Filodendronok

A legújabban tért hódító filodendronok – mint a Philodendron tuxla is – amellett, hogy szintén kúszó növekedésűek, hosszú nyélen nagy leveleket is fejlesztenek. Kissé bőrszerű, többnyire ép szélű és ék alakban elkeskenyedő leveleik fénylő színűek. Állásuk is jellegzetes. A levéllemezek a különböző hosszúságú, vastag, csatornás levélnyélhez általában közel derékszögben ízesülnek. Ilyen módon sajátos mozaikszerű elrendeződés alakul ki, egyik levéllemez nem takarja jelentősen a másikat. A levelek idővel tekintélyes méretet érhetnek el.
Kifejletten már nem könnyű a társítás más növényekkel. A legjobb ilyenkor a magányos elhelyezés, szabad helyen, amely lehetőleg világos és egyenletesen meleg legyen.
Szövettenyésztéses szaporítás bokros termetet is eredményezhet. Erre azonban csakis az első, még úgynevezett lombikgeneráció képes. A hajtásdugványokból viszont már csak egyszálas növésű, tipikusan kúszónövények fejlődnek.
A túlzott felnyurgulásuk az akár tövig való visszavágásukkal jól orvosolható. A léggyökerekből is elegendő néhányat megtartani és ha lehet, az ültető anyagba vezetni, a többi levágható. Léggyökérrel, előzetes meggyökereztetés nélkül is bátran levágható egy-egy hajtásrészük, ami arányos méretű cserépbe beültetve önálló növényként tovább nevelhető. Kis lakásokban nagy előnyük még az is, hogy sokkal kisebb helyen tarthatók, mint a rokon növény, a helytelenül ugyancsak filodendronnak nevezett könnyező pálma (Monstera deliciosa).
Igénytelenségükre jellemző, hogy csaknem mindegyik letört hajtásuk megmarad vázába, tiszta vízbe állítva. Előbb-utóbb még gyökeret is eresztenek. Ezután a tiszta vizet híg tápoldattal felcserélve tovább is nevelhetők. A cserépben, földben tartottakat érdemes évenként, nyár elején átültetni a meglévőnél némileg nagyobb cserépbe.
Sikeresen nevelhetők vízkultúrás edénypárokban, tápoldatban is. Tápanyaghiány lehet az oka, ha kisebbek, kevésbé mutatósak az újonnan kifejlődő leveleik. Hasonló tapasztalható kedvezőtlen fényviszonyok esetében is.
A túlságosan megnyúlt vagy elalaktalanodott, leveleiket vesztett, felkopaszodott hajtásrészeik éles késsel levághatók. A visszavágásnál hajtásuk legtöbbször elágazik, s az előtörő új hajtások már ismét szépek.
A gyökértelenül levágott hajtásdarabok többnyire alkalmasak a házi szaporításra. A három-öt leveles, már megkeményedett hajtás csúcsi része nem, de az alatta lévő hajtásdarab akár két-három leveles részekre is feldarabolható a szaporításhoz. A legalsó leveleket le kell vágni. A hajtás, ennek helye alatt elvágva nyirkos homokba vagy tőzeghomokba, esetleg perlites keverékbe dugványozható.
Vízbe is kerülhet gyökereztetésre. Gyökeresen már cserépbe is ültethető, még laza, de már tápanyagot is tartalmazó földbe, illetve földkeverékbe. A földben nevelkedők évenként ajánlatos átültetéséhez a Florasca B típusú föld a legmegfelelőbb, de ha másmilyen, lehetőleg az is humuszos, laza szerkezetű, jó víztartó legyen. Ez a közepes vízigényt jól kielégíti.