Elnyílt dísznövények

A cserépben viruló virágok előbb-utóbb, a leggondosabb kezelés ellenére is elnyílnak, illetve virágtalanná válnak. Ilyenkor adódik a gond: mi legyen velük ezután?
Az elvirágzásukat követően természetesen meg kell válni azoktól, amelyek a virágzásuk után elpusztulnak, mert csak egyszer virágoznak. Az egyszer viruló, egyéves élettartamú virágokkal nem érdemes tovább foglalkozni. Ezek ugyanis, ha rövidebb-hosszabb ideig még meg is maradnak többé-kevésbé jó leveles állapotban, újra szépen virulókká már nem válhatnak. Ilyen az emeletes virágzatú kankalin vagyis primula, a színes margaretta csokorhoz hasonló virágzatú szenéció (1), illetve cserepes cineráia és a jellegzetes, felfújt, érdekes színű virágokat fejlesztő papucsvirág (2) is. Egyiküket sem éri meg tovább tartani.
Az elvirulásukkor a legjobb megválni a szobai körülmények között újra szépen már nemigen virágoztatható cserepes begóniáktól, a különféle erikáktól és havasszépéktől, illetve azáleáktól, rhododenronoktól is. Ugyanez érvényes a kisebb-nagyobb ciklámenekre is, bármennyire kedvesek voltak virágosan.
Ha a mini, még inkább a szokásos nagy virágú (3) ciklámen nevelését meg kívánjuk kísérelni, akkor különösen fontos, hogy lágy vízzel öntözzük. Ehhez literenként nagy maréknyi rostos - osli - tőzeg egy napig tartó beáztatásával is jól lágyítható a víz. A hűvös és lehetőleg párás körülmények között történő tartás szintén a sikerrel kecsegtető továbbnevelés fontos feltétele.
Az elnyílt korallvirág virágszár maradványait a legjobb levágni. Ha egyidejűleg a hajtásaiból is levágunk, a bokrosodását segíthetjük elő. Ilyen módon még alsó leveleinek az elvesztése miatti felkopaszodása is némileg orvosolható. Ugyanezért egészen rövidre, tő közelben is visszavághatjuk, legalábbis egyes hajtásai esetében.
A cserepes kankalin vagy poliantha primula, a virágzása befejezés után is alacsony hőmérsékleten tartható tovább. Megmarad két-három fokon is, sőt már virágtalanul, a nyugalmi állapotában átvészeli a néhány fokkal fagypont alatti hőmérsékletet is. A teljes kiszáradást nem tűri ezután sem. Az öntözéséhez pedig továbbra is mindig lehetőleg mészmentes lágy vagy lágyított vizet, illetve tiszta esővizet, esetleg olvasztott hólét ajánlatos használni. Csak az időközben elsárguló leveleitől kell rendszeresen megtisztogatni.
A már elvirágzott karácsonyi kaktusz is csak egészen alacsony, mindössze 8-10 °C hőmérsékletet igényel egészen március középig, amíg pihentetni szükséges. Ezalatt az öntözése is csak nagyon mérsékelt legyen. A dúsabb hajtásfejlesztés, majd az újabb virágzás eléréséhez a hajtáscsúcsait legalább két-két ízrésszel meg kell kurtítani. Ez már a pihenés megkezdését megelőzően, vagy legkésőbb azelőtt időszerű, hogy a tavaszi jó idő beköszöntével újra erőteljesebb fejlődésnek indulna.
A mikulásvirág, amikor a piros, esetleg más színű felleveleit lehullatta, vagyis elvirágzott: alacsony, 12 °C körüli hőmérsékletű helyre kerülhet. Ezután fokozatosan csökkenteni kell az öntözését legalább a felére, de akár teljesen szüneteltethető is, amitől ugyan lehullatja a leveleit, hogy így pihenjen, mielőtt tovább fejlődne. Így a mikulásvirág is tovább tartható, annak a reményében, hogy majd még újra virágzásra késztethető lesz.
A korábban hölgyliliomnak is nevezett lovagcsillag, vagy még ismertebb nevén amarillisz viszont elvirágzása után is igényli a további jó bő öntözést. Levelesen kell maradnia tovább is (4), 20 °C körüli hőmérsékletű helyen. Elvirágzása után se maradjon tehát magára. Legtöbbször éppen azért nem sikerül még egyszer újra szépen kivirágoztatni az ehhez különben elég nagy méretű hagymáját sem, mert az elvirágzásától nem törődtek vele eléggé. Ilyenkor az öntözés mellett még a tápoldatozást is folytatni kell, két-három hetenként megismételve azt. A virágba szökkenéshez kívánatos nyugalmi állapotát kiváltó száraz tartása ugyanis majd csak jóval később válik időszerűvé.
A cserepes virágként érzékenyebb kis virágú flamingóvirág, mint ahogy a fokföldi ibolya néven közismert afrikai ibolya és a virágos broméliák is, az elvirágzás után szintén csak mérsékelt, de rendszeres és lehetőleg lágy, langyos öntözést kívánnak. Ezek a szabadba sem kívánkoznak ki. A heves légmozgástól, huzattól védett, lehetőleg párás, mérsékelten meleg, jó megvilágítású, tűző naptól viszont mentes hely a legkedvezőbb számukra a továbbiakban.