Országúti csillag II. rész

Forgó hajtáslánc

Ezt sajnos nem bordás szíjjal, csak egyszerű befőttesgumival tudtam megoldani. Viszont a hajtó tárcsa együtt forog a hajtott küllős tárcsával és természetesen magával a kerékkel is (6). A két tárcsát megszabadítottam a köztük feszülő műanyag bordásszíj darabjaitól, majd mindegyik palástját koncentrikusra esztergáltam. A tárcsák tengelye anyáscsavar volt, ezt fogtam kis Proxon fúrógépbe. A szíjakba 1 mm mély és 1,5 széles profilt esztergáltam. Nem állványba-, csupán megtámasztott kezembe fogott géppel és késsel. A hajtott tárcsa tengelye a blokkba hajtott 1,4x6 mm-es kis csavar. A befőttesgumi ugyan kissé méreten aluli, viszont a célnak megfelel, hiszen csak az eredetileg hajtott tárcsát kell forgatnia, nem a hátsó kereket. A működő mechanikus részeket ezzel megoldottnak tekintettem, következhetett a világítás és a pedálról működtetett féklámpa kiépítése.

RoadStar világítása

Természetesen ezt is - a kis méretek miatt - előre megterveztem, ám az igazi próbát a megvalósítása jelentette. Az izzó első lámpatestbe erősítése semmi nehézséget nem okozott, a lámpafej jó nagy volt. A kis hátsó lámpa viszont már némi problémát okozott, mert a mindössze 4x7 mm-es armatúrába két izzót kellett beépítenem (7). A burát ezért félig a lámpatest aljába, illetve a sárvédőbe süllyesztettem, így már helyére ragaszthattam. A rendszámtábla megvilágítását a helyzetjelző izzója "végzi", amit a bura pirosra festésekor kihagyott kis színtelen ablak tesz lehetővé.
Újabb gondot okozott a gyújtáskapcsoló elhelyezése, mert ezt a vázon, illetve a tank alatt, a tank két oldalán elhelyezett tartóselemek között kellett felerősítenem. Végül úgy láttam jobbnak, ha a kapcsoló egy kis érintkező pár lesz, amit a lemezek közé dugott slusszkulcs szára fog rövidre zárni. Az érintkezőket krómlemez széléből alakítottam ki, a kulcs szárát pedig rugalmas vezetékköpenyből leszabott darab vezeti meg, és egyben rögzíti is. E "gyújtáskapcsolót" a tankra simuló műszerpanel alá ragaszottam be. Közvetlenül alá ragasztottam fel - a benzintank belsejébe - a kis érintkező párt. Az egymásra fekvő érintkező lemezeket a közéjük ragasztott műanyag fóliadarabbal lokalizáltam, így csak a betolt gyújtáskulcs (8) szára zárja őket rövidre. Az elemtartó maga a benzintank, és egy alakra hajlított kettős lemezidom, ami a két kis 1,5 V-os elemet a tank oldalaihoz szorítja. A beerősített 1,5 V-os Varta tartóselemekre felforrasztottam a tápvezetékeket, és a gyújtáskapcsolót az acélhuzalból kialakított slusszkulcs bedugásakor kis próbalámpával ellenőriztem. Működött, így következhetett a féklámpa kapcsolójának beépítése.

Pedálról működő féklámpa 

Itt két problémát kellet megoldani, az eredetileg fix fékpedál mozgatását, és a mikrokapcsoló elhelyezését. A fékpedál csapját 0,5 mm-es fúróval átfúrva, a fékhenger tartólaphoz, illetve a nagy méretű lábtartó "trepni" aljához erősítettem. A pedálkar ugyan kissé vékonyka, de a kapcsoló működtetéséhez elég erősnek bizonyult. A kapcsoló viszont csak a "trepni" és a fékhenger tartólapja közé ragasztva fért el (9). Ez bizony nagy szerencse, alakulhatott volna rosszabbul is. A kapcsoló 5x5 mm-es tömbje nem túl zavaró, más esetekben ez lemezes érintkező-párral is helyettesíthető. A kapcsoló bekötése és a motorkerékpár áramkörébe csatlakoztatása után a fékpedál megnyomásakor a féklámpa erős fénnyel villant fel (10), míg a sorba kötött hátsó helyzetfény és az első lámpa csak fél feszültséggel működött, fényük csak jelzés értékű. Így a tartós elemek akár 1 évig is kitartanak, az izzók hője pedig nem károsítja a reflektor foncsorját.
A RoadStar egyébként nosztalgikus türkiz színű alapfényezést kapott arany csíkozással. Az üzemanyagtartály aranykeretes fehér betétei pedig a gumik fehérre fújt oldalperemei köszönnek vissza. Az attraktív és mondhatni elegáns külső igen hatásos, ráadásaként pedig ott vannak a modell extra tulajdonságai, amelyek igazi különlegességé teszik ezt a méreteiben kicsi, kétkerekű cirkáló modellt. Elkészítése - legalább is számomra - nem volt olyan nehéz, mint azt sokan gondolnák, időben sem igényelt többet három hétnél. Ez azt is bizonyítja, hogy még a legtökéletesebb modellen is lehet változtatni, ha bátran ötletesek és találékonyak vagyunk a megépítésekor. Ezen túlmenően pedig még azt is igazolja, hogy az ilyen meglepő megoldások egyszerű eszközökkel is megvalósíthatók, ha van hozzá kurázsink.
(Az extra RoadStar sikert aratott a szakzsűri előtt is, a Stefánia Galériában novemberben megrendezett Nemzetközi Makettversenyen kategória nyertes lett.)

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: modell, modellezés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Könyves részből vitrin

Aki valamit gyűjt, előbb utóbb helyszűkébe kerül a tárgyak gyarapodó száma miatt. Ekkor kell egy új tároló hely kialakításához helyet keresni. Ez azonban nem feltétlenül egy új bútordarabbal...


Modellek lakásdíszként

A modellépítőket, gyűjtőket egyéni érzelmi kapcsolat is köti a kedvenceikhez. És ezeket igyekeznek is láthatóvá tenni. Legnagyobb ellenségük a por, ami ellen elég nehéz védekezni, hogy közben...