Konyha

A meglévő vezetékrendszerek "feltérképezése"

Mivel a háztartási gépek javarészt elektromos árammal működnek, ezért elsőként a konyha villanyvezetékeivel célszerű tisztában lennünk. Nagyon fontos, hogy kellően ismerjük, hol futnak az elektromos vezetékek, és azok mennyire terhelhetők. A régi vezetékeket ugyanis nem a mai terhelhetőségi igényeknek megfelelően építették ki, ami számos baj forrása lehet. A túlterhelt vezetékek alattomos veszélyeket rejtenek, akár lakástüzet is okozhatnak, ha az új konyhai berendezések működése közben fellépő túlterhelés miatt túlhevülnek. Azt is jó tudni, hogy a vezetékek hol futnak a falban, mert pl. tiplifúrás közben könnyen zárlatot idézhetünk elő, ha ezek a fúró útjába kerülnek. Az elfalazott vezetékeket elemes fémkeresővel könnyű nyomon követni, így már a kikerülésük sem okozhat gondot. Ha új készülékeket szeretnénk a konyhai hálózatra csatlakoztatni, akkor valószínűleg új vezetékszakaszokra és csatlakozó aljzatokra is szükségünk lesz. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy némely készülék csak védőföldelésű konnektorról működtethető biztonságosan. A vezetékek, de főleg a csatlakozó aljzatok helyét pedig úgy célszerű megválasztanunk, hogy bármelyiküket kényelmesen és biztonságosan használhassuk. Ehhez pedig alaposan át kell gondolnunk az ételkészítés fázisait, azok adott helyét és a használandó készülékek összesített teljesítményigényét is.
Nagy úr a megszokás, ám kényelmesebb a főzés, ha nem kell közben gyakorta ide-oda topogni a konyhapult mellett csak azért, mert a konnektor messze van pl. a nyersanyag felszeleteléséhez, vagy összeturmixolásához. Egyszóval érdemes újra gondolni konyhánk elrendezését, és a gépek működtetéséhez szükséges elektromos hálózatot a várható igénybevételnek megfelelően kell kiépíteni. Ez szakember dolga, de kellő körültekintéssel magunk is elvégezhetjük. A villanyszerelő közreműködése azért ajánlatos, mert így a meglévő vezetékek terhelhetőségét illetően is biztosak lehetünk, és ha szükséges, a cseréjét is egy füst alatt elvégeztethetjük.
Ha pedig már célszerűen elrendeztük - egyelőre papíron - konyhánk berendezéseit (1), akkor már többnyire adott a tűzhely és a mosogató helye is. Ezek működéséhez gáz- és vízvezeték, valamint szennyvízcsatorna szükséges. Szerencsés esetben - a mosogató, vagy a mosogatógép helyének vezeték közelbe helyezésével - ezek kis toldással is a hálózatra csatlakoztathatók. Ha mégis szükséges a vezetékek meghosszabbítása, úgy az ilyen munkálatokat a saját érdekünkben mindenképpen szakemberrel végeztessük el.

A konyhapult

Konyhánknak ez meghatározó része. Akkor megfelelő, ha nem darabokból, hanem egy hosszú lapból áll (2). Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha a régi szekrényeken levők helyére, vagy esetleg azoknak a tetejére erősítjük fel az új pultlapot. E célra az ún. laminált felületű munkalapok a legalkalmasabbak. Melegen préselt speciális műanyag bevonatuk vízhatlan és rendkívül kopásálló, mintázatuk pedig igen változatos. Szélességük 580-600 mm, vastagságuk 28-38 mm közötti, míg a lapok hosszúsága 2,8-5,2 m. Toldásukra csak abban az esetben van szükség, ha a munkapultot L-alakúra kell formálnunk. A toldás helyét ilyenkor ajánlatos felvasalható élfólia-bevonattal, vagy készen vásárolt speciális záróidommal a nedvességtől lefedni. A lap faforgács magja ugyanis érzékeny a nedvességre, és megdagadhat, ami a bevonat berepedezését is előidézheti. A bütüs csatlakozásnál fém illesztődarabokat is használhatunk, ám ezek mindkét csatlakoztatásra kialakított oldalát tömítőanyaggal kell bevonnunk, még a lekerekített élnél is.
Az egybefüggő pult hátránya, hogy az egyes berendezési tárgyakat, pl. a mosogatómedencét központosan kialakított nyílásba kell beszerelni. Az ilyen nyílások kivágása pontos munkát igényel. Nemcsak a nyílás méretét kell pontosan bejelölnünk, hanem a kivágás műveletét is körültekintően kell elvégeznünk. A nyílások lekerekített sarkúak legyenek, 250 mm-ig 8-10 mm-es fúróval készített lyukak szükségesek, a nagyobbaknál pedig növelni kell a sarokfuratok átmérőjét. A furatokat a laminált felület felől fúrjuk ki. A kivágásokat lehetőleg kézi maróval alakítsuk, de lyukfűrész géppel is kivághatjuk. Ez esetben a saroklyukak közötti szakaszokat a lap hátoldala felől fűrészelve kössük össze, hogy elkerüljük a laminátum kitöredezését (3).
A saroklyukak azért szükségesek, mert így elkerülhetjük a gyakori hőhatás következtében a lapok bevonatán keletkező berepedéseket. Ezen kívül minden kivágást, csőátvezetést, egyéb furatot, ahol a forgácslap szabaddá vált, tömítőanyagokkal, pl. szilikongumival gondosan szigetelnünk kell (4). Csaptelepeknél azonban elégséges a szerelvényhez mellékelt gumi O-gyűrű is (5). Csavaros felerősítéseknél pedig ajánlatos a szárméretnél 0,5 mm-rel nagyobb lyukat fúrnunk, és a belenyomott tömítőmasszába hajtsuk bele a csavart. Így elkerülhetjük a káros feszültségek kialakulását, és a szivárgó víz ellen is védjük a munkalap anyagát.
A munkalap beépítésekor nagyon fontos, hogy felülete ne lejtsen a fal felé. A vízmértékkel pontosan beállított lap fal felőli élét csak a felerősítése után tömítsük el. Ez mindenképpen szükséges, még akkor is, ha ún. vízvetőlécet erősítünk a hátsó élére, pontosabban a szélére. Sőt az ilyen lécek alsó, a munkalapra fekvő élét is tökéletesen tömítenünk kell.
Mosogatómedencék anyagukat, alakjukat illetően rendkívül változatosak. A munkapultba erősítésük nagyon hasonló, alulról fém behúzószegletekkel és rögzítőcsavarokkal lehet szilárdan a helyükre rögzíteni (6). A medence pereme alatt azonban mindenképpen szilikonos tömítéssel kell elejét venni a vízbeszivárgásnak. Ezt úgy végezzük el, hogy a medence pereme mellé ragasszunk széles ragasztószalagot, a mosogatót kissé megemelve nyomjunk alá bőségesen szilikonos tömítőmasszát, és csak ezt követően húzzuk szorosra a behúzó csavarokat. A peremen kitüremlett masszát még frissiben a ragasztószalaggal együtt távolítsuk el.
A mai konyhák szinte elképzelhetetlenek melegvíz nélkül. Ahol ez nem oldható meg a fürdőszoba bojlerére csatlakoztatott vezetékkel, ott általában elektromos vízmelegítőt használnak. A helye eddig meghatározott volt, ugyanis közvetlenül a vízvezetékre kellett csatlakoztatni, a mosogató fölött volt a bojler ideális helye. Azonban változnak az idők, és ma már a hajlékony bekötővezetékek alkalmazásával a kis bojlert akár a falra szerelt konyhai szekrénybe is elrejthetjük, sőt a csaptelepét is kicserélhetjük a céljainknak jobban megfelelő gégecsöves kézizuhanyosra (7), vagy akár egykaros csaptelepre. Ez a konyhában kimondottan előnyös, hiszen egy mozdulattal nyitható-zárható, ami bizonyítottan vízmegtakarítást eredményez.

Tűzhelyek

Van aki a gáz-, mások meg a villanytűzhelyt kedvelik. Ha van kiépített gázhálózat az épületben, akkor használat szempontjából a gáz olcsóbb, azonban kissé körülményesen építhetők be a konyhapultokba, többnyire a pult felső szintjébe állítva, a pult folyamatosságát megszakítva állíthatjuk a szekrények közé. Helyét már nem feltétlenül a meglevő gázvezeték csatlakozó csonkja határozza meg, mert a merev bekötés helyett már 1 m hosszú flexibilis, acélszövet burkolatú bekötőcsövet alkalmazva könynyű a gázvezetéktől távolabbi helyre is állítanunk.
Egyre kedveltebbek viszont a beépíthető tűzhelyek. Ezek többnyire elektromos sütők (8), amelyek különálló, ugyancsak beépíthető főzőlapokkal egészíthetők ki. Mégpedig akár kerámialapos (9), gázégős (10), vagy elektromos (11) főzőlapokkal, amelyek a konyhai munkapultba süllyesztve szinte alig állnak ki a pult felületéből. A főzőlapok némely típusnál még a kezelőkapcsolók szerelvénye is tetszés szerinti helyre telepíthető (12) ami a környezetének jobb kihasználását szolgálja. Beépítésükhöz természetesen megfelelő rajzot is mellékelnek, és a bútorba rögzítésükhöz szükséges számtalan kellék is a főzőlapok tartozéka.

Páraelszívók Manapság egyre többen egészítik ki konyhájuk berendezését páraelszívóval is. Ez nagyon hasznos berendezés, de valójában csak megfelelő módon beszerelve hatásos. Ha csak a helyiség levegőjét forgatja, a különféle szűrők bizony nem elég eredményesek, már ami az ételszagok eltüntetését illeti. Van amelyiknek az elszívó szűrője cserélhető papírbetétes, vagy szénszűrős, és van amelyiknek fém a szűrőbetéte, amelyet mosogatógépben lehet megtisztítani. Az igényesebbek  elektronikusan szabályozhatóak, szűrőik ellenőrzöttek, és mindegyik hagyományos, vagy energiatakarékos világítással ellátott. Elszívómotorjaik több fokozatúak, szívóteljesítményűk 270-650 m3/h közötti. Kivitelük nagyon változatos. A kémény alakú, különálló munkaasztal, ún. konyhasziget fölé szerelve is ellátja a feladatát (13), míg a többit a konyhai munkapult tűzhelye, vagy főzőlapja fölé erősíthetjük fel. A kérdés csupán az, hogy milyen magasra kerüljön, és mennyire fedje a tűzhely lapját. Nos, a szagelszívók átlagosan elfogadott szerelési magassága 75-85 cm a főzőfelülettől számítva, szűrőbetétük, terelőburkolatuk, vagy kihajtható ernyőjük pedig csak olyannyira álljon ki, hogy peremük a tűzhely elülső széléig érjen (13). Ez vonatkozik a kihúzható (teleszkópos) betétű páraelszívókra is. Arra azonban ügyeljünk, hogy semmiképpen ne akadályozzák a munkát, és lehetőleg a fejünk fölé kerüljenek. Ellenkező esetben egy hirtelen fordulásnál megüthetjük magunkat a kiálló szélében.
Beépítésüket a kialakításuk jelentősen befolyásolja, ezért a műszaki adataikon kívül ezt is figyelembe véve válasszuk ki a céljainknak megfelelő páraelszívót. A teleszkópos kivitelűek pl. csak látszólag csekély helyigényűek (14), valójában csak a szűrőernyőjük fele húzható ki, a ventilátorháznak viszont a szekrények között kell helyet biztosítanunk. Hasonlóan az ernyős elszívókhoz, amelyek függőleges elrendezésűek, kihajtható ernyőjük pedig tereli az elszívandó levegőt a szűrőkhöz. Ezeknél kihasználatlan helyek keletkeznek a ventilátorszekrény előtt vagy mögött. A hagyományos, kiálló páraelszívók (15) viszonylag könnyen elhelyezhetők, viszont többé-kevésbé kiállnak a felső szekrénysor síkjából, és süllyesztett beillesztésük esetén a felette levő szekrény ajtaja kisebb lesz a többinél. Ráadásul esetenként a levegő elvezetéséről beépített kürtővel célszerű gondoskodnunk, ami újabb problémák forrása lehet.
A páraelszívók ugyanis csak akkor működnek hatásosan, ha a helyiség levegőjét nemcsak cirkuláltatják, hanem a főzési szagokkal, gőzzel terhes levegőt el is távolítják a konyha légteréből. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha a szagelszívót a szabadba vezetett szellőzőcsatornával is kiegészítjük. A páraelszívókra kivétel nélkül csatlakoztatható a különféle műanyag elemekből gyorsan összeállítható szellőzőcsatorna (16), amelyet a falon átvezetett, szellőzőráccsal fedett csövön keresztül vezethetünk a szabadba. A lapos csatornaelemeket a szekrények tetején teljesen rejtve vezethetjük el. Ám ha ez a csatorna túlságosan hosszú, akkor a kivezetőcsőbe is szükséges egy szellőző ventillátort szerelnünk, hogy a légáramlás kellően hatásos legyen. Mivel így jelentős mennyiségű levegőt vonunk el a konyhából, pótlásáról az ajtóba vágott rácsos szellőzőnyílással, vagy az ablak kinyitásával gondoskodjunk. A főzéskor keletkező ételszagok így biztosan nem szivárognak át a lakás más helyiségeibe, és a nem is olyan olcsó páraelszívó nemcsak díszes ventillátorként hanem valóban páraelszívóként fog működni.

Hűtők, fagyasztók a bútorba építve

A modern konyhából nem hiányozhat a hűtő- és fagyasztószekrény sem. A korszerű hűtőberendezések energiatakarékos üzemük mellett olyan jelentős előnyöket is nyújtanak amelyek a régebbi hűtőknél ritkaságszámba mentek. Elfelejthetjük a lerakódott jégréteg időt rabló leolvasztását, nincs dér és jégképződés a fagyasztott ételeken, garantált az állandó hőmérséklet, belső terük ideális kialakítású, szemetgyönyörködtetően szépek, és e mellett a konyhabútorokba (17), illetve a munkapult alá is beépíthetők (18). S hogy az ajtajuk se üssön el a bútortól, külső felületükre a frontfelülettel azonos ajtótakaró lapok felerősítésére is mód van. Az meg már természetes hogy az ajtók nyitásiránya kívánságunk szerint megváltoztatható.
Arra azonban mindenképpen figyeljünk, hogy a sütőtől távol kerüljenek, és a hátsó légcseréjük is meglegyen, különben az ideálisnál gyakrabban fognak bekapcsolni, és ezt bizony a villanyszámlánkon hamar meg is fog jelenni. A jó szellőzésű hely nagyon fontos, mert csak így működnek a beépített hűtőgépek valóban takarékosan. A beépítési utasítások erre egyértelműen utalnak, ám a betartásukat saját magunknak kell megoldanunk. A befogadásukra szolgáló szekrényeknek ezért felül legyen nyitott része, és alul is hagyjunk bő helyet a friss levegő beáramlásához. A pult alá helyezett hűtőknél pedig ajánlatos a pult végébe nyílást vágnunk, amelyet beragasztott ráccsal takarhatunk el.

Mosogatógépek

Drága, ám igen hasznos háztartási gép ez (19), megszerzése komoly családi beruházást igényel. Helye a mosogató közelében a legideálisabb, mivel a villanyáramon kívül vízbetáplálást és szennyvízelvezetést is igényel. Beépíthető változatban is kapható, és a beépítéséhez szükséges helyigénye gyártmányonként változó. Mivel a konyhai munkapultokhoz igazított mindegyikük mérete, nem igen haladják meg a 900 mm-es magasságot, és a 600 mm-es mélységet, így csak a szélességük változó, de az sem jelentősen, hiszen általában 12 személyes étkészletek befogadására alkalmas a mosogatóterük. Bekötésük sem túl bonyolult, ha megteremtjük a vízbetáplálás és a szennyvízelvezetés helyét. Ennek legegyszerűbb, de nem a legnívósabb módja a mosogatóhoz használt szakaszolócsap azaz a sarokcsapra szerelt T-leágazó fitting, valamint az arra felerősített újabb sarokszelep, amelyre már közvetlenül csatlakoztathatjuk a mosogatógép saját vízcsövét (20). A szennyvíz elvezetéséhez pedig a szifonra utólag ráépíthető T-elágazás szükséges, amelyre csőbilinccsel szoríthatjuk fel a gép kiömlőcsövét (21). A másik bekötési megoldás kívülről nem látható, ugyanis a bekötési helyek a mosogatószekrény belsejében vannak. Mivel vízórás a lakás, közvetlenül a mérő után felszerelt elzáró szelepének második leágazására csatlakoztatták rá a vízcsövet, a szennyvízcsövet pedig kétmedencés mosogató kifolyószerelvényén levő egyik csatlakozó csőcsonkjába kötötték be (22).
A mosogatógépet ajánlatos külön e célra kiépített elektromos vezetékszakaszról és külön konnektorról használni, mert a gép elég nagy fogyasztónak mondható, hiszen felvett teljesítménye 1,3-1,5 kW.

Mikrohullámú sütő, olajsütő, és egyéb konyhai készülékek

Az eddig felsoroltakon kívül még számos konyhai készülék is tartozéka lehet a konyhánknak. A mikro, amit általában gyorsmelegítésre, ritkábban sütésre is használunk, vagy az olajsütő (23), amelyben akár egy csirkét is gyorsan ropogósra piríthatunk, vagy a kombinált kávéfőző, amely ma már teafőzésre is alkalmas (24), hogy a kenyérpirítót (25), a mixert, vagy a kombinált háztartási robotgépet (26) ne is említsük. A mikro kivételével ezek csak időszakosan használt készülékek, ezért többnyire a szekrények mélyén a helyük, de az is előfordul, hogy egyszerre többet is munkára kell fognunk. Egyenként is jelentős az áramfelvételük, ám együttes működésük esetén jelentősen megterhelhetik a konnektorokat és a falban húzódó vezetéket is. Ha pedig nincs megfelelően kialakított, több dugaszoló aljzattal ellátott elektromos hálózatunk, akkor a készülékek hálózati kábelei még a munkánkat is akadályozzák. Ha a konyhában "nagyüzem" van, bizony megeshet, hogy egyidejű használatuk soknak bizonyul, és közös erővel lecsapják a villanyórát. Ezért fontos a jól méretezett elektromos hálózat és a fogyasztók áramfelvételéhez megfelelő Amper számú szektorbiztosító. Ha ez megvan, nem maradunk majd készülékeink miatt áram nélkül, legfeljebb az óránk fog alaposan pörögni. Elkerülhetjük a különféle készülék-kombinációk kiötlését, és teljes figyelmünket az ízes falatok elkészítésére fordíthatjuk.

Szerelési tippek, térnyerő ötletek

Aki nem engedheti meg magának, hogy konyháját egy bútorstúdióban terveztesse meg, az néha a kis ötleteknek, szerelési fogásoknak is jó hasznát veszi. A meglevő konyhában is gyakoriak a kisebb nagyobb hibák, és ha nincs kéznél szakember, akkor mindenki megpróbál saját magán segíteni.
Vegyük például a mosogató szifonját. Ha szivárog valamelyik hollandi csatlakozása, legtöbben a szigetelőszalaghoz folyamodnak (22). Ez azonban csak ideig-óráig segít, azután kezdődik minden elölről. A hibát többnyire a rosszul felhelyezett tömítőgyűrű okozza, és ha megfordítjuk valószínűleg megszűnik a csepegés. Ha pedig már agyongyötörtük a tömítést, akkor a gyűrű alá kenjünk szilikonos tömítőmasszát, kívülről is jól kenjük körül, majd csavarjuk rá a hollandi anyát, és hagyjuk megszilárdulni a tömítőanyagot. Ez hatásosabb lesz mint a szigetelőszalag. Az igazi megoldás természetesen az lenne, ha új tömítőgyűrűt tehetnénk a régi helyébe, csakhogy aligha találnánk rá a megfelelőre. Esetenként a teflonos tömítőszalag is segíthetne, csakhogy ez kevés háztartásban fellelhető kellék, és a leheletvékony szalaggal nem is könnyű bánni.
Vezetékhálózati bővítések alkalmával gyakorta előfordul, hogy pótolni kell a csempeburkolat néhány lapját, amelybe még a vezeték számára nyílásokat is kell készítenünk. A kisebb lyukakat élezett vídiabetétes fúróval könnyű kifúrni (27), ám előtte a kerámialap mázát pontozóval megütve kis felületen távolítsuk el, hogy a fúró hegye ne tudjon elcsúszni. A kifúrt csempelapot ezt követően - kábel átfűzése után - már könnyű a helyére ragasztanunk (28).
A nagyobb nyílások kialakítását két módon is elvégezhetjük. A bejelölt helyre állítható vídiabetétes körkiszúróval nagyon pontos és szabályos nyílást vághatunk (29), ha a fúrógép alacsony fordulaton működik, és állványba rögzítjük. Az ilyen lyukak különösen a vízvezetékek és a szennyvízcsatorna becsatlakozásainál (30) szükségesek. A nagyobb nyílásokra, pl. a villanyvezetékek elosztódobozainak a beépítésénél lehet szükségünk. Ha ez a csempelap közepére esik, akkor előbb a bejelölt nyílás belső részébe, a kontúrja mellé fúrjunk egy nagyobb lyukat, majd keményfém-szemcsés fűrész-szállal fűrészeljük ki a nyílást. Ha ez két szomszédos csempe szélére esik, akkor könnyebb a dolgunk, mert csak két félkör alakú részt kell a csempékből kivágnunk (31). A művelethez a csempelapot gumilapok közé fogva szorítsuk az asztalra, nehogy fűrészelés közben elrepedjen, és a fűrészt is lassan, csekély erővel mozgassuk.
Ha a pult felett kívánunk több dugaszolóaljzattal ellátott vezetékszakaszt kiépíteni, akkor nem feltétlenül kell a vezetéket a falba süllyesztenünk. Műanyag, vagy idomos szegélyléccel esetleg falon kívüli kábelcsatornával is megoldható a dolog. Hátránya, hogy a konnektorok nem lehetnek sülylyesztettek, így jobban kiállnak a fal síkjából.
Otthonunkban minden talpalatnyi helyet célszerű kihasználni, és ez a konyhák esetében is így van, kiváltképpen, ha az még kicsi is. Nem könnyű megtalálni minden készüléknek az ideális helyét. A régi behemót kombinált hűtőgépet pl. igencsak nehéz az új berendezéshez igazítva elhelyezni, ám nem lehetetlen. Ha van elég helyünk, akkor esetleg a mikrosütőt és az elektromos sütőt párosítva, egymás fölé helyezve kialakíthatunk egy olyan tárolószekrény együttest, amelynek másik szélére helyezett darabja a nagy régi hűtőgép lehet (32). A mikro helye jó szellős legyen (33), és két oldalt a levegőcserét fehérre festett perforált lemezzel, vagy fémhálóval biztosítsuk. A hűtőgép és a sütők közé kihúzható rekeszes szekrényrészt alakítsunk ki. Ha pedig a hűtő nem elég magas, felhajtható ajtajú tárolórésszel egészíthetjük ki. Így már egységes magasságú lesz a többi bútorral (34).
A régi hűtők a melléjük épített szekrényrésszel is egységbe foglalhatók, ha közvetlenül a fal mellé kerülnek (35). A szekrénybe pedig oldalról még a mikrot is jól el lehet helyezni. A zsalus ajtók közül a középső azonban nem nyitható, hiszen az ebben az esetben a beépített szekrény kávájának a része a mikro oldala felől.
A teleszkópos páraelszívók ventilátorháza előtti holt teret sem kell kihasználatlanul hagynunk. Ide egy lapos szekrényt készíthetünk, amiben poharakat, és egyéb étkezési kellékeket tárolhatunk (36).
Ha a konyha nem túl magas, akkor a felső szekrények feletti holt teret is érdemes hasznosítanunk. Ehhez azonban az adott méretre szabott kiegészítő szekrények szükségesek.
Könnyebb a megoldás, ha erre már eleve gondolunk, és a szekrény kávát már eleve "kétemeletesre" készítjük, amely teljesen a mennyezetig ér (37). Az ilyen berendezéshez azonban ajánlatos egy kis fellépő létrát is mindig kéznél tartani, mert a felső szinteket csak ezzel tudjuk majd elérni. A főzőlapot akár külön bútorrészbe, két kis szekrényt áthidaló munkalapba süllyesztve is beépíthetjük (38). A főzőlap alatti részt polcokkal kiegészítve remek, jól hozzáférhető főzőhelyet alakíthatunk ki.
A régi nagy konyhák alkalmasak az étkező kialakítására is. Ilyen esetekben érdemes számba venni azt a megoldást is, hogy a konyharészt egy tálalópulttal válasszuk el az étkezőtől (39). A pult szélessége természetesen jelentősen csökkenthető is, konyha felőli oldalát viszont kiválóan hasznosíthatjuk a különféle készülékek, étkészletek tárolására. Mivel a pult így U-alakban fut körbe a konyharészen, bőségesen van rajta hely az ételek előkészítésére, megfőzésére és az előtálalásra is.
A kényelmes étkezőhely másként is kialakítható. Ha a konyha kicsi, és az étkező is az, akkor érdemes a falbontást is vállalni annak érdekében, hogy a két helyiséget hellyel-közzel egymásba nyitva ne érezzük magunkat szűk dobozokba zárva. A képünkön (40) látható étkezőnek csak részben bontották el a konyhával közös falát és ajtaját ("amerikai konyha"), ennek eredményeként mégis tágasabb lett mindkét helyiség. Érdemes volt vállalni érte az átalakítással járó néhány napos felfordulást.
Az ilyen munkákba azonban lehetőleg lakásfelújítások alkalmával érdemes belevágni, akkor is alaposan megfontolva, a lehetőségeinket jól kihasználva.