Paszpartuk készítése
A képeket többnyire csak ritka esetekben lehet közvetlenül keretbe erősíteni. A különféle színű paszpartukba (1) foglalva sokkal mutatósabb még egy kis nyomat, vagy levelezőlap is (2), mint e nélkül. A szükséges alapanyagot a dekorációs üzletek árusítják különféle méretben és igen változatos színekben. A karton keret legalább 25 mm szélességben fogja körül magát a képet, és esetenként alul ez a távolság szélesebb is lehet. A 2-3 mm vastagságú kartonba ablakot kell a kép számára vágnunk. Ezt a legegyszerűbben éles marokkéssel, acélvonalzó segítségével alakíthatjuk ki, ám az igényesebbek képnyílásának éle 45 fokban ferdén kimetszett. Ezt kézzel nehéz kivágni, a széles talpú metszőkészülékkel (3) viszont gyerekjáték a ferde élű ablakok kialakítása. Ennek ugyanis a pengéje szögbe állítható, vége hegyesszögbe köszörült, s így a sarkokban is szabályos lesz a bemetszés felülete. A kartonkeret alapszíne sem lényegtelen, a kimetszett ablak fehér éle ettől még hangsúlyosabb lesz. A szélesebb felületű kartonkereteket esetenként még tovább díszíthetjük pl. öntapadós krómfóliából levágott keskeny csíkokkal, vagy plakátfestékkel utánszínezett szélesebb szegéllyel. Ilyen esetekben a díszítések helyét vonalzó segítségével ceruzával jelöljük fel (4), majd laposecsettel fessük egy árnyalattal sötétebbre a képnyílás szegélyét. A festett felület szabálytalan széleit a fémcsíkok felragasztásával igazítsuk ki, s ezeknek a végét ferdén vágjuk össze (5). A paszpartu alá helyezett, azzal megegyező méretű vastag alapkartonra ragasszuk fel magát a képet (6), s a két kartont a sarkainál kis felületen ragasszuk egymáshoz. E célra használhatunk élükre simított öntapadó ragszalagot is. A paszpartu mérete alapján határozhatjuk meg a képkeret nagyságát, a képhez igazodva pedig a hozzá leginkább illő képkeretlécet.
Képkeretek lécekből
A képkeretlécek választéka is igen bőséges, s ízlés dolga, hogy ebből melyiket vásároljuk meg. Nyers, kezeletlen képkeretanyagot a barkácsboltokban is vásárolhatunk, ám ezek kiválasztásakor legyünk körültekintőek, mert erezetük szálanként eltérő, s ez a natúr, lakkozott kereteken zavaró tónuskülönbségeket okoz. A nagyobb barkácsáruházakban ennél igényesebb és egyedi keretlécek között válogathatunk. Ezek hossza 2-3 m, s az egész szálat meg kell vásárolnunk. A maradékot azonban kis keretek készítésére szinte teljesen felhasználhatjuk. S nemcsak keretanyagot, hanem képszegeket, akasztókarikákat, s az egyéb e munkához szükséges kellékeket is azonnal megvásárolhatjuk. Ehhez azonban tudnunk kell azt is, hogy mi mindenre is lesz szükségünk.
Minthogy adott a kép paszpartuba foglalt mérete, a hozzávaló keretlécek összhosszát könnyen megállapíthatjuk. Arra azonban ügyeljünk, hogy a vásárolt léc(ek) biztonsággal kiadják a szükséges darabokat. A keret összeállítása egyáltalán nem nehéz. A lécekből akkora ferde végű darabokat kell levágnunk, hogy az aljazásukba férjen 1-2 mm hézaggal a kartonkeret. A lécnek ezért az egyik végét gérládában vágjuk 45 fokban ferdére, az aljazásba jelöljük fel a kartonkeret oldalának a méretét, majd e pontból kiindulva, az előzővel ellentétes irányba finomfogazású illesztőfűrésszel vágjuk ferdén méretre a lécdarabot. A következő darab is ezzel azonos méretű legyen, de előbb a léc ferde végét ellentétes irányba újból fűrészeljük 45 fokosra. A ferde szögek szárai mindig a képmező felé "mutassanak". Előfordulhat, hogy a gérládában leszabott lécek szöge, vagy a vágási síkjuk némi pontosítást igényel, ezt síkba csiszolással korrigálhatjuk. Ám arra ügyeljünk, hogy az így lemunkált léc a párjával azonos hosszúságú legyen. Szükség esetén a hosszabb darabot is csiszolással munkáljuk le. A csiszoláshoz fúrógépbe fogott csiszolótárcsát, és erre 45 fokban lerögzített vezetőlécet használjunk. Az ilyen pontosításokat elkerülhetjük, ha szögbeállítható fűrészelő készülékben szabjuk le a keret darabjait. E készülékkel akár hat-, vagy nyolcszögű kereteket is készíthetünk.
A lécek végét ezt követően kenjük be vékonyan erős kötést biztosító ragasztóval, majd sík felületre helyezve, a ferde végüket egymáshoz illesztve szorítsuk össze mind a négy sarkot. E művelethez használhatunk erős zsineget (7), vagy hevederes szorítót is. A sarkokra azonban ajánlatos ilyen esetekben derékszögű betéteket helyeznünk, amelyek megakadályozzák a darabok szétcsúszását, s a felületüket is védik a sérülésektől. Egy nagyobb faforgácslapra ideiglenesen felszegelt léckaloda is megfelel erre a célra. A keret sarkainak a merőlegességét azonban minden esetben derékszögű vonalzóval ellenőrizzük. Az összeragasztott keret sarkait ezen felül különféle módon biztosítanunk is kell, hogy a lécvégek ne válhassanak el egymástól. Kisebb méretű keretek esetében elégségesek a függőleges oldalak felől vízszintesen beütött szegek is. A nagyobbakat, s főként a testesebb anyagból készítetteket a sarkok hátoldalán ajánlatos tűzőkapcsokkal (8), sarokvasakkal (9), felcsavarozott háromszögű saroklapokkal (10), vastagabb keresztmetszetű lécek esetében pedig köldök- (11), vagy lamelló-csapokkal megerősítenünk (12).
A keretbe többnyire üveg mögé szokás beerősíteni a képet, amit üvegesnél célszerű levágatnunk. Az üveget megtisztítva helyezzük a képkeret aljába, fektessük rá a paszpartuba foglalt képet, s az üvegre szorítva, vékony szegekkel rögzítsük a keretbe. Esetenként a paszpartu fölé ajánlatos még egy pontosan beszabott kartonlapot is a keretbe szabni. A lefogó szegek beütésekor a keretet oldalról szövetdarabbal bevont fatömbbel támasszuk meg. A kép keretét hátulról széles enyves ragasztószalaggal zárjuk le, a végeiket pedig a sarkoknál ferdén vágjuk össze (13). Most már csak a képakasztót kell a keretre erősítenünk. A kisebb méretűeknél még megfelelő a képakasztó karika, ám a nagyobb s főként a keretbe erősített üveg súlya miatt nehezebb kereteknél jobb, ha a két oldalsó keretléc közé akasztó huzalt feszítünk ki (14), mert így a felső keretléc nem lesz túlterhelve, s a képet is könnyebben a falra akaszthatjuk, függőlegesbe állíthatjuk.
Tippek, ötletek
Sok esetben a régi képek keretét is érdemes megmenteni. Felületi sérüléseiket a korszerű tapaszokkal könnyű kijavítani, utána spray festékkel lefújva, esetleg kisebb méretűre szabva újból használhatókká válnak. Az ilyen felújított keretek pl. különleges, lécrekeszekkel, keskeny polcokkal felosztott képmezőjükkel egyéni képkompozíciók kialakítására is nagyon alkalmasak (15).
A hagyományostól eltérő megoldások is nagyon attraktívak lehetnek. A képet magát pl. felragaszthatjuk közvetlenül egy üveglapra is, s ezzel olyan hatást érhetünk el, mintha a fal előtt a levegőben függene (16). A keret anyaga ebben az esetben 20´60 mm-es, s az üveget a keret belső oldalára ragasztott 2-3 mm vastag rétegelt lemezből levágott csíkokkal rögzíthetjük a helyére. A porosodás ellen azonban két azonos méretű, s egymástól 30 mm-re a keretbe erősített üveg a megfelelőbb. A képet a hátsó üveglap elülső oldalára kell felragasztani, így a tisztántartásuk is könnyű, s a kép is védve van a porosodás ellen.
Szélesebb anyagokból készített keretek felületét esetenként különféle mintázatú öntapadó tapéta, krómfólia, vékony parafa csíkok felragasztásával tehetjük egyedivé, különlegessé. Az ilyen díszítmények felerősítéséhez azonban sima felületek szükségesek, s a csíkokat a sarkokban mindenkor összevágva kell egymáshoz illeszteni. Esetenként az is különlegessé teszi az egyszerű, sima kereteket, ha ragasztószalaggal lehatárolt felületére kőutánzatú festéket fújunk. Ennek durván strukturált felülete, s szemcsés színezéke nagyon valósághű, képkereten nagyon szokatlan, de éppen ezért meghökkentő hatású.
Azonban bármilyen anyagból is készítjük el otthonunk képeinek keretét, mindenkor tartsuk szem előtt, hogy a felületük fokozottan ki van téve a porosodásnak, s ezért rendszeres tisztítást igényelnek. A keretek felületkikészítését ezért úgy válasszuk meg, hogy nedvességállók legyenek, különben egy idő elteltével teljesen elveszíthetik a szépségüket, újszerűségüket.