Nyári tennivalók

A július már meleg nyári hónap, ezek szerint alakulnak ilyenkor a kerti teendők is. A korai érésű gyümölcsök már javában szüretelhetők. A cseresznye szedésekor ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb vesszőrészt szakítsunk le a gyümölccsel, mert egyébként sok értékes, a jövő évi termést adó termőrészt teszünk tönkre. Szedés után a fák és a bokrok alatti hulladékot mély kapálással forgassuk a talajba, vagy összegyűjtve ássuk el. A már négyéves szamócatöveket a termés leszedése után tépjük fel gyökerestől és a helyüket ássuk fel. Rövid tenyészidejű zöldségféléket, például karalábét, vagy fürtös uborkát termelhetünk az eper helyén.

A termés nélkül maradt őszibarack hajtásokat is legjobb ilyenkor levágni. A szőlőnél a harmadik kötözésre is sor kerülhet. A hónaljhajtások és a támasztékon jóval túlnyúló hajtásrészek korrigálására is fordítsunk gondot. A hajtások négy-öt araszszal legyenek csak magasabbak, mint a támaszték. A kötözéskor csípjük vissza a levélhónaljakban előtört oldalhajtásokat a második levelük felett és a fürtöket tartó hajtásokat a negyedik-ötödik levelüknél. A szükség szerint végzett növényvédő permetezést pedig kapcsoljuk össze Wuxal lombtrágyázással. (0,2-0,4%-os töménységű lombtrágya-szert használjunk 2-3 alkalommal) A lombtrágya-szerrel kevert permetlé növeli a gyümölcstermő növények fejlődését és terméshozamát is.
A veteményesben, ha eddig elmaradt, pótoljuk a futóbab és a folytonnövő paradicsom karózását. A paradicsomtöveket vissza vághatjuk harmadik-negyedik fürtjük felett, mert akkor nagyobbak lesznek bogyóik. Termés nélküli oldalhajtásaikat se hagyjuk meg. Még mindig vethető, akár a már letermett növények helyébe a vajbab, az uborka, az őszi retek, a spárgatök és a cékla.
A virágok elnyílás utáni eltávolítására is szakítsunk időt. Ne tűrjük meg a pusztulásnak indult növényrészeket, mert további pusztulások kiindulópontjai lehetnek.
Most még segíthetünk azon a gyakori bajon, hogy fenyőfacsemeténk csúcsa valamilyen okból nem fejlődik. A legegyszerűbb, ha a csúcs alatt levő oldalhajtások közül az erre legalkalmasabbat óvatosan a csúcs helyébe hajtjuk és ebben a helyzetben kikötjük egy kis lécdarabhoz, amit a törzshöz kötözünk. A lombhullató fák elpusztult csúcsrésze helyett természetesen ugyanúgy nevelhetünk új csúcsot.
Leggyakoribb feladatunk az öntözés. Az a legfontosabb, hogy elegendő vizet kapjanak a növények. A jó öntözés biztos jele, ha már nem szivárog be gyorsan a víz, hanem néhány pillanatra megmarad a felszínen, s ha a beszivárgás után megint megöntözzük a növényt, akkor a víz már megáll a földfelszínen. Az ide-oda csapongó felületes öntözés, kevés vízzel többet árthat, mint amennyit használ. Arra is ügyeljünk, hogy a szokással ellentétben a fák és bokrok alatt lévő növényeket is alaposan öntözzük meg, hiszen itt rajtuk kívül a fák és bokrok is fogyasztják a vizet. Ne sajnáljuk a fáradságot és amennyiben csak lehet, a terebélyes bokrok és fák lombozatára is juttassunk az öntözővízből. A tápanyagigényes növények öntözését pedig összekapcsolhatjuk a vízben oldódó nitrogén és kálium műtrágyák legfeljebb két-három ezrelékes oldatának használatával. A gyepnyírást is ismételjük meg, valahányszor meghaladta a fűszálak magassága a nyolc-tíz centimétert.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.