Tavaszi TMK

A következőkben tehát a tavaszi teendők közül soroljuk fel a legfontosabbakat. Ám, mert minden épület kissé más, mint a többi, csak részben ismertethetjük a konkrét tennivalókat, a felsorolás zömében a lehetséges hibákat és okaikat tartalmazza. Jó rajta végigfutni, ahogy felszállás előtt a legtökéletesebb repülőgép kapitánya is végigolvassa a check-listet, a teendők ellenőrzési jegyzékét.

Tetőtől pincéig 

A tavaszi szemlét ajánlatos a tetőnél kezdeni. Kívülről is jól látható, ha a külső héj - feltehetően a nagy hónyomás miatt - megrogyott (1). Ott a cserepek, palák, vagy a műanyag borítás egyenes vonalai megtörnek. Legegyszerűbb a cserépfedés javítása, mert a hibás darabokat a padlástérbe vissza lehet húzni, és helyükre egy hasonló kialakításút lehet visszacsúsztatni. Gyakori, hogy a hónyomástól a cserép-héjazatot tartó tetőlécek nem törnek el, csak berogynak. Ezeket nem érdemes kibontani, hanem elég, ha alájuk egy - a szarufaközöknél a végein 5-5 cm-rel hosszabb - új tetőlécet csúsztatunk. Átlósan, az egyik szarufa és az ottani cserepek közé 1-2 cm-re betolva, majd ellenirányban visszahúzva a másik szarufára, végül fakalapáccsal felkocogtatva a sérült alá-mellé. Így a cserepek szemei, horgai a régi lécen tovább kapaszkodhatnak, de a terhet már az új betétléc hordja (2).
A beépített padlásterek esetén ez már bonyolultabb, mert a belső faburkolaton kívül a hozzáférés érdekében meg kell bontani a tetőszékbe helyezett hőszigetelő anyagot, esetleg még a párakirekesztő fóliát is.
A tetőből kiemelkedő kéményeket a déli oldalon a nap, az északin az árnyék hidege és a csapóeső, hó támadja meg. Az ebből eredő hőmérséklet-különbségek miatt a kémény oldalai eltérően tágulnak és húzódnak össze, aminek következtében a téglák közül kipereg a habarcs, majd kimozdulnak, repedeznek az élre került téglák is.
A hótól, jégtől megsérülhetett a kémények gallérzata, és a kettejük közé rakott szigetelőanyag is. Ilyen veszély a kibúvó-ajtócskáknál is fennáll. A lecsúszó hóréteg elhajlíthatta, kimozdíthatta a hófogó kampókat és a csapadék csatorna vízszintes vályúit is. A vályú beroskadásának helyét elárulja, hogy a beleöntött víz megáll. A héjazat legalsó, laposabb lejtésű, csendesítőnek nevezett részén a megrekedt, majd megolvadt hó átcsorog a héjazaton, majd a padláson át felülről eláztathatja az ereszek vakolatát.
A földszintes, vagy beépített padlásteres épületek felsorolt csatorna és tetőhibáinak javítását jó erőben lévő, nem szédülős tulajdonos is kijavíthatja. De csak akkor, ha van biztosan álló létrája, tapadós puha talpú cipője, jól rögzített biztosítókötele és egy figyelmes, szófogadó segítője. Ha nincs, ajánlatos szakiparoshoz fordulni. Az egyébként ép, csak lombbal, kosszal eltömődött csapadékcsatornák kitisztítása, a megkopottak kívül-belül újrafestése azonban kimondottan ezermester feladat, amelynek során a leggyakoribb baleseti ok, hogy a "mester" túlságosan oldalra igyekszik kinyúlni a létráról. Igaz, annak háromméterenkénti arrébb helyezése, biztosítása unalmas, de azért kevésbé, mint a kórházban a gipszelésre várni. Az ereszvakolat megjavítása azonban - mivel fejfeletti vakolással jár, amihez állványozás is szükséges - feltétlenül szakiparosra bízandó.

Vakolatjavítás 

Az őszi-téli időszak a legnagyobb mértékben az épületek vakolatát károsítja. Az igen nagy hőmérsékleti ingadozás mellett a vakolatok anyagába jutó nedvesség megfagyása, majd kiengedése mállasztja a hagyományos (mész-homok) és modernebb, cementes, műanyagos vakolatokat is. A fölös nedvességet pedig a vakolatba, falfestésbe juttatja a csapóeső, a havas eső és a hó, de szerephez juthat a rosszul szigetelt lábazaton át felszívódó talajnedvesség, ami a vályogból készült falazatok átka (3).
A repedések is jól láthatók. A rejtett hibákat elárulja, hogy felettük felpúposodik a vakolat, vagy ha megkocogtatjuk, enyhén bemozdul, tompa hangot ad. A javításnak csak akkor lesz értelme, ha nemcsak a megállapítottan hibás részt verjük le kőműves kalapáccsal, hanem még azon túl is jó arasznyi részt. Ha a lecsupaszított fal már - hála a meleg időnek - kiszáradt, következhet az új vakolat felhordása több rétegben, végül a fal színéhez legalább is nagyon hasonló színű anyaggal történő újrafestése. Szerencsére ma már minden jobb barkács-, vagy építőanyag-áruházban kaphatók az előrekevert, zárt zacskóban árusított, cementes vagy anélküli szárazvakolatok, amelyeket egyszerű szállítani, és a helyszínen vízzel lehet felhordhatóra keverni.
Kisebb hibákra kőműveskanállal, a nagyobbakra deszkával lehet az új vakolatot alulról felfele felhordani, elsimítani (4). Az éleknél a sarkon túlról mellészorított vezetődeszka segíthet az él kialakításában. Ha a lábazatig lemállott a vakolat, legalulra, a lábazat fölé ajánlatos 20x30x1 mm-es L vasat, vagy műanyaglécet illeszteni, ami a felhordáskor megakadályozza a vakolóanyagnak a lábazatra csúszását, és ha már megáll az új rész, alóla kihúzható.
A hibák ismételten jelentkeznek a gyenge csepegtető-árokkal készült párkányok, valamint a gázfűtés parapet nyílásai alatt, az ablakkeretek közelében, illetve a szemöldök-gerendák kiálló végeinél.

Falazathibák 

A nagyon elhanyagolt és lemállott vakolat alatt gyakran megsérül a téglafalazat, és károsodnak a vasalt betonelemek, például az ablakok feletti áthidaló gerendák. A vakolat felhordás előtt ezeket természetesen ki kell javítani. Téglafal esetében a kilazult, elmállott téglát ki kell emelni, ha úgy nem megy, óvatosan ki kell vésni (5). Helyére egy hasonló alakura faragottat kell minél szorosabban, de azért a cementes habarcsnak is helyet hagyva beszorítani. A sérült betonelemeket a betonnal történő feltöltés előtt, alulról, elölről egy deszkazsaluzattal is jó megtámasztani (6).
Jobban tart majd, ha a rést belül kissé tágasabbra faragják. A betonlábazatok, kerítésoszlopok javítása is hasonlóan történhet. A vízszintes elemek kis repedéseit is ajánlatos a szokottnál erősebb cementhabarccsal kitölteni (7), a téglaoszlopok hibáit pedig a téglafalazatokéhoz hasonlóan kijavítani.

A nyílászárók 

Szerves részei a falazatnak, de mert egészen más anyagból készültek, másként is szenvednek a zord időjárástól.
A leggyakoribb, hogy a legalsó éleken, így az ablakok esetében a kis vízvezető lécen megálló és megfagyó csapadék kikezdi a festést, sőt már a faanyagot is (8), ezért azt alaposan le kell csiszolni, és száradása, portalanítása után előbb vízálló alapozóval, majd kétszer színnel érdemes átfesteni.
Ugyancsak gyakori, hogy a keret és az üvegtáblák mellől kipereg a táblát tartó és hőszigetelő gitt, vagy valamilyen korszerűbb tömítőanyag. A pótláshoz nem elegendő a hiányos részekre új gittet nyomni, ajánlatosabb azt végig kiszedni, és inkább még az épből is valamicskét kifeszegetni, mintsem a már indulóban lévő hibás mellé nyomkodni az újat. A gitt kétszeri átfestése nagyon fontos!
Ha nagyon sok helyen sérült a keret, érdemes leszerelni, és belőle az üveget óvatosan kiszedve az egész keretet felújítani, beléje modern hőszigetelő üveget gittelni (9). Az ajtókkal általában kevesebb a gond, viszont a fából készült korlátok megérdemlik a gondos lecsiszolás utáni újrafestést.

A kertben 

Leginkább a járólapok, kocsibehajtók és a lépcsők sérülnek. A kijavításuk nagyon egyedi, azért konkrét tanács helyett csak felhívjuk a figyelmet, hogy a "kátyúzást" ne csak a közútjavítókon kérjük számon, de magunk se halogassuk. Különösen ne a lépcsőélek kijavítását, mert azok hibája súlyos balesetet okozhat. Általában a fecskefarkosra (belül tágabb, mint az éleken) kivésve, kis deszkazsaluzattal megtámasztva, jó minőségű cementhabarccsal célszerű kitölteni, és kivárni a teljes kötését-száradását (10).
Különleges eset, de különösen súlyos bajt okozhatnak a terebélyesedő fáknak a járófelületet felpúposító gyökerei. Itt, ha keserű is a választás, a járófelület felszedése után a felpúposodott gyökérzetet le kell fejszézni, és az eredeti szintet kell újjáépíteni.
A natúr deszkákból készült falépcsőket, kis kerti építményeket átcsiszolás után az eredetit utánzó vagy azonos festékkel, lazúrral, favédő folyadékkal jó átkenni, amelyekből ma már natúrbarátok és kellemes szagúak is kaphatók.