Elektronikus riasztó központi áramkör

Egy korszerű, a mai igényeknek megfelelő elektronikus védelmi rendszer kiépítésének és fenntartásának költségei elérhetik a százezreket. Ekkora összeget csak kevesek képesek a biztonságukra költeni. Mi történjen tehát azokkal, akik a szűkös anyagiak miatt lakásukat, házukat nem tudják a drága védelemmel felszerelni?
A kérdést így feltenni nem lehet, mivel nem kimondottan arról van szó, hogy a mind jobban elszaporodó betörések, lopások és rablások elleni védekezés kizárólag az anyagi helyzettől függ. Inkább azt lehetne megállapítani, hogy aki teheti, az a drágább, jobb, sokoldalúbb védelmet választja, aki pedig nem, azaz egyszerűbb megoldásokkal védekezik.
Minden védekezésnek meg van a maga filozófiája. Tapasztalati tény, hogy ahol még a legegyszerűbb riasztó is működik, ott már egyféle biztonság van. Az igazán veszélyes, profi betöréseket majdnem kizárólag a nagy értékekre biztosra menve hajtották végre. Nekünk, a többségnek ettől tehát nem kell rettegnünk, mert például nálam sem lóg egy Picasso az előszobában. Manapság a veszély inkább az, hogy egy-két háztartási gépért, némi kézpénzért szétdúlják az egész házat. Akik viszont erre vetemednek, azok rendszerint a könnyebb és durvább megoldásokat választják, a "macerásabb" helyeket nem igazán kedvelik, sőt sokszor csak az alkalommal élnek. A biztosítók statisztikái szerint az a lakás vagy ház ahol mechanikus védelem és elektronikus riasztó működik, sokkal kevésbé van kitéve a feltörés veszélyének, mivel akad bőven olyan hely, ahol a védekezésnek a nyoma sem található.
Természetesen a szakszerűtlenül felszerelt riasztók nem sokat érnek. A biztonság növeléséről sokszor és sokféleképpen esett már szó. Ezek szerint a leghatásosabb védelem a mechanikus és elektronikus kombináció, ahol a rácsoknak, záraknak elsősorban a késleltetés a szerepe, amíg az elektronika megfelelően jelez. Most az elektronikával foglalkozunk, pontosabban azzal a részével, amit bárki maga is elkészíthet. Ezzel vissza is tértünk az anyagiakhoz. Pénzt megtakarítani elsősorban az elektronika elkészítésével, az érzékelők felszerelésével, valamint a hálózat kiépítésével lehet. Amit nem lehet és nem is érdemes házilag "bütykölni": az alkatrészek és a különféle érzékelők, sziréna, vészvillogó. Ezek ára viszont csak a töredéke annak a költségnek, amit akár a legegyszerűbb gyári rendszer felszereltetésekor fizetnénk.
Az elektronikus riasztórendszerek felépítése általában a következő. A védett "objektum", ház vagy lakás minden olyan külső nyílászárójánál (ajtók, ablakok, szellőzők stb.), amiken keresztül a belső térbe be lehet jutni, mágneses nyitásérzékelők és piezo törésjelzők vannak. Abban az esetben, ha az ajtót rács védi, akkor erre különleges fűrészelés és zártörés érzékelő szerelhető. Ez utóbbi a hevederzáras szerkezetekre is alkalmazható. Azokat a területeket, amiket csak szándékosan lehet megközelíteni, például a lezárt belső udvarokra nyíló ajtók előtti terek, magasra helyezett infrasugaras mozgásérzékelőkkel lehet ellenőrizni (A). Belső tereket, nagyobb üvegfelületeket a törés-, és nyitásjelzőkön kívül mozgásérzékelőkkel is érdemes figyelni. Korszerűbb hálózatokhoz füst-, láng-, és gázszivárgás-jelzők is csatlakoznak. Ezek az érzékelők ma még a drágább eszközök közé tartoznak, azonban a rendszerhez később is hozzákapcsolhatók.
Az érzékelők egy-egy kapcsoló kontaktust jelentenek, amiket egy vezetékhurokban sorosan kapcsolnak egymáshoz. Egy hurokhoz tehát több érzékelő is tartozik. Ha a hurokban levő érzékelők bármelyike külső hatás miatt "riaszt", akkor megbontja kontaktusát, és a hurok elektromos folytonossága emiatt megszakad. Ugyanez történik akkor is, amikor a hurok vezetékét bárhol elvágják. A hurkok állapotát, ezen keresztül az összes érzékelőt egy központi áramkör figyeli. Ez a "központ" a rendszer állapotának folyamatos kiértékelésén kívül arra is szolgál, hogy a riasztás be-, és kikapcsolására csak a megfelelő kód birtokában levő személy legyen képes. Minden egység innen kap tápfeszültséget, szükség esetén akkumulátorról. Ez az áramkör működteti riasztásnál a fényjelzőt (B) és a hangjelző szirénát (C).
Az előzőek átgondolása után kitűnik, hogy egy hatékony elektronikus védelmi rendszer házi kiépítése egyáltalán nem megoldhatatlan feladat. Az érzékelők és a jelzők megvásárlásán kívül jóformán minden saját kivitelezésben készülhet, és ekkor csak az alkatrészek kerülnek pénzbe. Sok apró ötlettel egy olyan egyedi rendszerhez jutunk, aminek feltörésére sokkal kisebb a valószínűség, mint egy bárki által jól ismert szériakészülék esetében. Továbbá a rendszert nem szükséges első lépésben teljes értékűvé kiépíteni, először a fontosabb helyekre tett védelemmel kezdhetjük, és később, ahogy az anyagi források engedik és ahogyan az ötletek jönnek, az elektronikát lépésről-lépésre bővíthetjük.

Az elektronikus riasztó központi áramkörének kapcsolása az 1. ábrán látható. Az áramkör 12 volttal működik elsősorban azért, hogy akkumulátorról is lehessen táplálni. Az akkumulátoros táplálás elvileg más feszültségeknél is megoldható, azonban itt a cél az, hogy az elektronika a hálózati feszültség hiányában a lehető leghosszabb ideig működőképes maradjon. Ehhez minden vonatkozásban a 12 V-os, nagyobb teljesítményű, savas ólomakkumulátorok látszanak a legalkalmasabbaknak. Az elektronika úgynevezett "standard" félvezetőkre épül, ami részben olcsóvá, másrészt egyszerűvé és megbízhatóvá teszi.
Ezek után ismerkedjünk meg az áramkör működésével. A központi egység és ezzel tulajdonképpen az egész figyelőrendszer "élesítése" a tápfeszültség bekapcsolásával történik. Azt a kódolt kapcsolót, amivel a be-, és később a kikapcsolást lehet elvégezni, feltétlenül a védett területen belül kell elhelyezni. Vannak olyan megoldások, ahol a kódoló nyomógombjai ezen a területen kívül is lehetnek, azonban a központi áramkör mindkét lehetőség fogadására alkalmas. Ez alatt azt kell érteni, hogy az áramkörben van egy olyan bekapcsolás utáni késleltetés, ami lehetőséget ad a védett terület elhagyására. Ez a következőképpen működik.
Közvetlenül a bekapcsolás utáni pillanatokban a 4093-as IC 1-es Schmitt-triggerének kimenete logikai magas szinten áll, ezt a LED fénye jelzi, ugyanakkor az emitterével és kollektorával az érzékelők áramkörére csatlakozó BC547-es tranzisztor nyitott állapota a hurkot semlegesíti. Az 1-es Schmitt-trigger 2-es kivezetésénél levő 47 mikrofarádos kondenzátor lassan feltöltődik, emiatt körülbelül 30-45 másodperc múlva a triggeres NAND kapu mindkét bemente logikai magas szintre a kimenete pedig alacsony szintre vált. Az eddig világító LED fénye kialszik és a hurkot semlegesítő nyitott BC547-es tranzisztor lezár. A zárt tranzisztor belső ellenállása összehasonlíthatatlanul nagyobb a hurok ellenállásánál, emiatt rá gyakorlatilag hatástalan. A bekapcsolási késleltetés hossza az 1 megohmos ellenállás és a 47 mikrofarádos elektrolitikus kondenzátor alkotta időállandótól függ. Ha a mostani értékekhez adódó körülbelül 40 másodperc körüli időt rövidíteni akarjuk akkor kisebb, ha hosszabbítani, akkor nagyobb kondenzátort kell a mostani helyére tenni.
Az érzékelők kontaktusait tartalmazó hurkot hatástalanító tranzisztort ismét egy késleltetés követi. A 4093-as IC 2-es Schmitt-triggeres NAND kapujának, az IC 5-ös kivezetéséhez tartozó bemenetére egy 100 kiloohmos ellenállás és egy 1 mikrofarádos kondenzátor csatlakozik. Ez egy körülbelül 100 milliszekundumos késleltetést ad, ami az érzékelő kontaktusok esetleges berezgéseiből adódó hibákat szűri.
Alaphelyzetben, amikor a riasztó élesítve van és az érzékelők kontaktusai zárt állapotban vannak, a 4093-as IC 2-es NAND kapujának egyik bemenete magas, másik bemenete a hurkon keresztül alacsony logikai szinten van, a központi áramkör várakozik. Amint az egyik érzékelő kontaktusa valamilyen külső hatás következtében bontja a hurkot, az 1 mikrofarádos kondenzátor a 100 kiloohmos ellenálláson keresztül feltöltődik, és ezáltal a 2-es NAND kapu mindkét bemenete logikai magas szintre kerül, a kimenete pedig alacsony szintre vált. A következő (3-as) kapu egy inverter, aminek kimenete ekkor magas szintre kapcsol. Az átkapcsolás pozitív éle egyben billenti a 4013-as IC A-jelű flipflopját. A dolog lényege az, hogy riasztáskor tehát a 4013-as IC A-jelű billenőkörének kimenete, az IC 1-es kivezetése az eddigi alacsony szintről magas szintre vált. Ebben a pillanatban a 22 mikrofarádos kondenzátor a P-jelű, 500 kiloohmos trimer-potenciométeren keresztül töltődni kezd. Amíg a kondenzátor töltődik, addig a 4093-as IC 4-es NAND kapujának bemenetei eltérő szinten vannak, emiatt a kimenete, az IC 11-es kivezetése, magas szinten áll és a LED világít.
Az alatt az idő alatt, amíg a kondenzátor a P-jelű potenciométeren keresztül töltődik (ez a potenciométerrel 0 és 10 másodperc közé állítható), lehetőség van a riasztó kikapcsolására. Ez a késleltetés tehát arra szolgál, hogy visszatéréskor a riasztást a védett területen levő kódkapcsolóval le lehessen állítani. Ugyanis ekkor a bejárat nyitásával mindenképpen egy riasztást váltunk ki. Illetéktelen behatolási kísérletnél viszont a késleltetés leteltével a 4093-as IC 4-es kapujának mindkét bemenete magas szintre kerül és a kimenete, az IC 11-es kivezetése, alacsony szintre vált. A LED fénye kialszik, mert ekkor az 5-ös kapu mindkét bemente alacsony szinten áll. A lényeg most is az, hogy riasztáskor az 5-ös számmal jelzett Schmitt-triggeres NAND kapu kimenete, a második 4093-as IC 3-as kivezetése, alacsony szintről magas szintre kapcsol. Amint ez a szintváltás megtörténik, a két BC547-es tranzisztorral működő alacsonyfrekvenciás oszcillátor beindul, és a második tranzisztora kollektorához csatlakozó jelfogó szaggatva kapcsolgatja a vészjelző kürtöket és lámpákat. Ezzel egy időben azonban az 5-ös kapu magas szintre került kimenete az 1 megohmos ellenálláson keresztül tölteni kezdi a 6-os kapu bemeneténél levő 47 mikrofarádos kondenzátort. Az az idő, amíg a kondenzátor feltöltődik, körülbelül 45-50 másodperc. Ennyi ideig tart egy riasztási periódus. Amint a kondenzátor feltöltődik a második 4093-as IC 6-os NAND kapujának mindkét bemenete magas szintre, a kimenete pedig alacsony szintre áll. A 7-es kapu inverterként működik, tehát a riasztási periódus végén ennek a kapunak a kimenete, az IC 10-es kivezetése, alacsony szintről magas szintre kapcsol. Ez a magas szintű állapot a 4148-as diódán keresztül a 4013-as IC A-jelű flipflopjának Reset bemenetére hat, és a billenőkör átváltásával a P-jelű potenciométernél levő kimenet alacsony szintre vált. Emlékezzünk rá, hogy az érzékelők vezeték hurkából érkező riasztásra ez a flipflop kimenet kapcsolt alacsony logikai szintről magasra. Most tehát, amikor ismét alacsony szintre vált, akkor ez a riasztást leállítja de az áramkör továbbra is élesítve marad. Ha a vészjelzést külső mozgás-, vagy olyan érzékelő adta, amitől a hurok újra bezárulhatott, akkor a riasztás ismét csak egy újabb behatolási kísérletnél indul el. Ha viszont a jelzés olyan érzékelőtől jött, például üvegtörés vagy ajtó, ablak felfeszítése, amelynél a hurok nem képes újra záródni és tartósan nyitva marad, akkor a riasztás gyakorlatilag folytonossá válik.
Az 1. ábrán látható központi áramkör a riasztást közvetlenül kiváltó jelfogót egy alacsonyfrekvenciás oszcillátorral szaggatva kapcsolgatja. Abban az esetben, ha hang-, és fényjelzőt használunk (például piezo sziréna és nagyfényerejű villogó), akkor erre a szaggatott kapcsolgatásra nincs szükség. Az eredeti megoldás arra a költségkímélő megoldásra készült, amikor a hangjelzés sima, 120-140 dB-es kürtökkel történik. Az áramkör könnyen átalakítható úgy, hogy a jelfogó a riasztási periódus alatt végig folyamatosan behúzva maradjon. Ehhez a két BC547-es tranzisztor közül az első fölöslegessé válik és még néhány további alkatrészt is elhagyhatunk. Nem kell a 47k, az 1k, a 22k, a 100k ellenállás és a két 100 mikrofarádos kondenzátor. Az áramkör úgy alakul át, hogy az 5-ös kapu kimenetére, az IC 3-as kivezetése, a második BC547-es tranzisztor bázisa egy 10 kiloohmos ellenálláson keresztül csatlakozik. Ekkor ha az 5-ös kapu kimenet logikai magas szintre vált, ez a feszültség nyitja a BC547-es tranzisztort és a kollektorához kapcsolt jelfogó behúz. A jelfogó mindaddig behúzva tart, amíg az 5-ös kapu kimenete magas szinten van.
A központi áramkör pozitív tápfeszültség vezetéke egységes, azt a bekapcsolástól kezdve mindegyik fokozat azonnal megkapja. Ugyanakkor a negatív telepoldal kétfelé van választva. A tápfeszültség negatív oldalát közvetlenül csak a 4013-as IC és a környezete kapja meg. A központi áramkör többi fokozata, amikre tulajdonképpen az élesítéskor kell a tápfeszültséget rákapcsolni, a negatív telepfeszültség oldalt egy BD139-es tranzisztoron keresztül kapja. Ezt a tranzisztort a 4013-as IC B-jelű flipflopja vezérli. A flipflop S és R bemenete élesíti és semlegesíti a riasztót. Az élesített állapotot a LED jelzi.
Annak is van gyakorlati oka, hogy a központi áramkör miért a negatív telepfeszültség oldallal élesíthető. Amikor a riasztót bekapcsoljuk, akkor a telepfeszültséget nem csak a központi áramkör egy részére kell rákapcsolni, hanem mindegyik olyan érzékelőre is, amiben független elektronika működik, például ilyenek az infrasugaras mozgásérzékelők. Ezek az érzékelők amint megkapták a működésükhöz feltétlenül szükséges tápfeszültséget, a jelzőkontaktusukat zárják. A hurok folytonossága szempontjából lényeges, hogy az élesítés előtt ezek a kontaktusok a tápfeszültség függvényében zárva legyenek. Ezzel a rendszer a vezetékek és az üzemkészség állapotát ellenőrzi. Ugyanis ha a telepfeszültség valamilyen okból nem jut el az érzékelőkhöz, például a vezetékeket megrongálták, akkor az érzékelők kontaktusai nem tudnak záródni és a hurok vagy hurkok nyitva maradnak. A rendszer a hiba megszüntetéséig nem élesíthető.
Természetesen az érzékelők tápfeszültségét a központi áramkörtől független, külön biztosítékkal kell ellátni. A teljes figyelő és riasztórendszert túl könnyen lehetne semlegesíteni, ha a be-, és kikapcsolása, azaz a tápfeszültséggel való üzembe helyezése a szokásos módon egy közönséges kapcsolóval történne. Még akkor is, ha ezt a kapcsolót rettenetesen eldugnánk. A tápfeszültség bekapcsolásának tulajdonképpen az akkumulátor csatlakozóinak bekötésével kell létrejönnie. Természetesen a 12V-os akkumulátort idegenek által nehezen elérhető, rejtett és jól védett helyre kell tenni, úgyszintén a központi áramkört és a hozzá csatlakozó táp-, és egyéb vezetékeket is.
Szokásos módszer az, hogy a vezetékeket a falba építik, hasonlóan a védőcsőbe helyezett hálózathoz, és a központi áramkör részére is itt biztosítanak helyet. A megfelelő vastagságú, falba beépített acéllemez szekrény a legjobb megoldások egyike, amit képpel, kárpittal vagy bútorral álcázni lehet. A rendszernek csak azon részei lehetnek akár a védett területen belül vagy azon kívül is hozzáférhető helyeken, amik rongálása egyrészt azonnali riasztást eredményez, másrészt ezzel magát a rendszert nem lehet megbénítani. Ezek szerint csak az érzékelők egy része, az őket összekötő hurok, valamint a függetlenül biztosított tápvezetékek, továbbá egy különleges kódoló kapcsoló, de ennek is csak a nyomógombjai és a bekötő vezeték lehetnek viszonylag könnyebben hozzáférhető helyeken. A kódoló kapcsoló nyomógomb mezője lehet a védett területen kívül is.
A sziréna vagy kürt és a fényjelző számára már szinte hozzáférhetetlen helyeket kell keresni. A dolgot ez utóbbi esetben még az is nehezíti, hogy ezek a helyek többnyire a védett területeken kívülre esnek. A megfelelő magasságba helyezett, és jó erős acélrácsokkal védett hang-, és fényjelzőket elég nehéz tönkretenni.
A 2. ábrán egy háromjegyű kódszámmal működő kapcsoló áramkörének kacsolási rajza látható. Ezt a három számot nullától kilencig tetszőleges sorrendben, egy mátrix mező segítségével bármilyenre be lehet programozni, például 034, 542, 189, stb. A 2. ábrán a mátrix programozása, azaz a kapcsolót működtető kódszám 137. Egyetlen megkötés, hogy azonos szám a kódban nem szerepelhet. Ehhez az áramkörhöz egy 12 nyomógombos, nyomógombonként egyszerű egyáramkörös záró érintkezős kapcsolót kell használni, olyat ami a telefonokon található. A telefon nyomógombjaival azonosan egy-egy gomb nullától kilencig a számokhoz, valamint a "#" és a "*" jelhez tartozik. Ezt a nyomógomb mezőt 12 független, egyáramkörös záró érintkezős nyomógombbal, 3x4-es kiosztással kialakított mezővel is helyettesíteni lehet. A nyomógombok bekötése olyan, hogy közülük mindegyik a benyomással a 12 V-os telepfeszültség pozitív oldalát kapcsolja a hozzátartozó mátrix vonalra.
A központi áramkör, azaz a riasztó élesítése a "*" gomb megnyomásával megy végbe. Ekkor az S pontra kerülő pozitív feszültség a 4013-as IC B-jelű flipflopját olyan állapotba billenti (SET), hogy a kimenete, az IC 13-as kivezetése, logikai magas szintre vált, és a BD139-es tranzisztor a negatív tápfeszültség oldalt a központi áramkör egységeire kapcsolja, a LED világít. A központi áramkör kikapcsolása, azaz a riasztó semlegesítése a következőképpen megy végbe. Most az ehhez szükséges kódszám 137. A folyamatot a 2. ábrán nyomon követhetjük. Benyomjuk az első számot, az 1-est. Hatására a 4066-os, négy analóg kapcsolót tartalmazó IC A-jelű kapcsolója zár, és az általa kapcsolt pozitív feszültség oldallal magát öntartóvá teszi. Az IC 2-es kivezetésére pozitív feszültség kerül, ami a B-jelű kapcsolóra, azaz az IC 4-es kivezetésére is eljut.
Figyeljük meg, hogy ide csak abban az esetben kerülhet pozitív feszültség, ha az első kódszám rendben volt és az A-jelű kapcsoló öntartó állapotban maradt. Nyomjuk meg a második kódszámot a 3-ast. Ennek hatására most a 4066-os IC B-jelű analóg kapcsolója húz meg, és beáll öntartó állapotba. Az előzővel azonos helyzet áll elő, vagyis a B-jelű kapcsoló kimenetén (az IC 3-as kivezetése), és ezzel a C-jelű kapcsoló bemenetén (az IC 11-es kivezetése) pozitív feszültség csak akkor lehet ha az első két kódszám rendben volt.
Következik a harmadik szám a 7-es. A 7-es gomb megnyomásakor a 4066-os IC C-jelű analóg kapcsolója meghúz és öntartó állapotban marad. Amikor viszont a C-jelü kapcsoló kimenetére pozitív feszültség kerül (a 4066-os IC 10-es kivezetése), akkor ez a 4013-as IC B-jelű flipflopját az R (RESET) bemenetén keresztül olyan állapotba váltja, hogy a kimenet (az IC 13-as kivezetése) logikai alacsony szintre vált. A BD139-es tranzisztor lezár és ezzel a telepfeszültség negatív oldalát a központi áramkör egyes egységeiről lekapcsolva a riasztót semlegesíti.
Nézzük meg mi történik például akkor, ha a gombokat nem a kódszámnak megfelelő sorrendben nyomjuk meg. Ha például a 3-as gombbal kezdjük. A 3-as a kódszámok közé tartozik, csakhogy mivel nem az első szám, ezért az elektronikának nem szabad elfogadnia. A 4066-os IC B-jelű kapcsolója hiába húz meg, a bemenetén nincs pozitív feszültség, a 4148-as dióda anódja továbbra is negatív potenciálon marad, ahogyan a többi kapcsoló és az R kimenet is. Ugyanez a helyzet, ha például elsőnek a 7-es szám gombját nyomjuk meg. Ha az előzőek szerint végignézzük belátható, hogy az elektronika a kódszámokat csakis a megfelelő sorrendben fogadja el. Ellenkező esetben a riasztó nem kapcsolható ki. A sok gombnyomogatás oda vezet, hogy aki nem ismeri a kódolást az előbb vagy utóbb de benyom egy hibás számot. A tíz számból a kódban csak három szerepel, a többi egységesen a 4066-os IC D-jelű analóg kapcsolóját működtető mátrix vonalra van kapcsolva.
A 2. ábra kapcsolása szerint ha a 0,2,4,5,6,8 vagy a 9-es szám gombját bármikor megnyomjuk, ez abban az esetben is érvényes ha például óriási szerencsével már az első, vagy az első kettő kódszámot jól nyomták meg, amire egyébként végtelenül kicsi a valószínűség Akkor az elektronika automatikusan reteszelődik és több számot nem fogad el. Ez a következőképpen megy végbe. A hibás szám megnyomásakor a 4066-os IC D-jelű kapcsolója behúz, és öntartó állapotban marad. Mivel ekkor a kapcsoló kimenetére (az IC 9-es kivezetése) pozitív feszültség kerül, ez nyitja a 47 kiloohmos ellenálláson keresztül bázisával idecsatlakozó BC547-es tranzisztort. Ha ez a tranzisztor kinyit, akkor ez negatív potenciálra teszi az A-jelű kapcsoló bemenetét. Emiatt a hibás szám után hiába következik a kódszám, arra az elektronika a továbbiakban nem reagál. Sőt egy hibás szám után lehet azt is mondani, hogy az áramkör végleg reteszelődött. A reteszt azonban valamiképpen oldani kell. Erre szolgál a "#" gomb. Megnyomásával a D-jelű kapcsoló kimeneténél (az IC 9-es kivezetése) levő BC547-es tranzisztor kinyit és ezzel a másik tranzisztort lezárja. A folyamat következtében újra az eredeti állapot áll helyre, és a kódoló elektronika ismét fogadja a riasztó kikapcsolásához szükséges szám kombinációt.
A kódoló látszólag egyszerűnek tűnik, feltörése azonban egyáltalán nem olyan könnyű feladat. Annak aki csak a számokkal ellátott nyomógomb mezőt látja fogalma sincs arról, hogy hány számjegyes és milyen kódot kell megadni. Csak annyit tud, hogy valamilyen szám segítségével lehet a riasztót kikapcsolni. Két lehetősége adódik. Első, hogy elkezd próbálkozni, és szinte biztos, hogy rossz számnak megfelelő gombot nyom meg. Biztosan a "#" retesz kioldó gomb is ezek között lesz, de ez még a helyes számhoz és sorrendhez nem vezeti el, mivel továbbra sem tudja, hogy az áramkört már többször is reteszelte és oldotta. Ha a nyomógomb mező infrasugaras mozgásérzékelő látómezejében van, ide érdemes helyezni, akkor sok kísérletezésre egyébként sem adódik ideje. Az 1. ábra kapcsolásában a P-jelű potenciométerrel beállítható kikapcsolási késleltetés arra szolgál, hogy ez idő alatt a kódszámot gyorsan be lehessen adni, különben a riasztó megszólal.
Második eshetőség az, hogy a nyomógomb mezőt megrongálja, széttöri. Ezzel sem sokat ér, mivel a rongálás eredményét csak néhány másodpercig használhatja fel, ameddig a kikapcsolási késleltetés a riasztót még némán tartja. A nyomógomb mezőhöz 13 vezeték megy és ha jól megnézzük ezeken keresztül a tápfeszültséghez nem lehet hozzáférni. A kódoló elektronika a mátrix-szal a központi áramkörrel egy helyen van. A riasztó csak itt sebezhető, eddig azonban el kell jutni. A gombmezőnél a vezetékek össze-vissza zárásával sem az elektronikát tönkretenni, sem a riasztót semlegesíteni nem lehet. És ne felejtsük, hogy erre egyébként is mindössze 10 másodperc állhat rendelkezésre.
Végül néhány általános megjegyzés. A központi áramkört és a kódoló részt a mátrix-szal egy euró méretű univerzális nyomtatott áramkörű lemezre fel lehet építeni. Az IC-ket foglalatba kell tenni. A központi áramkörben összesen hét Schmitt-triggeres bemenetű NAND kapu kell, két 4093-as IC nyolcat tartalmaz. Annak a felesleges egynek a bemeneteit kössük a pozitív telepfeszültségre, a kimenetét hagyjuk szabadon. Az elektrolitikus kondenzátorok egységesen 16 voltosak.
Mindenképpen a biztonságra törekedjünk, ami alatt a részegységek többszöri kipróbálása ellenőrzése értendő. Az elkészült központi áramkört érdemes alapos nyúzásnak kitenni, ekkor még felügyelet alatt. A tápfeszültséget ne hálózati egységről hanem egy 35-45 amperórás savas ólomakkumulátorról biztosítsuk. Az akkumulátor automatikus hálózati töltőhöz csatlakozzon. A tápfeszültséget igénylő érzékelők áramköreit külön biztosítsuk. Ezeknél az a követelmény, hogy rongálás esetén a központi tápellátás zavara nélkül csak riasztást váltson ki. A riasztó kezelő szerveit, beleértve a LED-eket is, csak a védett területen belülre szereljük. A LED-ek a központi áramkörtől távolabb is vezethetők, ennek azonban bizonyos veszélyei lehetnek. Ha csak a kódszám nyomógomb mezőhöz lehet különösebb nehézség nélkül hozzáférni, mert ez indokolt, akkor a riasztó elektronikája innen gyakorlatilag sebezhetetlen.
Nem jelent nagy kockázatot, ha a be-, és a kikapcsolt állapotot jelző LED-et ide helyezzük (a 4013-as IC B-jelű flipflopjának kimeneténél lévőt - az IC 13-as kivezetése). De csak a LED-et, az előtét ellenállást nem! Ez bármelyik LED esetében így legyen. A kockázat annyival növekszik, hogy a LED kivezetésével a tápfeszültség negatív oldala is a nyomógombokhoz kerül. Ez eddig nem volt itt, tehát a tápfeszültséget semmiképpen sem érinthette a rongálás.