Díszkerti tennivalók tél előtt

A kerti gyep kezelése során a legkésőbbi trágyázás november közepéig történjen meg. A legjobb ehhez az apró, érett istállótrágya vagy a komposztföld. Megfelel még a műtrágyákkal dúsított tőzeg, egy négyzetméterre fél-egy vizesvödörnyi mennyiségben számítva. A mindhárom fő tápelemet (azaz a nitrogén mellett a foszfort és a káliumot is) tartalmazó komplex műtrágyák valamelyike is alkalmazható, 4-5 dkg/négyzetméter mennyiségben. Lényeges, hogy kiszórásuk minél egyenletesebb legyen, mivel a csomósan füvön maradó szerves trágya (istállótrágya) éppúgy kiégethetik a fűtöveket tavaszig, mint a műtrágya-csomók, aminek következtében a füves-gyepes felületek a következő évben foltosak lesznek. A 4-5 cm-es tarlómagasság tartása azért célszerű, mert ily módon a kifagyás veszélye nem fenyegeti a fűtöveket. Ha túl alacsonyra nyírjuk, nagyobb a fagyveszély. A fűnyírási szezont záró utolsó nyírás után (november vége felé) feltétlenül gereblyézzük össze, és hordjuk el a nyesedéket, mint ahogy a fűtövekre hulló leveleket is!
Talajtakarás télre a frissen palántázott, vagy éppen ládákba ültetett árvácska, százszorszép és egyéb kétnyári növény virágtövei közé hulló vagy oda terített lehullott levelek pár cm-es rétege lehet. Fontos, hogy ez a lehető leglevegősebb legyen, ezért vékony és elágazásokkal teli gallyrészek is elfektethetők a talajtakaró lomb- illetve avarrétegébe. Hasznos ez a tulipánnal, nárcisszal, jácinttal, fürtösgyöngyikével és egyéb hagymás, hagymagumós virággal beültetett területrészeken, akárcsak az évelő kokárdavirággal, margarétával betelepített kertrészeken is.
Földhalom takarás védheti a legjobban az újonnan telepített gyümölcsfákat, gyümölcstermő bokrokat, a díszfa és cserje csemetéket, valamint a kerti rózsákat illetve azok tőrészeit. A földhalommal takarás legalább egy jó nagy arasznyi vastagságú legyen, nem túl rögös és nem is száraz talajból, akár úgy, hogy kapával a tövekre húzzuk. Ahol erre nincs mód (mint pl. a gyepfelületbe ültetett rózsatövek esetében), ott ezt helyettesítheti a fűrészporral, vagy levegős gyaluforgáccsal, esetleg tőzeggel vagy szálas darabos komposztfölddel való tőtakarás. Hasonlóan járhatunk el a téli hidegre fokozottan érzékeny hortenziabokrok, a gránátalma, a szabadföldi fukszia tőrészeivel is. Biztonságos átteleltetésük érdekében a fentiekhez hasonlóan védjük az új ültetésű borókákat, a hamisciprusokat, a tujákat, a jegenyefenyőket is!
A korán felmelegedő homoktalajú területeken, a korábbi virágzás illetve korai éréskezdet reményében tél alá vetés is lehetséges. Ez esetben a - még a talajfagyok "beköszöntése" előtt elvetett magvak - majd tavasszal indulnak csírázásnak. A zöldségnövények közül így is vethető a sárgarépa, a petrezselyem, a borsó, de beválhat ez a módszer egyes egynyári virágoknál is, mint pl. a bársonyvirág, a díszmák, a porcsinrózsa, a szarkaláb és a tátika (más néven oroszlánszáj) is.
A komposztálást helyettesíti a lehullott diófalevelek esetében azok elégetése. A diófalevelekben lévő juglon nevezetű anyag kifejezetten gátolja a talajban lévő, szabad szemmel nem is látható élőlények tevékenységét, ezért nem vagy csak nagyon kis mennyiségben keverhető a komposztálásra szánt hulladékok közé. Hasonló élettani hatású a csertölgy és a vadgesztenyének is nevezett bokrétafa lombja is, ráadásul a nagyon ártalmas aknázómoly képes a telet túlélni, előidézve a tavaszi ismételt fertőzésveszélyt, ezért feltétlenül gyűjtsük össze a leveleket, hogy ne helyben induljanak korhadásnak, és szárazon égessük el. A hamu már a komposztba kerülhet.
A vízinövények védelme télen fagymentes helyre történő áttételükkel valósítható meg a legtöbb kistermetű tavi-, vagy tündérrózsa hibrid és meleg égövi származású faj esetében. A nyári tenyészidőszak alatt felhalmoznak ugyan a földben lévő, vaskos "rizómájukban" némi tápanyagot, de ősszel a virágaikon kívül a leveleik is teljesen elpusztulnak. A pusztulás nem terjed tovább, ha tönkrement részeiket maradéktalanul eltávolítjuk. Benti fagymentes, de nyirkos, illetve vízben történő teleltetésükhöz akár cseréptartójukkal együtt emelhetők ki nyári helyükről.
Az egyéb nálunk honos vízinövények - mint pl. a békatutaj, a süllőhínár vagy a vízirenc is - őszre úgynevezett áttelelő rügyeket képeznek, és lesüllyednek a fenékrészre, miután levélállományuk fokozatosan gyérülve elhal. A vízfenéken aztán át is telelhetnek, főleg ha elég víz ill. nedvesség áll rendelkezésükre, hogy kora tavasztól kezdve újra kihajtsanak. Ezt természetesen elősegíti egy kis vízmaradék meghagyása, és emellett szecskázott szalmával vagy hasonló szálas anyaggal történő takarásuk a fagyok elleni védelemül. A tapasztalat ugyanis az, hogy egy kis vékony jégréteg-képződés még nem okoz feltétlenül kárt, de a két-három centiméteresnél vastagabb már igen. Ekkor már fennáll a veszélye, hogy a tavi- és tündérrózsák, egyéb vízinövényeink kárt szenvednek, ami pedig egy kis odafigyeléssel és gondoskodással elkerülhető.