Pohárszék gyári ajtókkal

Ha valaki ma egyedi bútordarabot szeretne készíteni, erre minden lehetősége megvan. Bőséges az alapanyagok választéka, sőt különféle méretű és anyagú, beszerelésre kész ajtókat is használhat, s így szinte csak a bútordarab korpuszát kell magának kialakítania. A szükséges darabok méretre vágása sem gond már, a lapszabászatok ezt is elvégzik helyettünk, nekünk már csak a darab megtervezésével, összeállításával és esetenként a felületek kikészítésével kell csak otthon bajlódnunk. Egy kis ötletességgel olyan formát is kialakíthatunk, amely 
eltér a szokványostól, s ez teszi egyedivé a készített darabot, mint pl. a képünkön bemutatott, lekerekített oldalú kis pohárszéket is. 
A kis pohárszéket, vagy ha úgy tetszik bárszekrényt kész ajtói és lekerekített oldalai teszik vonzóan különlegessé. Ez utóbbi elkészítése azonban egyáltalán nem nehéz, erre többféle lehetőségünk is van. Legegyszerűbb, ha 310 mm átmérőjű, félbevágott PVC-csövet használunk az oldalsó részek burkolatához. A lekerekített oldalburkolatot azonban 1-1,5 mm vastag rétegelt lemezből is kialakíthatjuk, de használhatunk e célra alapként 1,5 mm vastag műanyag lemezt is, amelyre majd félkerek léceket ragasztva alakíthatjuk ki a bordázott felületű félkerek burkolatot. Egyik megoldást sem nehéz kivitelezni, hatásuk pedig előnyös.

Első dolgunk a szükséges méretű és anyagú félkész ajtók kiválasztása. Mivel viszonylag kis méretű bútordarabról van szó, az alsó két ajtó kb. 300x600, a felső lenyitható pedig 400x700 mm nagyságú legyen. Szép, faborítású, táblás ajtókat válasszunk, mert azok nagyban emelik majd a szekrényke "nívóját". Az ajtók méretéhez igazodva határozzuk meg a szekrénytestek méretét is, mégpedig úgy, hogy az ajtók az élükre csukódjanak. Mélységük egységesen 350 mm legyen. A szekrénykávák anyagaként fehér, laminált felületű bútorpanelt ajánlunk. Ez utóbbi esetében sima felületűt válasszunk, hogy ne üssön majd el a domború oldalburkolat és a többi lefestett kávaelem felületétől. A nyers faanyagok kevesebbe kerülnek, ezért 20 mm vastag deszkából, vagy 19 mm vastag faforgácslapból készítsük majd el a szekrényke összefogó káváját. Így a festésük egyöntetű lesz, bár ez némi többletmunkával jár. A szekrénytest további darabjainak a méretét az ajtóval zárható részek méretéhez igazodva határozzuk meg, majd a darabjait vágassuk méretre.
Az összeállítási munkákat ajtós szekrénykorpuszok összeerősítésével kezdjük el. Darabjait él-lap kötésben köldökcsapokkal megerősítve ragasszuk össze, majd az ajtókat rugós kivetőpántokkal fogassuk a szekrénytestekre. Ezt követően a bárszekrény domború oldalaihoz szükséges lekerekített végű darabokat alakítsuk ki. Lyukfűrésszel egyenként vágjuk ki az íves részeket, majd az azonos méretűeket összefogva, élüket egymáshoz igazítva csiszoljuk teljesen azonos méretűekre. Ezt a fáradságos munkát nagyban megkönnyíti, ha állványba rögzített fúrógép tokmányába fogott sík csiszolótárcsát, vagy szalagcsiszoló gépet használunk az alakra csiszolásukhoz. Összefogásukat pedig az egyenes élükre szegelt léccel, s egy vékony, hosszú szeggel oldjuk meg.

A lekerekített végű lapokra csatlakozik majd fel a két oldalsó domború, burkolati elem. Mint azt már előbb említettük, e burkolati elemeket legegyszerűbben egy 310 mm átmérőjű PVC-cső kettéfűrészelésével alakíthatjuk ki. Problémát itt csak a vágási vonalak bejelölése okozhat, amit három lécdarabból összeszegelt jelölősablonnal könnyíthetünk meg. Két lécet szegeljünk össze derékszögben, majd a sarkából kiindulva 45 fokban fogassuk fel a harmadik lécdarabot. A csövet bakoljuk fel egy asztal lapjára, hogy a léc-sablon talpára állítva aláférjen, majd ragszalaggal rögzítsük elmozdulás ellen. A léc-sablont állítsuk a talpára, nyomjuk neki a cső végén a palástjának, s jelöljük be a ferde léc helyét alul-felül a palástra, majd a cső másik végén ismételjük meg ezt a műveletet. A két jelölést kössük össze, s most már a vonal mellett vágva kettéfűrészelhetjük a csődarabot. Az éleket csiszoljuk le, majd finom polírpapírral a palástok felületét nagyon finoman borzoljuk fel. A domború burkolat mögötti rész azonban így kihasználatlan marad. Aki ezt is szeretné tárolásra alkalmassá tenni, az a csővályúkat is vágja félbe, s az élek mellé ragasszon 15x15 mm-es léceket, hogy a zongorapántokat legyen mihez felcsavaroznia. A domború burkolatot másként is elkészíthetjük, ám ehhez szükségünk van a már összeállított szekrénykorpuszra is, ezért e módozatokra majd később térünk ki.  Az alakra munkált, kész alkatrészeket (1) a következő sorrendben állítsuk össze. A fedő- és fenéklap (A) közé erősítsük be a két oldalsó válaszfalat (B), alája meg a két lekerekített végű talpat (D). A válaszfallap mellé kívülről két-két facsavarral megerősítve fogassuk fel a domború betétlapokat (E), ezekre meg a burkolat felerősítéséhez szükséges darabokat (F). Vigyázzunk, hogy minden lekerekített alkatrész központos legyen (2). Ha a domború oldalburkolatok szilárdan kerülnek beépítésre, akkor most már csak a hosszanti élek alá szükséges felfogó léceket (G) kell a kávára felerősítenünk, majd következhet a PVC-burkolat felragasztása (3). A ragasztáshoz alaposan borzoljuk fel a burkoló idom széleit, majd kenjük be kontakt PVC-ragasztóval. A káván levő felfogó élekre is kenjünk vékonyan ragasztót, majd ragszalaggal, s néhány vékony szeggel lefogva rögzítsük véglegesen helyére mindkét burkolati idomot (H).
Ha viszont az oldalburkolatok is nyithatók lesznek, akkor a zongorapánttal összekapcsolt domború PVC-burkolaton belüli részébe még két-három polclapot (M) is be kell építenünk. Ezek alakja kissé eltérő az előzőktől, de beragasztásuk nem okoz problémát, s egyben meg is erősítik a hátsó fix PVC-burkolati idomot.
A domború oldalburkolatot 1-1,5 mm vastag rétegelt-, vagy extrudált polisztirol lemezből is kialakíthatjuk, ám e megoldásnál nem tehetjük hasznossá a burkolatok mögötti teret. A burkoló-anyagot ugyanis most közvetlenül a káva oldalaira már előzőleg felerősített lapok és lécek élére kell közvetlenül ráhajlítva rögzítenünk. A vékony lemezek könnyen meghajlíthatók, s ha két függőleges sarokléccel (N) is lefogjuk a hosszanti éleiket, a felragasztásuk sem nehéz.
Ezután a nyers felületeket szükség esetén tapaszoljuk, majd egyre finomabb csiszolópapírral koptassuk simára. Az éleket finoman kerekítsük le, majd portalanítás után kenjük be lenolajkencével. Száradás után még szükséges egy utolsó finomcsiszolás, s ezután már jöhet az alapozó-festés, amit szivacshengerrel végezzünk el. A sarkokat előbb ajánlatos ecsettel kikenni, majd a hengerrel tüntessük el az ecsetnyomokat. Száradás után újból finoman csiszoljuk le a kávát, majd alapos portalanítás után következhet a közbenső, ezután pedig a fedőréteg felhengerlése. Kellően híg festéket használva sima felületet képezhetünk a bútorkáván, amit már legfeljebb csak polírpasztával kell tökéletesen simára dörzsölnünk.
A lefestett, s már teljesen megszáradt kávába csak most szereljük be az ajtóval zárható szekrénytesteket, mégpedig a belsejük felől behajtott süllyesztettfejű facsavarokkal. Először a két alsó szekrényt csavarozzuk a helyére. Mindegyiket toljuk az oldalsó válaszfal mellé, majd négy-négy facsavarral rögzítsük a fenéklapra, kettővel pedig a válaszlap oldalához fogassuk hozzá. A felső, fekvő szekrénykét helyezzük középre, hogy két oldala mellett azonos szélességű rekesz legyen. Ezt a szekrényegységet két-két facsavarral az alatta levők fedőlapjára és a fölötte levő fedőlaphoz is erősítsük hozzá. Így a szekrényke összefogó hátlap nélkül is szilárd egységet alkot. A két alsó szekrény közé célszerű még egy középső polcot (C) is szerelnünk, amelyet az oldallapokra felcsavarozott polckonzolokra (J) támasztva rögzíthetünk.
Végül már csak az ajtók fogantyúinak, az esetleges oldalajtók csappantyúinak és a felső szekrény lenyitható ajtaját vízszintesen rögzítő láncnak (K) a felszerelése van hátra. Nem árt azonban, ha a bárszekrény lába alá vastagabb csúsztató filckorongokat is ragasztunk, hogy takarításkor könnyebb legyen a helyéről elhúzni. Ha ezzel is megvolnánk, már csak a helyére kell állítanunk, s most már semmi akadálya, hogy az étkészletet, a kávés-, desszertes készleteket, üvegpoharakat, no meg az italos butéliákat új szállásukra költöztessük, s koccintsunk egyet a jól sikerült munka végeztével.