Kézzel mintázott falak

A különleges falfelületek kialakítása többnyire többe kerül, többletmunkával jár, a kézzel mintázott fal – mert erről lesz szó az alábbiakban – azonban egyedi, és bármikor átfesthető, így sikertelen kísérletünkkel csak némi munkát és festéket veszíthetünk, de a falon ez nem fog látszani, hiszen esetleges kudarcunk nyomait átfestve gyorsan eltüntethetjük. A helyiségek falainak hibáit régebben sem mindig glettelték ki, a kisebb-nagyobb hepehupákat az alapra hengerelt mintákkal tüntették el. Természetesen a hengerelt mintájú festett falakkal egyben a tapétázott falfelületek illúzióját is keltették. A sima, egyszínű falak minőségi kialakítását csak a korszerű diszperziós falfestékek és a festőhengerek tették lehetővé. Sokan ma is a festett, nem a tapétázott falakat kedvelik, mert így a lakásukat saját kezűleg is kifesthetik.
Sajátosan mai falfelületek alakíthatók ki ecsettel, mosdószivaccsal, öszszetekert ronggyal, preparált szivacshengerrel, vagy ami még a kezünk ügyébe akad, s mintázásra alkalmasnak bizonyul. Azt azonban már most előre bocsátjuk, hogy eleinte csak kisebb falfelületek mintázására vállalkozzunk, a mintagyakorlatokra se a falat, hanem egy nagyobb, kellően lefestett farostlemezt használjunk
Alapként bármilyen diszperziós falfestékkel bevont falfelület megfelelő. Az alapszín viszont lényeges, mert ez mindenképpen majd a mintázat része lesz. Általában világos tónusú legyen, mert ezt a különféle mintázó eszközökkel és festékekkel eredményesebben változtathatjuk meg. Markánsabb mintázatok kialakítására is ez az alkalmasabb. A festett felület egyenletessége, simasága a mintázat jellegéhez igazodjon, pl. rücskös jellegű, visszamosással kialakított mintázathoz a festőhengerrel kialakított felület a megfelelő, mert az apróbb mélyedésekben vastagabban megmaradó festék csak fokozza ezt a hatást.
Simára eldolgozott fal pedig akkor előnyös, ha széles ecsettel össze-vissza kent mintázatot kívánunk kialakítani. A falfelület alapstruktúráját a különféle anyagú textil és szivacsos festőhengerek alkalmazásával adhatjuk meg legkönnyebben. Ezek után néhány mintázási módot is bemutatunk, amelyekkel viszonylag könnyen készíthetünk egyedi falmintázatokat.
Széles, hosszú szőrű ecsettel, egész halvány színű híg festékkel alakítható ki az olyan finoman mintázott felület, amelynek szabálytalan foltjait az ecset szőreinek vége struktúrálja. Először a festék színét állítsuk be. Számítsunk arra, hogy a falra kent festék száradás után mindig kissé világosabb lesz. Ezt a színpróba során hajszárítóval gyorsíthatjuk meg. A festék közepes fedőképességű és híg legyen. A festékbe mártott ecsetet nyomkodjuk ki, majd először laposan fektetve lágyan, közepes vastagságban, össze-vissza kenve, kontár módon fessünk be egy negyed m2-nyi felületet (1, 2). Nem szabad azonban teljes fedettségre törekednünk. Az ecsetet ezt követően mártsuk vízbe, jól nyomkodjuk ki, majd a szőrzetének végével éppen hogy csak érintve a festett felületet durván oszlassuk el a festéket. E művelet közben természetes foltosodás alakul ki, a szőrszálak pedig a még világos alapfestéket is finoman mintássá változtatják (3). Ezt közepesen durva viszkóz szivaccsal is kipróbálhatjuk, csak a festék visszaitatásakor tupfolva, azaz nyomkodva kezeljük a mintázó eszközt. A szivacsdarabot egyébként ajánlatos nyeles fakorongra feszítve rögzíteni, hogy az élei ne érhessenek le a falra, mert ezek nyomai a kelleténél markánsabbak lesznek. Az ilyen finoman struktúrált, de szabálytalan folthatást adó mintázatok kialakításához azonban csak halvány, világos festéket használjunk, különben a mintázat túlságosan durva, tolakodóan nyers lesz. Ha a helyiség berendezéséhez jól illő szint választunk az alapfestéshez és a mintázásához, akkor nagyon dekoratívvá változtathatjuk még a csempézetlen fürdőszoba falát is (4).
Szemcsés falmintázatot alakíthatunk ki a különféle szivacsokkal is, de a tengeri szivacs erre talán a legalkalmasabb. Ezzel kétféle módon is mintázhatjuk a falainkat. Az első alkalmazási mód hasonló az előbbihez. A világos tónusú alapfestékre sötétebb falfestékbe mártott szivaccsal (5) nyomkodjuk fel az erőteljesebb színű foltmintázatokat (6), majd ahogy fogy a szivacsból a festék, a sötétebb foltok közé nyomott halványabb mintákkal tegyük egységesen mintázottá a felületet (7). A szivacsdarabot soha ne nyomjuk erősen a falra, így a mintázat mindig viszszafogott, és a széleken elvékonyuló lesz. Könnyen kiegészíthetjük a közöttük levő felületeket halványabb mintafoltokkal, ezáltal egységesen mintázottá válik az egész falfelület.
A másik tengeri szivacs mintázást az előző módozatok kombinálásával érhetjük el. A világos tónusú alaprétegre széles, kevéssé kinyomkodott ecsettel szabálytalanul kenjük fel a sötétebb mintázó festéket, majd nedves szivaccsal megnyomkodva itassuk fel a felesleget (8). Ezzel a módszerrel telt, markáns színű falfelületeket készíthetünk (9), ezt még más színű, rányomott szivacsmintázattal is tarkíthatjuk, hogy a hatás még strukturáltabb, különlegesebb legyen.
Falmintázáshoz akár egy rongydarabot is használhatunk mintázóformaként, ha ügyesek vagyunk. Egy vastag vászondarabot jól gyűrjünk össze (10), mártsuk festékbe, majd nyomkodjuk lágyan a falfelületre. A gyűrődések adják a mintázatot, s ha közel szabályosan nyomkodjuk a falra, akkor ha nem is szabályosan ismétlődő, de folyamatos mintázatot készíthetünk vele (11). Ha a falra nyomkodott festék túlságosan határozott foltokat eredményezett volna, akkor a felesleget nedvesen összegyűrt rongydarabbal itassuk fel, közben még halvány kiegészítő mintázattal is elláthatjuk a felületet (12). Az ilyen módon mintázott fal olyan hatású, mintha dörzsölt nemes vakolatú lenne a helyiség burkolata (13).
A rongydarabot azonban nemcsak marokra fogva, hanem hurkává gyúrva, vagy redőkbe gyűrve is használhatjuk mintázóeszközként (14). Ajánlatos a két szélét néhány öltéssel összehúzva rögzítenünk, hogy ez mintázáskor ne érhessen a már festett felületre. A hosszú rongydarabot ugyan kissé nehéz egyenletesen a festékbe mártani, de ezen is lehet segíteni: egy léchez öltve már könnyű kezelni. A mintázást alulról felfelé egymás mögé nyomva addig folytassuk, amíg a rongy lenyomata közel azonos mintázatot ad. A széleken természetesen a minták "kifutnak", azaz fokozatosan eltűnnek (15), így viszonylag könnyű a következő sort a már meglevő minták mellé illesztve a falra nyomkodni. Ha nagyon elütne a soronként és sávonként felnyomkodott mintázat, akkor a még friss mintázatot újból, de egy fél osztásnyival eltoltan, vízbe mártott, kinyomkodott mintázóronggyal nyomkodjuk végig (16). Ezáltal a halványabb tónusú lenyomatok eltüntetik a mintázat sávoltságát, egyben árnyaltabbá, sűrűbbé is teszik azt.
Mint azt már említettük, e módszerekkel nagy fal felületeket is mintássá lehet tenni, ám eleinte csak kisebb falrészek, pl. lábazatok, esetleg keretezett falrészek díszítésekor alkalmazzuk. Ilyen esetekben a falra simítsunk fel széles ragasztószalagot, hogy a mintázott rész kontúrja egyenes és határozott vonalú legyen. A gipsz, vagy műanyag szegélyléces keretet pedig csak a legvégén erősítsük a falra. A sarkok azonban mindig nehezen mintázhatók. Az esetleges rákenéseket a szomszédos falra szorított kartonlappal elkerülhetjük. Ha pedig a mintázó anyagot a kartonhoz szorítva nyomjuk a sarok melletti falfelületre, akkor a minta oldalt egyenes vonal mentén ér véget, a folytonossága is megoldható. Ezen egyszerű megoldásokkal, vagy hasonlókkal divatosabbá, egyénien ízlésessé tehetjük otthonunkat anélkül, hogy jelentősebb kiadásba vernénk magunkat.