Új köntösök spárgából

A nagy gombolyag kenderzsinegen kívül azonban nem árt, ha van kéznél egy ragasztópisztoly, vagy két oldalán ragasztós ragasztószalag, 2-3 mm vastag alumínium-, vagy réz huzal, esetleg mintás vászon maradék, és természetesen ötletesség, amellyel akár régi, már megunt apróbb használati tárgyainkat zsinegruhába bujtathatjuk. A művelet maga a szó szoros értelmében gyerekjáték, bárki sikerrel alkalmazhatja.
Első példánk egy közönséges műanyag virágcserép zsinegbe öltöztetése (1), amin az alapfogásokat is elsajátíthatjuk. Első dolgunk az legyen, hogy a spárga végét kb. 50-60 mm hosszan, kés élével egy lécdarabon, foszlatással fokozatosan vékonyítsunk el (2). A rostos anyagot ezt követően nedvesen sodorjuk össze, és hagyjuk megszáradni. A cserépre hosszában, egymás mellé ragasszunk kétoldalas ragasztószalagot, de a felső védőpapírt még ne távolítsuk el róla (3). Az elvékonyított zsinegvéget illesszük szorosan a cserép palástjának az aljára, majd a perem mellett haladva erősen nyomjuk a ragasztószalag ragasztójába. A spárgát jól feszítsük ki, a védőpapírt meg csak kissé hajtsuk fel a ragasztószalagról. Amint körülértük a cserép alját, a zsineget a már felragasztott zsineg fölé csavarva rögzítsük (4), és így feszítve, egymás mellé csavarva fedjük be a cserép palástját a szélesebb pereméig.
A védőpapírt természetesen fokozatosan, egymásután emeljük fel a ragasztószalagokról. A spárga végét a kezdéshez hasonlóan hosszan vékonyítsuk el, és nem árt az alatta levő zsineg oldalához is hozzáragasztanunk oldószeres ragasztóval. A lényeg az, hogy az egymás mellé tekert zsinórmenetek szorosan simuljanak az előtte levő oldalához. Mivel a vastagabb zsinegek átmérője elég változó, ez nem sikerülhet mindenhol, de a kis hézagok nem, csak a szélesebbek zavaróak. A zsinegruhás virágcserépbe természetesen csak szárazságtűrő növényeket ültethetünk, vagy a cserepet kaspóként használhatjuk. A zsinegborítás tartósságát matt akril-lak bevonattal fokozhatjuk.
A különleges, nyújtott nyakú boros palackokon is jól mutat a zsinegöltöny (5), és az ilyen palackok a konyhán kívül még a vendéglátó asztalon is sármosan hatnak, ha az üvegből saját fejtésű borunkat kínáljuk. Ruhájuk alját a cserépéhez hasonlóan hosszan elvékonyított végű szálvég felragasztásával kezdjük el. Most azonban ajánlatos ragasztópisztolyt használnunk. A pisztolyból folyamatosan és vékonyan kinyomott ragasztóba ágyazzuk a zsinórmeneteket, különösen az első meneteknél (6). Később azután már csak 30-40 mm-enként kell egy-egy csepp ragasztót a zsineg alá és mellé nyomnunk, az is kellően rögzíti a spárgameneteket. Azonban arra vigyázzunk, hogy a kezdőmenetet az üveg lekerekített alja felett ragasszuk fel.
Amíg az üveg palástja hengeres, gyorsan haladhatunk az öltöztetéssel, ám amint a legömbölyített részéhez érünk, a ragasztóanyagot megint folyamatosan nyomjuk ki az üvegpalástra. A még lágy ragasztóba pedig a talpa felé lefeszítve hüvelykujjunkkal lesimítva haladjunk körbe-körbe a palást mentén. Így a spárga kellően feszes lesz, és az alatta levő szál mellé fog simulni. Az üveg szájánál a szokásosnál hosszabban vékonyítsuk el a spárgát, és összesodorva, a perem alá simítva ragasszuk le. A címkét kartonra kétoldalt felragasztott papírdarabbal helyettesítsük, amit cikk-cakk ollóval leszabott mintás textilcsíkkal kötözzünk az üveg nyakára. A fából esztergált dugó adja meg a szokatlan üveg bukéját, azt azonban ne reméljük, hogy az üveg szokatlansága ellensúlyozza a bele töltött nedű gyenge minőségét. Az üveg "ruháját" persze most is ajánlatos matt akril színtelen lakkal többször bekenni, hogy tartósabbá váljon.
A háziasszonyok példának okáért a petrezselyem zöldjét, kaprot stb. többnyire egy kis befőttes üvegbe téve tárolják. Szó se róla, ez is megteszi, ám ha a konyhájára adnak valamit, akkor pohárba kerül a vizet igénylő zöldség. Maradhat viszont a kis befőttes üveg, ha férjuram 2 mm-es alumínium, vagy sárgaréz huzalból hajlít egy megfelelő méretű kis tartóvázat, amit azután spárgával körbetekerve lehet elrejteni (7). A váz felül a befőttes üveg átmérőjénél 4 mm-rel nagyobb méretű gyűrűből álljon. Erre kell az öt-hat lábat szorosan ráhajlított szemekkel rögzíteni. Alulról keresztben futó 1 mm-es huzaldarabok támasztják alá majd az üveget, amelyeket a lábakra hajlított szemekkel kell rögzíteni.
A zsineget most nem simán körbe tekerve, hanem minden lábat egyszer körbe csavarva erősítsük a huzalvázra. Kezdésnél a hosszan elvékonyított szálvéget csomózzuk le, majd belülre fordítva egy csepp pillanatragasztóval rögzítsük. Ügyeljünk arra, hogy a spárgát mindig kívülről vessük át a lábakon és felül vezessük át a szomszédos lábra. Ne feszítsük meg a zsineget, csak módjával húzzuk meg, különben deformálódhat a váz. A zsineget ebben az esetben ajánlatos beáztatni, mert így könnyebb vele dolgozni. A zsineg végét most is elvékonyított végénél kössük le, majd a csomót fordítsuk befelé. Helyezzünk a vázba egy megfelelő méretű befőttes üveget, és ebben az állapotában szárítsuk meg teljesen a zsineget. Lakkozáskor a spárgaburkolatot kívül és belül is ecseteljük kétszer be, hogy a víz ellen kellően védett legyen. Végül a lábakat hajlítással hozzuk egy szintbe, hogy ne billegjen, és friss petrezselyemmel megtöltve nyújtsuk át a konyha úrnőjének.
E módszerrel bármely régi, jellegtelen dísz-, vagy használati tárgyunkat rusztikus hatásúvá változtathatjuk, ha egyébként illik hozzá az ilyen öltözet. Nemcsak hengeres, sík oldallapokkal határolt tárgyaknál használhatjuk ezt a díszítési módot, hanem pl. régi, kopott dobozokat, kerámia vázákat, öblös fatálkákat újíthatunk meg az alkalmazásával. S azt se tévesszük szem elől, hogy többféle vastagságú és finomságú zsineg között választhatunk. Ez pedig már csak azért is lényeges, mert eléggé befolyásolja az új ruhák minőségét, küllemét.