Öreg bútordarabok felújítása

5Előre bocsátjuk, hogy nem értékes stílbútorok megifjításához kívánunk tanácsokat adni, mert ezeket szakavatott bútorrestaurátorok gondjaira kell bíznunk, különben ténykedésünkkel komoly károkat okoznánk bennük. Ám közvetlen környezetünkben akadhat számos olyan tisztességes mestermunkával előállított bútordarab, amely ütött-kopott, rozoga, vagy már átélt néhány ifjítási próbálkozást, s ez mára már szalonképtelenné tette, de régies jellege még ma is vonzó. Megmenthetők azonban, ha lehántjuk róluk elődeink jó szándékú ténykedésének a nyomait, és igyekszünk visszaállítani az eredetit megközelítő állapotukat.

Az ilyen bútordarabokat már valószínűleg a szüleink is örökölték, vagy máshonnan kiutált vacakként gyűjtötték be, ki tudja honnan. Ha mi nem vesszük pártfogásunkba, valószínűleg örökre eltűnnek a soron következő lomtalanításkor. Ne csak úgy nézzünk rájuk, hogy formájuk megmásíthatatlan, mert jó esetben "átszabva" is otthonunk hangulatos darabjaivá tehetjük őket.
7 Az ilyen munka azonban aprólékos, fáradságos és ráadásul még hosszadalmas is, ám a míves darabok legtöbbször megérik az értük való törődést. Legyen szó kopott tonett székről, vagy faragásokkal díszített öreg fotelről, tálalószekrényről, akárcsak egy rozoga kis polcról, asztalkáról, éjjeliszekrénykéről. A lényeg az, hogy kiválasztottunk amúgy ép legyen, jelentős pótlást ne igényeljen, mert azt aligha sikerülne igényesen megoldanunk. Az esetlegesen csorbult faragásokkal is béküljünk meg éppen úgy, mint a falapok repedéseivel, mert kijavításukkal csak kihangsúlyoznánk ezeket a hibáikat. Ha a darab még így is kedvünkre való, akkor a következők szerint fogjunk munkához.
A kivénhedt bútordarabok bevonatuk szerint általában kétfélék: a régi kopott sellakk bevonatukat többszöri színtelen lakkozással igyekeztek tulajdonosaik "helyreállítani", vagy a több évtizeddel ezelőtti divat szerint mattra, esetleg később többször félfényesre mázolták. Nos, első dolgunk ezeknek a testes fedőrétegeknek az eltávolítása legyen. A munkához jól szellőztethető helyiség szükséges. Mivel a munka sok piszokkal jár, a padlóra fektessünk vastagabb műanyag fóliát. A bevonatok eltávolításához erős marószert kell majd használnunk, ezért mindig gumikesztyűben dolgozzunk. Az öreg lakk- és festékrétegek a legtöbbször nagyon ellenállóak, ezért sok festékeltávolító szerre lesz szükségünk, és arra is számítsunk, hogy e műveletet többször meg kell majd ismételnünk.
8 Nem sok szer között választhatunk, a legismertebb a Szuper Kromofág és a sűrűbb állagú Lakkle festéklemaró. Mindegyik szert ecsettel kell a bútor felületére vastagon felkenni (1). Kis idő múlva a réteg felmaródik, megráncosodik, és akkor spatulával letolhatjuk a felületről (2). Megeshet, hogy a letolt festék alól más színű bevonat tűnik elő, vagy a vastagon lemázolt rétegnek csak egy részét tudjuk eltávolítani. Ilyenkor újból kenjük a bevonatra marószert, és ismételjük meg a műveletet. Lehetőleg két fokozatban dolgozzunk, amíg a bútor egy részéről a festéket kaparjuk le, addig a további részére kenve hagyjuk hatni a festéklemarót.
A lekapart festéket egy kartondobozba gyűjtsük össze, és annak élén lehúzva tisztítsuk meg a spatula lapját. A festéket teljesen kaparjuk le a nyers fáig (3), utána meleg vízzel dörzsis szivaccsal távolítsuk el a maradék festékszemcséket (4). Vaskosabb darabok esetében, vagy homorú felületeken dolgozhatunk kaparóvassal is (5). Nagyon vastag festékrétegnél és sík felületeken is hatásos lehet ez a szerszám, de arra ügyeljünk, hogy használatakor a sarkai ne sértsék fel a falap felszínét (6). Ennek érdekében ajánlatos a kaparóvas sarkait enyhén lekerekíteni. Nagyon makacs 10 festékrétegek fellazításához használhatunk hőlégfúvó pisztolyt is, ám óvatosan dolgozzunk vele, mert a forró levegő könnyen megpörkölheti a faanyag felületét, és az ilyen foltokat később nehéz eltüntetni. Ezért ilyenkor a szerszám széles szájú fúvókáját tartsuk a szokásosnál távolabb a felülettől, vékony festékréteg eltávolításához pedig még ennél is óvatosabban használjuk.
Politúrozott, vagy vastagon utánlakkozott bútorok felületeit előbb alaposan tisztítsuk meg a portól (7), mert ez szürkéssé teszi a marószert, esetleg a nyers faanyag foltosodását is eredményezheti. Nagyobb felületű részeket ajánlatos zsíroldószerrel is átmosni, amit szivaccsal alaposan végigdörzsölve végezzünk el (8). Ha a bevonat szemmel láthatóan vékony, akkor a marószert is szivaccsal kenhetjük a felületre, ám arra vigyázzunk, hogy az közben ne marja szét a szivacsot (9).
Figyelmesebb munkát igényel a faragásokkal díszített felületek letisztítása. Ilyen daraboknál nemcsak a mintázott rész alját, de az oldalaira, árkaiba is jól ecseteljük be a festékmarót (10). A sík felületekről spatulával kaparjuk le a felmaródott bevonó anyagot, majd a faragásokkal tagolt részre szórjunk durva forgácsot (11), és erős gyökérkefével minden irányból keféljük ki a felmaródott lakkot. A műveletet többször kell megismételni, különös tekintettel a faragások oldalára és mélyedéseire, mert e helyekről nagyon nehéz maradék nélkül eltávolítanunk a lakkot. Az oldalélekről csavarhúzó segítségével kaparjuk le a fellazult régi bevonat nagyját (12). A munkát jelentősen megkönynyíthetjük, ha közepes finomságú acélgyapottal is átdörzsöljük ezeket a részeket. Az eközben letöredező acélforgáccsal pedig - ami a gyökérkefe sörtéi közé szorul - tovább tisztíthatjuk a faragványok oldalsó és mélyebben fekvő felületeit is (13). A faragások végső letisztítását denaturált szeszbe mártott tiszta ronggyal történő átdörzsöléssel fejezzük be.
15 A bútorok védőbevonatának eltávolítása közben óhatatlanul sérülnek a sötétebb tónusúra pácolt felület is. Ez pedig a későbbi felületkezelés során foltosodásokat eredményez, amit mindenképpen ajánlatos elkerülnünk. Ezért teljesen nyers színűre kell a felületeket koptatni. E célra egyenes felületeken egyenes élű-, a hengeres, illetve homorú részeken pedig íves színlőpengéket, más néven citlingeket használjunk (14, 15). Jobb híján azonban üvegvágóval feldarabolt ablaküvegdarabok is megfelelnek (16), de ez után alaposabb csiszolással kell finomítanunk a nyers fa felületét. A színlőpengével finomítjuk is a felületeket, ám a ezt követően finom acélgyapottal, türelmes alapossággal, szálirányban is át kell dörzsölni a bútordarab minden felületét.
17 Különösen fontos ez a faragványok (17) és egyéb domború, homorú felületek esetében. Csiszológépet csak a sík felületeken alkalmazhatunk eredményesen, ezekhez pedig a csiszolópapír helyett célszerűbb műanyag csiszolószivacsot használnunk. Ezek nem tömődnek el, hosszú ideig használhatók, de gyakori kiporolásuk ajánlott. A gépi finomcsiszolást azonban mindenképpen ajánlatos egy szálirányba történő végső acélgyapotos csiszolással befejezni. A felületek simaságát pedig fény felé tartva ellenőrizzük, mert később már, a keresztirányú karcok eltüntetésére nem lesz módunk, pedig szembeötlő hibákat eredményezhetnek.
A bútormentő munka felét ezzel elvégeztük, a további teendőket pedig a következő lapszámunkban folytatjuk.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: bútorfelújítás

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

p_szabi1 avatarja

p_szabi1         Hobby restaurátorképzés

Mindenikek aki erre fórumra jött: http://www.panermaonline.com/hobby-restauratorkepzes/

Itt saját kezűleg lehet antik bútorainkat felújítani, műbútorrestaurátor felügyelete mellett.

Frontcseréhez kiegészítő párkányok, díszlécek

Ha bútorunk felújításakor a frontsere mellett döntöttünk, akkor az ajtók kiválasztásán túl egyéb változtatások megvalósítását is érdemes fontolóra venni.


Festés „öko” módon

Már a festékek piacán is találkozhatunk természetes alapanyagú termékekkel a szintetikusak mellett. Ha egy adott feladatra van környezetbarát változat, érdemes kipróbálni, már csak egészségünk...