Tennivalók januárban a kertben

A veteményesben már vethető a korai borsó és a petrezselyem is, ha az időjárás és a talaj állapota ezt engedi. A pasztinákot sorjelző növénnyel, például salátával legjobb vetni ebben az időszakban is. Az ehhez alkalmas talajállapot eléréséhez a még hátralévő ásás befejezése a legfontosabb. Ezzel együtt mélyen a talajba forgathatók az esetleges növénymaradványok, amelyeknek most már amúgy sem szabad tovább visszamaradniuk a területen. Műanyagfólia borítással többek között a téli sarjadékhagyma is jól meghajtható.
A majd vetni kívánt zöldség vetőmagvak beszerzéséről se feledkezzünk meg.
A gyümölcsfák és a gyümölcstermő bokrok még hátralévő alakító és ritkító, vagy már ifjító metszése fagymentes időben januárban is lehetséges. Ilyenkor jól látszanak az elszáradt levélcsomók, virág- és termésmaradványok, amelyek az egyéb elpusztult növényrészekkel együtt téli rejtekhelyet jelenthetnek a pusztulásukat okozó, kártékony élőszervezetek áttelelő alakjainak. Ezért mindegyiküket le kell szedni, és a legjobb elégetni vagy mélyen elásni. A fatörzsek és vaskos ágrészek szokásos tisztogatásának is ez a hagyományos időszaka. Az eddig visszamaradt és felesleges tő-, valamint gyökérsarjak mindegyikét el kell távolítani, mégpedig lehetőleg az eredési helyükig kibontva és itt tőben levágva őket.
Az újra és újra képződő zúzmarát és jégkérget, ha mód van rá, rázogatással vagy seprűvel óvatosan ütögetve, legalább részben el kell távolítani. A zúzmara súlya miatt ugyanis törések, repedések keletkezhetnek, a jégkéreg alatt pedig fokozott a befülledés, kipállás veszély. Fel kell mérni a pótláshoz vagy éppen bővítéshez szükséges facsemete-, illetve bokorszükségletet is.
A szőlő homoktalajon telepíthető, gyökeres vesszőinek előállításához még levághatók vesszők úgy, hogy a metszéshez megfelelő hosszúságú darabok, illetve csapok maradjanak vissza belőlük. Homoktalajon pótló vagy éppen szaporító bujtásra, esetleg döntésre is lehetőség van, ha ehhez megfelelő a talajállapot. Ahol pedig takaróföld szolgál védelmül a téli túlhűlés ellen, ennek az ismételt ellenőrzése és szükség esetén a kiigazítása semmiképpen ne maradjon el. A takaráshoz szolgáló föld felhúzásával keletkezett nyitott árokba viszont a megfelelő trágyaadagok szórhatók ki, majd földrászórással takarhatók, vagy az árokaljba forgathatók be (1), hogy hatóanyagukat megőrizzék.
A virágoskertben a friss telepítésű évelő virágok, valamint a hagymások, hagymagumósak, gumósok közeinek a falombbal történő takarása az erős átfagyás ellen, még most sem késő. A fiatal fenyők és örökzöldek alatti talaj felszínének hasonló takarása ugyancsak fontos, különösen, ahol a korábbi hidegebb teleken fagykár érte az örökzöldek hajtásrészeit.
Ajánlatos ezeket vesszővel sűrűn körülszurkálni, és szalmával vagy száraz falevéllel kitölteni a csúcsuknál összekötözött "vesszőkalodát" (2). Erős téli napsütésnek kitett helyen a déli oldaluk elé felállított, lécekből összeszegelt rácsárnyékoló lehet hasznos.
Ha eddig nem került sor rá, elszórható a gyepre és a többi beültetett területre is, négyzetméterenként fél-háromnegyed vizesvödörnyi, földszerűvé érett komposzttrágya, amelyből a téli csapadék a talajba moshatja a tápanyagokat. Ezt különösen segíti a kerti utakról erre ráhordható hó későbbi elolvadása.
A díszfáknál és díszcserjéknél ugyanúgy el kell végezni a téli ápolási munkákat, mint a gyümölcstermőknél, az esetlegesen előadódó fertőzésveszélyek csökkentése céljából is. A valamilyen bujtatási móddal megoldható pótlásra vagy felszaporításra a díszcserjéknél még ugyancsak sor kerülhet, ha a talaj nem fagyott. Ilyenkor a még ásásra váró virágos kertrészek felásása szintén folytatódhat.