Táplálási tudnivalók

Elterjedt vélekedés, hogyha a növények már kiélték a talajukat, kinőtték a cserepüket, illetve elfogyasztották a tápanyagok nagy részét, akkor át kell ültetni őket friss földbe. Valóban, ez a legegyszerűbb "gyógymód", de nem mindig és nem minden növény számára a leghatásosabb. Némelyik szobanövény ugyanis nem tűri a gyakori bolygatást, s nem is ültethető át az év bármely időszakában. Egyszóval az átültetésen kívül még másmilyen tápanyagpótlási módra is gondolni kell: mint például a trágyázás, tápoldatozás.
Nyilvánvalóan az is gyakori baj, hogy a fontosabb tápelemekből már nem kielégítő a szobanövények ellátása. Többnyire a nitrogén-ellátásuk az elégtelen, s ez úgy szokott feltűnni, hogy a levelek kivilágosodnak, fejlődésük leáll. Ha az ilyen növényt kiemeljük a tartójából és fehéres színű, tehát egészséges gyökerei tűnnek csak fel, vagyis nem pusztulnak a gyökerek, akkor valóban a nitrogén hiányozhat. Emiatt fejleszt mind kisebb, sápadtabb leveleket a növény, ha még egyáltalán hoz ilyenkor új leveleket.
A kékeszöld színű, fénytelen és a szélükön sötét foltokkal elcsúfított levelek, a levélcsúcsoknak az elhalása és a korcs virágok a foszfor hiányának jelei. Ha a levélszélek nemcsak barnulnak, hanem be is pöndörödnek, majd a legalsó levelek hullani kezdenek, káliumhiányra következtethetünk. Ha előbb a fiatal, majd ezután az idős levelek sárgulnak, a széleik beszáradnak, a vas hiányára lehet gyanakodni. A sárguló, de az érhálózatuk mentén zöld levelek a magnézium hiányát jelzik.
Ha a növényeink valamennyi része gyengén fejlődik, ha egyre kisebb leveleket hoznak, s a legkülönbözőbb hiánytünetek jelennek meg rajtuk, általános tápanyaghiányra kell gondolni. Az általános tápanyaghiány lehet az oka annak is, ha a növényeinknek a fiatal levelei sápadtak, vagy ha az újonnan kifejlődők sokkal halványabbak a többinél, de – tartóedényükből kiemelve őket – gyökérlabdájuk ugyancsak egészséges, fehéres színű gyökerek sűrű szövedékét mutatja. (Ugyanezt észlelhetjük azokon a növényeken is, amelyek már kinőtték a tartójukat, de amelyeket valamilyen okból nem tudtunk még átültetni.) E bajokat vízben oldott növényi tápanyagokkal, vagyis tápoldatozással lehet jól orvosolni, anélkül tehát, hogy földjüket az átültetésükkel kicserélnénk.
A többféle tápelemet tartalmazó tápsóból, illetve műtrágyakeverékből – összetett műtrágyából – készült tápoldatok persze nemcsak a már tápanyaghiány tüneteit mutató növények számára hasznosak és hatásosak. Ha megfelelő mértékben adagoljuk őket, az elegendő mennyiségű és jó minőségű földben nevelt növényeink fejlődését szintén számottevően serkenthetik. E tápoldatok ugyanis a növények számára a nitrogénen, a káliumon, a foszforon – az úgynevezett makrotápelemeken – kívül a kisebb mennyiségben szükséges, de szintén nélkülözhetetlen mikrotápelemeket is megfelelő arányban tartalmazzák.
Arra is szükség van, azonban, hogy kedvezzenek növényeink fejlődésének a hő- és fényviszonyok, s megfelelően öntözzük is őket. E külső feltételek a tavasz végén és nyáron rendszerint eleve megvannak, ezért az egészséges növényeinket csak akkor, míg a tápanyaghiány tüneteit mutatókat az év bármely időszakában tápoldatozhatjuk. Ám, ha alacsony a hőmérséklet, vagy ha átmenetileg kevés a fény, nem ajánlatos tápoldattal öntözni. Ártalmas is lehet a tápoldatozás a nemrég átültetett, sérült gyökérzetű, a tökéletesen még be nem gyökeresedett és kifejezetten kedvezőtlen körülmények között élő növények esetében. Semmi esetre se tápoldatozzuk a növényeket tíz-tizenkét napos időközöknél gyakrabban, mert azzal szintén bajt okozhatunk!
A növényeink táplálására alkalmas tápoldatot természetes eredetű szerves trágyákból – a szarvasmarha-, ló-, sertéstrágyán kívül a juh-, baromfi-, nyúl-, galambtrágya is – valamint műtrágyából egyaránt készíthetünk. De a szerves trágyákból származó trágyalét lakásban nem ajánlatos használni, már csak kellemetlen szaga miatt sem. Pedig ez a lé különösen jó hatással lehet a növények fejlődésére, hiszen minden növényi tápanyagot olyan mennyiségben és arányban tartalmaz, hogy harmonikusan kielégítheti a növények tápanyagigényét. Ezért legalább a szabadban "nyaraló" növényeket érdemes vele táplálni. Készítéséhez pedig egységnyi friss trágyát tízszeres mennyiségű vízzel kell összekeverni. Ezt tartsuk minél melegebb helyen egy-három hétig, hogy valósággal erjedésnek induljon. Az így kapott oldat vízzel tízszeresére hígítva használható a növények tápoldatozásához, egyszerűen kannából kiöntözve. Literenként egy-egy gramm nitrogén, foszfor és kálium műtrágyával kiegészítve még hatásosabb lehet.
A műtrágyából készült tápoldat használatának sikerét befolyásolja a hozzá használt víz minősége. Tápoldat készítéshez használható minden víz, a túl kemény és az olajjal vagy más idegen anyaggal szennyezett víz kivételével. Mivel a műtrágyák langyos vízben oldódnak könnyebben, melegítsük 22-25 fokosra a vizet. Tápoldat készítéséhez különösen alkalmas a vegyi hatásoknak ellenálló kis műanyag vödör.
A műtrágyák közül – a sok meszet tartalmazó pétisó és a klórt is tartalmazó kálisó kivételével – bármelyikből készíthetünk tápoldatot. A kénsavas ammóniák az ammóniumnitrát és a karbamid – a bennük lévő sok nitrogén miatt – főként a levelek fejlődését segítik, a nagy foszfortartalmú szuperfoszfát pedig a virágzást serkenti. Bármelyiket is használjuk, egy liter vízben legfeljebb fél dekát oldjunk fel belőle.
Még előnyösebb az összes makroelemet és mikroelemet is tartalmazó úgynevezett tápsókat, műtrágyakeverékeket használni. Ezek a kereskedelemben készen kaphatók, különféle márka-, illetve fantázianeveken és változó választékban.
Valamennyi növény számára alkalmas a Wopil tápsó, akárcsak a Volldünger műtrágya. Belőlük négyezrelékes töménységű oldatot készítsünk: négy mokkáskanálnyi mennyiségüket oldjuk fel egy liter vízben. A már régebben elterjedt Fónikát kétezrelékes töménységben is használhatjuk. A Florasca virágföld-keverékhez háromféle minőségben Florasca A, Florasca B és Florasca C elnevezésű tápsó-oldat való. Belőlük is kettő-négy ezrelék töménységű oldatot készítsünk. Vitaflór-oldat változatokból viszont növényigény szerint lehet választani.
Magunk is összeállíthatunk a kapható anyagokból jól használható tápsót, többek között 18 g kénsavas ammónia, 21 g szuperfoszfát, 10 g kénsavas kálium és 10 g magnézium-karbonát összekeverésével. Ez 10 liter vízben feloldva közvetlenül felhasználható.
Legjobb olyan törzsoldatot készíteni a tápsókeverékből, amely tízszeresére hígítva használható fel. A törzsoldat és a tápoldat sötét színű, jól zárható üvegben vagy műanyag flakonban hűvös, sötét helyen akár évekig tárolható. Használat előtt mindig fel kell rázni. A por vagy szilárd alakú tápsókeveréket a műtrágyákkal együtt szintén hűvös, száraz helyen tartsuk széles szájnyílású, egyértelmű felirattal ellátott, tökéletesen lezárható üvegedényben.
Ha a növények talaja száraz lenne, a tápoldatozás előtt egy kevés öntözővízzel okvetlenül nyirkosítsuk meg, különben a gyökérzet még a megfelelő töménységben elkészített és nem túladagolt tápoldattól is károsodhat, "megéghet". Ne legyen alacsonyabb hőfokú a tápoldat, mint annak a helyiségnek a hőmérséklete, ahol a növények vannak.
Alkalmanként csak annyit adagoljunk a tápoldatból, amennyi még gyorsan beivódik. A növények új, zsenge hajtásrészeire és virágaira ne kerüljön tápoldat! A tökéletlen oldódás miatt visszamaradó üledékből nem juthat a növényekre!