Íróasztali kellékek nemes fából

A szakboltok számtalan kelléket kínálnak íróasztalunkra, s ezek többségükben tetszetősek, hasznosak is, de csak az első pillantásra. Használatuk közben azonban kiderülnek a fogyatékosságaik. A műanyagból készültek hamar elpiszkolódnak, könnyen feldőlnek, és kezelésükhöz néha mindkét kezünkre szükség van. Egyszóval, ha valaki igényesebbre vágyik, akkor vagy nyissa ki jól a pénztárcáját, vagy pedig e tárgyakat készítse el maga, a mi segítségünkkel. Mintakollekciónk a képen látható, a darabok anyaga a mahagónin kívül lehet más fafajta, még parafa is. Elkészítésük mikéntjét természetesen a barkácsolók, és nem az asztalosok adottságainak a figyelembevételével ismertetjük.

 

Az alapanyagok kiválasztása, előkészítése

A bemutatott darabok elkészítéséhez alapvetően 5-6 mm-es, nemesebb keményfa furnérból készített rétegelt lemezre, az élek lefedéséhez pedig azonos fálú, vékony színfurnér lemezre lesz szükségünk. Olyan faanyagot válasszunk, amelynek erezete és színtónusa is jól érvényesül az íróasztalunkon. Ezenkívül 4 mm átmérőjű, félkemény sárgaréz huzalt és két kazettapántot is szerezzünk be. A darabok összeerősítéséhez használhatunk diszperziós-, vagy műgyanta ragasztót, de a hagyományos csontenyv is megfelel. A felületkezeléshez finomszemcsés csiszolópapír, selymes fényű bútoripari lakk vagy keményviasz, esetleg politúr szükséges.
Mivel minden darab vastagabb, mint az alapanyagunk, ezért a különféle alkatrészek kialakításához szükséges anyagot az adott szélességre leszabva, előbb összeragasztva kell kialakítanunk. Ennek előnye, hogy a megfelelő méretre vágott hosszú csíkok pontos méretre szabásával, majd összeragasztásával olyan alapanyagot készíthetünk, amely már tartalmazza a fenéklapok beragasztásához szükséges hornyokat. A dobozok, kazetták oldalain az erezet lehetőleg folyamatos legyen, tehát ezekhez megfelelő hosszúságú rétegeltlemez csíkokat célszerű leszabnunk és összeragasztanunk. Ily módon az erezet folyamatos lehet.
Az oldallapokhoz szükséges anyagot mindig a teljes szélességével azonos és annál 5-6 mm-rel, azaz a fenéklaphoz használt lemez vastagságával keskenyebbre szabott csíkból ragasszuk össze. A kávaanyagot az egyik oldalán síkba állítva ragasszuk össze, majd léccel lepréselve hagyjuk teljesen megszáradni. Ha pedig a különböző lemezcsíkok levágását is magunk végezzük el, akkor a vágott szélek kitöredezését ragasztószalaggal lefedve akadályozzuk meg.
Az összeragasztott csíkok vastag élét ajánlatos mindenkor síkba csiszolni. Ha már elkészítettük a kávaoldalakhoz szükséges alapanyagot, hozzáfoghatunk a különböző tárgyak kialakításához.

A, B ábra, kattintson ide!Géppapír- (A), és jegyzettömbtartó (B)

Ezek olyan kellékek, amelyek jó, ha mindig kéznél vannak, akár nyomtatót, akár írógépet, esetleg másológépet használunk, vagy csak néhány szót akarunk emlékeztetőül feljegyezni. A géppapírtartóba akár egy teljes csomag papír is belefér, a jegyzettömbtartóba úgyszintén. A tartók oldalainak hosszát a szabványpapír, illetve a jegyzettömb méretéhez igazodva, oldalanként 2-2 mm rátartással szabjuk le. Az oldallapok végét 45 fokban ferdén fűrészeljük le. A sarkok pontos gérbe illesztése nagyon fontos, ezért mindig a jelölő vonalon kívül vágjunk, majd a felesleget síkba csiszolással munkáljuk le. Ezt lehetőleg állványba fogott fúrógéppel, illetve annak tokmányába szorított síktárcsával, vagy egy nagyobb fatömbre ragasztott csiszolópapír segítségével végezzük el. A csiszoláshoz érdemes lesz egy pontosan 45 fokba állított támbakot is készítenünk, amely merőleges a munkaasztalra, s így a lemunkálandó felület teljes biztonsággal 45 fokos lesz, a hegye pedig garantáltan merőlegesen fog állni az élére. A lecsiszolás mértékére azonban nagyon ügyeljünk, mert könnyen méreten alulivá koptathatjuk az alkotórészeket. Ilyen esetben a szembelevő oldallapot is azonos hosszúságúra kell csiszolnunk. A két rövidebb oldallapot hasonló módon alakítsuk ki, majd ezek közül az egyikből lyukfűrésszel kanyarítsunk ki egy 50 mm mély, lekerekített sarkú nyílást. A lekerekítési sugár 25 mm-es legyen. A keret darabjainak felületét csiszoljuk simára, majd mindegyiket felületkezeljük.
Amíg az oldalak bevonata szárad, szabjuk le a fenéklapokat, csiszoljuk simára, majd ezeket is kenjük be a megfelelő bevonóanyaggal. A furnérból éles késsel vágjunk 11-12 mm széles csíkokat, majd fogjunk hozzá a keretek darabjainak az összeragasztásához. Sík lapra szegezzünk fel megfelelő belméretű léckalodát, majd az oldallapok ferde élét kenjük be ragasztóval. A darabokat helyezzük a kalodalécek közé, majd a sarkaikat hevederes szorítóval vagy zsineggel szorítsuk össze. A sarkokra ajánlatos élre hajlított karton betéteket helyeznünk, hogy a zsineg ne hagyjon nyomot az anyagon. Az így pontosan derékszögbe összeragasztott darabokat a sarkokon élükbe ütött tűzőgépkapcsokkal is fogassuk össze. A kapcsokat mélyítsük az anyagba, majd ragasszunk az élekre furnérborítást. A sarkoknál gérbevágva illeszszük egymáshoz az éltakarókat. Az ívelt nyílás élére a furnért előhajlítása után simítsuk fel, majd a kivágott darabbal préseljük a nyílás élére. Így az élfedés pontosan fogja követni a nyílás vonalát.
C ábra, kattintson ide!A kereteket hagyjuk megszáradni, majd utána - kiemelve a kalodából - ragasszuk helyére a fenéklapokat is. Ha valamelyikük esetleg kissé nagyobb lenne a kelleténél, két szomszédos élükből csiszoljuk le a felesleges anyagot. Az esetleg kitüremlett ragasztót azonnal távolítsuk el, mégpedig maradék nélkül. A még nyers élfedések felesleges részét véssük le, felületüket pedig simára csiszolás után felületkezeljük.
A tárolódobozok ezzel készen is vannak, már csak négy nemez csúsztatókorongot kell a fenéklapjukra ragasztanunk. A felületeiket tisztítsuk meg, puha ronggyal töröljük át, és ahol szükséges, a sarkokat finomcsiszolással tompítsuk le. A tartókat bútorápolóval dörzsöljük át, majd máris a posztjukra állíthatjuk, és feltölthetjük őket a beléjük illő méretű papírral.

Írószertartó (C)

Ez csupán csak annyiban tér el készítését illetően az előzőktől, hogy fenéklapját 2-3 mm-es rézlemezből érdemes kiszabni, majd ezt vékony szegekkel és pillanatragasztóval rögzítsük a helyére. A súlyos fenéklap azért kell, nehogy a hosszú írószerek feldöntsék a kis faládát. Ha pedig a belsejét rekeszekre is szeretnénk osztani, akkor átlósan a sarkokig érő és egymásba csúsztatott rétegeltlemez-lapokkal ezt is megoldhatjuk. A rekeszlapok azonban csak 3 mm vastagok legyenek.
 

D ábra, kattintson ide!Adatregiszter (D)

A doboztestet most is az előzőkhöz hasonlóan alakíthatjuk ki, ám a felhajtható rész kettős vastagságú fedőlapját közvetlenül a keret felső éleire kell majd felragasztanunk. Ennek a kiszabásakor vegyük figyelembe az élfedések vastagságát is, különben ennyivel szélesebb lesz a kelleténél. A kazettapántok számára készítsünk vésett fészkeket, és apró facsavarokkal fogassuk fel a doboz hátlapjára. A kartontároló felfűző rúdjait 4 mm-es rézrúdból hajlítsuk meg, bevezető és rögzítő furatait pedig a két rövidebb oldallapot összefogva fúrjuk ki. Vigyázzunk, az előlapba csak két 6 mm mély vakfuratra lesz szükségünk, mégpedig belül! A doboz fedelét egy félkemény rézlemezből kialakított lapocska rögzíti nyitott helyzetében, de ez el is hagyható, ha a kazettapántok csapszemeit még felszerelésük előtt fogóval kissé összébb nyomjuk. Az adatkartonok felfűző furatainak kilyukasztásához 5 mm átmérőjű bőrlyukasztót és kartonból készített helyezősablont használjunk, hogy e lyukak minden lapon azonos helyre kerüljenek. Az elválasztó lapokat vastagabb kartonból vágjuk ki, s váltórendszerben ragasszuk fel a tetejükre a regisztertáblácskákat.

Asztali határidő napló (E)

Ezt csak akkor érdemes elkészítenünk, ha ténylegesen fontos a számunkra. Kapcsos határidőnaplót és a hozzávaló pótlapokat a papírüzletekben könnyű beszereznünk. Az új könyvtáblát azonban csak a lapok méretéhez igazodva készíthetjük el. Mérete oldalanként 20-20 mm-rel legyen nagyobb a kinyitott naplónál. A fatábla 10-12 mm vastag legyen, a könyvlapok rögzítésére szolgáló kapcsot az eredeti könyvtábláról leszerelve az asztali változatnál is E ábra, kattintson ide!felhasználhatjuk. Ezt a fatábla középvonalába állítva, süllyesztett fészekbe illesztve célszerű felszerelnünk. A tábla éleit most is furnércsíkok felragasztásával fedjük le. A könyvtáblának azonban lapos állványa is van, amelyet 10´20 mm-es lécből is összeállíthatjuk. Ám ebben az esetben az állványnak legalább a külső felületeit furnérlemezzel kell beborítanunk. Az ék alakú összekötőlécek lejtése 6 fokos, és egy hosszanti támléchez csatlakoznak. Ezt a lapos állványt úgy alakítsuk ki, hogy az alsó és felső támlécbe eresszük be a két összekötőléc végeit, majd az összeragasztott állványt sík felületre erősített csiszolópapíron mozgatva munkáljuk simára. A látható felületekre, élekre ragasszunk furnérborítást, majd csiszolást követően jöhet az állvány és a könyvtábla felületkezelése. A darabok száradása után ragasszuk a könyvtáblát az állvány tetejére, aljára pedig négy vékony filckorongot, hogy tologatása közben ne sérthesse fel az asztal fényezését. Végül fűzzük fel a határidőnapló lapjait a rugós kapcsok száraira, és ezzel készen is vagyunk.
Végezetül még csak annyit, hogy a fenti darabokat vékony parafával is bevonhatjuk, ám akkor ennek a bevonóanyagnak a vastagságával is számolnunk kell már a kellékek méretének a meghatározásakor. Ha 5 mm vastag anyagokból szeretnénk kialakítani a kellékeket, akkor hasonlóan járjunk el, mint a rétegeltlemeznél, csak az élek lefedéséhez is vékony parafalemezt használjunk. Lakkozva vagy viaszolva ez az anyag is nagyon attraktív, és a darabok méretre szabását is könnyebben elvégezhetjük, hiszen csak egy jó éles kés és egy acélvonalzó szükséges hozzá.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János

Címkék: íróasztal, faanyag

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Íróasztalok megvilágítása

Minden elhelyezett világítótestnek funkcionálisan kell szolgálnia használóját. Ezen túl viszont természetes törekvésünk, hogy a választott forma ne csak pozitív fényhatást eredményezzen, hanem...


Kipróbáltuk a Sadolin Extreme-et

Különlegesen jó minőségű bevonóanyaggal jelentkezett az AkzoNobel; a vízbázisú, gyorsan száradó, selyemfényű Sadolin Extreme tartós lazúrral. A kifejezetten kültéri használatra szánt védő és...