AT501-től a digitális TV-ig

Mihály Dénes az 1928 augusztusában egy berlini rádió kiállításon bemutatta a képátvivő rendszerét, amely szeléncellás képbontóval és rezgőtükrös képvisszaadóval működött. A kép 30 sorból állt, (ma a 625 soros felbontást használjuk). Találmányával 1929. március 8-án a Berlin-Witzleben középhullámú rádióállomásról mozgó képátvitelt valósítottak meg.
Az itthoni bemutató 1930. április 5-én volt a Gellért szálló pálmakertjében. Az érdeklődés és a siker nagy volt, a korabeli sajtó "századunk új Edisonja"-nak nevezte az akkor 34 éves feltalálót. Az 1930-as évektől azonban a fejlődés a tisztán elektromos elven működő ikonoszkóp és katódsugárcső segítségével folytatódik tovább. 
Angliában 1928-ban kezdik el a televíziós sugárzás előkészítését, 1936-ban a BBC már naponta sugároz kísérleti adást.

E cikk elsősorban a néző szemével igyekszik a folyamatot áttekinteni és néhány jellemző momentumot kiemelni. A televíziózásnak mint szakmának, vagy ahogy ma nevezzük, szolgáltatásnak a megteremtése már a XX. század elején elkezdődött, de rengeteg tehetséget, időt és energiát igényelt, amíg a mai formájáig jutott. Hazai vonatkozásban talán 1954-et említhetjük mint fontos állomást, amikor egy 100W/50W-os adóval (az első érték a képvivő, a második a hangvivő teljesítménye) elindították az első kísérleti tv adást. Az adóberendezés és az adóantenna a Széchenyi-hegyen volt, az adás a mai tv adó szomszédságában lévő Agancs utcai épületből, a "Hargita" nevet viselő stúdióból történt. Ez volt az első magyar televíziós stúdió, amely akkor a Televízió Vállalathoz, az MTV elődjéhez tartozott, és 1992-ig maradt fenn. A kísérleti adásokat csak szűk szakmai és vezetői körökben láthatták, hiszen még vevőkészülékek sem voltak a hazai piacon. A lelkes és gyors fejlesztések eredményeként azonban 1957-től kezdve már rendszeres tv műsorsugárzásról beszélhetünk.
Az Orion gyár 1956-ra kifejlesztette az első hazai tv vevőkészüléket, az AT 501-et. A gyártás gyors felfutását jelzi, hogy 1959-ben már 71000 darab volt az éves kihozatal.
Érdekes megnézni a vételkörzet alakulást is. 1954-ben a kísérleti adás vételkörzete a 100/50W-os adóval 10 km körül lehetett. 1956-ban a Hargita stúdióból egy új, BHG gyártmányú, 1/0,4kW-os adó kezdi meg működését, a vételkörzet pedig 40 km-re nő. 1958-ban újabb, jelentős fejlesztés történik. A Széchenyi-hegyen felépült 11 emeletes adóépület tetején lévő 39 m magas adótornyon elhelyezett antennával és egy 30/10 kW-os RFT gyártmányú adóval sugározták a magyar televízió műsorát. A vételkörzet közel 100 km! A következő évben további tv adók kezdik meg működésüket Pécsett, Miskolcon, Debrecenben, Sopronban és a sor folytatódott tovább. Potenciálisan a lakosság jelentős hányada nézhette, hallgathatta a műsort. 1958 márciusától meg is szüntették az adás kísérleti jellegét, és ebben az évben már kb. 16000 előfizetőt tartottak számon. A készülék ára kb. 5500 Ft volt.

A távoli tv adók vételére a több elemes, nagy nyereségű Yagi antennák terjedtek el leginkább. A példaként bemutatott 10 elemes Yagi antenna négyféle sávszélességre optimalizálható az elemek méreteitől függően. Az átviteli karakterisztikát A,B,C és D betűk jelzik. A részletek megtalálhatók Nozdroviczky László: Televízió antennák című könyvében, Műszaki Könyvkiadó, 1979.
<<

 

1958-tól a Magyar Televízió műsorát az Széchenyi hegyi új épület tetejére telepített "lepke-dipólok" sugározták az OIRT I csatornán: 48,5-56,5 MHz-en. Az épület ma is áll az Antenna Hungária Rt. Széchenyi hegyi telephelyén, az adóantennák azonban egy különálló és sokkal magasabb (192 m) toronyra kerültek fel

>>

Milyen is volt az akkori televíziós műsorszórás?

Az adásnapok: kedd, csütörtök, szombat és vasárnap. Az adásidő naponta 16-22 óráig. Később elkezdődtek a délelőtti adások. Bizonyára sokan emlékeznek még az ipari és kereskedelmi adásra is, amely a monoszkóp mellett a Kossuth rádió hangját sugározta 12-13 valamint 15-16 óra között. Ekkor lehetett meggyőződni a Keravill üzletekben, hogy a megvenni kívánt tv vevőkészülék valóban "kifogástalanul" működik-e? Ugyanitt vehettük meg a szükséges, leggyakrabban Yagi típusú vevőantennát, valamint a levezetéshez szükséges szalagkábelt.
E kétségtelenül hősies korszak során létrejött a hazai televíziós műsorszórás, az adásidő növekedett, a műsorok minőségben és tartalomban javultak és a vevőkészülékek is egyre többet "tudtak". Mind többen szánták rá magukat, hogy tv készüléket vásároljanak. Vidéken a házak tetejére vagy padlására felkerült a tv antenna, (esetleg több is). A városi lakóházak tetején viszont gombamód szaporodni kezdtek, egyre nyomasztóbb látványt nyújtva.
Már a televíziózás kezdeti korában is voltak olyan nézők, akik nem elégedtek meg az egyetlen műsorral és igyekeztek több műsor vételére berendezkedni. E célra az adott csatornára hangolt, többelemes Yagi antennák nagy nyereségükkel és jó irányítottságukkal megfelelőnek bizonyultak. Mivel a környező országokban is elkezdődtek az adások, különösen a határok közelében élők számára nyílt lehetőség a műsorkínálat növelésére.
1969 márciusától színes kísérleti adás indul a televízió 2. programja keretében, eleinte szerdánként, 18:00-21:00 adásidővel. Az EMV gyártmányú 2/0,4 kW-os adó az UHF sávban sugároz, a vételkörzete 30 km. 1973 végétől megszüntetik a 2. program kísérleti jellegét is. Ekkor a heti adásnapok száma már 4, a program sugárzása 4/0,8 kW teljesítménnyel folyik. Sajnos az akkoriban bevezetett gazdasági megszorítások következtében a 2. program adóhálózata nem épülhetett ki olyan gyorsasággal, mint az elődje, pedig a színes televíziós műsor mindenkit magával ragadott. Szerencsére a Magyar Televízió a színes műsorokat elosztotta a két program között. Így országszerte lehetőség nyílt színes sugárzások vételére.
A nagyvárosi antennaerdőkre a közösségi antennarendszerek bevezetése volt az első megoldás. Közös antennaárbocra kerültek fel a megfelelő antennák, amelyek jelét erősítés után koaxiális kábel segítségével vezették el a lakásokhoz. A '70-es évek elejére már az épületek tervezésének az antennajel szétosztó kábelhálózat, valamint a rádió/tv fali csatlakozás biztosítása ugyanúgy része lett, mint a villamos energia esetében. A felszíni analóg televíziós hálózatok száma az 1996-os médiatörvény elfogadása után 3-ra bővült, és ezzel gyakorlatilag kimerültek a lehetőségek, elfogytak a tv adók számára kiosztható frekvenciák. A felszíni analóg tv adók frekvenciáit ugyanis koordinálni kell a szomszédos országok hírközlési hatóságaival. A frekvenciakészlet véges és szűkös volta nem teszi lehetővé a további programokkal való bővítést. Ezt mutatja a létrejött állapot is: az M1 program, a TV2 és az RTL Klub mellett már nem maradt frekvencia az M2 számára, így az műholdra került. A kiutat tehát a műholdas műsorszórás majd a digitalizálás jelentette.

Jelenleg három televízió programot (m1, TV2 és RTL Klub) földfelszíni, analóg adóhálózat sugároz. A fő- vagy gerincadók helyét és lefedési területét a térképek mutatják. A kontúrok egy adott térerőhöz tartozó görbék és elsősorban a rádiófrekvenciás koordináció szempontjából fontosak. A vétel a kontúron kívül is lehetséges, érdemes azonban nagyobb nyereségű antennát használni. Az ellátottság átjátszó adók használatával tovább növelhető. Ezek jóval kisebb teljesítménnyel sugároznak, és rendszerint az árnyékolt területek, pl. völgyben fekvő falvak, ellátására szolgálnak

A közösségi antennarendszerek mérete a körülményektől függően a néhány vevőhelyestől a több száz vevőhelyes hálózatokig változott. A jó minőségű vétel biztosításához számos feladatot kellett megoldani: szimmetrikus-aszimmetrikus átmenet (balun), különböző frekvenciájú és különböző nagyságú jelek (helyi-távoli adó) egyesítése illetve elosztása. Szelektív és szélessávú erősítés, átkeverés másik csatornára (konvertálás). Kicsatoló elemekre volt szükség a levezető koaxiális kábel és az egyes vevőhelyek között. A kábelcsillapítás nagyságát és frekvenciafüggését kompenzáló erősítőkkel egyenlítették ki. Mindez iparágat és szakmát teremtett, amely a 80-as évek közepétől - a műholdas műsorok megjelenésével - a kábeltelevíziós (ktv) hálózatok kiépítésével folytatódott és fejlődött tovább.
1983-ban az EUTELSAT fellövi az F1 jelű műholdját, amelyről már 1,5-2 m átmérőjű parabola antennával jó minőségű vételt lehetett elérni. Az időbeni összehasonlítás kedvéért érdemes néhány további eseményt is megemlíteni: 
1986-ban Amerikában az HBO és a CNN elkezdi a műholdas műsorszórást az egyéni vevőkészülékkel rendelkezők és a kábelhálózatok számára. 1988-ban fellőtték egy luxemburgi kereskedelmi társaság első, ASTRA-1A műholdját, amely a nyugat-európai országokban már 60-80 cm átmérőjű antennával vehető volt, de Magyarországon is elegendő volt az 1-1,5 m-es antenna, attól függően, hogy az ország nyugati vagy keleti feléről volt e szó. Az akkori sikert tovább fokozta, hogy a Sky TV az ASTRA műholdra "költözött". Az ASTRA további műholdak pályára állításával (1991, 1993,...) a nyugat-európai műholdas műsorszórásban hosszú időre megalapozta a vezető pozícióját. Technikailag és üzletileg is sikeres megoldást vezettek be: a műholdakat azonos geostacionárius pozícióban (a 19,2 şK-i hosszúsági fok fölött) helyezték el. Így a csatornaszám megtöbbszöröződött, ami a nézők számára igen kedvező volt, mivel egy fixen szerelt antennával igen sok programot lehetett elérni.

A kép az Eutelsat által üzemeltetett műholdas flotta 2001 évi állapotát mutatja. Műsorszórási célokra a Hot Bird holdak a legkedvezőbbek, mivel közös pozícióban helyezkednek el, nagy területet és nagy térerővel képesek besugározni. A flotta más műholdjai egyéb célterületek ellátására valamint távközlési célokra szolgálnak. E műholdak sugározzák a Duna és az m2 műsorokat.
A műholdas analóg televíziós műsorszórás blokkvázlata. A vevőoldalon látható blokkok az antenna és a tv készülék kivételével a STB-ban találhatók

Az EUTELSAT 1983-at követően szinte évenként lőtt fel újabb műholdat a tagországok távközlési és műsorszétosztási igényeinek kiszolgálására, míg 1995 és 1998 között a 13 şK pozícióban létrehozta a műsorszórásra szánt, 5 db Hot Bird műholdból álló flottáját.
A '80-as évek második felében kezdetét vette a hazai egyéni és közösségi műholdas televíziózás is. A vétel természetesen új típusú építőelemeket igényelt: a parabola antenna fókuszában egy érzékeny, kis zajú mikrohullámú erősítő és lekeverő egység, az LNB (Low Noise Block Downconverter) helyezkedik el. Ennek kimenete koaxiális levezető kábelen keresztül csatlakozik a műholdvevőhöz, amelyet gyakran beltéri egységnek vagy Set Top Box-nak is neveznek. Ez utóbbi arra utal, hogy a vevőt célszerűen a hagyományos tv vevőkészülék tetején helyezik el, mivel annak kimenetét a tv vevő RF vagy video/audio bemenetéhez kell csatlakoztatni.
A rendszertechnikát illetően, az adóoldalon leggyakrabban a PAL szabványú video jelből indulnak ki, amely a stúdióból érkezik. A kísérő hangjel frekvenciában modulál egy segédvivőt, amelynek frekvenciája a video alapsávi jel spektruma fölött, pl. 6,5 MHz-en helyezkedik el. A rendszerben több hang segédvivő is lehet, a többnyelvű kísérőhang vagy rádió műsorhang átvitelének céljából. Az így előálló összetett alapsávi jellel egy középfrekvenciás vivőt (általában 70 MHz) ismét frekvenciában modulálnak, majd felkeverik az adási frekvenciára, amely a 14 GHz-es sávba esik. Kellő erősítés után a feladó állomás nagy méretű parabola antennái fókuszált sugárnyaláb segítségével juttatják el a műsorjelet a műholdra. A műhold lényegében egy égi átjátszó állomás, mely a szokásos erősítés és frekvenciakonvertálás után a jelet a Földre sugározza. A lefelé irányított jel a 11/12 GHz-es sávban helyezkedik el.
A vett jelet a már említett fejegység felerősíti és lekeveri a 950-2150 MHz-es, ún. első KF frekvenciára. Ez a jel halad át a levezető koaxiális kábelen a beltéri egységig. A műholdas tv csatorna sávszélessége 27...36 MHz körül van. Az első KF jel frekvenciában egymás mellé helyezve több tv műsorjelet szállít a beltéri egység bemenetére. Ez utóbbi feladata, többek között, a venni kívánt csatorna kiválasztása, majd frekvencia demoduláció útján a video és audio alapsávi jelek előállítása. E jelek közvetlenül a tv vevő video/audio bemenetére csatlakoztathatók. A tv vevő RF bemenete számára a beltéri egység hagyományos tv modulátor segítségével egy kiválasztott UHF csatornában is elhelyezi a kiválasztott műsorjelet.
Az új technika kezdetben még drága (az első műholdvevő készlet ára a Keravill-ban 180-200 eFt körül volt), de az árak szokás szerint gyorsan csökkentek, a műholdról vehető programok száma pedig gyorsan növekedett. A választék bővülése lökést adott a kábelhálózatok fejlődéséhez. 1986-ban a statisztikai adatok 21 ktv hálózatot és 162 ezer nézőt jeleznek. Ma 1000 körül van a hazai ktv hálózatok száma és a háztartások 45-48%-át látják el műsorokkal. Méretük, ahogy már korábban is említettük, tág határok közt mozog. Sajnos ez igaz a hálózatok műszaki színvonalára és állapotára is. Ez részben abból ered, hogy közösségi vevő- és elosztó hálózat céljára épültek, de gyakran közrejátszott ebben a kellő tőkehiány is.
Most azonban ugorjunk vissza a stúdió oldalra, ahol mindig is sokfajta és bonyolult tevékenységek eredményeként született meg az adásra kész műsoranyag. A műsoranyagok szerkesztése során itt vált leghamarabb nyilvánvalóvá, hogy bizonyos feladatokat digitális formában egyszerűbben lehet megoldani, sőt, a digitális berendezések olyan lehetőségeket adtak, amiket analóg módon szinte lehetetlen volt megoldani. A gyártás egyre nagyobb mértékben digitalizálódott. A Magyar Televízió is élen járt ebben a folyamatban, hisz 1990-ben már készen állt a teljesen digitális stúdió. A kimenetén azonban még ott volt egy konverter, amely analóg formátumban adja ki a stúdió jelét a műsorszóró adók felé.
1993-ban létrejött egy szervezet és egy európai program, a DVB-Digital Video Broadcasting, amely a digitális műsorszórás bevezetését tűzte ki célul. Arról van tehát szó, hogy a tv műsorszóró adók is digitális formátumú jelet sugározzanak ki a vevőkészülékek felé. Ezzel a teljes átviteli lánc (a stúdió, a szétosztó átviteli hálózat, a tv műsort kisugárzó adó) digitálissá válik. Ezzel a néző számára elérhetővé válik a jobb kép- és hangminőség, de ami ennél is fontosabb, hogy sok új, hasznos- és kényelmi szolgáltatást vehet igénybe a hagyományos tv készülékkel és az azt kiegészítő STB-Set Top Box segítségével. Az előbb említett szervezetben műsorszórók, üzemeltetők, készülékgyártók, szabályozó és szabványosító testületek képviselői vettek illetve vesznek részt, hisz a szervezet még ma is működik. A megalakulást követő években kidolgozták a digitális műsorszórás rendszertechnikáját a gyakorlat számára fontos átviteli közegekre és szolgáltatásokra:

Átviteli közeg

Digitális műsorszórás műholdon keresztül
DVB-S ajánlás
EN300 421/1994 (ETSI szabvány)

Digitális műsorelosztás a kábelhálózaton
DVB-C ajánlás
EN300 429/1995 (ETSI szabvány)

Digitális műsorszórás a földfelszínen
DVB-T ajánlás
EN300 744/1996 (ETSI szabvány)

A szervezet emellett számos kapcsolódó kérdéskört tanulmányozott és dolgozott fel, amelyek fontosak a jövő digitális műsor szolgáltatása számára. Ilyenek a DVB adatszórás, a HDTV, amit "hifi" televíziónak vagy nagy felbontású televíziónak nevezhetünk, a szerzői jogvédelem, a felhasználói végberendezések, köztük a STB, a tv vevő és a lakáshálózat, de foglalkozott a korlátozott hozzáférés, az ún. "kódolt" adások szempontjaival is.
Az ajánlásaik nagy részét az ETSI-European Telecommunications Standardisation Institute elfogadta és az egységes európai szabványrendszer részévé tette. A néző számára talán nem tűnik alapvető fontosságúnak a szabványosság kérdése, pedig az! Gondoljunk csak a SECAM/PAL színes televízió szabványokra vagy az OIRT/CCIR szerinti rádió és televízió sugárzásokra, a különböző szabványok által kialakított kép- és hangvivő távolságára vagy a tv sztereo hangjára vonatkozó szabványokra! Nagyon fontos tehát, hogy a választott rendszerek egységes nemzetközi szabványok szerint készüljenek. Különösen fontos ez a mai, globalizálódó világunkban, amikor napi rendszerességgel várjuk és kapjuk a híreket, élő közvetítéseket a világ távoli zugaiból. Nos, e tekintetben a DVB szabványrendszer nem áll rosszul. Európai kezdeményezésként indult, de ma már világszerte egyre többen választják a DVB szerinti digitális rendszert a különböző országok műsorszóró szervezetei. Érdemes megjegyezni, hogy a földfelszíni vagy más néven, a hagyományos VHF/UHF sávú televíziós műsorszórás digitalizálására más rendszerek is születtek, mint pl. az amerikai ATSC vagy a japán DiBEG. Az egységes világszabvány ezúttal sem született meg, de a DVB egyre inkább vezető szerephez jut a világ számos részén, Európán kívül is.
Nézzük meg röviden, hogy miért is előnyösebb a digitális formátum az analóghoz képest?
Az analóg műsorjelek időben folytonosak és bizonyos értékhatárok között minden értéket felvehetnek, pl. a kép világosságát képviselő jel a sötéttől a világosig folytonosan változhat. Ezt a jelet időben és nagyságban "élethűen", azaz torzítás mentesen kell átvinni a stúdiótól az adóig és onnan a néző vevőkészülékéig. Gondoskodni kell arról is, hogy a jel nagysága az átviteli út minden szakaszán kellő mértékben nagyobb legyen a zaj szintjénél, mivel a jelhez hozzáadódott zajoktól a későbbiekben már szinte lehetetlen megszabadulni.

A digitális földfelszíni műsorszórás blokkvázlata. Az adóoldali MPEG-2 szabványú komprimált jelből a vevőben lévő MPEG dekóder állítja vissza az eredeti képet. A vételhez elegendő egy szobaantenna vagy botantenna. Ez nagyrészt az ún. OFDM modulációs módnak köszönhető, amely jól elviseli a nagy térerő ingadozásokat, valamint a reflektált jelek jelenlétét. A vétel nagy mozgási sebesség esetében is lehetséges. Az Antenna Hungária kísérleti sugárzása jelenleg az UHF 43 csatornán folyik

A digitalizálás alapgondolata, hogy az is elegendő, ha az előbbi analóg jelből adott időközönként mintát veszünk, és csak ezeket visszük át. A minta lehetséges értéktartományát pedig sávokra osztjuk fel, és ezekhez egy-egy számértéket, pl. a sáv középértékére jellemző számot rendeljük hozzá. Ha a vett minta, amely pl. a világosságjel pillanatnyi értékét reprezentálja, egy adott sávba esik, akkor a nagyságát az adott sávhoz rendelt számmal jellemezzük. Ezt nevezzük kvantálásnak. A jel pillanatértékeiben tehát nem engedjük meg a folytonosságot, csak bizonyos számú diszkrét érték lehetséges. Ez természetesen torzítást jelent, de az értéktartomány felosztásának finomításával (a sávok számának növelésével) ez a torzítás tetszőlegesen illetve a szükségesnek megfelelően kis értékűvé tehető.
A minták helyett most már azok értékeit reprezentáló számokat kell továbbítanunk, amelyeket a számítógépek által használt bináris formában adunk meg. A jelfeldolgozás a digitalizálás révén számok sorozatának kezelését jelenti, amely matematikai módszerekkel és számítógépekkel elvégezhető. Gondoljunk például a képernyőn látható egyre újabb és bonyolultabb video trükkökre, amelyek megvalósítása az analóg jelfeldolgozási módszerekkel megvalósíthatatlan lenne.
A digitális formátum az átvitel során is nagy előnyt jelent. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az átviteli csatorna távoli pontján csak azt kell tudnunk felismerni, hogy 0 vagy 1 érkezett. Ezt a feladatot lényegesen rosszabb jel-zaj viszony mellett tudjuk teljesíteni, mint az analóg világban. Ráadásul a szám felismerése után azt zajmentesen állíthatjuk elő a kimenet számára. A digitális televízió képernyőjéről tehát elűzhetjük a zajokat, és kristálytiszta képminőséget kaphatunk.
Ismeretes, hogy a televízió technikában a képeket elemekre ún. pixelekre bontjuk. Egy televíziós kép egyetlen sorát pl. 720 vagy 540 elemre szokás bontani. Tudjuk továbbá, hogy egy kép 625 sorból áll, és 1 sec alatt 25 képet illetve 50 félképet kell továbbítani. Mindegyik képelemre vonatkozóan át kell vinni a világosságjel és a két színkülönbségi jel mintavételezett értékét, amelyeket 8-10 bites mintákkal szokás reprezentálni. Ebből kb. 270 Mbit/sec átviteli sebesség igény következne, ami a gyakorlat számára igen nagy. A megoldást a digitálisan elvégzett komprimálás adja. Ennek lényege, hogy az egymást követő képek információ tartalmából az ismétlődő részeket csak egyszer visszük át, másrészt elhagyjuk azokat az információkat, amelyeket visszaalakítás után az emberi szem úgysem tudna érzékelni. Természetesen a komprimálás folyamatát is szabványosítani kellett. Ma a digitális műsorszórásban világszerte az ún. MPEG-2 szabvány szerinti komprimálást használjuk. Egy példát említve, 4-5 Mbit/sec átviteli sebesség mellett már műsorszórási minőségű képet tudunk a vevőoldalon reprodukálni, ami 60 szoros kompressziónak felel meg.
Európában a DVB szabványú digitális műsorszórás 1995-től a műholdas műsorszórásban kezdett elterjedni. A műhold egy fizikai csatornáját transzpondernek nevezzük. Egy műhold fedélzetén több, 10-50 db transzpondert helyeznek el. Egy transzponderen egy analóg tv műsort lehet átvinni. Digitális formában viszont 4-8 program fér el ugyanazon a transzponderen! Ez lényegesen megnövelte a műholdas műsorszórás gazdaságosságát, amelyet a digitális csatornák számának rohamos növekedése is bizonyít.

Nokia gyártmányú Digitális Set Top Box-ok. Külsőleg az embléma színétől eltekintve teljesen egyformák. Felépítésükben is sok a hasonlóság, azonban néhány modul, pl. a bemeneti hangoló (tuner), vagy a digitális demodulátor egység, az átviteli közegtől (műhold, kábel vagy földfelszíni) függően különbségeket mutat

A programkínálat növekedését és változását a kábelhálózatok is követték. A fejállomásokon az analóg műholdvevők mellett megjelentek a digitális műholdvevők is. A kimenetükön kapott analóg video/audio jeleket azután csatorna modulátorok segítségével, vagyis analóg formátumban táplálták be a kábeles elosztó hálózatba. Ebben a szituációban a digitális átvitel a kábelhálózat fejállomásáig tart. Azonban vannak, illetve lesznek olyan szolgáltatások, amelyek csak akkor használhatóak, ha az átvitel a néző készülékéig digitális marad. A DVB-C szabvány szerinti kábelhálózatok eszerint működnek. A fali csatlakozótól a jelek egy digitális kábeles vevőkészülékbe (STB) jutnak, amelynek kimenete a tv vevőhöz csatlakozik. Ez a STB azonban nem azonos a műholdas STB-vel, bár felépítésükben sok hasonlóság van.

A DVB-T földfelszíni kísérleti digitális tv adás vételi körzete. A belső kontúr a 80 W teljesítmény esetén mért lefedést mutatja, míg a külső görbe a jelenlegi 1 kW adóteljesítményhez tartozó számított érték
<<

A digitális földfelszíni adás lehetővé teszi a mobil vételt nagy sebességgel mozgó autóban is. Analóg adás esetében a vett kép töredezett lesz vagy kiesik a szinkronból. A digitális sugárzás esetén mozgó autóban vagy buszban is nézhetjük a televíziós adásokat. Természetesen ez nem vonatkozik a vezetőre >>

Még egy STB fajtáról kell szólnunk, és ez a földfelszíni digitális formátumú jelek vételére szolgál. Ma még csak azokban az országokban kapható, amelyek a felszíni digitális sugárzást már szolgáltatási jelleggel bevezették, mint pl. Anglia, Svédország, Finnország, Spanyolország. Ugyanakkor Európa majd minden országában folynak kísérleti adások, és a STB gyártók felkészülten várják a szolgáltatók igényeit. 1999. július 9-e óta az Antenna Hungária Rt. is megkezdte a kísérleti sugárzást. Az első - kölcsönkért - adóval kisugárzott teljesítmény mindössze 80 W volt, a vételkörzet Budapest középső és déli részére terjedt ki. 2001 végén ezt az adót felváltotta egy új 1kW-os adó, amelyet 2002-ben még három újabb, egy 1 kW-os és két 100 W-os ún. átjátszó követ. Az adók Budapesten és környékén biztosítják a vétel lehetőségét. E berendezések és a kísérleti sugárzás célja az új rendszer megismerése, mérése, tapasztalatok szerzése annak érdekében, hogy az országos digitális adóhálózat mielőbb megvalósítható legyen. Szerencsére erős kormányzati szándék és támogatás tapasztalható a hazai digitális tv sugárzás megvalósítására, amely a rohamosan terjedő informatikai szolgáltatások egyik jelentős hordozója is lesz.

Interaktív képernyők angol illetve francia interaktív televíziós szolgáltatásokban. Az angliai példán jól láthatók a választható szolgáltatások: a szokásos TV (ez esetben a nézni kívánt programot a képernyő jobboldalán "siftelhető" programlistából választhatjuk ki), hírek, időjárás, műsorújság, videofilm kiválasztása és megtekintése (VOD), elektronikus üzenet küldése, internetezés

Nézzük meg mit is jelent, vagy mit jelenthet a digitális formátumú műsorszórás, nekünk, nézőknek, helyesebben fogyasztóknak? A digitális átvitel a kiváló minőségen kívül egyben azt is jelenti, hogy a kép és hang mellett számos egyéb információt is beágyazhatunk a jelfolyamba mint olyan adatot, ami a műsorok tartalmához kapcsolódik, vagy más, kiegészítő szolgáltatást tesz lehetővé. A STB képes továbbá arra is, hogy adatokat küldjön a stúdió felé, vagyis visszirányba. Ily módon a mindenkori szolgáltató felé válaszokat vagy igényeket küldhetünk, amiket a tv készülék képernyője, a STB és a távirányító segítségével generálhatunk, hasonlóan a számítógéphez vagy az internetes böngészéshez. Ez az interaktív televízió. A visszirányú kommunikációra számos lehetőség van, a legegyszerűbb egy modem és egy telefonvonal segítségével valósítható meg. A következőkben bemutatunk néhány szolgáltatást, amelyeket az interaktív televízió biztosíthat számunkra.
Ilyen pl. az elektronikus műsorkalauz (EPG-Electronic Program Guide). A programok számának növekedésével az egyre vastagodó műsorújságokban nehéz eligazodni. A programok mellett kisugárzott műsorkalauz egyszerű, gyors és változatosabb lehetőségeket kínál a műsorok közti barangolásra és a választásra. A képernyő szélén megjelenő feliratos ikonsor megfelelő elemét a távvezérlő segítségével választhatjuk ki. A különböző ikonokra kattintva megnézhetjük, hogy éppen most melyik program milyen műsort közvetít, hogy milyen műsorok lesznek a fő műsoridőben, vagy a hét folyamán. Lehetőség van a műsorok közül témák szerint válogatni. A műsorokról részletes ismertetőt is olvashatunk. Mindezt a fotelban ülve, gyorsan és hatékonyan tehetjük meg. Természetesen az elektronikus műsorkalauzt, ugyanúgy, mint magát a műsort, egy szolgáltató állítja össze és tartja naprakészen. Tőle függ, hogy a műsorújság milyen választási lehetőséget biztosít és milyen formában. A vett jelfolyamból a STB választja ki az EPG-hez tartozó adatokat, és ezeket a memóriájában raktározza el. A választásunktól függő adatokat ezután megjeleníti a képernyőn. A STB tehát úgy működik, mint egy célszámítógép. A benne futó program segítségével fel kell ismernie a bejövő EPG adatokat, értelmeznie kell a néző igényét, majd ezután a helyes választ kell megjelenítenie a képernyőn.
Az időjárási információ szolgáltatási ablakára is bármikor rákattinthatunk és tájékozódhatunk a mai, holnapi vagy a hosszabb távon várható időjárásról. Választhatunk helyi, regionális vagy távolabbi területet, pl. tengerparti üdülőhelyet, síelésre alkalmas hegyvidéket.
Az interaktív szórakoztató, művészeti és oktató csatornák szolgáltatása tájékoztat bennünket a kulturális rendezvényekről, kiállításokról, mozik, színházak műsorairól, de láthatunk rajta tárlatvezető, ismeretterjesztő műsorokat, sőt jegyet válthatunk az általunk kiválasztott rendezvényre. Természetesen a szolgáltatótól függ, hogy ezek a lehetőségek milyen szinten valósulnak meg. Kezdetben az információ szélesítése, vonzóvá tétele és a néző igénye szerinti csoportosítása a jellemző. Később a néző egyre több "igazi" interaktív beavatkozási lehetőséghez jut. 
A hirdetések már napjainkban is jelen vannak a képernyőn, de gyakran nem olyankor, amikor igazán érdekelne bennünket. Olykor viszont előfordul, hogy szeretnénk elidőzni a látott hirdetésnél, és többet megtudni róla, végül pedig szeretnénk megvásárolni az adott terméket vagy szolgáltatást. Az interaktív televízióval ez is megoldható: a távvezérlő segítségével a megfelelő képernyő ikonokra kattintva hitelesítjük a vásárlást. Van olyan megoldás, ahol a bankkártyánkat a vásárlás előtt be kell illeszteni a STB kártyaolvasójába, más esetben a fizetés a számla kiegyenlítésével realizálódik.
Banki ügyleteket bonyolítására is lehetőség van. A távvásárlás lényegében a bank számítógépe és a STB között jön létre a távvásárlási szolgáltató és a terméket árusító bevonásával. Hasonló módon lehetőségünk lesz egyéb bankügyeink elintézésére is, vagy éppen játszani. Ez a szolgáltatás számos videojátékot kínál. A kiválasztott játék programja letöltődik a STB-ba, hasonló módon, mint ahogyan a normál tv programot vesszük. A játékot ezután a tv képernyőjén játszhatjuk. A képernyő és a távirányítónk segítségével részt vehetünk különféle szerencsejátékokban, pl. lottózhatunk, totózhatunk vagy fogadást köthetünk a lóversenyeken.
Manapság a programokat csomagokba sorolva rendelhetjük meg. A havi díj a választásunktól függ. Az interaktív televízió a fizetés kedvezőbb módját teszi lehetővé. A műsorajánlatból azért fizetünk, amit megnézünk. A megrendelés a televízió képernyőjén keresztül történik. A rendelésünket leadhatjuk a fixen kiválasztott programokra, pl. a következő 1 hónapra vagy 1 évre előre. Később, ha úgy látjuk, megváltoztathatjuk az eredeti választásunkat. Emellett lehetőségünk van esetenkénti gyors megrendelésre, pl. egy kiválasztott filmre valamelyik fizetős csatorna műsorából. A megrendelést 1 perccel a film kezdete előtt is leadhatjuk.
A fizetés rendszerint elektronikus úton (tokenekkel) történik. A fogyasztásunk tényleges értékét a szolgáltató központi rendszere nyilvántartja, és havi gyakorisággal levonja azt a banki folyószámlánkról, vagy számlát küld róla. Fogyasztásunkat vagy az egyenlegünk aktuális állását bármikor lekérhetjük a képernyőnkre.
A fenti szolgáltatások csak érzékeltetni kívánták azokat az új lehetőségeket, amelyeket az interaktív televízió nyújtani képes a hagyományos tv nézés mellett. Angliában, Franciaországban, a skandináviai államokban már sikerrel működnek ilyen típusú szolgáltatások. Sikerük talán abban rejlik, hogy a fogyasztók és a szolgáltatók sokkal közvetlenebb kapcsolatba kerülnek, ezáltal a tartalom és forma dinamikusan követheti a nézők igényeit.

dr. Nagy László
Antenna Hungária