Fás díszek

A kerti fás dísznövényeken az évről évre vastagodó különleges kéregképződés, bőrszövet-rendszer a beljebb lévő fatestet védelmezi. A törzs vastagodása folytán ez gyakran repedezik, sokszor igen sajátságosan, bizarr módon, így változatos megjelenésű és jellegzetes lesz a héjkéreg. Ez a lombnélküli időszakban érvényesül a legjobban.
Látványosan hosszában repedezett a tölgyek kérge, pikkelyes megjelenésű a jegenyenyáré, lemezes, nagy lapszerű darabokban leváló a platáné (1) és a perzsa varázsfáé (Parrotia persica). Szabálytalanul rücskös és tarajos a nyugati ostorfa (2), a Celtis occodeantalis héjkérge. A bükknél éppen a teljesen sima kéreg a szép, a cseresznyefánál és a nyírfánál (3) pedig a haránt pásztákban, csíkokban leváló kéreg. Kifejezetten különös látványt nyújt sokszor a mezei juharfa és a törökmogyorófa kérge is.
Néhány fás kerti lombhullató dísznövényen, télen is megmarad látványos termése. Ezeknek érdemes helyet szorítani a kertben. A színes, húsos termésűek különösen értékesek madártáplálékként is, a tél végére nem is igen marad belőlük. Ilyen például a hóbogyó (4), melyet a magyar nyelv hógyöngynek, keleti bogyónak és lágybogyónak is nevez, valamint tiszta fehér, kb. 1 cm átmérőjű, gömbös termésű nyugati változata. A tél végére a hidegtől foltokban megbarnulhat és lehullhat termése, július, augusztus hónapokban viszont majd apró, halványpiros virágokat növeszt. A vékony, ívesen elhajló bokor nyíratlan sövénynek is alkalmas.
A hósziromcserje vagy jezsámenrózsa (Rhodotypos scandens) fénylő, fekete, kemény termései ugyancsak viszonylag aprók, 6-8 mm-esek, többnyire négyesével állnak. Egy-két méter magas, sűrű, vékony ágazatú, gömbölyded bokor lesz belőle. Nagy, hófehér, négyszirmú virágai május-júniusban nyílnak majd. Félárnyékos helyre, cserjecsoportokba érdemes ültetni.
A japán vagy Thunberg borbolya korálpiros, hosszúkás bogyótermései is egészen a tél végéig díszítenek. Mindig többesével helyezkednek el a vesszőkön. Méternyi, sűrű ágai gömbölyded bokor formát öltenek. Ép élű, nyúlánk levelei ősztől pirosra színeződnek. Sárga virágai májusban nyílnak majd. A napos és félárnyékos helyet egyaránt elviseli, és jól tűri a szennyezett levegőt is, ha megfelelő a vízellátása. Cserjecsoportban vagy nyíratlan sövényként ültethető. 
A koreai lonc sötétpiros, húsos, gyöngyszerű bogyói már augusztustól beszíneződnek, és egészen január végéig díszítenek. Akár 4-5 méter magas, terebélyes bokorrá fejlődhet. Viszonylag nagy, kihegyesedő levelei az erek mentén mindkét oldalukon szőrösek, május-júniusban nyíló fehér virágai elnyílásban sárgák lesznek. Gyors növekedésű, cserjecsoportban és magányosan is jól mutat.
A közönséges fagyal (5, 6) - Ligustrum vulgare - fénylő fekete, borsó nagyságú, húsos bogyóterméseivel szépen díszíthet, akárcsak apróbogyós, apróvirágos rokona, az L. obtusifolium. Ágai legfeljebb két méter magasságú, sűrű bokor formát öltenek. Lándzsás, keskeny, hosszúkás levelei keresztben átellenes állásúak, ősszel kékeslilára színeződnek. Fehér virágai június-júliusban fürtökben nyílnak. A meglehetősen igénytelen, közepesen szárazságtűrő növény nyírt és nyíratlan sövénycserjének is alkalmas.
A fás kerti növények szaporítása fásdugványozással annyira egyszerű, hogy azzal bárki megpróbálkozhat házilag is. Az egyéves, ceruzavastagságú vesszőikből vágott arasznyi hosszú darabok könnyen meggyökeresednek, ha talprészüket a legfelső rügyig, egymástól 5-10 cm-enként a talajba ültetjük, akár bokor aljában vagy nyirkos talajrészben. Kiszáradásukat szükség szerinti öntözéssel előzzük meg. Akár már azon az őszön, de legalábbis a következőn ki is áshatók és végleges helyükre ültethetők a meggyökeresedett vesszők, így szaporításuk, a már meglévő állomány gyarapítása különösebb kiadással nem jár.
Léteznek lombjukat megtartó lombhullatók is, amelyek a lomblevelű örökzöldek - mint például a mahónia - módjára díszítenek a téli időszakban. Szigorúbb teleken lombjuk és fiatal hajtásaik lefagyhatnak, és feltűnően barnává válhatnak, de ez csak erős hidegben következik be. Ezeket a növényeket télizöldnek is szokás nevezni.
A télizöld-fagyal, vagy más néven tojáslevelű fagyal (7) áttelelésre képes, fénylő, sötétzöld, szinte bőrszerű levelei jó pár centiméteresek is lehetnek, rendszerint kihegyesedő ellipszis alakúak. Általában a tél közepére fagynak vagy száradnak le. Keményebb teleken még a vesszőik is károsodhatnak. Sárgalevelű változataik is nagyon látványosak és hajlamosak a visszazöldülésre. Akár kettő-öt méter magas, felálló, sűrű ágazatú bokor, sövénynek is jól beválik. Kedveli a félárnyékos fekvést, és közepes vízellátást igényel. Fás dugványozással igen egyszerű szaporítani.
A tél közepéig zöld - szinte örökzöld - a levele a cserjésedő orbáncfűnek, melyet japán vagy terpedt orbáncfűnek is neveznek. Az idei kemény télben azért kihegyesedő elliptikus levelei január közepére valószínűleg lefagytak, és barnára színeződtek, ugyanígy a sokkal magasabbra növő indiai rokonainak is. A kisvirágú változatának lombozata viszont rendszerint teljesen zölden telel át. Ezek méretükben is kisebb - fél, másfél méteres - felálló ágazatú cserjék, virágaik aranysárgák, júliustól októberig nyílnak. Nyáron zölddugványozással, máskor tőosztással szaporíthatók. Ugyancsak zölden telelhet át a cserjés jázmin, számára kedvező félárnyékos helyen.

Februári díszek

Februárban, a sokszor még behavazott környezetben különösen jól mutatnak a lombhullató dísznövények. Színes kérgük, még mindig megmaradt termésük, maradék lombjuk jól kijön a fehér háttérből. Szinte hihetetlen, de már feltűnnek a virágaikat bontogatók is, tovább fokozva a látványt.

Közülük a legérdekesebbek a vörös kérgűek lehetnek, mint például az ujjas vagy legyezőlevelű juharfa, de még inkább a fehér som vörös vesszőzetű változata (szinte parázslóan piros héjkérgével) a hasonló vessző színezetű galíciai rózsa, vagy a kánya-bangita törpe formájú változata. Üdítő látványú a zöld kérgűek vagy vesszőzetűek élénk és fénylő héjkérge is. Ilyenek a világoszöld boglárkacserjék (8), a különböző rekettyefélék, zonótok, és a hozzájuk sokban hasonló jeneszterek (9), melyeket seprűborsónak is neveznek. A valódi aranyeső vesszőzetének héjkérge is kifejezetten zöld.
Jól érvényesül a havas háttérben a meleg sárga szín is. Világítóan kanárisárga a héjkérge például a kúszó vagy tarackos somnak, amely egymagában is példátlan látványt nyújt. A díszfák közül a fekete kőris két sárga változatának (Aurea és Jaspidae) a kérgén kívül még a leveleik is világos sárgák egészen a lombhullásig. Minden bizonnyal legismertebb a fehér fűz (10) sárga vesszejű változata, melynek viszonylag helyigényes fajtája a szomorúfűz, hosszú, földig lelógó vesszőivel. A babilóniai szomorúfűz sárgászöld vesszőinek napos oldala meg is pirosodik.
Még februárban is kitart néhány fás dísznövény színes termése. A hóbogyó borsó és bors nagyságú termése október táján liláspirosra színeződik be, és ezt a színt még februárban is őrzi. Hozzá hasonló, de nagyon bőséges a termése a hibrid származású fajtájának (Magic Berry), melynek lilásvörös, tömött terméscsokrai már júniusban színeződni kezdenek, és tél végéig úgy maradnak. Apró, tojásdad levelei az őszi pirosra színeződés után szintén sokáig megmaradnak. Apró, halványrózsaszínű virágai július-augusztusban nyílnak. Még a rossz talajon is megnő, a szárazságot és a mély árnyékot is jól viseli, ezért az épületek árnyékos oldalára is ültethető.
Az amerikai vagy valódi előnevű ecetfa (11, 12) sötétvörös színű, feltűnően szőrös terméscsomói már júniusban elszíneződnek, de még a tél végén is díszítenek. A madarak nemigen bántják a bizarr megjelenésű termetes bokrot, amely kis fa formát is ölthet. Kifejezetten nagy, lilásvörös levelei is látványosak. Fényigényes és jó szárazságtűrő, emiatt nem való nyirkos, kötött talajra, de azért azt is elviseli. Olyan helyen érzi jól magát, ahol nagy foltot foglalhat el a kertből, kedvére terjedhet. Ha viszont tősarjait rendszeresen lenyírják, akkor alacsony, görbe ágazatú fácska lesz belőle.
A legelőször virágot bontó díszcserjék persze külön figyelmet érdemelnek. A virágzás az enyhe télvégi napokon könnyen megindulhat, de a visszatérő hideg hatására megtorpan. A felhúzott óra módjára kivirágzásra kész virágkezdemények már a télen kialakulnak, és a hőmérséklet egészen kis emelkedésére, alig fagypont felett virágzásnak indulnak. A hőmérséklet csökkenése azonban nem szokott ártani nekik, még a behavazódást is elviselik, sőt ilyenkor különösen szépek. Ha a virág mégis károsodik, rendszerint bőséges utánpótlás érkezik a még fejletlen bimbókból.
Az egyik legkorábban virágzásnak induló díszcserje a téli jázmin (13, 14), melynek sokszor már januárban, de februárban biztos nyílni kezdenek apró, sárga virágai. A gyengébb fagyokat károsodás nélkül elviseli és akár több hullámban is újravirágzásra képes, emiatt virágzása hosszú hetekre elhúzódhat, akár januártól áprilisig. A szétterülő bokor vesszői szép zöld színűek, földig hajolva könnyen meggyökeresednek, szaporításra leválaszthatóak vagy tovább növeszthetőek. Támasz mellett 3-4 m-re is felkúsznak. A nem különösebben igényes növény magányosan elhelyezve vagy magasabb cserjék előterében is jól mutat. Lehetőleg félárnyékos helyre kerüljön, mert napon annyira korán (már decemberben) virágzani kezd, hogy az egész telet biztosan nem bírják ki a virágok.
Az illatos lonc (15, 16) nevének megfelelően kifejezetten erős illatú, krémfehér színű virágai már februárban megjelenhetnek, a lombfakadását is megelőzve, de azután is folytatódva. Félárnyékos helyen a növény jól átteleltethető, a virágzás után kifejlődő puha, piros bogyótermése májusban elszíneződik, beérik. A korai lonc nevű rokona bőrnemű, így jobban áttelelő lombjával különbözik tőle. Sokszor összetévesztik őket.
Ugyancsak már februárban, a lombosodást megelőzően virágzik a húros som (17, 18), melynek jellegzetes kis virágrügyeit könnyű megismerni. Apró sárga virágainak nincs illata. Négy-hat méteres bokorrá, idősebb korára fává növekszik, látványos zöld vesszői a napos oldalukon megpirosodnak, és ősszel pirosra színeződnek levelei, sőt a termései is. Ezek kellemes savanykás ízűek, fogyaszthatók. Nagyanyáink lekvárt főztek belőle. A meszes, laza talajt kedveli, viszonylag szárazságtűrő. Nyírt sövény is nevelhető belőle. Magról is egyszerű szaporítani, ha divatos, kis törzses formában tovább kívánjuk nevelni.