Tavaszi tennivalók a kertben

Ugyancsak a vízvesztés érdekében fontos különösen az ősszel és tavasszal telepített facsemeték, bokrok, esetenként a rózsatövek talajárnyékolása is. Lényege, hogy a töve környékén mintegy fél méteres sugarú körben, lehetőleg szerves trágya kerüljön elterítésre a talaj felszínén, legalább pár centiméter vastagon. Trágya hiányában megfelel a tőzeg, komposzt is, végős esetben elég egy nagy műanyag fóliadarab (1). A gyomosodást is csökkentő talajárnyékolás hatására jótékonyan csökken a gyökérzóna felesleges vízpárologtatása, aminek száraz tavaszon, szűkös vízellátás, illetve öntözési lehetőség hiányában van nagy jelentősége. Ezért érdemel ez a művelet ismételt figyelmet.

A szokásos metszéseken már túljutva, érdemes még újólag a fák koronáját átvizsgálni és a metszések szükség szerinti kiigazítását elvégezni. A csak most felfedett száraz ágak, csonkolt, sérült részek eltávolítása se maradjon el és a túl hosszúnak talált vesszők is még megkurtíthatók.
A szőlőtőkék törzsrészét és karjait még rügyfakadás előtt a támrendszerhez kell kötni, lehetőleg rugalmas anyaggal. A korábban készült, nem elég rugalmas kötözőanyag miatt bevágódott kötéseket el kell távolítani és szükség esetén újjal pótolni. A szőlőnyesedék, a venyige se legyen már a tőkék között. A szőlő mostanában gyakran előforduló szívó kártevője a szőlő levélatka (2). Meg kell kezdeni a védekezést, mert a termést igencsak megritkítja.

Esedékes az elsősorban hajtásfejlődést serkentő, tápláló pétisó vagy a még jobb ammóniumnitrát, esetleg másmilyen nitrogén műtrágya adagolása. Ebből az évelő zöldségek és a virágtövek közé is négyzetméterenként 2-3 dkg-ot elegendő kiszórni. A műtrágyát akár kis lapáttal vagy gumikesztyűs kézzel is ki lehet szórni minél egyenletesebben és lehetőleg úgy, hogy az erre érzékeny levelekre ne kerüljön. Dupla mennyiség szórható ki a gyümölcstermő és díszítő bokrok vagy fák területére.
A nitrogén műtrágya kiszórását lehetőleg azonnal kövesse sekély bekapálás, különben hatóanyaga elbomlik, kárbavész. A kapálás ilyenkor egyben a már mutatkozó gyomokat is írtja. A kapálást most is kövesse a talajfelszínt elzáró és ilyen módon a vízvesztést mérséklő gereblyézés. Az évelő zöldségek, virágok sorközeinek már ismételt átkapálása utáni gereblyézése se maradjon el.

Ha a tavaszi ültetésű bokrok, facsemeték még nem mutatják a megeredés jeleit, vagyis nem duzzadnak a rügyeik, akkor ezeket ismételten is ajánlatos bőségesen beöntözni tövenként legalább 5-10 liter vízzel. Ezenkívül a facsemeték törzse becsavarható lazán újságpapírral, nedvszívó szövetcsíkokkal is, amit gyakran kell megnedvesíteni az eredés segítése érdekében.
Retek még most is vethető, esetleg borsó és spenót is. A csemegekukorica talaját legalább elő kell készíteni a vetéshez, ha erre még nem is kerül sor.
Arasznyi távolságra, kapával húzott sekély árkokba, akár már ismételten is vethetők azoknak az egynyári virágoknak a magvai, amelyek kevésbé melegigényesek és helybevetést igényelnek, mert az átültetést – palántázást – kevéssé viselik el, a többnyire karógyökerük miatt. Ilyenek a különféle díszmákok, búzavirágok, nyári őszirózsafélék és a kenyérbél-, illetve a körömvirág. Utánuk még vethető pillangóvirág, az afrikai aranyvirág, a kínai szegfű, a dísz-napraforgó, a csodatölcsér, a sarkantyúka és más, hasonló társaik.

Az elvetett virágmagvak területét sem szabad hagyni begyomosodni és a talajfelszín keményre száradását is meg kell előzni óvatos átkapálással. A sűrű vetésből kelt, már megfogható méretű növények ritkítása pár centiméteres térállásra, ritkítással kiszedettekkel az esetleges hiányok pótlása ugyancsak most időszerű.
A már viruló virághagymák szemrevételezésekor közülük ki kell szedni és legjobb megsemmisíteni azokat, amelyek feltehetően valamilyen fertőzés következtében feltűnően torzak, görbültek, rongyolódott levelűek, vagy egyéb módon láthatóak betegek. Visszamaradva ugyanis egészséges társaikat tovább fertőznék.
A kerti gyepfelület kopasz, kipusztulás miatt kisebb-nagyobb foltokban mutatkozó hiánya legegyszerűbben magvetéssel pótolható, miképpen az új füvesítés is sorra kerülhet már. Ehhez előzetes jó nagy adagú trágyázással és gondos, mély talajműveléssel történő helyes talaj-előkészítésen kívül jó minőségű fűmag és négyzetméterenként 30-50 grammnyi elvetése szükséges a kedvezően sűrű fűállomány kifejlődéséhez.

A gyepből a gyomokat, legalábbis a termetesebbeket sorra el kell távolítani lehetőleg maradéktalanul. Akár kézzel egymás után lehetőség szerint tövestől kitépdeshetők, feltéve, hogy még csak kevés van belőlük. Gyomkiszúró szerszámmal ez a munka sokkal könnyebb és haladósabb is. Elmulasztani ezt azért sem szabad, mert később nehéz lesz a gyomoktól a gyepet megközelítően mentesen tartani. Ez pedig nemcsak a füves felület mutatósságának, hanem a tartósan szép, jó állapotú megmaradásának is egyik alapvető feltétele. Megéri tehát a ráfordított időt és munkát!