Nyárutói tennivalók

Az augusztus még igazi nyári hónap. A különféle termésbegyűjtések mellett azonban olyan fontos kerti tennivalók is adódnak, amelyek a későbbiekre ugyancsak jelentős kihatással lesznek.
A még ezután termést érlelő almák, körték esetében a gyümölcsök súlyával láthatóan túlterhelt ágakat támasszuk alá, nehogy lehasadjanak. Ha eddig elmaradt volna, még lekötözhetők vízszintest megközelítő helyzetbe, az ezt igénylő sövény és termőkaros vagy karcsú orsó formára nevelt fák hajtásai. Amennyiben túl sok a hajtás, akkor néhány már most tőből eltávolítható. Ha nem vagyunk biztosak a levágás helyességében, ehelyett csupán megcsavarhatók a tengelyük körül, amíg megroppannak, mert ettől is azután berakódhatnak termőrügyekkel (1), illetve erős továbbnövekedés helyett, termőkké válhatnak.
Le kell metszeni a letermett málnavesszőket is, valamint az egyéb gyümölcstermő bokrok bármilyen okból pusztulásnak indult részeit. A koros gyümölcsfák ágain, törzsén megjelenő, erősen felfelé törő úgynevezett vízhajtásokat is tőben le szokás vágni, azok kivételével, amelyek az elpusztult, hiányzó részek pótlásához továbbnevelésre kínálkoznak. A gyümölcstermő növények ilyenkor még csak legfeljebb két-három ezrelékes töménységű lombtrágyázást kapjanak tápanyag-kiegészítésként és ezt is csupán egy-két alkalommal. Náluk az öntözést is be kell fejezni, hogy a hajtásaik időben, jól beérjenek. Elgyomosodniuk viszont, továbbra sem szabad.
A szőlőtőkék főhajtásait és öt-hat leveles oldalhajtásait ilyenkor vissza szokás csípni és ez szükség esetén megismételhető. A hónaljhajtások ismételt kurtításán és a támasztékon túlnyúló hajtásrészek levágásán kívül, leszedhetők azok a levelek is, amelyek túlságosan beárnyékolják a fürtöket. Ez egyféle megelőző növényvédelmi eljárás is, a fürtpusztító gombás betegségek ellen. Ugyanezért a már rothadásnak indult fürtrészek is kicsipdeshetők hegyes ollóval, mielőtt tovább fertőznének. Érdemes időt szánni a fürtök túl sűrű bogyóállományának megritkítására is, kiváltképpen a tömött fürtű csemegeszőlő fajtáknál. A bogyók zsendülésekor, vagyis amikor kezdenek színeződni, elérkezik az utolsó kapálás ideje is. Az öntözést ilyenkor már ugyancsak be kell fejezni.
A veteményesben most még vethető cékla- és spenótmag, más, már letermett növény helyébe is. Hasonlóképpen, akár másodterménynek, újravethető borsó, fejessaláta is, őszi fogyasztásra. Kapálni már nem szükséges azoknak a veteményeknek a talaját, amelyek levelei elborították a talajfelszínt, de időnként még közülük is kihúzgálhatók kézzel az elhatalmasodó gyomok. A paradicsomnál és a paprikánál továbbra is a rendszeres, legalább tíznaponkénti szedéssel segíthető elő további termés kifejlődése. Ha szükséges, a hónap végéig még öntözhetők és tápoldatozhatók a zöldségnövények.
A virágoskertben már elvirágzott évelő virágok szükségessé váló áttelepítése is megkezdhető, hogy őszig, az ismételt öntözésük mellett, még jól begyökeresedjenek. Az elgyomosodott, sűrűn benőtt sziklakertrész szétszedésére és újratelepítésére is ez az időszak alkalmas. Most szaporíthatók azok az évelő virágok, amelyek már elvirágoztak és többtövűvé váltak, tehát a földből kiemelt tőrészük egyszerűen szétszedhető. Az elvirágzásuk után kell kiszedni a liliomhagymákat is, hogy szaporításukhoz leválaszthassuk oldalukról a sarjhagymákat (2). Ezek a nagy hagymákkal és az újonnan beszerzettekkel együtt, mielőbb kerüljenek visszaültetésre, a továbbnevelésükhöz alkalmas napos helyen, előzetesen jól fellazított nyirkos talajba, mert ha hosszú ideig éri őket szabad levegő, károsodhatnak.
Ilyenkor lehet megpróbálkozni a bukszus, borostyán és másféle örökzöld cserje, valamint a törpe és kúszórózsák szaporításával is. A kis arasznyi hosszan levágott hajtáscsúcsúk lelevelezett alja, lehetőleg előzetesen gyökereztető hormonporba mártás után, keményre nyomkodott nyirkos homokba eldugványozva, befőttesüveg vagy fóliaborítás alatt többségében jól meggyökereztethető. Továbbneveléshez már jó minőségű földbe kell kiültetni. A nemes rózsatövek és más oltással-szemzéssel szaporított növények tövében előtörő úgynevezett vadhajtásokat, mielőtt megerősödnének, a földből kibontva, lehetőleg közvetlenül az eredési helyüknél le kell vágni.
Az időközben kiszáradt, megritkult gyepfelület ilyenkor pótolható, illetve újítható fel új vetéssel, de az új gyepfelület kialakítására is ez az időszak szokott a legalkalmasabbnak bizonyulni. Ezt követően ugyanis még a tél beálltáig úgy megerősödhet az új vetésű fű, hogy legalább egy nyírást is megérhet.
Még a teljes kinyílásuk előtt le kell vágni a sárga cickafark, szalmarózsa szálakat, akárcsak az egyéb szalmavirágok kinyílt virágokkal teli szárrészeit, hogy ezután tízesével összekötve, fejjel lefelé felfüggesztve, száraz, szellős, nem napsütötte helyen, jól megszáradhassanak a későbbi felhasználásukhoz (3). Az árvácska, a százszorszép és minden más kétnyári virág magját is el kell most már vetni, szabadföldi kis palántanevelő ágyásokba. A korábbi vetés kis növénykéi pedig már kipalántázhatók kiszemelt helyükre továbbgyarapodásuk érdekében, amit még a szükség szerinti öntözés is segítsen.