Sövénynyírók

A növekedéshez nyírni kell!

A sövények alkalmazásának több területe van, leggyakrabban mégis kerítésként funkcionálnak. A kerítésként alkalmazott, megfelelő méretű sövényeknek számtalan előnye van: avatatlan szemektől jól takarnak, és mégsem keltik a bezártság érzését, továbbá kitűnő porfogók, amit különösen földutak melletti kerttulajdonosok tudnak értékelni. A virágos növényzet alkalmazásával mintegy kertünk részévé tehetjük a kerítést, és örökzöld növényzet választása esetén a fenti előnyöket télen is élvezhetjük. Végül egy meglepő szempont: sok esetben biztonságosabb, mint egy kő-, vagy drótkerítés. A megfelelő növényzetből megfelelő sűrűségűre és magasságúra nevelt sövény, gyakorlatilag átjárhatatlan lehet, hiszen még felmászni sem lehet rá.
A díszítő vagy térelválasztó sövényeket több okból is nyírni kell. Egyrészt azért mert túlságosan burjánzik, így sok hasznos helyet foglal el. Másrészt a sövény vágva szebben mutat, mint a magára hagyott, szabadon burjánzó növényzet. Különösen igaz ez a kertünkön belül mintegy térelválasztóként alkalmazott sövényekre. A cserjekerítéseket a kívánt magasság elérése után évente minél többször, de legalább kétszer szükséges metszeni. A telepítés után közvetlenül a talaj felszínétől érdemes arasznyi távolságra visszavágni a növényeket. A kívánt magasság eléréséig a sövényt évente 2-3 alkalommal nyírjuk. Érdemes úgy időzíteni, hogy minden 10 centiméteres hajtásnövekedést kövessen metszés.
Sok kertészkedő esik abba a hibába, hogy a kívánt magasság minél gyorsabb elérése érdekében nem metszi vissza eléggé a fiatal sövényt. Ez azonban idővel visszaüt, mert a növények felkopaszodnak, a sövény ritkás és csúnya lesz. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a teljes visszavágás, amivel kezdődik minden elölről. Ha a kívánt magasságot már elérték a növények, akkor fenntartó metszésről beszélhetünk, amivel a sövény alakját kell megőrizni. A növények fényellátottsága szempontjából a téglalap vagy nyújtott trapéz alakú keresztmetszet a legmegfelelőbb, ilyenkor elkerülhető a felkopaszodás.

Sövénynyíró típusok

A nagy választék ellenére ezek a gépek nem is olyan nagyon különbözőek. A cél ugyanis meghatározza a műszaki kialakítást, és a formát is. Az alapvető biztonsági berendezések sem hagyhatók el, így már lényegileg csak a méretben, teljesítményben, és némileg a formatervezésben, végül, de nem utolsósorban az árkülönbségeket lehet érzékelni. Első lépésben a különböző gyártók típusait hajtási mód (hálózat 230 V-os, akkumulátoros, vagy robbanómotoros) szerint különböztethetjük meg. A teljesítmény adat hálózati gépeknél a felvett, robbanómotoros gépeknél a leadott értéket, de gyakorlatilag a gép "erősségét" jelenti.
A Bosch sövénnyírói között 650 W-osat is találtunk, melynek akár 700 mm hosszú vágókésével a komolyabb sövényállomány ritkítása sem okoz problémát. Szintén a teljesítményt jellemzi az akkus gépeknél az akkumulátor V/Ah adata, amely az alkalmazott akkumulátor feszültségét és tárolóképességét mutatja. Rezgésszám alatt a kések egymáshoz képesti elmozdulásának percenkénti értékét értik a gyártók. A vágási hossz a kés hossza, ami gyakorlatilag a vágható legnagyobb sövényszélességet jelenti cm-ben, míg a vágási vastagság mm-ben mutatja az elvágható legnagyobb ágvastagságot.
A fiatal sövények még gyenge, vékony ágakból állnak, de ha régi, öreg sövényünk alakítását akarjuk ezután géppel végezni, akkor minél nagyobb késtávolságú (vágási vastagságú) gépet vásároljunk; és persze a nagyobb teljesítmény sem árt. Találkoztunk több olyan géppel, melyek akár 24mm vastagságú ágat is képesek elvágni. Természetesen ilyen kemény igénybevételnél a pengék is gyorsabban kopnak, bár általánosságban elmondható hogy a nagy késtávolságú és teljesítményű berendezések pengéi speciális acélból és különleges élezéssel készülnek. Ennek megfelelően a kard esetleges cseréje is meglehetősen drága. A késhegyek biztonsági megfontolásokból a legtöbb esetben lekerekítettek.
A hálózati sövénynyírók általános házkörüli munkákra a legalkalmasabbak. Elfogadhatóan csendesek, egyszerűen kezelhetők, jó szervízháttérrel rendelkeznek. Tagadhatatlan persze, hogy a tápvezeték mindig útban van, ami a kényelmetlenség mellett még meglehetősen veszélyes is. Egy sövénynyíró ugyanis magában hordozza a veszélyt, hogy elvágjuk vele a vezetéket: a sövényen esetleg áthúzott vezeték nehezen vehető észre, mérete, alakja is olyan, mint a vágandó ágaké. Természetesen a gépek konstrukciója olyan, hogy ha ez bekövetkezik, áramütés nem éri a kezelőt, mert a szerkezet - mely konstrukciójából adódóan mindkét kezünket igénylik - szigetelő műanyagból készült fogantyúkkal van ellátva.
Több cég is forgalmaz ún. biztonsági kábellel ellátott sövénynyírót, amely egy speciális bevonatot jelent a vezeték körül. Tulajdonképpen egy hajlékony műanyagspirál csőről van szó, extra nagy átmérővel, amely nagyobb mint a késtávolság, így nem tud beakadni a kés fogai közé. Munka közben így nem vágható el véletlenül sem az elektromos kábel. Ez persze csak a géphez közeli vezetékszakaszt védi, a hosszabbító kábelt nem. Az akkumulátoros gépek eleve kiküszöbölik mind a fenti kényelmetlenséget, mind a veszélyhelyzetet.
Maradnak végül a robbanómotoros gépek, amelyeknél szintén nincs vezeték, még kimerülési problémáink sincsenek. Ezek viszont nehezek, zajosak és termelik a kipufogógázt. Ugyanakkor a legnagyobb teljesítményűek, és ahol sok a munka, ott a fenti hátrányok is elviselhetők.
Hasonlóan a fűnyírókhoz illetve más veszélyes eszközökhöz, a sövénynyírókat is kétkezes biztonsági kapcsolóval valamint reteszelővel látják el, mellyel a figyelmetlenségből fakadó kézsérülések kerülhetőek el. Szintén az alapvető biztonsági berendezések közé tartozik a gyorsfék, amely akár 0,05 másodperc alatt meg tudja állítani a sebesen mozgó késeket.