Tévé-fotel

Alapanyagként mostanság divatos, sűrű erezetű fenyőfa léceket válasszunk, így viszonylag gyorsan elkészülhetünk a munkával. Az anyagjegyzékben felsorolt méretű lécek megvásárlása után mindegyiket csiszoljuk teljesen simára, de az éleiket egyelőre ne kerekítsük le. A lécek csiszolását a faanyagok enyhe benedvesítése, majd kiszáradása után végezzük el.
Először a fotel két oldalkeretét állítsuk össze. Ezek darabjait vágjuk méretre, majd köldökcsapokat használva alakítsuk ki a két teljesen egyforma méretű oldalkeretet. Függőleges hevederléceiket leszabás után egymástól azonos távolságba állítva a vízszintes keretlécek közé átmenő köldökcsapokkal megerősítve ragasszuk a be. A lécek élét finoman kerekítsük le, és a keret egész felületét csiszoljuk síkba. Szabjuk le a két-két talpat, csavarokkal megerősítve ragaszszuk fel rájuk a négyzetes lábakat, majd éleiket csiszoljuk össze, sarkaikat enyhén kerekítsük le. Az elkészített alkatrészeket alulról behajtott facsavarokkal megerősítve ragasszuk az oldalrácsok aljára. A rácsok mindegyike a talpak középfelezőjére kerüljön.
A karfák darabját is szabjuk le, majd a két darabot összefogva egyik végük felé keskenyítsük el. Élükbe jelöljük be a háttámla dőlését szabályozó rúd fészkeit, és előbb 45 mm mély furatokat marjunk a darabok élébe, majd ezt követően véssük ferdére a hosszú nyílások elülső részét, ami majd megkönnyíti a támrúd fészekbe helyezését. Ha csak 20 mm vastag anyagot sikerült beszereznünk, akkor a fészkek alá fogassunk 20x25x140 mm-es lécet erősítésként. A karfákat - a talpakhoz hasonlóan - alulról behajtott facsavarokkal megerősítve rögzítsük a rácsok felső élére, de az elkeskenyedő részük kívülre kerüljön, egyenes élük pedig párhuzamosan fusson az oldalrács élével. Az éleket, sarkokat most is finoman kerekítsük le, majd az ülőkeret kialakítására kerítsünk sort.
A fotel ülése két keretből áll. Ezek szélessége azonos, viszont a felső keret elöl túlnyúlik az alsó rámán. A felső lapkeret darabjait élükbe eresztett köldökcsapokkal megerősítve ragasszuk össze. Ha igazán kényelmes ülést kívánunk készíteni, akkor a keretet később fűzött hevederezéssel kell ellátnunk. Választhatunk természetesen egyszerűbb megoldást, lapbetétet is, ám ez keménnyé teszi az ülőfelületet. A hevederek felerősítéséhez 5x15 mm-es, a lemezbetéthez 5x8 mm-es aljazást kell marnunk a keretet alkotó darabok belső éle mentén. Az alsó rámát is köldökcsapozva állítsuk össze. A merev ülőlapot alátámasztó heveder a lemez aljáig érjen, a textilhevederes kivitelnél viszont enyhe ívű lemunkálással teremtsünk helyet a párnázat sülylyedéséhez. A két keretet csavarozva, ragasztva erősítsük egymáshoz, majd az élek letörését követően szereljük a két oldalkeret belső oldalára.
Ezt a műveletet úgy végezzük el, hogy az ülőfelületnek meglegyen a kellő lejtése, azaz hátul a padló szintjétől 215 mm-re, elől pedig 270 mm-re legyen az ülésráma alsó éle. Az oldalkeretek rácsléceinek belső oldalán jelöljük be ezt a vonalat, majd az üléskeretet erre illesztve készítsünk furatokat a facsavarok számára. Minden rácslécbe egy-egy facsavar kerüljön, a legszélsőket azonban kívülről hajtsuk a ráma hevedereinek az élébe. E facsavarok fejét beragasztott fadugókkal tüntethetjük el. Miután az egyik oldalkeretet már a helyére erősítettük, a másikra is kerítsünk sort. Ezt azonban már célszerű lábra állítva felcsavarozni. Pótlábként az ülőkeret középső hevederéhez csavaros szorítóval fogassunk egy lécdarabot, ami természetesen a kellő magasságban támasztja alá az ülőkeretet. A másik oldalkeretet is egy-egy csavaros szorítóval kell az ülés keretéhez fogatnunk, és a facsavarokat ezután már könnyen behajthatjuk a másik oldalrács léceibe. Ezt követően a két lábat alul összekötő két támlécet is a helyére rögzíthetjük. Ezeket az első, illetve az utolsó rácsléccel egy vonalba állítva szereljük a talpakra.
A háttámla összeállítása már nem okozhat semmi nehézséget. A vízszintes hevedereket - a már szokásos - módon két-két köldökcsap segítségével, élükkel egymáshoz ragasztott darabokból állítsuk össze. A ragasztó megszilárdulása után a támla keret mindkét oldalát csiszoljuk egy síkba, az alkatrészek élét pedig kívül belül kerekítsük le. A sarkokat felül ajánlatos erőteljesebben legömbölyíteni, és teljesen simára csiszolni. A háttámla döntéséhez két csuklós pántra is szükségünk lesz, amelyeknek szárait vésett fészekbe illesztve csavarozzuk fel. Arra viszont ügyeljünk, hogy csukló részük hátra kerüljön. A háttámla támrúdja 10 mm-es keményfarúd, amelyet a két végén 5-6x70 mm-es, furatba ragasztott acélcsappal kell megerősítenünk. A fotel váza ezzel majdnem késznek mondható. Még egy utolsó finom, acélgyapotos átsimítás, és jöhet a lakkozás, vagy a keményviaszozáshoz szükséges beeresztés, majd a viaszos bedörzsölés.
Amíg a felületkezelő bevonat szárad, készítsük el a fotel párnázatát. Az üléshez 130 mm, a háttámlához 100 mm vastag, közepesen sűrű poliuretán habra lesz szükségünk. A megfelelő méretű darabokat elektromos késsel vágjuk pontos méretre. A habtömbök éleit és sarkait 45 fokban vágjuk ferdére. Aki igényes, a habpárnákat még burkolja be lágy szálbundába is. Huzatként használhatunk bármilyen erős bútorkárpit textíliát, és a kiszabott darabokból kétsorosan levarrva készítsük el a párnák huzatát. Arra is gondoljunk azonban, hogy a habtömböket még a huzatokba kell gyömöszölnünk, ezért hosszú, húzózárral ellátott töltőnyílásokat alakítsunk ki a párnahuzatok alsó, illetve hátsó részén. A habpárnákra húzzuk rá a huzatokat, amelyeket gondosan illesszünk a sarkaikra, éleikre, majd zárjuk le a töltőnyílást, és ráülve, alaposan átdögönyözve igazítsuk rá a habpárnákra a huzatukat.
Utolsó feladatunk a már felületkezelt fotelváz ülőlapjának a lefedése. Ha ez sima 5 mm-es rétegeltlemez, akkor csupán az ülőkeret aljazásába kell illesztenünk, és sűrűn letűzve rögzítenünk. Kissé bonyolultabb a rugalmasabb alátámasztást nyújtó hevederezés elkészítése. E célra 50-70 mm széles kárpitos hevedert használjunk. Az első hevedert a végén visszahajtva illeszszük, és kétsorosan tűzzük az aljazásba. A hevederszál széle 5 mm távolságba legyen a kerettől. Egy 400 mm-es léc közepébe üssünk 3-4 darab hosszú szeget, hogy azok kb. 7-8 mm-re álljanak ki a fából. A lécet kb. 15 fokban ferdén tartva támasszuk a keret élére, a szegekre nyomjuk rá a kifeszített hevedert, majd lenyomva feszítsük meg. A kifeszített hevedert sűrűn letűzve rögzítsük a keret aljazásába, majd ezt követően visszahajtva újból tűzzük le két sorban. A heveder anyagát csak ezt követően vágjuk méretre. Így egymás után, a hevederek között 5 mm-nyi távolságokat hagyva, erősítsük fel a keret nyílását hézagosan lefedő egy irányú hevedereit.
Következő lépésben a keresztirányú hevedereket is tűzzük a keret aljazott részére, amelyeket minden már kifeszített szálon, alulról-felülről váltakozó irányból átvetve, és az előzőkhöz hasonlóan kifeszítve tűzzünk le. Vigyázzunk, minden keresztszálat az előzőhöz képest ellenkező irányból kezdve fűzzünk át a már feszes hevedereken. Így szövésszerű fonatot alakítunk ki az ülőkereten, ami teherbíró, rugalmas és kényelmes is lesz.
A fotel párnáinak rögzítését a huzatra, illetve a keretekre erősített tépőzárral oldhatjuk meg, a támrúd kiakadását pedig a palástja köré hurkolt, és az ülőkeret hátsó élére erősített, széles, szövött gumihevederrel akadályozhatjuk meg.