Rusztikus asztal

Lapunk előző két számában robusztus felépítésű bútordarabok (energiatakarékos állólámpa, hintaszék) elkészítését ismertettük. E darabok egyedileg is mutatós és hasznos berendezési tárgyak, ám a most bemutatásra kerülő asztalkával együtt jellegzetes formajegyeik miatt egy garnitúrát képeznek. E masszív, sajátkészítésű bútordarabok pl. nagyon alkalmasak egy békés pihenősarok kialakítására. A márciusi számunkban közölt kényelmes hintaszéket stílszerűen egészíti ki az alábbi fiókos asztalka, amelyen telefon, s egykét dísztárgy is jól elfér.

Az asztalka anyagát úgy válasszuk meg, hogy lehetőleg azonos legyen a már elkészített darabokéval, illetve a helyiség más berendezési tárgyaihoz is jól illeszkedjen. Mivel alkatrészei egyenes felületűek, viszonylag könnyű a helyzetünk. Választhatunk pl. 19 mm vastag nemes színfunérral borított faforgács- vagy lécbetétes bútorlapot, de az elsőosztályú vörösfenyő fűrészárú is jól megfelel a céljainknak.

Az asztal összeállítási rajza

A munkát az asztalváz két oldal keretének kialakításával kezdjük el. Szabjuk le a négy lábat (A), a két-két oldalsó hevedert (B, D), majd az ezeket összekötő függőleges rácsléceket (E). A hevederek végeire készítsünk 12 mm vastag csapokat, ám vigyázzunk, ezek ne a lécek középvonalába, hanem egyik oldaluktól 5 mm-re kerüljenek. Csapfészkeiket is hasonló módon, a külső sarokéltől csupán 12 mm-re mélyítsük a lábakba (A). A hátsó két lábba mindjárt az oldalsó kereteket összekötő hátlap (C) számára is készítsük el a szükséges csapfészkeket, hiszen méreteik azonosak az előzőkkel. Az oldalsó hevederekbe ezt követően a rácslécek (E) fészkeit is ki kell alakítanunk. E nyílásokat lehetőleg állványos fúrógépen fúrjuk elő (1), majd a furatok közötti anyagot véssük ki. Az két alsó, keskenyebb hevederbe (D) az áthidaló alsó polc csaphornyát is készítsük el. Akinek van lamelló marógépe, ezt könnyen megteheti (2), ám e nélkül a szokásos köldök- vagy vendégcsap is megteszi, csak ezeket nehezebb pontosan kialakítani. Szabjuk le a rácsléceket is, majd a hevederek beütése után az oldalkeretek lábait is nyomjuk a helyükre. A két oldalkeretnek teljesen egyformának, s minden saroknak pontosan derékszögűnek kell lennie. Ezt szorítókkal összefogott, vagy léckalodába rögzített kereteken mérőszalaggal is ellenőrizzük (3). Ha a két átlósan mért távolság azonos, az alkatrészek merőlegesen állnak egymásra. A szükséges igazítások elvégzése után alakítsuk ki a hátlapot (C), illetve az alsó polcot (F). A hátlap két végére a hevederekhez hasonló csapokat, a polc bütüjébe pedig vendég- vagy köldökcsapok befogadására alkalmas nyílásokat, furatokat készítsünk.

Ha pontosan dolgoztunk, s az asztalt alkotó darabok csapozása kellően szoros, akkor a hát- és a polclap helyére illesztése után már szilárdan áll az asztal váza anélkül, hogy ragasztóanyagot használtunk volna. A biztonság kedvéért azonban a további munkák elvégzéséhez csavaros szorítókkal (4), vagy textilhevederekkel biztosítsuk a váz darabjait elmozdulás ellen. Szabjuk le a fiók vezetéklapjait (G), majd marjuk ki a vezetőhornyokat (5). Ezt azonban mellőzhetjük, ha e lapokat 10 mm vastag anyagból vágjuk le, s ezekre 10 mm vastag lapokat fogatunk fel, közöttük 20 mm-es távolságot hagyva. A két vezetéklapot facsavarokkal fogassuk fel a lábak belső oldalára (6), majd ezt követően fogjunk hozzá a fiók elkészítéséhez.
A fiók előlapja 20-, oldala 10-, fenéklapja pedig 5-6 mm vastag legyen. A két oldallapba (J) marva, vagy fűrészelve készítsünk fészket az elő- illetve a hátlapok (K) és a fenéklap (L) számára. A fiók keretét állítsuk össze (7), illesszük helyére a fenéklapot is, majd az előlap (J) felcsavarozása után a két vezetéklécet (M) is rögzítsük a helyére (8). A fiókot toljuk a helyére, majd a szükséges igazításokat követően az asztal lapját (H) is szabjuk méretre, éleire pedig ragasszunk élfunér borítást. Aljára a szélektől 54 mm-re csavarozzunk fel 15´15 mm-es léceket (N, O) a vázra fogásukhoz. Az asztallapot úgy helyezzük a vázra, hogy felfogólécei oldalt a fiókvezetőlap (G) és a hevederlap (B) közé kerüljenek, s a fiókvezeték oldala felöl behajtott facsavarokkal rögzítsük a helyére. Hátul pedig a felfogólécet a fiók kihúzása után a hátsó hevederhez (C) csavarozzuk hozzá.
Az asztal ezzel el is készült, alkatrészeit – szétszedés után – már csak simára kell csiszolnunk, felületeiket pácolás, beeresztés, pórustömítés után lakkozva esetleg viaszolva kell megfelelő bevonattal ellátnunk. A végső összeállítást csak ezt követően végezzük el. Így asztalunk minden alkatrészét alaposabb felületkikészítésben részesíthetjük, és összeállítása után már csak tiszta textíliával kell áttörölnünk mielőtt a helyére állítanánk.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: asztal, rusztikus

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Mire jó egy régi, szuvas forrázóteknő?

Sváb forrázóteknő, örökség. Szuvas, elöregedett, kerülgetjük jó tizenöt éve. Disznót nem vágunk, eladni minek, mit kapok érte? Eltüzelni? Bűn lenne!


Stilla étkezők

Ha minőségi étkező bútorok széles kínálatára gondolunk, aStilla márkanév sokaknak az elsők között jut eszébe. Közkedveltek a nagyméretűre bővíthető, akár 12 fő számára is helyet biztosító étkező...