Kenhető vízszigetelések

Ragasztott hidegburkolatok alapfelületeinek előkészítése

Az utóbbi években különféle ragasztók építőipari felhasználása ugrásszerűen megnövekedett. A hagyományos módszereket felváltó ragasztási, vízszigetelési technológiák rengeteg előnyös, új lehetőséget nyújtanak. Óriási a kínálat a különböző vízszigetelő, ragasztó-, fugaanyagokból és az ezeket előkészítő, kiegészítő anyagokból (A). A gyártók és kereskedők kínálta hatalmas választékból sokszor nehéz kiválasztani az adott feladatra legmegfelelőbb ragasztóanyagot, illetve ragasztási rendszert.

A csemperagasztókat előállító vállalatok több évtizedes gyártói háttéren alapuló ragasztástechnikai rendszerei nagy segítséget nyújtanak a biztonságos, minőségi munkavégzéshez. Az első osztályú munkavégzés feltétele a feldolgozandó anyag kiváló minősége, a megfelelően előkészített alapfelület, valamint a burkolási szaktudás.
Ismertetőnkkel szeretnénk rövid tájékoztatást adni a ragasztott hidegburkolatok alapfelületeinek előkészítéséhez, valamint a kenhető vízszigetelésekhez használandó legújabb anyagokról, technológiákról.

A burkolás megkezdése előtt az alábbi alapfelületi tulajdonságokat kell megvizsgálni:

• az alapfelület nagyobb egyenetlenségei,
• az alapfelületen található repedések,
• maradék nedvességtartalom,
• az alapfelület szilárdsága,
• az alapfelület szennyezettsége,
• csatlakozó épületrészekhez való viszony,
• padlófűtés esetén felfűtési jegyzőkönyv,
• a burkolandó helyiség hőmérsékleti és légviszonyai.

A burkolási munka megkezdése előtt az alapfelület előkészítésére érdemes időt és energiát fordítani, mert ezáltal sok későbbi hibát előzhetünk meg. Az alapfelületről a csekély tapadású réteget (például laza cementtejet) el kell távolítani csiszolással. A por-, zsír- és olajszennyeződéseket úgyszintén el kell távolítani a felületről a megfelelő tapadás elérése érdekében. Fontos az aljzatban található repedések (zsugor- vagy hajszálrepedések) javítása. Az ilyen típusú (nem dilatációs) repedéseket hidegvágóval feltárjuk, majd a repedésirányra merőleges vágott varratképet alakítunk ki, pormentesítünk, végül kétkomponensű epoxi kiöntőgyantával erőátadó zárást alakítunk ki.
Az alapfelület megtísztítása és a repedések javítása után az alapfelület alapozását (B) kell elvégezni, mely az alábbi célokat szolgálja:
a maradék port leköti,
megakadályozza a keverővíz túl gyors és nagymértékű beszívódását az aljzatba,
az aljzat szívóképességét csökkenti, kiegyenlíti,
a rákerülő rétegek tapadását javítja,
az önterülő aljzatkiegyenlítő terülését javítja,
az alapfelület felső rétegét megszilárdítja,
az aljzatban lévő légbuborékok kiegyenlítőrétegbe való áramlását csökkenti,
az alapfelületet megvédi a kiegyenlítőből vagy a ragasztóanyagból beszívódó víz ellen (gipszkötésű alapfelületeknél, anhidrid és magnezit-esztricheknél).

Az alapozóanyag kiválasztásánál figyelembe kell venni az alapfelületben lévő kötőanyag fajtáját. Gipszkötésű alapfelületeknél, faforgácslapok, anhidrid és magnezit-esztricheknél gipszalapozó használandó, míg cementkötésű alapfelületeknél az úgynevezett LF mélyalapozó vagy ragasztóemulzió a megfelelő alapozóanyag.
Az alapozóanyag kiválasztása után el kell dönteni, hogy az alapfelület egyenetlenségeit milyen módon szeretnénk javítani. Két megoldás lehetséges: az egyik, hogy valamilyen kiegyenlítőanyagot alkalmaznak, a másik, hogy középágyazó csemperagasztóval készítik el a burkolást. A kiegyenlítőanyag megválasztásánál figyelembe kell venni az alapfelület elhelyezkedését, valamint az alapfelületet és a burkolatot érő mechanikai és hőhatásokat. Az aljzatok kiegyenlítésére általában önterülő aljzatkiegyenlítőt szoktak használni, de az sem mindegy, hogy milyen minőségű a felhasználandó anyag. A forgalmazók általában két féle minőségű önterülő aljzatkiegyenlítőt ajánlanak: az egyik egy jobb minőségű, gyorsított kötésű, padlófűtéses helyiségekben is alkalmazható anyag, míg a másik egy lassabban kötő, később burkolható kiegyenlítőanyag. Függőleges felületek kiegyenlítésére kiegyenlítőhabarcs alkalmazható bel- és kültérben egyaránt. Az ilyen típusú termékek alkalmazhatók aljzatok kiegyenlítésére is, de nem önterülőek, így felhasználásának nagyobb a munkaidő-szükséglete.
Az építőiparban is tapasztalható folyamatos termékfejlesztéseknek az eredményeképpen olyan vízszigetelő anyagokat hoztak létre, amelyek közvetlenül a hidegburkolat alá hordhatók fel és amelyekre közvetlenül felragasztható a hidegburkolat. Ezek az anyagok diszperzió vagy cement-diszperzió bázisú, egy vagy kétkomponensű anyagok. Felhordásuk az előkészített, LF mélyalapozóval alapozott alapfelületre nem igényel különösebb szakértelmet, de a termékek műszaki ismertetőiben leírtakat szigorúan be kell tartani. A szigetelőanyag kiválasztásánál figyelembe kell venni a vízterhelés típusát, valamint azt, hogy beltérben vagy kültérben van-e a burkolandó felület. Ezek az anyagok felhordhatók cement- és gipszkötésű alapfelületekre, valamint fa, poliészter, kemény hablemez, fém és kerámiafelületekre.
Beltérben nedvesség, üzemi víz és használati víz ellen a folyékony fólia a megfelelő vízszigetelő anyag, amely egy egykomponensű, oldószermentes, teddy-hengerrel vagy glettvassal felhordható anyag (C), minimum 1 mm rétegvastagságban kell felhordani. A szigetelés elkészülte után 24 órával burkolható.
Kültérben nedvesség, üzemi víz és használati víz ellen a folyékony fólia 2 KS a megfelelő vízszigetelő anyag, amely kétkomponensű, oldószermentes, gyorsított kötésű. Teddy-hengerrel vagy glettvassal felhordható, minimum 1 mm rétegvastagságban. A szigetelés elkészülte után 3 órával burkolható.
Víznyomásnak kitett felületeken, valamint nedvesség, üzemi víz és használati víz ellen kültérben és beltérben egyaránt felhasználható a vastagfólia vízszigetelés (D), amely egy kétkomponensű, oldószermentes, vízzáró, de páraáteresztő, UV-stabil, tartósan rugalmas, varrat- és hézagmentes szigetelőanyag. Minimálisan 2 mm-es rétegvastagságban kell felhordani. A szigetelés elkészülte után 24 órával burkolható. Ezzel az anyaggal készített szigetelés a burkolat felől jövő 7 bar, az alapfelület felől jövő 2-4 bar víznyomásnak áll ellen.

Mindhárom vízszigetelő anyaghoz, rendszerkiegészítő anyagok is tartoznak, amelyek az alábbi kritikus helyek biztonságos szigetelését oldja meg:

• hajlaterősítő szalag a hajlatok és élek sáverősítésére,
• sarokerősítő szalag a pozitív és negatív sarkok erősítésére,
• gully szigetelés a padlóösszefolyók szigetelés-erősítésére,
• üvegszövetháló a felületszigetelések erősítésére (E).

Mindhárom vízszigetelő anyag felhordásánál ugyanazok a munkafolyamatok:

• először a felület alapozását végezzük el,
• magával a szigetelőanyaggal felragasztjuk a rendszerkiegészítőket,
• az oldalfelületeken elkészítjük a szigetelést, kültérben a felületet üvegszövetháló kasírozással erősítjük (E),
• folyékony fólia 2 KS-nél 3 óra, a másik két vízszigetelő anyagnál 24 óra elteltével leburkoljuk az oldalfelületeket,
• az oldalfelületek burkolása után elkészítjük a padlószigetelést, kültérben a felületet üvegszövetháló kasírozással erősítjük,
• folyékony fólia 2 KS-nél 3 óra, a másik két vízszigetelő anyagnál 24 óra elteltével leburkoljuk a padlófelületeket.

A ragasztáshoz használt ragasztónak flex minőségűnek vagyis flexnek vagy gyorsflexnek kell lennie. Mivel a burkoláshoz használandó ragasztó flex minőségű, ezért a fugázás csak a ragasztás után 48 órával lehetséges, mert a ragasztóanyagnak ki kell száradnia. Ezáltal elkerülhető, hogy a kész fuga foltokban elszíneződjön vagy felületén kivirágzás jöjjön létre. Természetesen a fugázáshoz használt anyagnak is flex minőségűnek kell lennie. Amennyiben a kiválasztott színben nincs flex minőségű poralakú fugázó, úgy fugaemulzió és a kiválasztott színű poralakú fugázóból előállítható flexibilis fugázóanyag szükséges.
A fentiekben leírt anyagok segítségével Magyarországon, Európában és szerte a világon már több ezer négyzetméter felület kiegyenlítését és szigetelését oldották meg. Ezen anyagok folyamatosan váltják fel a hagyományos kiegyenlítő és szigetelőanyagok generációját, ezáltal gyorsítva és biztonságosabbá téve a szigetelési és a burkolási munkákat.