Hullámkarton-dekorációk

E dekorációs alapanyag sík alapkartonra ragasztott, natúr, vagy felületén színezett hullámlemez. Általában 500x700 mm-es táblákban kapható, a vastagsága pedig kb. 2 mm. Nem különösebben erős anyag, jól hajlítható, éles késsel (1), ollóval jól szabható. Könnyen ragasztható, hiszen az alsó része sík karton, ami jó tapadást biztosít a ragasztóanyagnak. A natúr és a színes kartonokat azonban különböző festékekkel hengerelve, vagy ecsettel átkenve tartósabbá, akár még közepesen vízállóvá is tehetjük (2). Ezen kívül a hullámait nyújtófával, vagy más, egyenes palástú tárggyal le is lapíthatjuk (3), ezzel még hajlíthatóbbá, felületüket pedig érdekesebbé tehetjük. A hullámlemez karton felületi mintázata ezt még csak tovább növeli, ha e tulajdonságokat jól kihasználjuk, akkor tanácsaink alapján számos dekorációs célra használhatjuk ezt a mindennapi anyagot. Íme néhány ötlet és technológiai tanács.
Előző számunkban az igényes képkeretek és paszpartuk készítését mutattuk be. A hullámlemez e célokra is alkalmas alapanyag, viszont igényesség tekintetében magától értetődően ebből az anyagból csak szerényebb, könnyedebb hatású kereteket alakíthatunk ki. A keret alapja 2-3 mm vastag karton, esetleg farostlemez, amelyre 3-5x3-5 mm-es, gérbevágottan összeillesztett kettős keretszegélyt kell felragasztanunk. Ha az alaplemez élét is le kívánjuk fedni, akkor kívülre 3x5 mm-es lécet ragasszunk fel. A léckeret közötti felületre pedig a hullámkartonból leszabott csíkokat ragasszuk. A hullámok futhatnak hosszirányba, de ezzel ellentétes, sőt ferde irányúak is lehetnek. A lényeg az, hogy a végeiket pontosan gérbevágva illesszük össze, s felragasztásuk előtt a csíkok felületét megfelelően színezzük. Nagyobb tükrök keretének egyedi díszítésére pl. méretre szabott, eltérően színezett négyzetelemeket is használhatunk (4). A hullámos felület mintázata ebben az esetben átlós (5), az alaplap pedig legalább 5 mm vastag legyen, hogy elbírja a tükör súlyát. A tükörlapot kétoldalas ragasztószalag darabokkal rögzíthetjük az alaplemezre.
Különféle dobozok (6), írószertartók, sőt még jellegtelen vázák, vagy mázas virágcserepek különleges díszítéseként is érdekesen egyedi hatásúak a hullámkartonból kialakított burkolatok (7). Festésükhöz akril-, matt olaj- vagy diszperziós festéket használjunk, felragasztásukhoz pedig megfelel az egyenletesen, vékony rétegben felkent diszperziós ragasztó is. A palástszerű burkolat végeinek összeillesztése azonban mindig a tárgyak hátsó oldalára, illetve a visszahajtott szélek a könyvtáblák belső oldalára kerüljenek. Mindig a bevonóanyag összevágásával alakítsuk ki a pontos illesztést, és csak ezt követően préseljük le a burkolóanyag összeillesztett széleit. A hengeres palástú tárgyakat függőleges, vagy ferde bordájú palásttal borítsunk be. Ez utóbbi esetben 45 fokos vonalzó és vastag kartonból kivágott sablon segítségével szabhatjuk ki a legkönnyebben a díszítő bevonathoz szükséges darabot (8).
A régi, mázolt szekrénykéket is felújíthatjuk hullámlemezből kiszabott betétekkel borítva (9). A díszítések körvonalát rajzoljuk fel az oldallapokra, ragasszuk rá a már színezett, alakra vágott kartondarabot, majd vékony, 3x5 mm-es lécekkel közrefogva, lekeretezve zárjuk le az élüket. A lécek felragasztásához tubusos ragasztót használjunk (10), amelynek csőréből keskeny felületekre is egyenletesen nyomhatjuk ki a ragasztóanyagot. Ilyen módon a fiókok előlapját is újjávarázsolhatjuk. A vékony léckerethez finoman lekerekített élű, csiszolt és lazúrozott, vagy színre mázolt modell léceket használjunk.
Mivel a bordák a táblákon általában a rövidebb oldallal párhuzamosan futnak, esetenként toldásra is
kényszerülhetünk, amennyiben hosszan futó bordázatot kívánunk a borításon kialakítani. Ilyen esetekben arra ügyeljünk, hogy a lemez kiálló bordái mindig pontosan illeszkedjenek egymáshoz, ha borda mellett vágunk, akkor annak közvetlenül az alsó, legvékonyabb részét vágjuk ketté, különben belevághatunk az oldalába is. Egy sima élű polcot is díszesebbé tesz a hullámlemezből leszabott élszegély (11), ha vékony lécek közé ragasztjuk fel (12). Ilyen esetekben természetesen előbb a vékony léckeretet kell a polclap élére erősítenünk, majd lemázolását követően célszerű a bordás szegélyt a helyére ragasztanunk.
Lábazati lambériaként is használhatjuk a karton hullámlemezt (13). A keretlécek ebben az esetben 15x50 mm-esek, a kartonlemezeket pedig 4 mm vastag farostlemezre kell felkasíroznunk. A ferdén, vagy függőlegesen futó bordázatú burkolati részeket csak toldással lehet kialakítani, ám a vízszintesen bordázott felületek is mutatósak, így egy-egy táblát hulladékmentesen tudunk felhasználni. Sík falakra, vagy alul elhasználódott tapétára akár közvetlenül is felragaszthatjuk erős tapétaragasztóval. A különálló, farostlemezekre ragasztott burkolólapok hátoldalát – a vetemedés elkerülése miatt – ajánlatos nátronpapírral leragasztani. A burkolólemezeket ragasszuk a falra egymástól és a padlótól 30-30 mm-re, majd lazúrozott, vagy selymes zománcfestékkel lemázolt lécekkel foglaljuk keretbe (14). A lécek falra erősítéséhez használjunk vékony műanyag tipliket és 3x40-es facsavarokat.
Végezetül néhány tipp a hullámkartonok festéséhez. Natúr, színezetlen anyagúak a legolcsóbbak, ezeket mindenképen magunknak kell színes bevonattal ellátnunk. Céljainknak a selymesfényű és matt olajfestékek a legalkalmasabbak. Használhatunk e célra még akril- és más spray festékeket is, de ezek elég drágák, s nem elég kiadósak. Az alapréteget ecsettel kenjük fel a kartonra, mégpedig a szokásosnál kissé jobban felhígítva, s a bordák mélyébe is jól bedolgozva. Arra azonban nagyon ügyeljünk, hogy a festékkel egyenletesen, de ne túl vastagon vonjuk be a karton felületét. Ha nem fed eléggé az alapfesték, kenjünk rá újabb vékony réteget. Festéshez célszerű kifeszíteni a táblákat. Az alapszínezést további "kezeléssel" tehetjük még érdekesebbé. Befestékezett és jól kinyomkodott szivacshengerrel lágyan áthengerelve a karton felületét finoman szemcsézetté tehetjük, sötétebb festékbe mártott, jól kinyomkodott ecset szőrével végigsimítva pedig faerezethez hasonló mintázatokat alakíthatunk ki a kartonok felületén. Ha az előbbi munkálatokhoz ezüst vagy arany festéket használunk, akkor érdekes, fémes hatású felületeket kapunk eredményül.
A szegélyléceket is még a felragasztásuk előtt fessük be, hogy felületük sima legyen, és csak a sarkokon összeillesztett végeiken javítsuk ki a leszabásukkor sérült éleiket. A léceket lehetőleg selymesfényű olajfestékkel vonjuk be, mert a matt festékek könnyen kifényesednek tisztításkor. Ha a festékek színét jó ízléssel választjuk ki, akkor általuk a hullámkarton díszítéseket nagyon attraktívvá tehetjük.