Nascar

Ford '85-ös Nascar T-madara 2.

A márciusi számunkban bemutatott és véleményezett AMT Ford Thunderbird Nascar-modellnek a karosszériájára vonatkozó kiegészítéseivel adós maradtam. Márpedig e téren is volt bőven tennivaló, amelyeket a múltkori cikk folytatásaként most ismertetek, mert ennek egynémely része méretmódosításokkal ugyan, de a kisebb, 1/25-ös Nascar-modellekhez is felhasználható.

E versenyautók jellegzetes bukócső vázát (1) – bármelyik AMT modellen – sajnos csak megfelelő háttéranyag segítségével lehet az adott típusra szabottan módosítani. Apróbb kiegészítések pontos beépítésével azonban e nélkül is hiteles lesz, hiszen az eltéréseket csak kevesen fedezik fel. Gondolok itt pl. az utasteret hátul lezáró lemezre, s az ezen keresztül bújtatott csőváz csatlakoztatására. Az említett lemez ugyanis a valóságban tökéletesen lezárja a fülkét, a csövek pedig ezt áttörve futnak le a "csomagtérbe" (2). Az eredeti modellalkatrész mellett azonban bőségesen elfértek az egybeöntött csőelemek, csakhogy ez így nem OK. (Ez egyébként szinte minden AMT Nascar kocsin ismétlődő hiba!) Korrigálásához új zárólemezt készítettem, amely pontosan a kerékdobok közé illeszkedik, s egy vízszintesen rácsatlakozó, ívelt éldarabbal is kiegészítettem, mert az elem csak így igazítható pontosan a hátsó szélvédő alá. A csőkeretet kettévágtam, s a beragasztott új lemezre ragasztottam rá. Ezzel a csőváz is szilárdabb lett, a karosszéria hátsó kerete meg tökéletesen lezárja a kabin terét.

Következhetett az alvázat a csővázzal összekötő csőmerevítések beragasztása. Ezek a sarok-, illetve csomópontokhoz kapcsolódva kötik össze az alvázat a csővázzal, s alkotnak közösen nagyon szilárd egységet (3). A karosszéria elemeket is ilyen vékony acélcsövek erősítik az alvázhoz, főként a hátsó csomagtérnyílás mentén – mármint a valóságos kocsikon. A modellen ennek nyoma sincs, ám 1,5 mm-es huzalból leszabott darabokkal igen könnyen pótolhatók. A huzalvégeket azonban ajánlatos fúrt fészkekbe ragasztani, és akkor már valóban érezhető lesz e merevítések előnyös hatása a modellen is (4).

S ha már a bukócsőváznál tartottam, kiigazítottam a gyári darabok apró fogyatékosságait is. A tető merevítőcsövei ugyanis nem estek egy vonalba mint az eredetin, márpedig ez szerkezeti hiba, ráadásul az átlós támcsövek sem érték el a felül lévő csöveket. A korrekciót már csak ezért is célszerű volt elvégezni. A csőelemeket kis huzalcsapokkal megerősítve csatlakoztattam egymáshoz (5), s ezt alkalmaztam a szélvédő oszlopok végein is. Ez egyrészt a ragasztást, másrészt pedig a későbbi festést és beerősítést tette könnyebbé. A motorbölcső körüli csővázat is ki kellett egészítenem egy hajlított homlokelemmel (6), mert ez is hiányzott éppen úgy mint a többi modellről. Ez az elem elölről védi a motort az ütközések alkalmával, tehát lényeges a megléte, s hiánya látszik is, ha nyitva van a motorház tető. Nélküle a karosszéria eleje totálisan önhordónak tűnik, ami csak részben – a modellen – helytálló, a valóságban erre erősítik fel az elülső karosszériaelemeket. E csőidomot az öntőkeret levágott darabjából melegen hajlítottam meg, majd a helyére ragasztva huzaltámokkal is megerősítettem (7).

Figyelmemet ezt követően a karosszériára összpontosítottam. Komoly fejtörést okozott a motorház és a csomagtér fedelének a pántolása, mivel kellő hely erre nem állt rendelkezésre. A hátsó fedelet egy primitív csap pár tessék-lássék módon tartotta ugyan, de ez a komolytalan megoldás, még viccnek is rossz volt. Az eredeti pántra egy reklámfotón bukkantam rá, s elkészítése nem volt nehéz. Lényegében ez egy egycsapos élpánt, amit 0,3 mm-es rézlemezből percek alatt meg lehet hajlítani. Tengelycsapja 1 mm átmérőjű alumínium szegecs, a pántot a fedelek élébe mélyített fészekbe ragasztottam. A tengelyek pont az elemek végére kerültek, ami a fedelek nyitásához tökéletesen megfelelő (8).

A szélvédő üvegek keretbe szabását is el kellett végeznem, mert e nélkül túl mélyen ültek volna a helyükön. Az eredeti autón ezeket négy–öt pánttal rögzítik a karosszéria mélyített fészkébe, s ha szükséges pillanatok alatt kicserélhetők. A modellemen ezt csak úgy tudtam érzékeltetni, hogy az üveges darabok nem a keret alá, hanem azok közé kerültek. Az üvegeket a helyükre illesztettem, a keret kontúrját hegyes tűvel átjelöltem felületükre, majd a felesleges részeket lemunkálva illesztettem mindkettőt a keretek közé.

Apropó üvegek. T-madaramnak hiányoztak az oldalüvegei is. Ezekbe az autókba köztudottan a bal oldali ablakon lehet csak "beszállni", a nyílást pedig ezután egy hevederhálóval "zárják" le. A többi ablak azonban üvegezett! A szélvédő oszlop mögöttiek az 1/25-ösökön még megvannak, ám a jobb oldali ajtóablak szinte minden kocsimodellnél hiányzik.
E furcsaság nekem is csak egy jobb oldalról készült eredeti fotón tűnt fel. Természetesen a hiányokat rögvest pótoltam. Az oldalablakok nyílása alá 0,3 mm vastag műanyag fóliából kiszabott szegélyeket ragasztottam, majd 0,7 mm vastag cellonlapból elkészítettem a hiányzó üvegeket is (9). A felfogó csavarok helyét vastagabb injekciós tűvel mélyítettem az üvegek szélébe, majd 1,5 mm széles fekete keretet festettem mindegyikre.

Ezután már csak néhány apróság hiányzott ahhoz, hogy a kocsit komplettnek mondhassam. A nyitható fedeleket rögzítő speciális rugós csapokat pl. hímzőtűből és 0,2 mm-es acélhuzalból alakítottam ki, a belevaló rugós huzalszemek is vékony acélhuzalból hajlítottak, a pilóta melletti hevederes műanyag rács helyet pedig nagyon vékony bőrből szabott, 2 mm széles szíjjakból összeragasztottat készítettem. A tetőantenna injekciós tű acélhuzallal kiegészítve, ragasztva került a karosszéria tetejére.

Végül négy hónapos munka után már csak a matricákat kellet az elől hófehér, hátul királykékre fényezett karosszériára felragasztani, hogy a versenyautót (10) befejezettnek tekinthessem. A sok bajlódásnak, aprólékos feljavításoknak eredményeként egyáltalán nem szokványos modellé avanzsált ez az egyszerű szériagyártmány.

Szó se róla, alapnak kitűnő volt. Ez a kitt főként a kreatív modellépítőknek való, mert a gyárilag szerény adottságú modellből csak ők képesek igényes járművet készíteni. Egyszerűen összeállítva csak a mérete, s nem a részletessége miatt mondható érdekesnek. A Nascar-modellek iránt érdeklődőknek viszont nagyon kedvező az ára, mert kevesebbe kerül, mint jó néhány nívósabban kidolgozott 1/24-es autómodell.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János

Címkék: modell, modellezés, nascar

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Könyves részből vitrin

Aki valamit gyűjt, előbb utóbb helyszűkébe kerül a tárgyak gyarapodó száma miatt. Ekkor kell egy új tároló hely kialakításához helyet keresni. Ez azonban nem feltétlenül egy új bútordarabbal...


Egyéni dísztárgyak

Az otthonát mindenki igyekszik különféle dísztárgyakkal sajátosan egyedivé tenni. A készen vásároltak persze igényes darabok, ám ezek mellett a saját személyes élményeinkre utaló tárgyakkal is...