Fal helyett térelválasztó paraván

Manapság egyre többen újítják fel a lakásukat, s ennek során – az adottságokhoz igazodva – igyekeznek tágítani szobáik alapterületét. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy a szomszédos helyiség válaszfalát megszüntetik. A tágasabb lakótér kedvéért lemondanak a csöppnyi félszobáról, sőt akadnak akik a konyha közötti válaszfalat bontatják le ennek érdekében. A tágasabb szobában valóban felszabadultabban mozoghatunk, ám esetenként szükségünk lehet némi térelválasztásra is. E célra kiválóan alkalmasak a már-már elfeledett paravánok. Igényesen elkészítve nagyon dekoratívak, a szoba berendezéséhez tartózók lehetnek. Egy attraktív paravánért pedig nem feltétlenül kell asztaloshoz fordulnunk, saját kezűleg magunk is könnyűszerrel készíthetünk pl. a címképünkön bemutatott mintadarabhoz hasonlót.

A paravánszárnyak kerete egyszerű léckeret, amelyet 20x30 mm-es lécekből kell összeállítani. A lécek lehetőleg sűrű erezetű fenyő-, vagy nemesebb keményfából készüljenek. A 20 mm széles hajlított betétlécek anyaga 4-5 mm vastag rétegelt lemez. Ezeket könnyű meghajlítva a keretek közeibe erősíteni. E csíkok alapanyagaként natúr fenyőhöz nyárfa, a keményfából összeállított keretekhez pedig lehetőleg azonos faanyagból készített rétegelt lemezt szerezzünk be. A csapozáshoz 6-8 mm átmérő köldökcsapok, vagy 4x60 mm-es süllyesztettfejű pozdorjacsavarok szükségesek. A faanyagok színtónusát pácolással módosíthatjuk, felületét pedig bútoripari lakk, vagy keményviasz bevonattal tehetjük kellemes tapintásúvá, s egyben igényes megjelenésűvé.
A munkát a keretszárnyak kialakításával kezdjük el. A páros alkatrészeket pontosan azonos hosszúságúra szabjuk le, végeiket csiszolókorong, vagy szalagcsiszoló gép segítségével munkáljuk pontosan merőlegesre és azonos méretűre. A paravánszárnyak 720 mm szélességűek, s az eredetitől eltérően négyszárnyú változatban is elkészíthetők, esetleg a két-két szárnyúakat – leemelhető csuklós pántok felerősítésével – két különálló paravánként is használhatjuk. A magasságuk is növelhető, ám a 2 m-t ne haladják meg, mert ezzel már túl labilissá válnak.
Először a szárnyak középső idomát állítsuk össze. A két vízszintes hevederléc (A) középső felezővonalára állítva erősítsük közéjük a középső osztólécet (B). Ha a keretetek anyaga fenyőléc, akkor 6-8 mm vastag köldökcsapokat használjunk a fakötésekhez, de a hosszú pozdorjacsavaros rögzítések (1) is elég szilárdak. Az igényesebben kialakított kereteknél viszont célszerűbb a köldökcsapozás, mert így nem látszanak a csavarfejek. Az oldalsó, függőleges keretlécek (C) egyik végével síkba állítva erősítsük fel a legfelső keretlécet, majd ennek alsó élétől 260 mm-nyire erősítsük hozzá az osztóléces idomot, s ennek alsó élétől megint csak 260 mm-re az alsó hevederlécet is fogassuk hozzá a hossztartó léchez. A másik oldalra is szereljük fel a még hiányzó keretlécet. Így állítsuk össze mindegyik paravánszárny keretét. Méretük pontosan egyforma legyen.
Következhet a hajlított elemek kialakítása. Ezekhez alapanyagként 4-5 mm vastag rétegelt lemezből körfűrészgéppel szabjunk fel 20 mm széles csíkokat. A fedőlemezek száliránya hosszába fusson. E célra megfelelnek a kellő hosszúságú hulladékdarabok is, amelyeket szorosan összefogva egyszerre szabhatunk fel csíkokra. Az alapanyag tetejére minden esetben ajánlatos farostlemezt szorítanunk, mert így az anyagból kilépő fűrészfogak nem tépik fel a levágott csíkok szélén a faanyagot. A falemezcsíkokat csiszoljuk simára, élüket finoman kerekítsük le, majd szabjuk 1195 mm, ill. 896 mm hosszúságú darabokra. Keretenként négy-négy hosszabb és rövidebb rétegelt lemezcsíkra lesz szükségünk, s ezeket két helyen is egymásba illeszkedő fészkekkel kell összefognunk. A fészkek helyét rajzunkon megadtuk ugyan, ám méretváltoztatás esetén egymásba eresztésük helyét újból meg kell határoznunk. Ebben az esetben a rétegeltlemez csíkot illesszük az egyik hosszanti keretrész sarkába, majd ívben meghajlítva csavaros szorítóval fogassuk a szemközti léc közepére. A másik végét is hajlítsuk az átellenes sarokba, majd a felesleges részét fűrészeljük le. A csík végét nyomjuk a sarokba, s a csavaros szorítót eltávolítva ellenőrizzük ívének szabályosságát. A keretrész alá csúsztassunk csomagolópapírt, majd az elem ívét másoljuk át a papírra, a keretrész sarkait pedig ugyancsak jelöljük át. A keretet ezután 180 fokkal átfordítva helyezzük a papírra, s beigazítása után megint húzzuk be az íves elem belső kontúrját. A két metszéspont helyét a rajz alapján most már könnyen meghatározhatjuk, s mindegyik rétegeltlemez csíkra feljelölhetjük. A bevágások 10 mm mélyek és anyagvastagságnyi szélességűek legyenek. A fészkeket gérládába fogva, annak a merőleges vágásra való hornya segítségével illesztőfűrésszel bevágva határoljuk be (2). A felesleges anyagrészeket keskeny vésővel átmetszve távolítsuk el, majd laposreszelő élével igazítsuk pontosan méretre. Az elemeket alkotó lécpárokat előbb illesszük egymásba, majd végeiket nyomjuk a keretrészek sarkaiba (3). Az összeállított paravánkereteket állítsuk egymás mellé, majd ellenőrizzük a díszítő ívek egyformaságát. Az esetlegesen pontatlanul leszabott hajlított alkatrészek ugyanis szembeötlő hibákat eredményezhetnek (4). Előfordulhat, hogy pl. a rétegeltlemez belső rétegeiben hézagosan egymás mellé fektetett falemezek miatt a lemezcsík az üreg helyén jobban meghajlik, s alakja eltérő lesz a többitől. Az ilyen hibás elemet célszerű kicserélni. Az is előfordulhat, hogy a helyező fészkek kissé szűkre sikeredtek, s emiatt törik meg a hajlított darab lendületes íve. Ezen meg a fészkek oldalainak a szögbe rézsűzésével segíthetünk. A hajlított díszítőelemeket középen csavarozzuk a keretekhez, a sarkokba pedig egy-egy vékony szeg beütésével rögzítsük.
A hibák kijavítása után célszerű eldöntenünk, hogy szükséges-e a faanyag átpácolása, s hogy kell-e a paravánra egy vékony textilborítás, vagy megelégszünk jelképes térelválasztó hatásával. A textilhuzat használaton kívül, fali dekorációként is hatásos (5), árnyékolóként pedig még a verandán, erkélyen is hasznos. E nélkül csak afféle áttört felületű, vonzó térosztóként használhatjuk, amelyet, ha útban van, összecsukva könnyű eltüntetni (6). A keretekre nemcsak ritkaszövésű fehér vásznat, hanem színes, mintás, de mindenképpen könnyű anyagot is használhatunk. Ám arra ügyeljünk, hogy a textília mindenképpen kiemelje a keretek hajlított elemeit. A textilt egyébként csak a keret szélére kifeszítve, néhány tűzőgép kapoccsal kell felerősítenünk, viszont ajánlatos a textilborítás széleit 3-4x30 mm-es lapos léccel is lefogni, amelynek végei 45 fokban gérbevágottak legyenek. Felerősítésükhöz apró, süllyesztettfejű facsavart használjunk.
A paraván szárnykereteit két-három sárgarézréz csuklós pánttal kell egymáshoz fogatnunk, amelynek szárait a keretek élébe vésett fészekbe süllyesztve kell beszerelni. Ám vigyázzunk, mert a szárnyakat leporellószerűen kell összehajtanunk, ezért a csuklós pántokat is ennek megfelelően, váltakozó irányba nyílón kell felszerelnünk.
Végezetül még néhány szót a felületkikészítésről. Ha pácolni kell a faanyagot, akkor még a legelején csiszoljuk simára, portalanítás után színezzük a kívánt árnyalatúra, majd lakkozzuk is be. Igaz, így körültekintőbben kell ezen anyagokkal bánnunk, viszont az összeállítás után már csak az apróbb hibákat kell kijavítanunk, s a lakkozott bevonat egyenletes, hibamentes lesz. Ugyanez vonatkozik a rétegeltlemez csíkokra is. Az összeállított keretek lazúrozása, lakkozása már nehéz, mert a szűk sarkokba még vékony ecsettel is alig férünk be, s a bevonatok így nem lesznek egyenletesek. Hasonló a helyzet akkor is, ha keményviasszal vonjuk be a keretek felületét. Ezen csak akkor tudunk változtatni, ha a nyersen összeállított kereteket elemeire szedjük, majd az alkatrészek felületkezelése után állítjuk véglegesen össze. Ha pedig textilbevonattal fedjük le a kereteket, akkor gondoljunk arra is, hogy e burkolatokat időnként ki is kell mosnunk, tehát leszedésüket ne nehezítsük meg a széleik leragasztásával.