Íróasztali kellékek nemes fából

 

Az alapanyagok kiválasztása, előkészítése

A bemutatott darabok elkészítéséhez alapvetően 5-6 mm-es, nemesebb keményfa furnérból készített rétegelt lemezre, az élek lefedéséhez pedig azonos fálú, vékony színfurnér lemezre lesz szükségünk. Olyan faanyagot válasszunk, amelynek erezete és színtónusa is jól érvényesül az íróasztalunkon. Ezenkívül 4 mm átmérőjű, félkemény sárgaréz huzalt és két kazettapántot is szerezzünk be. A darabok összeerősítéséhez használhatunk diszperziós-, vagy műgyanta ragasztót, de a hagyományos csontenyv is megfelel. A felületkezeléshez finomszemcsés csiszolópapír, selymes fényű bútoripari lakk vagy keményviasz, esetleg politúr szükséges.
Mivel minden darab vastagabb, mint az alapanyagunk, ezért a különféle alkatrészek kialakításához szükséges anyagot az adott szélességre leszabva, előbb összeragasztva kell kialakítanunk. Ennek előnye, hogy a megfelelő méretre vágott hosszú csíkok pontos méretre szabásával, majd összeragasztásával olyan alapanyagot készíthetünk, amely már tartalmazza a fenéklapok beragasztásához szükséges hornyokat. A dobozok, kazetták oldalain az erezet lehetőleg folyamatos legyen, tehát ezekhez megfelelő hosszúságú rétegeltlemez csíkokat célszerű leszabnunk és összeragasztanunk. Ily módon az erezet folyamatos lehet.
Az oldallapokhoz szükséges anyagot mindig a teljes szélességével azonos és annál 5-6 mm-rel, azaz a fenéklaphoz használt lemez vastagságával keskenyebbre szabott csíkból ragasszuk össze. A kávaanyagot az egyik oldalán síkba állítva ragasszuk össze, majd léccel lepréselve hagyjuk teljesen megszáradni. Ha pedig a különböző lemezcsíkok levágását is magunk végezzük el, akkor a vágott szélek kitöredezését ragasztószalaggal lefedve akadályozzuk meg.
Az összeragasztott csíkok vastag élét ajánlatos mindenkor síkba csiszolni. Ha már elkészítettük a kávaoldalakhoz szükséges alapanyagot, hozzáfoghatunk a különböző tárgyak kialakításához.

Géppapír- (A), és jegyzettömbtartó (B)

Ezek olyan kellékek, amelyek jó, ha mindig kéznél vannak, akár nyomtatót, akár írógépet, esetleg másológépet használunk, vagy csak néhány szót akarunk emlékeztetőül feljegyezni. A géppapírtartóba akár egy teljes csomag papír is belefér, a jegyzettömbtartóba úgyszintén. A tartók oldalainak hosszát a szabványpapír, illetve a jegyzettömb méretéhez igazodva, oldalanként 2-2 mm rátartással szabjuk le. Az oldallapok végét 45 fokban ferdén fűrészeljük le. A sarkok pontos gérbe illesztése nagyon fontos, ezért mindig a jelölő vonalon kívül vágjunk, majd a felesleget síkba csiszolással munkáljuk le. Ezt lehetőleg állványba fogott fúrógéppel, illetve annak tokmányába szorított síktárcsával, vagy egy nagyobb fatömbre ragasztott csiszolópapír segítségével végezzük el. A csiszoláshoz érdemes lesz egy pontosan 45 fokba állított támbakot is készítenünk, amely merőleges a munkaasztalra, s így a lemunkálandó felület teljes biztonsággal 45 fokos lesz, a hegye pedig garantáltan merőlegesen fog állni az élére. A lecsiszolás mértékére azonban nagyon ügyeljünk, mert könnyen méreten alulivá koptathatjuk az alkotórészeket. Ilyen esetben a szembelevő oldallapot is azonos hosszúságúra kell csiszolnunk. A két rövidebb oldallapot hasonló módon alakítsuk ki, majd ezek közül az egyikből lyukfűrésszel kanyarítsunk ki egy 50 mm mély, lekerekített sarkú nyílást. A lekerekítési sugár 25 mm-es legyen. A keret darabjainak felületét csiszoljuk simára, majd mindegyiket felületkezeljük.
Amíg az oldalak bevonata szárad, szabjuk le a fenéklapokat, csiszoljuk simára, majd ezeket is kenjük be a megfelelő bevonóanyaggal. A furnérból éles késsel vágjunk 11-12 mm széles csíkokat, majd fogjunk hozzá a keretek darabjainak az összeragasztásához. Sík lapra szegezzünk fel megfelelő belméretű léckalodát, majd az oldallapok ferde élét kenjük be ragasztóval. A darabokat helyezzük a kalodalécek közé, majd a sarkaikat hevederes szorítóval vagy zsineggel szorítsuk össze. A sarkokra ajánlatos élre hajlított karton betéteket helyeznünk, hogy a zsineg ne hagyjon nyomot az anyagon. Az így pontosan derékszögbe összeragasztott darabokat a sarkokon élükbe ütött tűzőgépkapcsokkal is fogassuk össze. A kapcsokat mélyítsük az anyagba, majd ragasszunk az élekre furnérborítást. A sarkoknál gérbevágva illeszszük egymáshoz az éltakarókat. Az ívelt nyílás élére a furnért előhajlítása után simítsuk fel, majd a kivágott darabbal préseljük a nyílás élére. Így az élfedés pontosan fogja követni a nyílás vonalát.
A kereteket hagyjuk megszáradni, majd utána - kiemelve a kalodából - ragasszuk helyére a fenéklapokat is. Ha valamelyikük esetleg kissé nagyobb lenne a kelleténél, két szomszédos élükből csiszoljuk le a felesleges anyagot. Az esetleg kitüremlett ragasztót azonnal távolítsuk el, mégpedig maradék nélkül. A még nyers élfedések felesleges részét véssük le, felületüket pedig simára csiszolás után felületkezeljük.
A tárolódobozok ezzel készen is vannak, már csak négy nemez csúsztatókorongot kell a fenéklapjukra ragasztanunk. A felületeiket tisztítsuk meg, puha ronggyal töröljük át, és ahol szükséges, a sarkokat finomcsiszolással tompítsuk le. A tartókat bútorápolóval dörzsöljük át, majd máris a posztjukra állíthatjuk, és feltölthetjük őket a beléjük illő méretű papírral.

Írószertartó (C)

Ez csupán csak annyiban tér el készítését illetően az előzőktől, hogy fenéklapját 2-3 mm-es rézlemezből érdemes kiszabni, majd ezt vékony szegekkel és pillanatragasztóval rögzítsük a helyére. A súlyos fenéklap azért kell, nehogy a hosszú írószerek feldöntsék a kis faládát. Ha pedig a belsejét rekeszekre is szeretnénk osztani, akkor átlósan a sarkokig érő és egymásba csúsztatott rétegeltlemez-lapokkal ezt is megoldhatjuk. A rekeszlapok azonban csak 3 mm vastagok legyenek.
 

Adatregiszter (D)

A doboztestet most is az előzőkhöz hasonlóan alakíthatjuk ki, ám a felhajtható rész kettős vastagságú fedőlapját közvetlenül a keret felső éleire kell majd felragasztanunk. Ennek a kiszabásakor vegyük figyelembe az élfedések vastagságát is, különben ennyivel szélesebb lesz a kelleténél. A kazettapántok számára készítsünk vésett fészkeket, és apró facsavarokkal fogassuk fel a doboz hátlapjára. A kartontároló felfűző rúdjait 4 mm-es rézrúdból hajlítsuk meg, bevezető és rögzítő furatait pedig a két rövidebb oldallapot összefogva fúrjuk ki. Vigyázzunk, az előlapba csak két 6 mm mély vakfuratra lesz szükségünk, mégpedig belül! A doboz fedelét egy félkemény rézlemezből kialakított lapocska rögzíti nyitott helyzetében, de ez el is hagyható, ha a kazettapántok csapszemeit még felszerelésük előtt fogóval kissé összébb nyomjuk. Az adatkartonok felfűző furatainak kilyukasztásához 5 mm átmérőjű bőrlyukasztót és kartonból készített helyezősablont használjunk, hogy e lyukak minden lapon azonos helyre kerüljenek. Az elválasztó lapokat vastagabb kartonból vágjuk ki, s váltórendszerben ragasszuk fel a tetejükre a regisztertáblácskákat.

Asztali határidő napló (E)

Ezt csak akkor érdemes elkészítenünk, ha ténylegesen fontos a számunkra. Kapcsos határidőnaplót és a hozzávaló pótlapokat a papírüzletekben könnyű beszereznünk. Az új könyvtáblát azonban csak a lapok méretéhez igazodva készíthetjük el. Mérete oldalanként 20-20 mm-rel legyen nagyobb a kinyitott naplónál. A fatábla 10-12 mm vastag legyen, a könyvlapok rögzítésére szolgáló kapcsot az eredeti könyvtábláról leszerelve az asztali változatnál is felhasználhatjuk. Ezt a fatábla középvonalába állítva, süllyesztett fészekbe illesztve célszerű felszerelnünk. A tábla éleit most is furnércsíkok felragasztásával fedjük le. A könyvtáblának azonban lapos állványa is van, amelyet 10´20 mm-es lécből is összeállíthatjuk. Ám ebben az esetben az állványnak legalább a külső felületeit furnérlemezzel kell beborítanunk. Az ék alakú összekötőlécek lejtése 6 fokos, és egy hosszanti támléchez csatlakoznak. Ezt a lapos állványt úgy alakítsuk ki, hogy az alsó és felső támlécbe eresszük be a két összekötőléc végeit, majd az összeragasztott állványt sík felületre erősített csiszolópapíron mozgatva munkáljuk simára. A látható felületekre, élekre ragasszunk furnérborítást, majd csiszolást követően jöhet az állvány és a könyvtábla felületkezelése. A darabok száradása után ragasszuk a könyvtáblát az állvány tetejére, aljára pedig négy vékony filckorongot, hogy tologatása közben ne sérthesse fel az asztal fényezését. Végül fűzzük fel a határidőnapló lapjait a rugós kapcsok száraira, és ezzel készen is vagyunk.
Végezetül még csak annyit, hogy a fenti darabokat vékony parafával is bevonhatjuk, ám akkor ennek a bevonóanyagnak a vastagságával is számolnunk kell már a kellékek méretének a meghatározásakor. Ha 5 mm vastag anyagokból szeretnénk kialakítani a kellékeket, akkor hasonlóan járjunk el, mint a rétegeltlemeznél, csak az élek lefedéséhez is vékony parafalemezt használjunk. Lakkozva vagy viaszolva ez az anyag is nagyon attraktív, és a darabok méretre szabását is könnyebben elvégezhetjük, hiszen csak egy jó éles kés és egy acélvonalzó szükséges hozzá.