Mosdócsere

Szerencsére ritkán, de azért előfordul, hogy fürdőszobánk mosdókagylója elreped, netán el is törik. Ám, ha megtörtént a baj, a kagyló cseréje elkerülhetetlen. Ösztönözhet erre bennünket persze az is, ha mosdónk avítt, felülete kopott, elszíneződött. Az új kagyló megvásárlása nem jelent gondot, színre, formára, árra nézve szinte elbizonytalanítóan bőséges a kínálat. Ami pedig a régi kagyló le-, az újnak meg a felszerelését illeti, még szakember sem kell hozzá, magunk is elvégezhetjük, ha körültekintően látunk munkához.

Válasszunk megfontoltan

Mielőtt még bármihez is fognánk, vásároljuk meg az új mosdókagylót. Számítsunk arra, hogy a régi konzolos kivitelűeknek már nyomukat sem találjuk az üzletekben. Konzolok helyett tartócsavarok fogják falra a mosdókat, s a lábas mosdók alakja is eltérő a régebbiektől, ezért ezeket együtt kell megvennünk. A régi lábra ugyanis nem illeszkednek rá az új mosdók, eltérő a vállkialakításuk. Csak megjegyezni kívánjuk, hogy bár a lábak esztétikailag szépek, s a bűzelzáró szifont is eltakarják, a takarítás szempontjából előnytelenek. Szilárdan alátámasztják a mosdókagylót, ám ennek most már csak akkor van jelentősége, ha a tartófal nem elég szilárd. A kerámialáb helyett pl. a mosdószekrény is segít megtartani a kagylót, s ez még tárolásra is alkalmas.
Vásárláskor a mosdó nagysága, alakja is mérvadó. Az ovális vagy a kisebb átmérőjű kör alakúak helyigénye kedvezőbb a szögletesekénél, a kisebb méretűekkel pedig a szűk fürdőszobákban még némi teret is nyerünk. Feltétlenül ellenőrizzük, hogy a vásárolt új kagylónak a felfogó csavarjai hiánytalanul megvannak-e, s hogy a csapok helye megfelelő-e. Többnyire a lyukak nem áttörtek, helyüket alulról kikönnyített mélyedések jelzik.
A szifonról se feledkezzünk meg, mert egyáltalán nem biztos, hogy a régi esztétikailag és műszakilag is tovább szolgálhat bennünket. Ha már előzőleg is voltak vele gondjaink, jobb, ha ezt is kicseréljük. A műanyag bűzelzáró szifonok nem túl dekoratívak, ezért csak lábas vagy szekrénybe zárt mosdókhoz valók. A szifonokhoz szükséges tömítések tartozékok, de mindig ellenőrizzük, hogy hiánytalanul megvan-e az összes. Ezzel egy kellemetlen reklamációt előzhetünk meg.

A régi mosdó leszerelése

Otthon azután nekiláthatunk a cserének. Mielőtt azonban bármihez is nyúlnánk, zárjuk le a hideg- és melegvízvezetékek szakaszoló szelepeit, más néven a sarokszelepeket. Mivel ezeket viszonylag ritkán használjuk, előfordulhat, hogy nehezen mozdíthatók, és csak megjáratásuk után zárnak megfelelően. A lényeg az, hogy a megbontani kívánt vezetékekből ne szivárogjon a víz. Erről a mosdócsap megnyitásával győződjünk meg. A vezetékek megbontásakor azonban még számolhatunk némi vízfolyással, amit a hollandi anyák kilazítása után egy vödörbe engedjünk ki. A folyóvíz vezetékeinek megbontása után a tömítőgyűrűket vegyük ki a szorítóanyákból, majd a szifon búráját is a vödör fölött csavarjuk le. A lefolyószerelvényt darabjaira bontva szereljük le, a mosdóról a lefolyónyílás központi csavarjának kihajtása után vehetjük le. A konzolos mosdót ezután már leemelhetjük a tartókról. Ha viszont már tőcsavarokkal volt felszerelve, akkor a rögzítő anyák lehajtása után emelhetjük le a csavarszárakról. Ehhez egy segítőtárs szükséges. A leemelt mosdóról szereljük le a csaptelepet. Alsó rögzítőanyájára ajánlatos egy kis csavarlazítót fújni, mert így könnyebb lehajtani.
Ha van egy kis szerencsénk, akkor a régi tőcsavarok távolsága megfelelő az új mosdóhoz is. Ha mégsem így lenne, akkor a régi felfogócsavarokat villáskulccsal hajtsuk ki, majd mérjük ki a csavarok új helyét a falon. Ha pedig a régi kagyló konzolos volt, akkor ezeket is szereljük le, s mondjunk nekik búcsút, hisz nem lesz rájuk már többé szükségünk. Az új felerősítő furatok kijelöléséhez határozzuk meg a mosdó ideális magasságát. Ez általában 800-850 mm, de ezt a saját igényeinkhez, testmagasságunkhoz igazodva módosíthatjuk is. Vigyázzunk, a csavaroknál magasabban van a mosdó teteje. A felfogócsavarok szintjét ezért a mosdón lemért távolsággal csökkentenünk kell. Vízmértékkel beállítva egyenes léc éle mentén húzzunk az adott magasságban egyenes vonalat a falra, majd erre függőónnal jelöljük be a lefolyóvezeték középvonalát. Ettől jobbra és balra mérjük ki a csavarok középpontját a jelölővonalon. Ütvefúróval és keményfémlapkás csigafúróval készítsük el a felfogócsavarok műanyag tiplijéhez igazodó méretű két furatot. E művelethez ajánlatos mélységszabályzót használnunk. A furatok átmérője akkor megfelelő, ha a tipliket enyhe kalapácsütésekkel tudjuk a lyukakba helyezni. Ha viszont a lyukak kissé bővebbre sikeredtek volna, akkor a por kifújása után spricceljünk vizet a lyukakba, majd a tipliket híg gipszbe mártva toljuk a helyükre, s hagyjuk a töltőanyagot megkötni. Hasonlóképpen szilárdítsuk meg a téglafugákba került tipliket is. Ne feledjük, mosdónkat csak e két csavar fogja tartani! A szilárd tiplikbe hajtsuk be a tőcsavarokat. Behajtásukhoz villáskulcsot, vagy jobb híján vízpumpafogót használjunk, olyan mélyen hajtsuk be, hogy a menesztő részének csak az egyharmada álljon ki a falból. A mosdót illesszük a csavarszárakra, de még ne csavarozzuk fel, mert a csaptelepet így nehéz lenne a helyére szerelnünk.

Csapszerelés

Az új mosdókagylókon a csaptelep helyét csak kikönnyítések jelölik. A megfelelő(k) kiválasztása után, a szükséges lyukközepek bejelölése után kis vésővel, kalapáccsal magunknak kell kialakítanunk a kellő méretű nyílást. A kerámiába ütött lyukakat fokozatosan, nagyon óvatosan bővítsük a megfelelő méretűre, mégpedig felülről.
Ma már a mosdóknál is csak ún. keverőcsaptelepek használatosak, amelyeknek alul két bevezető csöve van. Ha a régi csap nem megfelelő, vásárláskor célszerű hazai gyártású egykarosat választanunk, amely kényelmes, s ugyanakkor víztakarékos is. Ám ha a mosdónk csak hidegvizes, ezt luxus lenne felszerelnünk. Ha már a felszerelendő csap menetes alsó része belefér a lyukba, talppereme alá húzzuk rá az "O" tömítőgyűrűjét, majd a lyukba dugott menetes részére alulról ráhúzva a gumi tömítőgyűrűt, a hozzávaló fémalátétet a rögzítőanyával közepesen meghúzva rögzítsük.
A mosdót ezt követően csak egy segítőtárssal tudjuk a helyére emelni és a falra rögzíteni. Míg társunk a tartócsavarokra tolt mosdókagylót tartja, addig mi alulról először a két műanyag, majd a fémalátéteket helyezzük fel, majd a rögzítőanyák óvatos meghúzásával rögzítsük. A mosdó helyzetét vízmértékkel ellenőrizzük, s miután pontosan vízszintbe állítottuk, csak utána húzzuk szorosabbra a rögzítőanyákat. Vigyázzunk, nehogy túl szorosra húzzuk, mert elpattanhat a kerámiatest. A mosdó falhoz simuló felső éle mögé ajánlatos vízzáró gumiidomot is erősíteni, de a hézagot legalább szilikonos tömítőmasszával kenjük ki. A kinyomópisztolyból kinyomott anyagot vizes ujjunk begyével simítsuk homorú felületűre.
Ha a mosdót lábra állítva kívánjuk felszerelni, akkor a felfogócsavarok magasságát a lábra állított mosdó alapján határozzuk meg. Ez egyben meg is határozza a mosdókagyló magasságát. A falra fogott mosdó alá való lábat majd csak a vízcsövek laza sarokszelepbe illesztése és a szifon bekötése után nyomjuk a mosdón alul kialakított helyére. Ehhez ajánlatos kissé meglazítanunk a felfogóanyákat, majd a lábállvány helyére illesztése után véglegesen meghúzhatjuk.
A szekrénybe épített mosdót pedig szegélyével vagy a szekrény fedőlapjára ültetve, vagy ha nincs ilyen, akkor a kagyló felső kontúrjához illeszkedőn építsük be. Az utóbbi esetben a szekrény természetesen csak övezi, de nem támasztja alá a mosdókagylót, ezért szilárd falra erősítése mindenképpen lényeges.

A víz bekötése

Következhet a vízvezetékek bekötése. A csaptelep bekötőcsöveit lágy ívben kézzel vagy posztós pofájú csőfogóval úgy hajlítsuk meg, hogy azok egytengelyűek legyenek a sarokszelepekkel. Ezekről csavarjuk le a szorítóanyáikat, majd húzzuk a bekötőcsövek végeire. Toljuk fel rájuk a tömítőgyűrűket is, a csöveket pedig toljuk 6-8 mm-nyire a sarokszelepek menetes végeinek furatába. A tömítéseket igazítsuk a helyükre, az anyákkal pedig rögzítsük a csöveket. A szivárgás ellenőrzéséhez nyissuk meg a sarokszelepeket. Ha az anyák mellett szivárgást észlelnénk, akkor vizsgáljuk meg a bekötővezetékek csatlakozó csővégeit, mert ha ezek ferdén csatlakoznak a sarokcsapokba, a tömítések nem zárnak megfelelően. A korrigálást posztóba csavart csövön, vízpumpafogóval végezzük el. A tömítőmassza itt nem segít, csak a cső tengelybe állítása.

A szifon

Most már csak a szifon beszerelése van hátra, amely köztudottan több feladatot is ellát. A lefolyórendszerbe vezeti a vizet, dugója vagy szelepe révén lezárja a kagyló kifolyónyílását, alsó vízzárja pedig megakadályozza a csatornaszag visszaáramlását. A kagylóra szerelésekor a leeresztőszelep beerősítése az első dolgunk. A régebbi kivitelűeket a menetes hüvely szorítóanyájával lehet a mosdóra erősíteni, az újabbakon viszont a szelep két féldarabból áll, és a medence felől behajtott összefogócsavarral lehet e két darabot a leeresztőnyílásba szerelni. Közös bennük, hogy a szelepkosarak alá vékony gumilap tömítések szükségesek. Ha a régi szifont használjuk fel, a régi tömítést glicerinolajos kezeléssel újítsuk fel, a kosarat pedig vízkőoldóval tisztítsuk meg, hogy kevésbé tűnjön használtnak. Alsó része alól se felejtsük ki a tömítést, miután a felülről behajtott felfogócsavarral összehúzattuk, a menetes kiömlőcsonkkal, a szorítóanyával rögzítsük véglegesen. Ha azonban a leeresztőszelep ún. felső működtetésű, a szelep-ülés beszerelése után több lépésben történő beszabályozás után állíthatjuk be a lefolyó tökéletes zárását, mert a működtető rudazat hosszát a mindenkori mosdómedence mélysége befolyásolja, a jó zárást pedig csak többszöri beállítási próbákkal érhetjük el.
A szifont is állítsuk össze, majd úgy állítsuk be, hogy a szennyvízvezetékbe csatlakozó cső vízszintes legyen. Arra is ügyeljünk, hogy a becsatlakozó csövek ne nyúljanak mélyen a vezetékbe, mert ezzel leszűkíthetjük a vezeték keresztmetszetét. A szifon hollandi anyáit húzzuk szorosra, a csap megnyitását követően ellenőrizzük, nem szivárog-e a szerelvény. Ha ilyesmit észlelünk, víztelenítés után vizsgáljuk meg a tömítéseket. Lehet, hogy nem ülnek tökéletesen a helyükön, vagy a lecsapott szélük nem a megfelelő helyen van, s az anya meghúzásával nem tömítik el a hézagokat. Ez főként műanyag szifonoknál előforduló hiba. A tömítések megfordításával, vagy az "O" gyűrűk tömítőmasszába ágyazásával ez megszüntethető. Ha viszont a tömítések túl régiek, jobb, ha újakat teszünk a helyükre, amelyek már tökéletesen zárnak majd. A nagyon öreg és szivárgó szifont azonban nem érdemes visszaszerelni, az már tökéletes soha nem lesz. Inkább vásároljunk helyette újat, azzal feltehetőleg nem lesz bajunk évekig. A krómozott fémszifonok elegánsabbak a műanyagból készülteknél, tartósabbak is, lábas vagy szekrénybe épített mosdóknál azonban a külső megjelenésük nem érvényesül kellően, hiszen takarásban vannak.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: mosdó

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Mosdó, WC

Figyelemmel kísérve a reklámokat, könnyen észrevehető, hogy ma már az illemhely is a lakás ugyanolyan szerves részének számít, mint bármelyik másik helyiség. Az időzített és mozgásérzékelős...


Kádak, mosdók tisztítása

Amíg új a kád vagy a mosdó, nincs is gond a tisztántartásával. Idővel azután a felületük fokozatosan megváltozhat, ha a tisztításuk csak tessék-lássék módon lesz elvégezve. Ha pedig az alaposabb...