100 éves a Mercedes

1Az autógyártásban ez a márka mindig fogalom volt. A megbízható minőséget, a visszafogott eleganciát és a korszerű járműtechnikát testesítette meg. Mint ilyen, mindig is az igényesebb, mondhatni a tehetősebb emberek rangot adó autója volt. Sokkal többen csodálták, mint birtokolták, s talán ez is erősítette az ezüst csillag nimbuszát. Ma sincs ez másként, hiszen Mercedesszel autózni nemcsak élvezet, de rangot is jelent. A márka centenáriumának alkalmából most az egyik legszebbnek tartott klasszikusának, az 540K típus special roadsterének modelljét mutatunk be. Ez a kocsi 1936-ban fényes jövő előtt állt, de a II. világháború derékba törte a pályáját. Az 540K formai és kiviteli eleganciája azonban még ma is szemet gyönyörködtető, és hozzáértő ítészek szerint klasszikusan szép autószobor.

Mercedes 540K special roadster

Tény és való, hogy harmonikusan megkomponált, nyújtott, elegánsan krómozott karosszériája (1) még ma is lenyűgözi a szemlélőt. Ezt a remekmívű gépjármű "élőben" is megcsodálható, pl. a stuttgarti Mercedes-múzeumban. Ha pedig birtokolni szeretnénk, ez sem lehetetlen, de bele kell törődünk, hogy csak modellként lehet a miénk. S hogy a makett méltó legyen az eredetijéhez, elkészítését gyakorlati tanácsokkal igyekszünk megkönnyíteni.
Elöljáróban annyit, hogy az 1:16-os léptékű, 154 alkatrészből két verzióban összeépíthető Minicraft "csoda Merci-je" nem olcsó, ár/teljesítménye pedig még jó szívvel is csak közepesnek mondható. Ez azonban ne rémisszen el senkit, mert tanácsainkat megszívlelve megejtően szép modell (2) készíthető a kittből. Az Italeri palettáján 1:24-es méretben is szerepel egy 540-es, de az túraváltozat, ritkán elcsíphető, nem túl részletes, és csak emlékeztet a special roadster nemes vonalaira. A Minicraft az igazi "gépcsodát" másolta le, de tervezőinek nem ártott volna jobban odafigyelniük a formaképzésre, kivitelre. Nem olvassuk külön a fejükre a modell gyengéit, hibáit, helyette inkább ezeknek a kijavítását vettük célba. A szerkesztőségi "modellműhelyben" szoros egymásutánban két, eltérő színű autó készül(t), a részletfotók ezért eltérőek. A kittet a Fabulis Kft. bocsátotta rendelkezésünkre, a munkához pedig eredeti fotókat, szakkönyveket, s egyéb járulékos információkat a magyarországi Mercedes képviselet munkatársától, Juhász Pétertől kaptunk. Segítségüket ezúton köszönjük meg. Most pedig lássuk az "autók Vénuszát", az 540-est, miként formálható kittjéből elbűvölő jármű.

Motor és alváz 

3 Először a motort vettük szemügyre. A nyolchengeres soros motor blokkja elég szerény adottságú, ezért a különféle csővezetékeket és a gyújtáskábeleket mindjárt ónozott huzalokból és húzással elvékonyított PVC vezetékszigetelésből pótoltuk. Közben kiderült, hogy a légszűrő lehet álló- vagy fekvő kivitelű, és hogy a beömlő csöveket is ennek megfelelően felfelé, vagy lefelé kell tájolni. A kompresszor blokkja is némi "krómozásra" szorult, amit eredeti fényképek alapján végeztünk el. A kompresszort működtető rudazatot pótoltuk, így a motor már jobban hasonlított az eredetihez, és képeink (3, 4) alapján a hiányokat másnak sem nehéz pótolni. A blokk és minden színre festett alkatrésze a karosszéria színével azonos! (A szériaszínek: hófehér, vöröses sötét dohánybarna, kénsárga, tűzpiros, beige, éjkék, és ébenfekete karosszéria. A belső tér üléseinek és oldalkárpitjainak színe középkék, beige, bordó, fehér, vörösesbarna, sötétszürke, amit fa, illetve bőr kombinációjú műszerfal egészít ki. A padlószőnyeg középszürke, vagy drapp színű.)
5 Az építést az alvázzal és a futóművek összeállításával folytattuk. Az első lengőkar bakkal egybeöntött rugóin legalább a menetek közeit ajánlatos kimélyíteni, de 0,8 mm-es rézhuzalból tekercselttel sem nehéz kicserélni, ha a két bakról lemarjuk az öntött rugókat (5). A kormányösszekötő furatait kis betétcsövekkel szűkítettük le, hogy ne lötyögjön a csapjain. A hátsóhídnál már több dolgunk akadt. Először is a féltengelyek gumiharangjait pótoltuk, mégpedig a kettős oldalrugókból levágott darabokkal. A differenciálház alján levő két támrugót huzalból tekercseltre cseréltük, és egy-egy egyenes, központi huzaldarab szolgál e rugók befogására. Mivel a hátsó futómű négy tömör rugójából kettőt a féltengelyek gumiharangjához használtunk fel, helyükbe négy új tekercsrugót készítettünk 1,2-es rézhuzalból. Ezeket előbb a hátsóhíd bakjaira ragasztottuk, majd a híd alvázra rögzítése után - síkba köszörült végük alá lemezalátéteket helyezve - ragasztottuk az alváz és a rugóbakok közé (6). A benzintank felül nyitott volt, ezért sztirolfóliából kivágott darabbal felülről lefedtük. Az üzemanyagtartály betöltőcsövét panelkeretből levágott és alakra hajlított darabbal pótoltuk, s az alsó karosszéria elem alvázra illesztése után a töltőnyíláshoz igazítva ragasztottuk a helyére.
A modellen természetesen nyoma sem volt a huzalos kézifék mechanikájának, ami beépítése után alulról jól látható. A csiga 2,5 mm átmérőjű, a bowden huzalok pedig többeres réz bekötővezetékekből sodortak. A két hossztartót hidalja át a 2,7 mm átmérőjű közvetítő rudazat, amelynek közepén kettő, végein egy-egy 0,5 mm-es lemezből készült húzókar helyezkedik el. Ezek apró forrasztófülekből is kialakíthatók (7). A fékbowdenek műanyag köpenyét a féltengelyek végére ragasztott kerékagyba csatlakoztattuk. A 0,5 mm-es rézhuzal "fékcsövek" is helyükre kerültek, de a főfékhengerbe még nem lehetett bekötni a végüket.
Következhetett a kerekek összeállítása. A felnik küllőzete elég sorjás, és ék alakú volt. Ezen nehéz változtatni, mert az áttört mintázat sűrű, szerszámmal alig lehet a küllők közé férni. Annyit azért érdemes megtennünk, hogy legalább a küllők hátoldala felöl hántoljuk le a sorját, a külső oldalon meg szike hegyével lehúzva tompítsuk a küllők élét. Megszívlelendő tanácsunk, hogy senki ne fesse a felniket ezüstre, mert ez csak kihangsúlyozza a küllőzés igénytelen megformálását, és különben is csak a gőzölt krómozás lenne autentikus. Helyette a karosszéria színével azonos fényes festékkel vonjuk be a felniket, az alig mintázott gumikra pedig célszerű fehér "kamásnikat" azaz betéteket fújnunk (EM 2000/12), mert ez elegánsabbá teszi majd a kész modellt. A kerekek közül négyet a tengelyekbe hajtott M2-es csavarokkal, alátétekkel (8), s ne a gyárilag ajánlott csapos műanyagtárcsákkal fogassuk fel, mert különben a kerekek lötyögősen forognak majd a tengelyvégeken. A maradék két kerék a kocsiszekrényen lévő hátsó süllyesztett dobba való. A "maradzsa" verziónál viszont csak a felnikre van szükség, ezeket a színre fújt kerékburkolatokba kell ragasztani. Megjegyezzük, hogy e burkolatok kisebbek a kelleténél, a szélességük megnövelését azonban nem célszerű elvégezni, mert akkor a sárvédő süllyesztékei nem lesznek megfelelő méretűek. A dísztárcsák festéséhez a kocsi színével azonos festéket használtunk, és csak a kidomborított gyűrűk krómozottak. A csillag ágai közötti felületet is színre kell festeni. Ez egyébként minden Mercedes típusra érvényes szabály!

A karosszéria és korrekciói 

6 Már most próbáljuk a karosszéria alsó darabját a "menetkész" alvázra illeszteni, mert különben a kocsiszekrény elől a kelleténél magasabbra kerül, ezért a kerekek nem mélyednek elég mélyen a sárvédők öblébe. Hátul nincs baj, csak elől kell a karosszéria belső, alvázra felfekvő éléből lereszelni kb. 2 mm-nyit, és a két sárvédőt alul összekötő elemrész falának aljába hornyot mélyíteni az alváz kereszttartójának, s a kereszttartó felső részéből is le kellett reszelnünk 1 mm-nyit.
Ezt követően egy fatális formai hibát kellett korrigálnunk. Az első sárvédők éle függőlegesen futott felfelé, majd éles kanyarral vízszintesen elfordult. E durva hiba tönkretette a sárvédők eredetileg ferdén felfelé ívelő lendületes vonalvezetését, és nagyon hátrányosan befolyásolta a kocsiszekrény elejének a karakterét. Szerencsére a hiba elég könnyen orvosolható. Előbb a sárvédők elől levő bemélyített peremébe kell egy-egy beleillő, alul pedig nagy rádiuszban felfelé ívelő, 2 mm vastag darabot ragasztani. Ez adja meg a sárvédők kijavított ívét. A visszaperemezett szegélyt pedig a már beragasztott darabok mögé erősített, belül az eredeti, alul pedig a korrigált ívet követő élű 1 mm vastag ráfedés adja. A megszilárdult foltozásokat ezt követően kívülről csiszolással munkáltuk domborúra (9). E közben a sárvédők anyagvastagsága elől nagyon elvékonyodhat, ezért nem árt belülről kétkomponensű Puttyval "alábélelni" a foltok mögötti sarkot.
A nyitható motorházfedél pántjai rövidek, ezeket a borítólemezek teljes hosszát befogó darabokkal illenék kicserélni. (Ilyen hosszú fémpántok készítését az EM 93/3. számában a Bentley-hez ismertettük.) A középső pánt tengelyét azonban mindenképpen ki kellett cserélnünk, mert végeit csak így tudtuk az utastér elejét fedő lemezre, illetve a hűtőkeret hátsó oldalába erősíteni.
A következő lépés a két - eredetileg beragasztandó - oldalajtó felpántolása volt. Ezeket 4,5 mm széles horganyzott lágyacél, vagy előónozott rézlemezből célszerű kialakítani, mert eredetileg krómozottak. A pántokat közös huzaltengelyre fűzve úgy állítottuk be, hogy merőleges és egytengelyű legyen mind a kettő. A száraikat így ragasztottuk az ajtótestek széles oldalélére, illetve a felső karosszériaelem belső oldalára. Ez bizony nehéz művelet, türelem és nagy figyelem kell hozzá. Az utasteret az ülések mögött egy válaszfallal erősítettük meg, a csomagtér helyén levő "anyósülés" fedelét új, korrekt kinyitást biztosító pántszárakkal, a karosszéria eme nyílásának oldalát pedig egy-egy oldalsó fedőlemezzel egészítettük ki (10, 11). Aki igényes - mi igyekeztünk azok lenni - az ajtók nyílását 3,5 mm széles kerettel egészítse ki, hogy azonos vastagságú legyen magával a kárpitozott ajtóval, és legyen hová a 3,5 mm széles krómfólia szegélyt felsimítani. Az ajtók élét is krómfólia csíkkal kell lefedni. Ezen kívül a karosszéria minden elemét síkba kellett csiszolnunk, mert a felületük néhol horpadt, beszívódott felületű volt.
Külön problémát jelentett a két karosszériaelem összeragasztása, mert ezt csak a fényezés és a kárpitozás után, a végső összeszereléskor lehet elvégezni. E művelethez a két fődarabot a hátsó sárvédőknél nagyon pontosan, még a fényezés előtt kellett egymáshoz illeszteni, különben ezen részek vonalában széles hézagok alakulnak ki, amelyek utólag már nem tüntethetők el nyomtalanul. A fényezést viszont még a két különálló elemen végeztük el, és csak a belső kárpitozás után ragasztottuk össze őket. A karosszériát csak e műveletek elvégzése után ragasztottuk az alvázra, ami hála az előző pontosításoknak, már simán ment.

Krómozott szerel vények, díszlécek 

10 Miután a kocsi fő egységeit tekintve már összeállt, a krómozott szerelvényeit kellett a helyükre ragasztanunk. Ez nem könnyű, mert a darabok hátoldala enyhén domború, s így egyik sem ragasztható fel síkba munkálás nélkül. Ezt mi kés élével hántolva végeztük el, a vékony díszlécek éléről pedig keményfa léc élével koptattuk le a sorját, hogy a fémbevonat ne sérüljön meg. Felragasztásukhoz pillanatragasztót használtunk, amit tű hegyéről juttattunk közvetlenül a darabok alá.
A hűtőmaszk nem egy mestermű, ám szeszes filctollal befeketítve, majd száraz ecseteléssel kiemelve elég jól sikerült imitálni a rács finom mintázatát. A lámpákba ajánlatos krómfóliából kúpos reflektorbetétet készíteni, különben a lámpák belseje - a foncsorozás hiánya miatt - sötét marad. A kürtök színre fújtak, csak a tölcsérük krómozott. A sárvédők ívelt króm díszlécei vaskosak ugyan, de elvékonyítva egészen jól a sárvédők pereme alá ragaszthatók. Igaz ugyan, hogy valójában a peremek széle fölött lenne a helyük, ám ez sajnos az alkatrészek vaskossága miatt nem oldható meg. Végére hagytuk az ajtókárpitok, a szélvédő és a keretezett oldalüvegek felerősítését. Az ablaküvegek sajnos nagyon vaskosak, homályosak, ezért úgy döntöttünk, hogy helyükbe 0,5 mm-es cellonlapból készítünk újakat. Ezek keretbe ragasztásához viszont ki kellett vésnünk a keretek hornyolását, amit kis csavarhúzóból köszörült hántolóval végeztünk el. Miután az üvegeket a helyükre ragasztottuk, befogott szélüket 1 mm széles krómfólia-csíkkal szegélyeztük.
A szélvédő keret sajnos pontatlanul illeszkedik fel a karosszériára, és még alakíthatások után is hézag maradt alatta. Ezt vékony fekete himzőfonal tömítéssel szüntettünk meg, majd bőven adagolt pillanatragasztóval rögzítettük véglegesen a szélvédőt a helyére, és a "tömítést" krómfólia-csíkkal takartuk el. A két oldalsó lámpa konzolját természetesen huzalból hajlítottra cseréltük, ám utólag derült ki, hogy gátolják az ajtók nyitását. A huzalkonzolok kis előre hajlításával azonban ezt is sikerült megszüntetnünk.
Az elegáns jármű utasterét és "anyósülését" természetesen valódi bőrbe öltöztettük, a műszerfal és a két ajtó felső szegélye pedig nemesfa borítást kapott. (E megoldásokat lapunk 2000/3. és 5. számában ismertettük.) A műszerpanelt előbb alufóliával borítottuk be, majd a műszerek krómkeretét meghagyva drapp színűre festettük, lévén ez eredetileg sárgás gyöngyházborítású. A műszerek hiányzó matricáit fehér öntapadó fólia korongokra fekete középső korongok felragasztásával és szeszes filctollal imitált számskálákkal pótoltuk. Ezeket vékony műanyag irattartóból kivágott korongocskák védik a sérülésektől.
A gondos összeállítás, a formai korrekciók, a pótlások és az "extrák" megtették a magukét. A Mercedes 540-es special roadsterének a modellje így már méltó az eredetijéhez, bátran mondhatjuk, hogy megérte a megépítéséhez szükséges kitartó munkát.
Akinek pedig kedve támad e remekbe szabott gépjármű megépítéséhez, annak ismertetésünk bizonyára hasznos lesz. A szerkesztőségben telefonos, vagy írásos konzultációval is bármikor szívesen szolgálunk kedves olvasóinknak, s nemcsak e makettel kapcsolatban várjuk az önök érdeklődő kérdéseit.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: modell, modellezés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Könyves részből vitrin

Aki valamit gyűjt, előbb utóbb helyszűkébe kerül a tárgyak gyarapodó száma miatt. Ekkor kell egy új tároló hely kialakításához helyet keresni. Ez azonban nem feltétlenül egy új bútordarabbal...


Modellek lakásdíszként

A modellépítőket, gyűjtőket egyéni érzelmi kapcsolat is köti a kedvenceikhez. És ezeket igyekeznek is láthatóvá tenni. Legnagyobb ellenségük a por, ami ellen elég nehéz védekezni, hogy közben...