Válaszfalak gipszkartonból

Vegyük alapul a legegyszerűbb helyzetet, amikor pl. egy kedvezőtlen, s ezért rosszul kihasználható helyiséget kellene kettéosztani egy új válaszfallal. E célra ma a legalkalmasabbak a gipszkarton válaszfalak, amelyek gyorsan kialakíthatók, s szinte alig járnak felfordulással, piszokkal. A hozzávaló anyagok 80´80 mm-es staflik, csavart szegek, s egyéb kötőelemek, kőzetgyapot szigetelőtáblák és természetesen a gipszkarton lapok könnyen beszerezhetők bármely barkácsáruházban. A válaszfalhoz csak egy kellően kialakított, s szilárdan a határoló falakhoz erősített faváz kell, amelyre kétoldalról felerősíthetjük a gipszkarton burkolólapokat, amelyek egyben mindjárt a vakolatot is "magukban foglalják". Ajánlatos egyszerű tervet készíteni a vázról és a burkolat kiosztásáról is, hogy kiszámíthassuk a szükséges anyagok mennyiségét, no és a fal kialakításához is ezt vegyük alapul.
A váz anyaga 50–80´60–80 mm-es fenyőlécekből álljon. A mennyezet és a padló szintjén teljes egészében végigfutó lécek közé illesszük be az oldalfalakra szerelt függőleges keretléceket. A gipszkarton burkolólapok szélességéhez, illetve annak fele szélességével megegyező távolságban beerősített osztólécek is szükségesek a szilárd vázhoz. A lapok általában 120 cm szélesek, ám ez a méret a gyártmányoktól függően néhány cm-nyit változhat. A leendő fal felületének nagyságától függően vízszintesen beépített hevederlécekkel is célszerű megerősíteni a vázat, de csak akkor, ha ajtónyílás is lesz a falban, melynek helyét a táblák magassága alapján döntsük el, és a táblahosszak felényi, vagy negyednyi távolságára legyenek egymástól. Az építési vázlat elkészítése, a szükséges anyagok beszerzése után fogjunk munkához.
Először a mennyezeten mérjük ki a válaszfal helyét, majd a váz anyagából levágott kis darabbal jelöljük a falra a vázelem pontos helyét (1). A fal ennél természetesen vastagabb lesz, ezt mindenkor figyelembe véve jelöljük ki a vázelem helyét. A padlón függőónnal tűzzük ki az alsó támléc helyét (2). A szükséges hosszúságú darabokat vágjuk pontosan méretre (3), a lécek bütüje pedig feltétlenül merőleges legyen az oldalakra. Az alsó vázlécet ajánlatos 3 mm vastag polietilén szigetelőcsíkra fektetve a padlóhoz erősíteni (4). Ha a padló kerámialap, akkor előfúrt lyukakra és műanyaghüvelyes facsavarokra lesz szükségünk a falécek felerősítéséhez. Az ajtónyílás helye alul maradjon szabadon! Következhet a szélső oldalfalakra felfekvő hossztartó lécek felerősítése (5). Ezek alá is helyezzünk tömítőszalagot. Ha az oldalfalat alul magas szegélyléc keretezi, akkor az alsó támlécre szegezzünk olyan magas lécdarabot, hogy az felül egy szintbe kerüljön a szegélyléccel, s a hossztartó bütüje ezekre együttesen támaszkodjon rá. A mennyezetre – az alsó támléchez hasonlóan – tömítőszalag közbeiktatásával hosszú, műanyag tiplikbe hajtott panelcsavarokkal erősítsük fel a felső tartólécet.
A sort most a közbenső osztólécek beerősítésével folytassuk. Mindegyiket pontosan szabjuk méretre, majd a helyük kimérése után alul-felül ferdén beütött csavart szegekkel rögzítsük a már felerősített lécekre. Az osztólécek szegezését a támléceken mögéjük szegezett fatömbökkel könnyíthetjük meg (6). A szegeket azonban mindenképpen előfúrt lyukakba üssük be, s hasonló módon járjunk el a vízszintes hevederek beerősítésekor (7) is. A lécek vízszintességét feltétlenül minden darabnál ellenőrizzük. E lécek beerősítésekor azonban ügyeljünk arra, hogy az egymás melletti darabokat egy anyagvastagságnyival eltolva szegezzük az osztólécek közé (8), a legszélsőket pedig oldalról ferdén beütött szegekkel fogassuk a falra erősített hossztartók élére. Az ajtónyílást mindig mennyezetig érő hossztartólécek határolják két oldalról. A nyílás felső áthidalóját középen erősítsük meg egy függőleges osztóléccel is. Szegezzük helyére az ajtó vaktokját, majd fogjunk hozzá a gipszkarton lapok felerősítéséhez.
Ezt a munkát mindig az egyik fal felől kiindulva kezdjük el, s egymástól 100–150 mm távolságba beütött, galvanikusan bevont 25´30-as szegekkel (8), vagy süllyesztettfejű 4´35-ös panelcsavarokkal erősítsük fel a váz egyik oldalára. Ezzel elkerülhetjük, hogy a korrodáló kötőelemek rozsdafoltjai elszínezzék a fal felületét. A kötőelemek feje ne álljon ki a burkolólapok síkjából. Amint az ajtónyíláshoz értünk, a felette levő darab nagyságát a nyílás pereme mellett feljelölve határozzuk meg (9). A felesleges részt a tábla talajra fektetése után egy egyenes léc éle mentén megejtett bemetszéssel határoljuk be, majd a papírréteg átvágását követően a tábla könnyen kettétörhető (10). A hátoldali papírréteget pedig a tört lapok egymás mellé hajtását követően marokkéssel vágjuk át (11). A méretre szabott darabot most már a szokásos módon erősítsük a helyére (12), s folytassuk a fal innenső oldalának teljes beburkolását.
Ezután menjünk a fal másik oldalára, s a fal szigetelőrétegét adó kőzetgyapot táblákat szabjuk fel a keret közé illő darabokra (13), amelyeket a léckeret kazettáiba szorítva helyezhetünk el minden egyéb rögzítés nélkül (14). Ezt a munkát azonban ajánlatos védőkesztyűben végezni, mert a szigetelőanyag különben kellemetlen bőrirritációt okozhat. A szigetelőanyag beillesztése után erről az oldalról is burkoljuk be a falat. Ha jól szigetelt, szilárd falat szeretnénk kialakítani, akkor az egyik, vagy mindkét oldalra erősítsünk újabb gipszkarton lapokat. Ezeket azonban kötésben azaz fél táblaszélességnyivel eltolva csavarozzuk a már felszereltekre. E célra 4´25 mm-es süllyesztettfejű csavarokat használjunk. A burkolólapok felszerelése után gipsszel simítsuk be a lapok közötti fugákat (15), továbbá a csavarfejeket is gipszelve tüntessük el. Ha csak egyrétegű a burkolat, célszerű a lapok közötti fugákat fugafedő szalaggal is lefedni, nehogy később e helyeken repedések keletkezzenek. A fugába simított gipszbe nyomjuk bele az 50 mm szélességű szalagot (16), majd erre is terítsünk vékony gipszréteget, amelyet kiszáradása után csiszoljunk simára. A válaszfal ezzel készen is van, festhető, tapétázható, még csempeburkolat is ragasztható rá.