Színpompás bunkóliliom

Eredete

A színeslevelű bunkóliliom tudományos neve Cordyline fruticosa. A bunkót illetve buzogányt jelentő görög "kordyle" szóból származó tudományos előneve a gyökereken található és tápanyag-raktározásra szolgáló bunkószerű megvastagodásra utal. A növény Kelet-Ázsia és India trópusi területeiről származik. A sárkányfafélék ill. a Dracaena-k közeli rokona. Ezektől abban különbözik, hogy míg a sárkányfák gyökerei színesek (narancssárga színezetűek), a bunkóliliomé fehérek.

Formája

Alakja faformára emlékeztetően felfelé törő. Idővel magassága a másfél méter is meghaladhatja. Alsóbb levelei elvesztésével csúcsrésze mintegy koronázó levélüstök lesz. Szára hajlamos az elgörbülésre. Levelei nyelesek, széles lándzsa alakúak, inkább lágy, mintsem merev tapintásúak. Maga a levélszín a zöld és a vörös különböző árnyalataiból adódik. A fiatalkori élénk bíborszínt a korosodás folytán pirosas rózsaszín vagy rézvörös árnyalat váltja fel. Ezt a színkavalkádot erősítik még sávokban vagy foltokban fehér és csontsárga színárnyalatok is. A színeződés fényhiányban meghalványul, sőt, akár fakózöldre is változhat. Ennek következtében, a fényellátottság időbeni eltéréseinek megfelelően különböző színeződésű levelek követhetik egymást. Virágai aprók, lilás-rózsaszínűek. Termetes, összetett fürtben, bugavirágzatban nyílnak, de nem igazán díszesek.

Elhelyezés, ápolás

Elhelyezése szoliterként a legideálisabb, de igen mutatós télikertben és növényvitrinben is. Megoldható hidrokultúrás tartása is, ha égetett agyag-granulátumba ültetjük, és tápoldattal látjuk el. A növény igényli a világos, de nem napos, vagyis közvetlen napsütés nélküli helyet. Mivel melegkedvelő, nyáron 20 °C-nál magasabb hőmérsékletet kíván, de még télen se tartsuk 15 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten. Akkor legszebb a lombszíneződése, ha egészen magas, közel 30 °C körüli hőmérsékleten, páradús légterű helyen tartjuk. Páraigénye télen-nyáron igen nagy. Egyenletes talajnedvességet kíván. A túlzásokra érzékenyen reagál, tehát ne öntözzük túl, és ne is hagyjuk kiszáradni. Tápanyagigénye mérsékelt, különösen a nitrogén tekintetében, melynek túlzott bősége a levélszíneződést ronthatja, valósággal kizöldítheti.
Növekedése idején tíznaponta két ezrelékes töménységű tápoldatot kaphat, amely azonban ne csak nitrogént tartalmazzon, hanem foszfor és kálium tartalmú is legyen, más mikroelemekkel kiegészülve. Ha már túlságosan is felnyurgult a tőközeli visszavágás ajánlott, ami elágazódását is elősegíti.

Szaporítás

Átültetni elegendő kétévenként, tavasszal. Tőzeg alapú földkeverékbe ültessük, mint pl. a Florasca B virágföld. Szaporítása a hajtáscsúcs dugványozásával a legcélszerűbb, azonban ez szobai körülmények között nem szokott sikerrel járni. Inkább próbálkozzunk az idősebb korban megjelenő sarjak leválasztás utáni meggyökereztetésével.

Kártevők

Károsítói a száraz körülmények között megjelenő pajzstetvek, takácsatkák és tripszek. Túlöntözés miatt gyökérrothadás léphet fel, a rendszertelen öntözés pedig levélsárgulást idézhet elő.