Üvegfalak falazva, keretezve

Megesik, hogy néha otthonunk egy falára pillantva felsóhajtunk, bárcsak üvegből lenne. Képtelen, vagy megoldhatatlan ez az ötlet? Korántsem. Csak nem hagyományos falazó elemekből, hanem üvegtéglából kellene felépítenünk. Így a fényt is átengedné, s falként is szilárd lenne. Sokan mégis ódzkodnak az alkalmazásától. Egy ilyen fal ugyanis nem olcsó, s ha nem igénnyel készítik el, csak praktikus lesz, de szép nem. Márpedig az üvegtégla falaknak a célszerűségükön túl dekoratívoknak is kell lenniük, így már "megérik a pénzüket". Különösen akkor, ha saját magunk készítjük el. Az ilyen üvegfalak kialakítása ugyanis közel sem olyan bonyolult, mintsem gondolnánk. Az alábbiakban erre két megoldást is bemutatunk.

Az üvegtégla alapanyagként

A nagyobb barkácsáruházakban kapható üvegtéglák mérete 190x190x80 mm. A színezetlen üvegből készülteken kívül, világoskék és halványzöld színben kaphatók. Mintázatuk változó, mindegyik dekoratív. Egy üvegtégla ára mintától és színtől függően 500-750 Ft közötti.

Beépítési lehetőségek

Az üvegtéglákat általában a hagyományos falakhoz hasonlóan szokás beépíteni (1). A hálósan egymásra falazott üvegtéglákat vízszintesen és függőlegesen is 6-8 mm-es betonvasakkal megerősítve kell beépíteni, hogy a fal kellő szilárdságú legyen. Ez különösen a nagyobb felületű üvegfalaknál fontos. A téglákat betonhabarcsba kell ágyazni, a fugákat pedig kissé az üvegtéglák széle alá dolgozva célszerű kialakítani, hogy az áttetsző elemeket közrefogó "habarcsrács" szabályos és határozott kontúrú legyen.
Az üvegtéglákból azonban más módon, fakeretbe foglalva is kialakíthatunk dekoratív falrészeket. Az üvegtégláknak ebben az esetben pontosan kialakított masszív lécrácsot szokás készíteni (2). Az üvegtéglákat az előre kimart horonyba ragasztott résszigetelő idomok, vagy vékony falécek rögzítik a helyükre. Az ilyen üvegfalakat általában utólagosan kialakított térelválasztók esetében célszerű elkészíteni, mert ezzel mentesülünk a számottevő piszokkal, felfordulással járó kőműves munkáktól.

Habarccsal épített üvegfal

Ilyen fényátersztő üvegfalakat főként olyan helységek közé érdemes beépíteni, ahol valamelyik helyiség kellően világos, s ennek fényét a másik helyiségben is "kamatoztatni" szeretnénk. Például konyha és előszoba válaszfalnál, vagy két lakószoba közötti falnál, ha a lakóhelyiségek közül csak az egyiknek van ablaka. Háló- és fürdőszoba közötti válaszfalba építve is dekoratív és hasznos lehet az üvegtéglákból kialakított fényáteresztő fal (címkép), még akkor is ha annak csak egy része lesz üvegből.
Az esetek többségében az üvegfal kialakítását a régi válaszfal részbeni, vagy teljes lebontásával kell kezdeni. Ezt lehetőleg bízzuk kőművesre. Nagyobb falfelület lebontásakor szükség lehet támoszlopok, illetve áthidaló gerendák beépítésére is. A nyílást mindig akkorára válasszuk, hogy az üvegtéglák között szükséges legalább 10 mm-nyi fugaközökről se felejtkezzünk el. Az üvegfal lehet padlótól a mennyezetig érő, vagy ablakszerűen kialakított is. A fal bontását mindig e szempontok figyelembevételével végezzük, vagy végeztessük el.
Az üvegfalat mindig betonvassal megerősített zsaluzott betonkeretbe építsük be. Ezért a falnyílás két oldalán és az alján lécekkel közrefogva fokozatosan alakítsuk ki a betonkeretet. Ehhez használjunk gyárilag előkészített száraz beton habarcs anyagot, amelyhez már csak a szükséges vizet kell hozzátölteni, s máris dolgozhatunk vele. A betonvasat már előre állítsuk a helyére, csak azután töltsük fel a zsaluzat közét betonnal. A függőleges oldalaknál rövid deszkalapok felfogásával fokozatosan haladjunk felfelé (3), a betöltött betont zömítsük is. Alul elégséges a vízmértékkel pontosan beállított zsaluk élén lehúzva elsimítani a betont. Felül majd csak később – az üvegfal felhúzása után – kell a fal és a nyílás közötti rést betonnal kitöltenünk. E célra alkalmazhatunk a gipszkarton falakhoz használatos 75 mm széles CW-állvány, vagy UW- profilokat is, amelyeket a falnyílás élére csavarozva rögzíthetünk. Az ilyen 40 mm magas idomkereteket közvetlenül az üvegtéglák habarcsba ágyazásakor töltsünk fel betonnal (4). Az acélidomok kiváltják a külön betonkeretet.
A zsaluzat lebontása után friss habarcsba ágyazva kezdjük el felrakni az első sor üvegtéglát. A betonkoszorúra fektessünk le két 6 mm-es rudat, terítsük be domborúan felrakott habarccsal, majd állítsuk rá az első üvegtéglát, vízmértékkel beállítva, gumikalapáccsal megütögetve ágyazzuk a habarcsba. Az oldala mellett is töltsük fel betonnal, majd az oldalsó, még szabad élére is simítsunk habarcsot. Az üvegtégla felső éléhez igazodva feszítsük ki a szintezőzsinórt, majd az első függőleges betonvasat a lefektetett két alsó közé illesztve, függőlegesbe állítva felül is rögzítsük. A már beillesztett üvegtégla oldalára is simítsunk habarcsot, majd 10-15 mm széles fugát hagyva a széleik között állítsuk helyére a következő üvegtéglát is.
Beigazítása után emellé is állítsunk egy betonvasrudat, s máris jöhet a következő üvegtégla helyére illesztése. A legszélső behelyezése sem okozhat különösebb problémát, ha pontos méretre készült a zsaluzat. A téglasor éle azonban egyenes és szintbeállított legyen. Ezt könnyű ellenőrizni a kitűzőzsinórral, a kiálló darabokat pedig most még gumikalapáccsal megütögetve gyorsan beigazíthatjuk. A fugahézagok és az üvegtéglasor egysíkúságának a beállítását egy deszkasablon használatával könnyíthetjük meg. Ez legalább 250 mm széles legyen, és 10x10 vagy 10x15 mm-es lécekből szegeljük fel rá a fugaszélességeket adó távtartókat. A lécek felerősítését az üvegtéglákat felhasználva végezzük el. E sablonnal biztosan azonosak lesznek a fugaszélességek, s ha még vízszintes lécekkel is kiegészítjük, nagyon szabályos hálóosztású üvegfalat készíthetünk a segítségével. A fugahézagok egyöntetűségét ezenkívül vékony viaszozott felületű hézagoló lécek alkalmazásával is megoldhatjuk (5), amelyeket azonban kissé nehéz kiemelni az üvegtéglák közül. Ezt pedig minden sor felrakását követően célszerű megtenni, különben később már komoly nehézséget okozhat a kivételük. Ha viszont párhuzamos éleiket kissé ferdére gyaluljuk, ezzel megkönnyítjük az eltávolításukat.
A következő sorokat is az előzők szerint rakjuk fel (6), ám a felesleges, kitüremlő habarcsot azonnal töröljük le az üvegfelületekről, főként az üvegtéglák éleiről. Később ugyanis ez már nehézséget okozhat, ha a beton már rákötött, nagyon elcsúfítja a falazatot.
A legfelső sor beillesztése kissé nehéz, ám faékekkel beszorítva már nyugodtan a koszorú és a téglák közé nyomkodhatjuk a habarcsot, az eldolgozás sem okozhat problémát. A habarcsot simítsuk a fallal vagy a koszorú oldalával egy szintbe, a felesleges habarcsot nedves ronggyal óvatosan töröljük le az üvegtéglákról. Amint a habarcs kezd megszilárdulni, a közöket töltsük fel színes fugázómasszával, majd keskeny vassal munkáljuk egyenesre és teljesen simára. Ez nagyon fontos, mert a rücskös felületű fugák hamar elszennyeződnek, tisztántartásuk szinte lehetetlen.
A kész üvegtégla falat rendszeresen tisztítani is kell, éppen úgy mint más üveges felületeket, mégpedig előbb üvegtisztító folyadékkal, majd ezt követően száraz ronggyal töröljük fényesre. A kissé rücskös felületű üvegtéglákat pedig nem árt félévenként vízkőoldóval is átkefélni, hogy a mélyebb részekbe rakódott szennyeződésektől megszabadítva újból csillogó legyen a felületük.

1-esFarámás üvegtégla falak

Dekoratív üvegtégla falakat kőművesmunka nélkül is készíthetünk. Az ilyen falak általában térelválasztóként funkcionálnak (2), ennek megfelelően a keretüket is ehhez igazodóan kell kialakítanunk. Az üvegtéglákat magába foglaló faráma alapanyaga 25-30x100 mm-es sűrű erezetű keményfa. Az ilyen rámák anyag- és munkaigényesek, mert minden egyes üvegtéglát a farácsba utólag "szakálas", azaz horonyba üthető tömör gumiból készült résszigetelő idommal kell rögzítenünk. A rámák 2-3 üvegtégla szélességűek lehetnek, ebből adódóan a nagyobb felületű falat tartóoszlopokkal megerősítve kell a padlóra és a mennyezethez erősítenünk.
A faráma alapanyagát (7) a széleitől 7-7 mm-re, hosszában 3 mm szélesen és 7 mm mélyen hornyoljuk fel. Ezt legkönnyebben asztali körfűrésszel végezhetjük el. A hornyok pontosan azonos helyre kerüljenek az összes deszkán. Ha pontosan beállított vezetőléc éle mellé szorítva fűrészeljük be a hornyokat, és a deszkák is pontosan azonos szélességűek, akkor a később egymásba erősített rekeszek hornyai is pontosan körbefutnak majd az összes rekeszben. A hornyolt deszkák éleit finoman kerekítsük le, a keretanyagot csiszoljuk simára. A deszkákat ezután lazúrozással, vagy lakkpácolással színezzük a kívánt árnyalatúra és hagyjuk megszáradni.
Következő lépésként a farámákat alkotó darabokat szabjuk le. A külső keret darabjait félig egymásba eresztetten kell egymáshoz illesztenünk, belső oldalukba pedig lapbaeresztett kötéssel kell a rekeszek deszkáinak a bütüjét rögzítenünk (8). Ennek megfelelően kell a hornyolt deszkákat méretre vágnunk. A méretek pontosítása érdekében az üvegtéglákat is mérjük meg, mert esetenként ezek mérete szórhat is 1-2 mm-t. Célszerű, ha a legnagyobb méreteit vesszük alapul, a többit pedig utólag majd kihézagoljuk, vagy méretazonosság szerint különválogatjuk őket, s a szélesebbeket egy függőleges sorba építjük majd be. A farekeszt természetesen akkor ennek megfelelően kell kialakítanunk, különben a szélesebb üvegtéglák nem férnek majd a helyükre. Az ilyen rekeszelemeket azonban ajánlatos összeszámozni, hogy majd összeállításuk során biztosan a megfelelő helyre kerüljenek. A lapba eresztett fészkeket fűrészgéppel bevágva határoljuk be, majd a felesleges anyagot véssük ki. Az egymásba eresztett illesztések fészkét pedig összefogott darabokon fűrészeljük ki, mégpedig a vonal mellett, de a kieső részbe vágva. Így biztosan kellően szorosak lesznek az illesztések. Próbaként állítsuk össze a rámát, majd a szükséges igazítások elvégzése után a fészkeket is kenjük be lazúrral. A rácsot ragasztva állítsuk össze, majd üssük fel rá az oldalkeretek deszkáit. A ráma kötéseit oldalról behajtott belsőkulcsnyílású 6-os bútorösszehúzó csavarral (9), alul-felül pedig 6x50-es süllyesztettfejű panelcsavarokkal erősítsük meg (10).
Az oszlopok anyaga 20x60, illetve 20x100 mm széles léc, illetve deszka. A két deszka fogja közre a léceket, így él-lap kötésbe ragasztva egy 100x100 mm-es oszlopot alkotnak (11). Ebből azonban előbb csak U-alakú darabokat célszerű kialakítanunk, hogy könnyebb legyen alul a padlóhoz, felül pedig a mennyezethez rögzítenünk egy-egy lemez vasalattal. A farámákat pedig facsavarokkal rögzíthetjük a már beállított oszlopokhoz. A facsavarokat természetesen az oszlop belső oldala felől hajtsuk be. Utána már felragaszthatjuk a takarólapot, amelyet néhány facsavarral is érdemes megerősítenünk.
Amint az oszlopokat és a rámákat szilárdan a helyükre állítottuk, hozzáfoghatunk az üvegtéglák beillesztéséhez, rögzítéséhez. A ráma hornyaiba egyik oldal felől nyomjunk 190 mm hosszúra vágott "szakálas" végű kör keresztmetszetű réstömítő darabokat. A végeiket 45 fokban vágjuk ferdére. Az üvegtéglákat egymás után csúsztassuk ütközésig a réstömítő idomig (12), majd eléjük is nyomjunk a hornyokba réstömítő idomdarabokat (13). Ha némelyik üvegtégla túl lazán illeszkednék a helyére, vékony fa- vagy műanyaglemez csík elhelyezésével szüntessük meg a hézagot.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: üvegfal, üvegtégla

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Üveg a lakásban

Az üveg nagyon sokoldalúan felhasználható anyag. Abelsőépítészet évszázadok óta alkalmazza, elegáns megjelenése, fényáteresztő tulajdonsága, kemény, karcálló felülete és könnyű tisztántartása...


Üvegtéglák

Általában különleges és exkluzív ­építőanyagnak tartják az üveg­téglát, ám gyakran mégis lemondanak az alkalmazásáról, mert idegenkednek a beépítésének anehézségeitől. E különleges építőanyag...