Klasszikus darab: írószekrény

A mintadarabról készült képünk láttán mindjárt felmerülhet bennünk a kérdés: hogy fog ez kinézni pl. laminált faforgácslapból. Nos, a szekreter darabjait nem feltétlenül kell ebből az anyagból leszabatnunk. Ha ragaszkodunk a valódi fafelületek látványához, tapintásához, akkor ezt a bútordarabot színfurnér borítású faforgácslapból is elkészíthetjük.
A nagyobb lapszabászatoknál kapható, mégpedig bükk, tölgy és mahagóni lemez borítással, a hozzávaló felvasalható élfurnérral együtt. Hátránya, hogy a lapok nem felületkezeltek, csak közepesen simára csiszolt a felületük.
Élszegéseikhez ezenkívül jól használhatók a nagyobb barkácsáruházakban kapható, fazonosra mart falécek is, amelyekből azonban nem kell sok. Ezenkívül fenyődeszkákból gyárilag összeragasztott lapokból, ún. építőlemezekből, vagy a valódi fához nagyon hasonló laminált anyagokból is mutatós darabot készíthetünk.
Élszegéshez fenyőléceket, illetve a laminált alapanyagokhoz fóliaborítású MDF idomléceket vagy műanyag élszegőket alkalmazhatunk. Erre azonban csak az írólap és a fenéklap élén lesz szükség, a többi látható él lefedéséhez használhatjuk a megszokott felvasalható élfóliákat.
Némi problémát okozhat még a szekreter négy lába. Ezekhez mindenképpen fenyőstaflik kellenek, amelyeknek a felületét színfurnérral, széles élfóliával ajánlatos az alapanyaggal azonossá változtatnunk, illetve natúr fenyőfánál erre nincs is szükség. A kiválasztott alapanyag táblaméretére készítsünk szabástervet, mégpedig a faerezet irányát figyelembe véve, mert ezek összhatása - mint minden bútordarabnál - lényeges. A lábrész hevederein, az író-, fióklapokon és a hátlapon vízszintesen, a szekrénykorpuszon folyamatosan fusson körbe az alapanyag erezete. Az így kiszabott alkatrészekből pedig a következők szerint állítsuk össze a szekretert.
Először a lábkorpuszt rakjuk össze. A leszabott lábakat gyaluljuk két hosszanti irányba ferdére. Alsó végük 30´30 mm-es legyen. Ha a lábakat (A) nem kell borítással a többi lapanyaghoz hasonlóvá tenni, akkor elülső élüket két oldalról hosszanti hornyolással tehetjük mívesebbé. Ezen éleket finoman kerekítsük is le. A furnérral vagy műanyag fóliával borított lábaknál ez nem megoldható. A lábaknak mind a négy oldalát fedjük le, a felesleges borítóanyagot pedig nagyon gondosan élre metszetten vágjuk le, majd a sarkokat finomcsiszolással tompítsuk. Az összekötő hevederek (B, C) közül csak az elülsőből vágjuk ki a szükséges homorú ívet, majd az összes darab alsó élét fedjük le fólia- vagy színfurnérral. Az összekötő hevedereket köldökcsapokkal fogassuk a lábak egyenesen hagyott végeinek oldalára, mégpedig úgy, hogy a felső éleik egy síkba kerüljenek. Az összeállítást egy sík faforgácslapon, a kávaszerkezetet fejre állítva a legkönnyebb elvégezni, és így a lábak merőlegességét is azonnal ellenőrizhetjük. A darabokat azonban még ne ragasszuk össze.
A hevederek belső oldalára csavarozzunk kis felfogóléceket, amelyek majd megkönnyítik a fenéklap (D) felerősítését.
Következhet a szekrénytest kialakítása. A fenéklap (D) elülső és két oldalélére ragasszunk fazonosra mart keretlécet, amelyeket a két elülső sarkon természetesen pontosan gérbevágott végeikkel illesszünk egymáshoz. A megfelelő fazonú léc lehet a fenéklapnál 5-6 mm-rel szélesebb is, de a vastagsága ne legyen több 10 mm-nél. A fenéklapot facsavarokkal fogassuk a lábkáva tetejére.
A középső vízszintes válaszlap (E) a fiókok fölé kerül, ezért e darabnak az aljára három, a fiókok magasságánál 3 mm-el magasabb távtartót (G) kell beépítenünk. A két szélső 19-19 mm-rel beljebb legyen az oldaléleknél, s középre kerül a harmadik távtartó. Ezeket köldökcsapokkal megerősítve ragasszuk a helyükre. A két szélső mellé kerül az írólap két kihúzható támasztéka (P). Ezeket még a két oldallap felerősítése előtt próbáljuk a helyükre, nehogy túl szorosak legyenek. A két trapéz alakú oldallap legrövidebb éléből még 7 mm vastagságú részt kell lemunkálnunk, hogy pontosan a helyére illő legyen, majd köldökcsapozva csatlakoztassuk a válaszlap (E), a polc (S) és a fedőlap (M) oldalsó éleire. A ragasztást egyelőre most is mellőzzük.
A szekreter hátfalát különféle módon alakíthatjuk ki. Natúr fenyő kivitelnél akár simára csiszolt lambéria lécekből (L) is összeállíthatjuk, ám akkor a léceket alul-felül egy-egy hevederléccel (K) is fogjuk közre. Laminált faforgácslap esetében viszont célszerűbb, ha ez egy méretes tömör lap. A hátlapot is köldökcsapozva, de még ragasztás nélkül erősítsük a kávalapok közé.
A szekrénytestet most már ráültethetjük az asztallapra, s bejelölve a fiókvezető lécek helyét, ezeket már szilárdan a távtartók mögé ragaszthatjuk, és néhány facsavarral mindegyiket megerősíthetjük. A fiókok káváját alkotó darabokat (U, V) előbb hosszanti élüktől 10 mm-re hornyoljuk fel. Ha ezt tárcsafűrésszel végezzük el, akkor a horony vonalára ragasszunk jól tapadó, erős ragasztószalagot, hogy az anyagból kilépő fűrészfogak ne tördeljék ki a vágás élein az anyagot. A horony 5 mm széles és 7 mm mély legyen. A fiókkáva darabjait él-lap kötésben, köldökcsapokkal összefogatva állítsuk össze, majd 5 mm vastag minőségi rétegelt lemezből szabjuk le a fenéklemezeket (X) is. Élüket csiszoljuk kissé le, majd üssük szorosan a kávadarabok hornyába őket. A kész fiókokat próbáljuk a helyükre tolni, s ha pontosan dolgoztunk, mindegyik szorosan fog illeni a helyére.
A fiókok után a két kihúzható támot is tegyük a helyére. A végükre csavarokkal fogassuk fel az akasztólécüket, majd a szekrénytest felemelését követően csúsztassuk mindegyiket a helyére.
Most már csak az írólap hiányzik a szekreterről. Ezt is többféle módon készíthetjük el.
A laminált faforgácslapból készültet csak fazonos szegélyléccel kell keretbe foglalnunk, míg a táblásított fenyődeszkából készült írólapokat (N) két oldalsó hevederléccel (O) megerősítve célszerű kialakítanunk. E darabnak a belső oldalát pedig ajánlatos 4-5 mm vastag, pontosan a szekrénykáva nyílásába illő rétegeltlemezzel is lefedni. A nemesfurnér borítású faforgácslapoknál is célszerű ezt megtennünk, mert így az írólap tökéletesen fog zárni. A fazonos szegélyléc keretet természetesen ezek az ajtók sem nélkülözhetik. A kész írólapot keskeny és hosszú szárú csuklópántokkal, süllyesztett fészkekbe szerelve rögzítsük a vízszintes válaszlaphoz.
Utolsó feladatunk, hogy a kezeletlen felületeket a szekreter darabjaira szedése után kellő védőbevonattal lássuk el. A felületkezelt darabokból már gyorsan és véglegesen összeragaszthatjuk a szekretert. A kihúzható támok hosszanti éleire azonban ajánlatos vékony posztócsíkokat ragasztanunk, hogy kihúzásuk könnyebb legyen, és az írólap felületét se sérthessék fel. A fiókok aljára is célszerű posztócsíkot ragasztani, mert ezáltal könnyebben lehet mozgatni. Túlhúzás ellen a középső asztaltámba ütköző, és a fiókkávába ütött csappal biztosíthatjuk. Művünkre a koronát a sárgaréz vagy antikolt réz veretek felszerelésével tegyük fel, ezt követően a helyére állíthatjuk a bútordarabot.