Szegre akasztható talicska

Házkörüli, vagy kerti munkáknál a különféle anyagok szállításához hasznos "társ" a talicska. Viszont ha már nincs rá szükségünk, többnyire csak utunkban van. Ha felállítva tároljuk, könnyen eldől, s így is sok helyet foglal el a szűkös szerszámkamrában. Oldalra fordítva sem sokkal jobb a helyzet, ha meg a kamra oldalának támasztva tároljuk, könnyen lába kél, s ha nem akkor meg a rozsda kezdi lassan, de kitartóan tönkretenni. A talicskáknak ezt a hátrányát szüntette meg egy külföldi gyártó, összehajtható, csővázas kerti kulija. Puttonyában 70 liter, illetve 50 kg különféle anyag fér el, s ha nincs szükség rá, egy mozdulattal összehajtható, s így a könynyű "haszonjármű" a falra akasztva kis helyen is elfér. Tudomásunk szerint nálunk még nem kapható, ám az ötletes ezermesterek a saját részükre könnyen elkészíthetik az eredeti konstrukcióhoz hasonló saját változatukat. S hogy ez még könnyebb legyen, elkészítéséhez rajzzal és tanácsokkal is szolgálunk.

A talicska vázához 3/4"-os gázcsövet válasszunk. Kialakítása csak hegesztéssel lehetséges, ezért ha ezt a műveletet nem tudjuk magunk elvégezni, feltétlenül kerítsünk egy jó hegesztőt is, aki majd "összevarrja" talicskánk kellően előkészített csővázát. Szükségünk lesz még egy kb. 250 mm átmérőjű széles kerékre, üvegszállal erősített ponyvára, erős textilhevederre, két kerékpárfogantyúra, M10-es csavarokra. Az anyagok beszerzése után már nyugodtan munkához láthatunk.
A szükséges hajlításokat természetesen melegen is kialakíthatjuk, de erre valószínűleg nem sok barkácsolónak van lehetősége, ezért a többség számára egyszerűbb megoldást, a csőpalást falvastagságáig történő bevágását, majd alakra hajlítását javasoljuk. Az így megformált idomok összehegesztése is gyorsabb, s az előkészítő munkák is folyamatosan végezhetők el. Igaz, hogy így kissé szögletesek lesznek a sarkok, de a szükség törvényt bont, s ezzel még időt is nyerünk.
Először tehát a talicska kettős trapéz alakú, s lábtámaszaként szolgáló idomát formáljuk meg. A 2 m hosszú csövet középen jelöljük meg, majd ettől kiindulva jobb- és bal oldalra is mérjünk fel 320-320 mm-t, s készítsünk 46 fokban egy-egy, majd 85-85 mm-re két újabb 46 fokos bevágást. A külső sarkoktól 500-500 mm-re – az előzőkkel ellentételes oldalon – 40-40 fokos bevágással teremtsük meg a lehetőségét a lábak oldalra terpesztésének, majd ezt követően hajlítsuk alakra a bevagdosott palástú csövet. Ha egyébként szimmetrikus a meghajlított idom, de a szögek nem tökéletesen azonosak a rajzon megadottal, sebaj, mert majd az emelőkeret két oldalsó csövének törését kell ehhez az összetett darabhoz idomítanunk. A lábak vízszintbe hajlítását csak ezt követően, a sík felületre fektetett csőidomon jelöljük be. A kivágások most 45 fokosak, s a lefektetett keret síkjára merőleges irányúak legyenek. A lábtámok visszahajlítását követően lécekkel közrefogva és csavaros szorítókkal pontosan beállítva rögzítsük ideiglenesen a csőkeret alakját, hogy a továbbiakban ehhez igazodóan formálhassuk meg a két oldalsó hordcső alakját.
A talicska hordcsöveihez két 1300 mm hosszú gázcső szükséges. Ezeket ragszalaggal fogjuk szorosan össze, hogy még véletlenül se csússzanak, vagy forduljanak el a bejelölés és a kivágások folyamán. Így biztosíthatjuk e két alkatrész méretének és alakjának azonosságát. Előbb jelöljük fel a kerék tengelyét befogó párhuzamos szárak hosszát, majd ettől a 250 mm-es távolságtól 650 mm-re jelöljük fel a 15 fokos szögben megtörő, majd az ettől 30 fokban lehajló fogantyú csőszakaszát. A bevágások egymással ellentétes oldalon legyenek. A hajlításokat együtt készítsük el.
Ezt követően a párhuzamos kerékszárakhoz szükséges bevágások elvégzéséhez a csöveket szedjük szét, s egymás mellé lefektetve fűrészeljük ki a hajlításhoz szükséges 22 fokos törésszögeket. Ezen kívül már csak egy helyen kell a támcsöveket szögbe hajlítani, mégpedig a fogantyúk előtt 300 mm-re, hogy összeszerelés után a fogantyúk párhuzamosan álljanak. A hajlítás kb. 36 fokos legyen, s a hajlítást majd az összeállítás folyamán célszerű pontosítani.
Az előzőkhöz képest most már csak egyszerűbb munkák következnek. Szabjuk le a lábkeretet alul összefogó cső darabját, valamint a hordcsövek felső összekötő csövét. Vastagfalú 3/8"-os csőből szabjuk le a két keret tengelyhüvelyeinek darabjait, s a keréktengely átmérőjéhez igazodó acélcsőből vágjuk le a kerék rögzítéséhez szükséges csőhüvelyeket. A keréktengely lehetőleg a két támcsőig, a csőhüvelyek pedig a keréktárcsa csapágyáig érjenek.
Miután a talicska fémvázának minden darabját kialakítottuk, következhet a csőidomok bevágásainak az összehegesztése. Előbb a lábkeretet hegesszük össze, majd azt lefektetve, a középső tőrés vonalába állítva, egy hosszú, 9 mm-es fémrúdra húzva rögzítsük rá a két keretet összefogó tengely hüvelyét. Ezzel biztosítjuk a csőhüvelyek egytengelyűségét. A támkeretek alsó törésvonala fölé állítva, s a lábkeret csőhüvelyei mellé fogva hegesszük fel a hiányzó csőhüvelyeket, majd a támcsövek törésszögeinek a lábkerethez igazítását követően e két alkatrész bevágásait hegesztési varratokkal fogjuk össze. A varratok folyamatosak, salak- zárványtól mentesek és vastagok legyenek. Következő lépésben a támcsöveket felül összekötő csövet is hegesszük a helyére, majd a keréktengelyre pontosan illeszkedő két csőhüvelyt is varrjuk pontos beállításuk után a támcsövek alsó részére, a párhuzamosan futó keréktartók végére. A hegesztési munkáknak ezzel vége, már csak a varratokat kell simára reszelnünk, a vázat pedig alaposan ledrótkefézni, rozsdátlanítani és "ferropasszitozás" után többször kültéri festékkel lemázolni. Amíg a festék szárad készítsük el a talicska puttonyát.
A puttony anyaga erős, üvegszállal megerősített műanyag. A terhelhetőség érdekében két rétegben szabjuk ki a háromszögű oldalakkal határolt rakteret. Ha elég széles anyagunk van egy darabból is kiszabhatjuk, ám ha így nem adná ki a puttony kiterített felületét, akkor a két oldalát különálló darabként szabjuk ki. A fenékborítás két végén hagyjunk rá 150-150 mm-t, hogy e szélekkel tudjuk majd a talicska vázára erősíteni. Az alsó darab méreteit a vázhoz igazodva rajzoljuk meg. Az alsó élt összehajtva, többsorosan varrjuk le, s két szélére ponyvafolttal megerősítve öltsünk 60 mm széles erős textilhevederből fület. Ezek 70-80 mm hosszban nyúljanak túl a ponyvaanyagon, felvarrásukhoz pedig legalább 50 mm-nyire leöltött hevedervégek szükségesek. E füleket egy utólag a vázra csavarozható lefogócső rögzíti majd a talicska aljára. Az oldalsó, háromszögű oldalakat is 25 mm-es ráhagyásokkal szabjuk ki, majd a kétszeresen visszahajtott széleket erős műanyagfonállal szegjük körbe. A kész oldalakat alul visszahajtva varrjuk a fenékborítás szélére. A puttony két végét 30 fokban vágjuk ferdére, majd erősítsük a helyére.
E művelethez viszont most már fixen össze kell állítanunk a talicska csővázát. Először a kereket a tengelyével csúsztassuk a támkeret csőhüvelyeibe. A csőidom még elég rugalmas ahhoz, hogy szárainak széthúzásával a tengely viszonylag könnyen a helyére kerüljön. A tengelyt jobbról-balról egy-egy átmenő M5-ös anyáscsavarral rögzítsük. A két csőkeretet most már egymásba illeszthetjük, s a felhegesztett csőhüvelyeken átdugott anyás csavarokkal fogassuk egymáshoz. Az anyákat most még erősen húzzuk meg, hogy a puttony felszereléséhez a megfelelő helyzetbe állíthassuk. A puttony két szárát vessük át a láb- és a hordkeret összekötőcsövén, és ideiglenesen leszorítva annyira nyissuk szét a két keretidomot, hogy az alul levő füleken átdugott 15 mm átmérőjű, vastag falu ütközőcső helyét feljelölhessük a vázra. Ezt a csövet a lábkeretre kell felerősítenünk, mégpedig úgy, hogy pontosan a hord- és a lábkeret közé kerüljön, s megakadályozza a vázak teljes szétnyílását. Az ütközőcsövet azonban elégséges M5-ös anyáscsavarokkal a lábkeretre fogatnunk, a csőidom terhelhetőségét ez a két csavar nem gyengíti meg. A puttony alján levő hevederfüleket azonban ne felejtsük el a csőre húzni, mert e nélkül a megrakott puttony könnyen oldalra billentheti a talicskát. A felső ponyvaszéleket most már fixen leölthetjük, de csak feszesre húzása után. Az anyagszéleket kétszeresen visszahajtva többsorosan kézzel, két tűt használva varrjuk le. A vastag anyagszéleket ugyanis géppel nemigen sikerülne levarrni.
Most már csak apró elvégezendőink vannak hátra. A nyitott csővégeket zárjuk le műanyagdugókkal, a vázidomok összefogó csavarjait ellenanyákkal biztosítsuk kilazulás ellen, s a hordváz végére húzzunk két kerékpárfogantyút, ami javítja a talicska szarvának a fogását. A kész talicskát próbáljuk is ki, majd keressünk számára egy kihasználatlan zugot a szerszámos kamrában, s a kiszemelt helyre felerősített két kampóra akasztva talicskánk soha nem lesz útban, ha meg szükségünk lesz rá, azonnal a rendelkezésünkre áll.