Sziklák kéregbetonból

Az egyértelmű, hogy ilyen célra csak nagy szilárdságot adó és stabil kéreganyagot célszerű használni, különben a formák vagy túl vaskosak, súlyosak lennének, vagy hamar tönkremennének. A dekorbeton glettanyag ilyen célra is kiválóan alkalmas, méretmegkötés nincs, csak megfelelő vázanyagot kell használni. A műgyantával modifikált alapanyag bekeverése után igen időtálló anyaggá szilárdul meg. Nedves állapotban jól formázható, szórható, és megfelelő hálós vázanyagra 5-10 mm vastagságban felhordva időtálló, változatos térformák kialakítására is alkalmas. Az így készített tárgyakhoz ezért igen kevés glett alapanyag szükséges, súlyuk pedig töredéke a tömör, de még az egyéb kéregtechnikával kialakított alakzatoknak is. A dekorbeton glettből készített formák tökéletesen vízállókká tehetők, így a szabadtéren is időtállóak. A formaképzésben pedig csak a fantáziánk és a kézügyességünk szab határt a glettanyag használatakor.
Mint minden kéreghéjalással készített üreges tárgy megformázásához, így a sziklához is maganyagra van szükség. Ezt a tárgy mérete alapján vastag sztirolhab táblák ragasztással összeerősített rétegeiből alakíthatjuk ki (1). E célra bármely olcsón beszerezhető, kis anyagsűrűségű hungarocell tábla is megfelel. Ragasztóként nagyobb foltokban kinyomott sziloplasztot, vagy más, vízálló, diszperziós ragasztót használjunk. Ezt követően a habtömb felületét késsel, rókafarkú fűrésszel, hőlégfúvóval formáljuk a kívánt formára. Csobogóhoz való terméskő, vagy szikla esetében az oldalán lefolyó víznek ajánlatos nem túl mély hasadékokat, azaz "medret" mélyíteni az anyagba (2). A felület formálásakor azonban lehetőleg kerüljük a túl mély és szűk hasadékokat, mert ezek később megnehezítik a munkánkat.
A már kinagyolt felületű habtömböt ezt követően üvegszövet hálóval kell beborítani (3). Ez elősegíti majd a dekorbeton glett feltapadását, és egyben a betonhéj vázanyagaként is szolgál. Hálóanyagként 5x5 mm-es sűrűségű, építőiparban használatos üvegszövet hálót válasszunk. Ezt lapolásokkal, redőzve, szegekkel erősítsük a magtömb felszínére, mégpedig úgy, hogy minél jobban kövesse a tömb felszíni egyenetlenségeit, a háló pedig a mélyedésekbe is kellően belesimuljon. A lapolt helyeken, mélyedésekben ferdén benyomott szegekkel fogjuk le szorosan a háló anyagát. A forma talpánál vágjuk körben le a felesleges hálóanyagot.
Következhet a burkolóanyag, azaz a megfelelő konzisztenciájúra bekevert glettanyag felhordása. Ezt a leggyorsabban vakoló szórópisztollyal végezhetjük el, de kézi vakolatszóróval, vagy sűrűbb anyag esetén spatulyázva, esetleg gumikesztyűs kezünkkel tapasztva is felhordhatjuk a mintatömbre. A lényeg az, hogy a hálóba jól ágyazódjon be a glettbeton-massza. Szórásnál (4) a hígabb anyag miatt több rétegben lehet csak a kellő kéregvastagságot elérni, míg a spatulyás anyagfelrakás már egy-két rétegben felsimítva is kellő kéregvastagságot eredményez. Az anyagot jól tömörítsük, hogy a kéreg kellően szilárd legyen. A glettanyag felrakásakor a tárgy felületi struktúráját, formáját is igényünk szerint változtathatjuk. A lényeg az, hogy egységesen kb. 5-10 mm vastag réteget képezzünk a magtömbön, de helyenként ezt természetesen meg is növelhetjük, ha a felület formázása megkívánja. Azzal azonban számoljunk, hogy a szórással felhordott anyag felülete kissé rücskös hatású lesz, míg a spatulyával, simítólappal felrakott anyagfelületek a kopott kőhöz hasonlóan simák lesznek. Ezt az anyag felszórását követően átsimítva, vagy a spatulyázott kéreg felületét gyökérkefével megütögetve, esetleg kézi vakolatszóróval helyenként átszórva módosíthatjuk.
Következő lépésben a megszilárdult kéregbeton-forma homogén színű anyagát vízben oldott pigmentekkel színezve tegyük valóságosabbá. A felületi színezés is több fázisban történik, hiszen az erőteljes színeket visszamosásokkal halványíthatjuk, esetleg más színű foltokkal dúsíthatjuk, vagy a kiemelkedő anyagszemcséket kinyomott nedves ecsettel átsimítva tehetjük egyre természetesebb hatásúvá (5, 6).
Mivel az alkalmazott színezékek a víz hatására lemosódnának a kéregbeton héj felületéről, ezek tartósságát vizes mázzal befújva biztosítjuk. Egy testesebben felfújt réteg is kellő védelmet ad a színezésnek, s mivel esetenként ez fényesebb hatású lehet a kelleténél, mattítását vakolópisztolyból kiszórt homokkal lehet megoldani. A vakolópisztoly helyett használhatjuk a szitált, finom homokba nyomott nedves kefét is. Ilyenkor azonban ügyeljünk arra, hogy ne dörzsöljük erősen a lakkot, mert így a kiemelkedő szemcsékről könnyen lekophat. A sima felületek fényét nedves, homokba mártott ruhával lágyan dörzsölve is könnyű elmattítani.
A kész sziklautánzatból már csak a maganyagot kell eltávolítani. Ezt legkönnyebben hőlégfúvóval és fűrésszel végezhetjük el. A forró levegő hatására ugyanis a habanyag összezsugorodik, és így már fokozatosan kiemelhető a szikla belső üregéből.
A kész üreges követ kis medencébe állíthatjuk (7), és a kerti szökőkúthoz szükséges szivattyú beszerelése után a kiszemelt helyére tehetjük. A csobogó medencéjét is kéregbetonból készíthetjük el, flóráját pedig az e célra kialakított üregekbe telepített dísznövényekkel tehetjük még valódibbá. Hasonló módon készíthetők sziklák akváriumokba, terráriumokba is.
Akinek megtetszett a fenti ötlet, a kéregbeton alkalmazását illetően minden anyagot egyszerre beszerezhet a glettanyagot gyártó Cs és Cs Kft. irodájában, 1143 Budapest, Semsey A. utca 12., tel: 220-8663 (bejárat az Ilka utca felől). Bővebb tanácsokkal is szívesen szolgálnak, hasonló szikla alakzatok, egyedi padlóburkolatok készítését is vállalják. A bemutatott mintadarab a Construma Építőipari Szakkiállításon, a CSés CS Kft. kiállítási standján megtekinthető.