Mágneses övek szegekhez, csavarokhoz

Egyszóval szereltünk magyar módra. Egyvalaki tevékenykedik, a többiek - szomszéd, és a feleségek - pedig kíváncsian nézik, készen arra, hogy tanácsokkal lássák el. A létra tetején álló a foga között néhány csavarral, jobb kezében kalapácsot, a másikban meg csavarhúzót és a létra szárait fogva igyekszik stabil helyzetbe kerülni. Nem csoda, mert az a fránya lajtorja leng, mint nádszál a szélben, lévén jó 4 méter hosszú. Leszólnék valamit, de amint kinyitottam a számat, a csavarok úgy távoztak tőlem, mint a mesebeli holló csőréből a sajt, s azonnal a gyepbe diffundáltak. Kúszás le - szó szerint, mert a létra bizony elég meredek szögben áll a ház mellett, különben nem lenne elég magas - csavar betárazás, majd újra irány a meredek tető széle. Az első csavart sikerült behajtani, a következőnél viszont néhány újból meglép ajkaim közül, és némi fohász mormolása miatt teljesen kiürül a csavartár. Végül a hiányzó három csavar behajtásához kilencre volt szükségem. Jó lett volna egy harmadik kéz, de az meg a földszinten volt Zolinál. S akkor, ott fenn a magasban jutott eszembe a vonzó megoldás: a mágnes. Eső után köpönyeg, morogtam magam elé, ám másnap már megint hasznos lett volna, csak hogy nem volt mágnesünk. Azaz, nem verte ki a szemünket. A szeges zacskóban ugyanis egy jókora szeges sünre bukkantunk, ami valójában néhány régi nagy mágneszárat álcázott. Ez egy csapásra megoldotta a mágnes ügyet.
A porvasmagokat kifeszítettük a műanyag házból, és egy műanyag övhevederre ragasztottuk. Ezt szorítottam a derekamra, a mágnes pedig jól megtartotta a szegeket, csavarokat, mindig kéznél és nem a lábunk alatt voltak. Ez különösen a magasban való szereléseknél volt nagyon hasznos, mert a mágnes még a közepes csavarhúzók szárát is erősen magához vonzotta, így szerszámtartóként is szolgált. Az övhöz egy régi sporttáska 35 mm széles, csatos vállhevederét használtunk, és a nagyobb szerszámok nyele számára tűzőgéppel összefogott szemeket képeztünk. A mágneseket egymás mellé helyezve, pillanatragasztóval erősítettük a hevederre (1). Jól szuperált, de magas munkákhoz jobb lett volna egy mágneses csuklószíj. Nosza, legott készítettünk ilyet is (2), hogy teljes legyen a kelléktárunk. Szerszámtartóként gyengék voltak a mágnesek, élük mentén ugyan a kisebbeket elég jól megtartották, de a munka hevében gyakran lesodortuk a mágnesekről. Az öv mágneseit ezért csak kötőelemek kézügyben tartására használtuk, a szerszámoknak újabb és újabb méretes szemeket képeztünk az övből. A csuklósszíj azonban számtalan szerelési munkánál jó szolgálatot tett a kötőelemek kézközelben tartásában, és javítási munkákhoz, modellezéskor még ma is használom. Régi mágnest alkalmazok a parányi csavarok, csapszegek tárolásához is, mert az M1, 1,5, 2-es modellcsavarok kincset érnek, a mágnes pedig erős "vonzalommal" akadályozza meg szökési kísérleteiket (3). Persze csak a lágyacélból készültekét, amelyek azután át is mágneseződnek, így behajtani is könynyebb őket, mert nem esnek le a csavarbehajtó végéről.
A nyáron jött ötletnek epilógusa is kerekedett. Pár nap múlva reggel élvezettel mezítláb sétáltunk a harmatos fűben, mikor barátom egyszer csak felkapta a lábát, majd egyensúlyát vesztve a fűbe huppant. Segítségére siettem, de én is pórul jártam. Valami a talpamba szúrt, és ahogy egymásra néztünk, szinte egyszerre mondtuk: azok a nyavalyás csavarok. Felsántikáltunk a teraszra, és a tapaszok felhelyezése után szinte egyszerre villant fel bennünk az újabb ötlet. A fészerbe mentünk, ahol egy öreg rádió aludta csöndes álmát. Jó nagy hangszórója volt, amit legott kioperáltunk belőle, és ott helyben egy léc végére csavaroztuk. E hevenyészett szerkezettel azután nekifogtunk a gyepet pásztázni. A szomszéd megrökönyödve szemlélte ténykedésünket, és csipkelődve ránk kérdezett: tán csak nem kincset kerestek? Mert akkor beszállok! A mágnesre tapadt szegek és csavarok láttán azonban lemondóan legyintett, majd eltűnt a sövénysor mögött. Folytattuk a "kincskeresést", amelynek során jó néhány "mini taposóaknát" - elbitangolt szeget és csavart - szedtünk össze, könnyedén, hajlongás nélkül. Az ilyen-olyan mágnesek tehát esetenként nagyon jó szolgálatot tehetnek a barkácsolóknak, ha nemcsak a kezüket, de az eszüket is használják. A fentebb említett eszközöket nagyon rövid idő alatt el lehet készíteni, és adott esetekben nagyon hasznosak lehetnek.
Az övtartó anyaga 30-50- mm széles szövött textilheveder, vagy kiszuperált bőröv legyen. A mágnesként régi mágneszárak, esetleg hangszórók erős mágnesezésű porvasmagja a legideálisabb. Tapasztaljuk ki, hogy melyik éle mentén a legerősebb a vonzásuk, és ellenkező oldaluknál fogva erősítsük a hevederre pillanatragasztóval, a nagyobbakat pedig vékony huzallal. Csat helyett viszonylag hosszú tépőzárat varrjunk a heveder két végére, hogy biztos legyen a tapadása, és a kellő méretszabályozásra is módunk legyen. Lehetőleg több mágnest erősítsünk egymás mellé. A csavarfelszedőhöz erős hangszóró mágnest, kisebb változatához ajtócsappantyú betét is elég. A hangszórós csavarszedőnél - ami feltehetően csak ritkán szükséges - a kosárhoz fogassuk hozzá a tartórudat, és az eszköz könnyebb kezelhetősége érdekében a nyelének közepére célszerű fogantyút hurkolni vastag zsinegből. Kisebb változatához egy köldökcsap rúdra ragasszuk fel a mágnesezett tömböket, amelyek a lehullott kötőelemek, és egyéb elkóborolt apró, acélból készült alkatrészek gyors megkeresésében otthonunkban is nagyon hasznosak lehetnek.
A fenti történetecskének még slusszpoénja is van. A minap angol társlapunk, a Practikal Hausholder egyik újdonságokat bemutató ismertetésében két ügyes és vonzó eszközre lettem figyelmes! Az egyik csuklóra csatolható mágnes volt, melyet kis acél alkatrészek, szerszámok, csavarok ideiglenes tárolására ajánlottak (4), a másik eszköz pedig a földre, gyepre hullott kötőelemek mágnessel való gyors összegyűjtését könnyíti meg (5). A nagy szériában készülő, gyári termékek szó se róla, csicsás cuccok, ám a design-nak meg is kérik az árát, ugyanis a mágneses eszközök mindegyike hajszál híján 10 fontba, azaz kb. 4300 forintba kerül! Hja kérem, nincs új a Nap alatt, csak egyre többe kerül.

Táblacsipesz, festőállvány szerepben

Kis tárgyak festésekor mindig gondot okoz, hogy a darabot mivel fogjuk meg, és a festék száradása alatt milyen állványra erősítsük. Ilyen esetekben csak a találékonyságunkra hagyatkozhatunk. Van, aki sztirol habtömböt használ talapzatként, mások ruhacsipeszekbe szorítják a darabból kiálló csavar szárát, ezek azonban labilis támasztékok. Akinek viszont van táblacsipesze, az a festéshez és a szárításhoz is jól használhatja, mert acéllemezes pofái közé helyezve jól rögzítenek bármit, a szárításkor pedig széthajtható huzal fogantyúi remekül stabilizálják a most állványként használt táblacsipeszt. Természetesen nemcsak festéshez, hanem bármilyen más szerelésnél, forrasztásnál vagy kisebb alkatrészek összeragasztásakor szorítóként is jól használhatjuk ezeket a nagy csipeszeket.