Farácsok

Kezdjük talán azzal, hogy a rácsokat igen változatos formában lehet elkészíteni. Az alkalmazott faanyag mérete és az egymást keresztező lécek sűrűsége, az osztások "ritmusa" számtalan rácsváltozat kialakítását teszi lehetővé. A vékony, 5x10 mm-es lécekből pl. sűrű, bútorajtóbetétekhez való rácsok készíthetők, míg a 20x20 mm-esekből, vagy ennél vastagabbakból már akár térelválasztó falakat, különleges bútorelemeket, paravánokat is készíthetünk (1). Az előtetős veranda elé felakasztott farácsok szemfogóként és árnyékadóként is szolgálhatnak, s a mennyezeti fényforrást is vékony, ám széles lécekből összeállított rácselem rejtheti el (2). Előszobafalként is jól hasznosíthatók a rácsos szerkezetű elemek (3), ha elég vastag anyagokból állítottuk össze. A gyorséttermek térelválasztó bokszfalait (4) csak ötletadóként mutatjuk be, mivel ilyen elemek régi heverők ágyfejeként, vagy az ebédlőrész mellvédfalaként is jól mutathatnának otthonunkban. A 10x50 mm-es lécekből összeállított, keretbe foglalt rácsos elem pedig kimondottan kertbe, vagy teraszokra, erkélyekre való árnyékvetőként (5). Ilyen kerítéselemek készítésére is érdemes vállalkoznunk, mivel elég drágák, így elkészítésükkel egész szép summát takaríthatunk meg. A kész elemek kimondottan kertbe való kerítéselemként kerülnek forgalomba, kivitelük egyáltalán nem mondható igényesnek. Márpedig bel-, és kültéri alkalmazásra egyaránt az igényesen kidolgozott és felületkezelt rácsok a mutatósak.
Rácsainkhoz való alapanyagainkat a barkácsáruházak lécválasztékából célszerű kiválasztanunk, ugyanis ezek között nemcsak fenyő, hanem mahagóni fából készültek is vannak. Hosszuk általában 2-2,4 m közötti, csak az egyenes, nem vetemedett léceket célszerű megvásárolnunk. Felületük gyalult, de nem csiszolt. A csiszolást és az anyagok végső felületkikészítését már magunknak kell elvégezni. E műveleteket még a leszabatlan léceken célszerű elvégeznünk, mert később ezt már csak részlegesen és főként nehezebb körülmények között tehetnénk meg. A faanyag színét pácolással, lazúrozással módosíthatjuk, ha fényesre kívánjuk lakkozni, akkor előtte lenolajkencével is itassuk át a léceket.
Rácsokat kétféle módon készíthetünk. Egymásba eresztetten, akkor az egymást keresztező lécek felülete egy síkba kerül. Ez nagyon mutatós, szilárd, ám eléggé munkaigényes megoldás. Az ilyen rácsok ugyanis csak akkor szépek, ha az illesztések pontosan kialakítottak, szabályosan ismétlődők. Ennél sokkal egyszerűbben kialakíthatók a lapoltan egymásra erősített lécrácsok. Ezt főként vékony, viszonylag szélesebb léceknél érdemes alkalmazni. A lécek egymástól való szabályos távolsága most is nagyon fontos, ám ezt távtartó betétekkel könnyű megoldani. A lécek egymásra ragasztása sem nehéz, csak erős kötést biztosító ragasztót kell használnunk. A rácsokat szinte kivétel nélkül vastagabb lécekből kialakított keretekbe kell foglalnunk. Ezek kialakítása, formája legalább olyan lényeges, mint a rácsoké. Mivel a lapolt a rácsokat viszonylag könnyű kialakítani, előbb ezekhez adunk néhány technológiai fogást.
Mint mindenhez, úgy a rács elkészítéséhez is érdemes kiszerkesztett rajzot készítenünk. A kívánt alakú keret fogja közre a lécekből összeállított rácsot, mivel ezek esetünkben lapoltan kialakítottak lesznek, vagy utólag felerősített szegélylécek közé erősítsük a keretbe, vagy vésett, mart hornyú keretléceket alkalmazzunk. A lécek szükséges hosszát saját rajzunk alapján előre szabjuk le. Ha a lécek ferdén keresztezik egymást, a végeiket is ennek megfelelően már a leszabáskor vágjuk ferdére. Így kevesebb lesz a leeső hulladék. A hulladékot azzal is csökkenthetjük, ha a szükséges darabokat kellően összeforgatva vágjuk méretre. Merőleges és 45 fokos vágásokhoz is használjunk gérládát, amelyet a lécek hosszát meghatározó hosszú ütköző lécekkel is célszerű kiegészíteni. A leszabott darabok így biztosan egyformák lesznek.
A leszabott lécekből sík felületen, megfelelő szélességű távtartó sablon segítségével kezdjük el a rács összeragasztását. A munkaasztalra, vagy nagyobb faforgácslapra fogassunk fel egymásra merőlegesen két bázislécet. A munkafelületre fektetett alsó léceket két oldalán ragasztós szalagdarabokkal fogassuk fel, majd egymás után ragasszuk felső oldalukra a rálapolt léceket. Ne használjunk se túl sok, se túl kevés ragasztót. A ragasztott helyeket – oldószeres ragasztó esetén – erőteljesen préseljük le, más ragasztóknál pedig vastagabb rátétléccel és csavaros szorítóval fogassuk le. A kitüremlett ragasztót azonnal töröljük ki a lapolások sarkaiból. A kész rács végeit csiszoljuk síkba, majd ragasszuk rájuk a hornyolt keret darabjait. E módszerrel igen változatos elrendezésű rácsokat készíthetünk, ha az anyagok méretét és ezek egymástól való távolságát jól választjuk meg. A lapoltan egymásra ragasztott léceknek nem kell azonos méretűeknek lenniük, a keskenyebb és szélesebb lécek variációja talán még érdekesebbé teszi az ilyen elemeket (6). Lapoltan viszont 15 mm-nél vastagabb lécekből ne készítsünk rácsokat, mert azok túl vaskosak lesznek. A lapolt rácsok kevésbé átláthatók, kellő sűrűség mellett az árnyékoló hatásuk is számottevő. Olyan helyekre a legalkalmasabbak, ahol e tulajdonságukat jól ki tudjuk használni.

Az egymásba eresztett sík rácsok készítése az előzőknél bonyolultabb, hiszen itt most sok, pontosan kialakított fészekre lesz szükségünk. Ezek általában erősek, vastagabb anyagok felhasználását is lehetővé teszik. Ezért még egyedi bútorkorpuszok kialakítására is alkalmasak (7), amennyiben megfelelő keretbe foglalva kerülnek összeépítésre. A síkrácsos elemek készítéséhez legalább 10 mm vastag lécekre van szükségünk, ezekbe a fél anyagvastagságukkal azonos mélységű és a lécekkel azonos szélességű fészkeket kell vésnünk. A lécek szorosan kapcsolódjanak majd egymásba, hogy szilárd szerkezetet alkothassanak. Mivel a lécek egymástól viszonylag távol vannak (8), csak jelképes értékű a térlehatárolásuk. Az azonos osztásúak is mutatósak, de "mintázatukat" a léctávolságok változtatásával lehet dinamikusabbá formálni (9). A ferdén, 45 fokban elforgatott rácsok is látványosak, ám ezek kialakításakor viszonylag sok hulladék keletkezik.
A síkrácsok készítésekor szükséges fészkek kialakítása okozhatja a legtöbb problémát. Pontos megmunkálásukhoz legideálisabb a felsőmarógép, amellyel az egymás mellé fogott lécekbe akár egy fogással is kialakíthatjuk a szükséges fészkeket. A tárcsafűrész is nagyban megkönnyíti ezt a munkát, ha vezetékléc mellett 3-4 vágással előbb "kikönnyítjük" a léceket, majd a felesleges anyagot egyenletes mélységben kivéssük. Kézi fűrésszel már sokkal nehezebb a dolog, hiszen így egyszerre csak néhány lécdarabot összefogva készíthetjük el a behatároló vágásokat, azok mélysége sem lesz biztosan egyforma. E művelethez célszerű olyan léckalodás sablont készítenünk, amely egyben az osztások azonosságát is biztosítja. A kaloda két – az alapanyagnál vastagabb – léc legyen, amelyben pontosan kialakított, egymástól megfelelő osztásnyira kivésett fészekpár van. Az első fészek kivésését követően csak tovább kell a munkadarabot tolnunk, egy pontosan a kialakított horonyba és a sablon következő fészkébe illő lécdarabbal biztosíthatjuk elmozdulás ellen. A fészkek így pontosan követik egymást, a mélységük, szélességük is azonnal korrigálható. A bevágás mélységét a léckaloda belső oldalaira ragasztott fémlemez betétekkel határolhatjuk be. Így biztosan nem lesznek túl mélyek a bevágások, a felesleges anyagrészek kivésése, lereszelése is pontossá válik.
A lécek összeragasztása most könnyebb, hiszen ezeket csak egymásba kell nyomnunk. Az előforduló apró pontatlanságokat azért nem árt előbb "szárazon" összeillesztett rácson ellenőrizni. A kiálló darabokon a fészkeket mélyítsük ki, az esetlegesen mélyebbre sikerülteket pedig vékony falemezdarabokkal kiegészítve hozzuk szintbe. A léceket ezt követően egymás után emeljük ki a helyükből, kenjük be ragasztóval, majd szikkadásuk után erősen nyomjuk vissza a helyükre. Így elkerülhetjük a már pontosan beillesztett lécek elkeveredését, az újabb hibák kialakulását. A fészkek kialakításakor keletkezett felületi sérüléseket páccal, lakkal javítsuk ki, majd a kész rácsot fogjuk keretbe.
A síkrácsok keretéül is vastag faanyagot válasszunk, amelyet az előzőkhöz hasonlóan esetleg a rács vastagságával azonos szélességű és kb. 10 mm mély horonnyal lássunk el. A keret sarokkötéseit beeresztett csaposan, köldökcsapokkal, vagy idegen csappal erősítsük egymáshoz (10). A keret hornyában a rácslécek közötti hézagot méretre vágott, felületkezelt, majd a horonyba ragasztott lécekkel tüntessük el. A lécek méretét úgy válasszuk meg, hogy szorosan illeszkedjenek a keret hornyába, de ne álljanak ki belőle. Ha a keretbe háromszögű szegélylécek közé erősítjük fel a rácsot, akkor is szükségesek e hézagkitöltő lécek, ezek ebben az esetben se nyúljanak túl a szegélylécek élén.
Végezetül még csak annyit, hogy rácsokat készíthetünk 4-5 mm vastag rétegelt lemez szélirányban levágott csíkjaiból is, ám akkor az élüket nagyon alaposan csiszoljuk le, mert a fűrésztárcsa nagyon durva vágási felületet hagy maga után. A lemezcsíkokat pedig nagyon alaposan itassuk át lenolajkencével vagy más fakonzerváló anyaggal, mert a rétegelt lemez nedvesség hatására különösen hajlamos a vetemedésre, ami egy rácsnál nagyon szembetűnő.