárcsak a pl. rozsdátlanításra, fémtiszta felület előállítására különösen alkalmas drótkefe-korongok.
Aműanyag tárcsákkal való csiszolásnál finomabb munkákra különböző szemcseméretű csiszolóvászon, illetve ún. fíber lapokat is használhatunk a sarokcsiszolókkal. Ezeket a lapokat egy külön tartozékként megvásárolandó gumitárcsára kell ráerősíteni csavaros, vagy speciális felületű gumitárcsa és csiszolólap esetén tépőzáras rögzítéssel.
A lapok szemcseméretét P40, P60, P80, P100 jelöléssel különböztetik meg egymástól (a növekvő szám finomabb csiszolóanyagot jelöl), a felhasználási módról pedig itt is a színjelölés ad tájékoztatást: a vörös színű lapok fém és fa, a szürkék pedig kő megmunkálására valók. A csiszolóvásznas korongok speciális fajtái a legyezőlapos tárcsák, ahol körkörösen, átlapoltan elhelyezett csiszolólap darabkákból áll össze az eszköz. Előnye a hosszabb élettartam.
A vágóeszközök legújabb (és legdrágább) fajtái a gyémántszemcsés acél vágótárcsák. Ezek a legkülönbözőbb kő jellegű építőanyagok nagyteljesítményű darabolására szolgáló, hosszú élettartamú eszközök. Készülnek zárt vagy fogazott vágófelületű változatban.
A zárt vágóélű tárcsák finomabb, szebb vágási felületet eredményeznek (pl. csempevágáshoz kiváló), de hamarabb felmelegszenek, gyakrabban kell hűtési szünetet beiktatni. Ezt küszöbölik ki a fogazott kivitellel, amelyekkel a munka termelékenyebb is, de a vágási felület durvább: beton, gránit, mészkő, tégla, cserép vágására használatosak. A gyémántszemcsés vágótárcsákat különösen óvni kell a befeszüléstől, a hajlítástól, ezért – valamint a vágási méretpontosság növelése miatt is – ezeket tanácsos (célszerűen védőburkolattal egybeépített) vezetősínnel használni.
Polírozás céljából filckorongok, és a már említett gumitárcsára helyezhető (mű)báránybőr huzatok szerelhetők fel a sarokcsiszolókra. Ismételten fel kell hívnunk a figyelmet azonban ilyen célú munkáknál a fordulatszám-szabályozhatóság szükségességére, ugyanis a sarokcsiszolók kb. 10 000 ford/perces alap-fordulatszáma polírozáshoz túl sok. Éppen ezért a kéziszerszámgyárak készítenek kifejezetten polírozógépeket is (max. 3000 ford/perc-es fordulatszámmal), melyek megjelenési formájukban megegyeznek a sarokcsiszolókkal.
Vegyük figyelembe, hogy ezek célszerszámok, és bár csiszoló- és vágótárcsa is felhelyezhető rájuk, ilyen célra nem alkalmasak.
A sarokcsiszolókkal végzett munka során meglehetősen gyakran van szükség a gépen különböző szerelési, beállítási műveletek végzésére. A munkatárcsák aránylag gyors kopása, a munka jellegéhez illő tárcsa alkalmazása azok cseréjét igényli; a védőburkolatot a szerszám munkaállásától függően esetenként kell úgy beállítani, hogy a kiáramló forró anyagtól védve legyünk, és végül a fogantyút is mindig a nekünk legkényelmesebb pozícióba kell helyezni. A gyárak különböző megoldásokkal igyekeznek az ilyen műveleteket minél egyszerűbbé tenni.
A tárcsacsere alapesetben a legegyszerűbb gépeknél két (tartozékként adott) speciális célszerszámot igényel. Egyikkel elfordulás ellen rögzítjük a hajtótengelyt, a másikkal a tárcsarögzítő anyát lehet meghúzni. Olyan gépeknél melyek hajtóműházán egy nyomógombot látunk, csak az utóbbi szerszámra van szükség, mert a nyomógombbal a hajtóműtengely rögzíthető. (Ebből következik, hogy azt a forgás közben sohasem szabad megnyomni.)
Alegkorszerűbb gépeknél pedig már egyetlen szerszámra sincs szükség, mert a rögzítőgomb benyomása után a tárcsarögzítő anyát elég kézzel meghúzni. Az ilyen rendszereket a gyártók különböző fantázianevekkel jelzik: pl. a Bosch SDS-nek, az AEG Fixtec-nek, a Metabo S-Quick-nek nevezi rendszerét.
A védőburkolat új helyzetbe állítására és rögzítésére szintén vannak szerszámot (csavarhúzót) igénylő, és csak kézzel végezhető megoldások.
A fogantyú igen fontos tartozéka a sarokcsiszolóknak. Az igazat megvallva, még az "egykezes"-nek mondott gépeket is gyakorlatilag mindig két kézzel fogjuk, amihez a pótfogantyút a lehetséges (akár balkezeseknek is) legkényelmesebb helyzetben kell rögzíteni. Általánosságban a gép két oldalán, de gyakran a hajtómű tetején is találunk erre a célra menetes furatokat, de a Kress gyár még a fogantyú speciális félkör kialakításával is az ergonómiai szempontok mind tökéletesebb kiszolgálását célozza. Ehhez kapcsolódik, hogy különleges szolgáltatásként egyes típusoknál még maga a hajtóműház is elforgatható.
A szokásos – bár ritkább – szerelési műveletek közé tartozik a motor szénkeféinek cseréje. Egyes típusok szolgáltatása, hogy meghatározott mértékű kefekopás esetén a gép leáll. Egyéb esetben esetenkénti ellenőrzéssel magunknak kell figyelni a szénkefék állapotát, mert teljesen elkopott állapotban a motor kommutátorának sérülése is bekövetkezhet. Azokon a gépeken ahol a burkolaton külön kis fedőlap vagy csavaros kefesapka takarja a keféket, a csere aránylag könnyen elvégezhető, míg ha ilyeneket nem találunk, akkor a motorburkolat teljes eltávolítása szükséges.

A szerelési-beállítási műveletekkel kapcsolatban soha ne feledjük: mindig csak kihúzott csatlakozódugóval!
A munkavégzés a sarokcsiszolókkal meglehetősen egyértelmű, de a tudnivalók összefoglalása hasznos lehet. Csiszolásnál, vágásnál legtermelékenyebben a max. fordulatszámmal dolgozhatunk. A fordulatszám csökkentésére (ha erre alkalmas gépünk van) hőre érzékeny felületek megmunkálásánál vagy polírozásnál van szükség.
Csiszolásnál (pl. hegesztési varratoknál) a tárcsa 30-40 fokos ferdeségű megvezetése a leghatékonyabb. Ennél laposabban vezetett tárcsa hamarabb felhevül és a széle kirojtosodik. Ha mégis így kell dolgoznunk, akkor a tárcsát meredekebb szögben tartva alakítsuk ki a szélek ideális alakját. Nagyobb kiterjedésű sík felület megmunkálásánál a tárcsa teljes felületét csak a süllyesztett középfuratú, vagy a legyezőlapos eszközöknél használhatjuk ki, ugyanis csak ezek helyezhetők rá lapjukkal a munkadarabra. Ha a felület domború, akkor a gumitárcsára helyezhető fíber-lapokkal érünk el jobb eredményt.
Vágásnál, ha a gépet kézben tartjuk, akkor csak durva darabolási munkát végezhetünk. Pontos derékszögbe vágáshoz elengedhetetlen a gép állványba fogása. A munka végzése során mindkét esetben kerülni kell a nagy erőkifejtést. Lazán, gyakorlatilag csak a gép súlyának megfelelő előtolási erővel vezetett sarokcsiszoló a legalkalmasabb, egyébként túl gyorsan kopik a tárcsa, és erőteljes a munkadarab felmelegedése. Kisméretű munkadarabok csiszolásánál praktikusabb magát a munkadarabot kézben fogni és a gépet kiegészítő tartozékkal megfelelő módon rögzíteni. Ne feledjük: nincs univerzális tárcsa. Mindig a munka jellege által megkívánt eszközt használjuk.

A sarokcsiszolók nem veszélytelen szerszámok: a nagy sebességgel forgó tárcsa a kiáramló forró hulladékanyag, komoly sérüléseket okozhat, ezért ilyen munkánál különösen indokolt védőkesztyű, és főleg védőszemüveg viselése. A védőburkolatot megfelelő helyzetbe állítva mindig használni kell, és új tárcsa felszerelése után kb. 30 mp-es járatási próba is ajánlatos.
Általában a villamos kéziszerszámokat – és így a sarokcsiszolókat is – csoportosíthatjuk aszerint, hogy milyen felhasználói kört céloznak meg. Az ismert nagy gyártók szinte mindegyike gyárt profi és barkács célú készülékeket, amiket (az áron kívül) megjelenési formában, színben, stb. különböztet meg. A különbség egyértelmű, a gyár mindkét változathoz adja a nevét, de a konstrukciók kialakításánál figyelembe vették az intenzív profi és az alkalmankénti barkács igénybevétel különbségeit. Az üzleteket járva egy újabb kategóriára is felfigyelhetünk, melyeket a kifejezetten olcsó, márkanév nélküli ún. "noname" gépek alkotnak.
Áruk esetenként nagyságrenddel kisebb az ismert nevű típusokénál, ugyanis ezeket eleve alacsonyabb önköltségű gyártási helyeken készítik, másrészt konstruálásuknál általában valóban nem tűztek ki hosszú élettartamot, strapabíróságot.

Akifejezetten ritkán, alkalmanként otthon barkácsolók gépei ezek, és ilyen értelemben létük jogossága és praktikussága tagadhatatlan: akinek azért van szüksége sarokcsiszolóra, hogy évi pár alkalommal rövid alkalmi munkáknál ne a kézifűrészt vegye elő hanem ezt, annak valóban szükségtelen több tízezer forintot áldozni. Precizitást és tartósságot viszont a márkás gépektől már jogosan elvárunk a pénzünkért.
Mellékelt táblázatunkban a sarokcsiszolóknál eddig elmondottak mindegyikére mutatunk be gépeket, mégpedig a magáncélú felhasználásra alkalmasabb ún. egykezes változatokból, bízva abban, hogy elegendő információt adtunk a kiválasztáshoz.