Elegáns elefántláb

Eredete

Az elefántláb - más néven buzogányfa, palackpálma, ritkábban medvefű - tudományos nevén Beaucarnea recurvata, Mexikó és az USA délnyugati részén őshonos, sokhajtásos cserje. Származási helyén keskeny és hosszú leveleiből tekintélyes méretű levélüstök alakul ki akár tíz méternél magasabbra is megnövő, idővel elágazó törzsén, amely valóságos víztartályként szolgál az aszályos időszakok átvészelésére. Nálunk is éppen ez az érdekes, elefántlábra emlékeztető törzsrész-képződmény teszi lehetővé azt, hogy jól alkalmazkodjon a száraz légtérhez, még a központi fűtéses lakásokban is.

Formája

Alakja hasonló az agávé rokonaiéhoz. Maga a növény 30-40 cm magasra nő, szabályos felépítésű, igen dekoratív. A törzs csúcsán növő fűcsomószerű levélzete akár 60 cm hosszúra is megnövő vékony szálakból áll. Megjelenésében a sárkányfákra (Dracaenak-ra) emlékeztet. Fejlődése lakásban nagyon lassú, hosszú évek alatt fejlődik közeli rokonához a Yucca pálmához, ill. a pálmaliliomhoz hasonló méretűvé. Az évek során a törzs alja palack- vagy buzogányszerűen kiszélesedik, színe szürkésbarna, kérge vastag, repedezett lesz, mint az elefánt bőre. Levelei keskenyek, hosszúak és a törzs végén csokorban visszahajlók, kecses ívben lecsüngők. Virágai nálunk ismeretlenek.

Elhelyezés, ápolás 

A virágos, napos életteret kedveli, és elviseli a közvetlen napsütést is. Nyáron esőtől védett helyen a szabadban is tarthatjuk. Télen, a nyugalmi időben kevés gondozást igényel. Ekkor megszokja a hidegebb, 8-10 (C-os hőmérsékletet is. Víz- és tápanyag igénye egyaránt mérsékelt. Ne locsoljuk túl!
Elhelyezése szoliterként, vagyis cserépben, önállóan a legkedvezőbb. Nagyon mutatós kifejezetten könnyed levélzete és sajátságos törzsalakulása miatt. Remekül illik a mai, modern berendezési tárgyakkal felszerelt környezetbe vagy éppen egy egzotikus stílusú enteriőrbe. Nyugalmas és színben egynemű háttérrel érvényesül leginkább jellegzetes, finom levélzete. Égetett agyag granulátumba ültetve, tápoldattal ellátva - vagyis hidrokultúrásan, illetve vízkultúrásan is jól tartható. A tavasszal induló növekedési időszakában rendszeres öntözést kíván, tápoldatot is kaphat, májustól októberig 3-4 hetente egyszer. Ha csúnyán felnyurgult a növény, tőveb visszavághatól. Átültetni tavasszal időszerű és a korosabb növényt már csak két-három évente célszerű, dézsásan pedig még ennél is ritkábban. Kedveli a homok és tőzeg alapú földet, és a szűk cserepet, ennek megfelelően soha ne ültessük aránytalanul nagy tartóedénybe, mert az fokozná a túlöntözés veszélyét.

Szaporítás 

Szaporítása csaknem megoldhatatlan. Legkönnyebben a sarjhajtások leválasztásával nyerhetünk új példányokat, ezek azonban nagyon ritkák.

Kártevők 

Kártevői a ritkán fellépő pajzstetvek és takácsatkák. Télen, az esetleges túlöntözés miatt törzsrothadás következhet be.