Azálea a havas szépe

Körülményes és hosszadalmas nevelése miatt rendszerint már virágzó állapotban kerül hozzánk. Mindig világos, de napsütéstől védett és hűvös helyre kerüljön, mert itt virulhat hosszan.
Öntözése jó legyen, nehogy kiszáradjon, mert emiatt lehullhatnak a már kinyílt virágai, de még a bimbói is. Ha mégis megkésnénk az öntözéssel, cserepestül állítsuk kézmeleg vízzel megtöltött edénybe egy-másfél óráig, amíg ismét teljesen átnyirkosodik az egész földlabdája. Ezt ugyanis a szokásos egyszeri felülről öntözéssel már aligha lehetne elérni. Már csak azért sem, mert az igényének megfelelő, rendszerint olyan savanyú kémhatású, rostos tőzegben vagy legalábbis ebből nagy mennyiséget tartalmazó talajban, illetve földben vagy földkeverékben van, aminek a sokféle ismert jó tulajdonsága közül az egyik legfontosabb, hogy sokáig megőrzi a kedvező nedvességi állapotát. Viszont ha már kiszáradt, akkor kizárólag a vizet felszívató áztatással érhető el az újbóli átnyirkosodása.
Érzékeny növény. Gyakori panasz, hogy szinte napok alatt lehullatja valamennyi levelét. Ennek legtöbbször a túl meleg és száraz levegő az oka. Előidézheti azonban ezt a bajt a hideg, klóros, meszes öntözővíz is. Ezért öntözés előtt pár órán át állni kell hagyni az öntözéshez szánt vizet, amíg szobahőmérsékletűre melegszik, és az esetleges klórtartalma elszáll.
Ha kemény, meszes is lenne a víz, fel kell forralni, az öntözéshez. Még jobb, ha literenként pár csepp ételecetet vagy inkább citromlét csöpögtetünk bele a lágyítás érdekében. Bevált vízlágyítási módszer egy liternyi vízbe jó marék savanyú kémhatású rostos tőzeget - hansági vagy kertészeti eredetűt - áztatni egy napig. Leszűrése után még további liternyi víz savanyítására, vagyis lágyítására jó. Ezután még javítóanyagként földbe legalább harmadrésznyi mennyiségbe bekeverve még tovább hasznosítható. Ennél is jobb persze, ha az öntözéshez tiszta esővizet sikerül gyűjteni, ami eredendően lágy, mészmentes.
Előnyös az ismételt párásító vízpermetezés is, finoman szóró vízporlasztóval. Ez segítheti az életben tartását akkor is, ha nem sikerül a számára kedvező elég hűvös és így egyben rendszerint megfelelően párás légterű helyet találni. Ez még leginkább ablakköz lehet, ha az eléggé tágas az elhelyezéséhez. A szokásos nagy méret mellett mindinkább megkedvelt sokkal kisebb, úgynevezett mini méretű növény azért is előnyös lehet, mert az ablakközbe könnyen elfér. Bevált fogás a cserép vagy másmilyen tartóedény alá kerülő nagyobb méretű, víztartó külső edény aljába vékony rétegben jó nedvességtartó és egyben párologtató rostos tőzeg gondos elterítése. Hasonlóan hasznos a porózus, vízáteresztő oldalfalú, hagyományos égetett agyagcserép is. Jóval nagyobb méretű és ugyancsak jól átnyirkosított, így kiszáradását gátló, rostos tőzeggel töltött cserépedényben vagy kerámiatartóban ugyancsak folyamatosan tartható. A hajtások között, a levelek felületén és még inkább a virágokon viszont tartósan ne maradjanak vízcseppek. Ezt legjobb megelőzni a virágokat lehetőleg nem érő vízpermetezéssel és tőöntözéssel. Ezt lehetőség szerint még a korai, délelőtti órákra érdemes időzíteni, hogy azután elegendő idő legyen a jó felszikkadásra. Ha szükséges, vattacsomóval is felitathatók a visszamaradó vízcseppek, nehogy a nyomukban csúnya és további pusztulást is kiváltó foltosodások következzenek be, ami a különösen káros szürkepenész, illetve botritisz fertőzés veszélyét is előidézné.
Amikor elnyílnak a virágok, az elnyílt részeket, az alattuk lévő egy-két levéllel együtt legjobb levágni. Így még legalább szép leveleikben egy ideig gyönyörködhetünk. Még inkább szükséges az elnyílt részeket eltávolító visszavágás, akárcsak a visszafogottabb, de továbbra is lehetőleg lágy vízzel történő öntözés és a hűvös, egyben párás légtérben történő tartás, ha a továbbneveléssel is próbálkozni kívánunk.
A megtartó továbbnevelésre májustól már kint a szabadban, erkélyen, teraszon vagy loggián, még inkább kertben, félárnyékos helyen nyílik lehetőség. A kihelyezés vastag tőzegrétegbe besüllyesztve a legelőnyösebb. A kiültetés viszont - a föld többnyire kedvezőtlenül magas értékű kémhatása, vagyis a lúgossága, illetve meszessége miatt - nem ajánlott. Az esetenkénti tápoldatozás és a lágy vízzel történő bőséges öntözés, valamint a gyakori párásító vízpermetezés viszont igen kedvező a növény fejlődésére.
A nyár közepén a hajtásokat némileg megkurtító visszavágással gátoljuk meg a túlságos felnyurgulást, az újabb belső, lehetőleg hűvös és párás levegőjű helyre történő visszahelyezés érdekében. Erre általában szeptember közepén, az erősebb lehűlések előtt kerüljön sor.