100 éves a Mercedes

Mercedes 540K special roadster

Tény és való, hogy harmonikusan megkomponált, nyújtott, elegánsan krómozott karosszériája (1) még ma is lenyűgözi a szemlélőt. Ezt a remekmívű gépjármű "élőben" is megcsodálható, pl. a stuttgarti Mercedes-múzeumban. Ha pedig birtokolni szeretnénk, ez sem lehetetlen, de bele kell törődünk, hogy csak modellként lehet a miénk. S hogy a makett méltó legyen az eredetijéhez, elkészítését gyakorlati tanácsokkal igyekszünk megkönnyíteni.
Elöljáróban annyit, hogy az 1:16-os léptékű, 154 alkatrészből két verzióban összeépíthető Minicraft "csoda Merci-je" nem olcsó, ár/teljesítménye pedig még jó szívvel is csak közepesnek mondható. Ez azonban ne rémisszen el senkit, mert tanácsainkat megszívlelve megejtően szép modell (2) készíthető a kittből. Az Italeri palettáján 1:24-es méretben is szerepel egy 540-es, de az túraváltozat, ritkán elcsíphető, nem túl részletes, és csak emlékeztet a special roadster nemes vonalaira. A Minicraft az igazi "gépcsodát" másolta le, de tervezőinek nem ártott volna jobban odafigyelniük a formaképzésre, kivitelre. Nem olvassuk külön a fejükre a modell gyengéit, hibáit, helyette inkább ezeknek a kijavítását vettük célba. A szerkesztőségi "modellműhelyben" szoros egymásutánban két, eltérő színű autó készül(t), a részletfotók ezért eltérőek. A kittet a Fabulis Kft. bocsátotta rendelkezésünkre, a munkához pedig eredeti fotókat, szakkönyveket, s egyéb járulékos információkat a magyarországi Mercedes képviselet munkatársától, Juhász Pétertől kaptunk. Segítségüket ezúton köszönjük meg. Most pedig lássuk az "autók Vénuszát", az 540-est, miként formálható kittjéből elbűvölő jármű.

Motor és alváz 

Először a motort vettük szemügyre. A nyolchengeres soros motor blokkja elég szerény adottságú, ezért a különféle csővezetékeket és a gyújtáskábeleket mindjárt ónozott huzalokból és húzással elvékonyított PVC vezetékszigetelésből pótoltuk. Közben kiderült, hogy a légszűrő lehet álló- vagy fekvő kivitelű, és hogy a beömlő csöveket is ennek megfelelően felfelé, vagy lefelé kell tájolni. A kompresszor blokkja is némi "krómozásra" szorult, amit eredeti fényképek alapján végeztünk el. A kompresszort működtető rudazatot pótoltuk, így a motor már jobban hasonlított az eredetihez, és képeink (3, 4) alapján a hiányokat másnak sem nehéz pótolni. A blokk és minden színre festett alkatrésze a karosszéria színével azonos! (A szériaszínek: hófehér, vöröses sötét dohánybarna, kénsárga, tűzpiros, beige, éjkék, és ébenfekete karosszéria. A belső tér üléseinek és oldalkárpitjainak színe középkék, beige, bordó, fehér, vörösesbarna, sötétszürke, amit fa, illetve bőr kombinációjú műszerfal egészít ki. A padlószőnyeg középszürke, vagy drapp színű.)
Az építést az alvázzal és a futóművek összeállításával folytattuk. Az első lengőkar bakkal egybeöntött rugóin legalább a menetek közeit ajánlatos kimélyíteni, de 0,8 mm-es rézhuzalból tekercselttel sem nehéz kicserélni, ha a két bakról lemarjuk az öntött rugókat (5). A kormányösszekötő furatait kis betétcsövekkel szűkítettük le, hogy ne lötyögjön a csapjain. A hátsóhídnál már több dolgunk akadt. Először is a féltengelyek gumiharangjait pótoltuk, mégpedig a kettős oldalrugókból levágott darabokkal. A differenciálház alján levő két támrugót huzalból tekercseltre cseréltük, és egy-egy egyenes, központi huzaldarab szolgál e rugók befogására. Mivel a hátsó futómű négy tömör rugójából kettőt a féltengelyek gumiharangjához használtunk fel, helyükbe négy új tekercsrugót készítettünk 1,2-es rézhuzalból. Ezeket előbb a hátsóhíd bakjaira ragasztottuk, majd a híd alvázra rögzítése után - síkba köszörült végük alá lemezalátéteket helyezve - ragasztottuk az alváz és a rugóbakok közé (6). A benzintank felül nyitott volt, ezért sztirolfóliából kivágott darabbal felülről lefedtük. Az üzemanyagtartály betöltőcsövét panelkeretből levágott és alakra hajlított darabbal pótoltuk, s az alsó karosszéria elem alvázra illesztése után a töltőnyíláshoz igazítva ragasztottuk a helyére.
A modellen természetesen nyoma sem volt a huzalos kézifék mechanikájának, ami beépítése után alulról jól látható. A csiga 2,5 mm átmérőjű, a bowden huzalok pedig többeres réz bekötővezetékekből sodortak. A két hossztartót hidalja át a 2,7 mm átmérőjű közvetítő rudazat, amelynek közepén kettő, végein egy-egy 0,5 mm-es lemezből készült húzókar helyezkedik el. Ezek apró forrasztófülekből is kialakíthatók (7). A fékbowdenek műanyag köpenyét a féltengelyek végére ragasztott kerékagyba csatlakoztattuk. A 0,5 mm-es rézhuzal "fékcsövek" is helyükre kerültek, de a főfékhengerbe még nem lehetett bekötni a végüket.
Következhetett a kerekek összeállítása. A felnik küllőzete elég sorjás, és ék alakú volt. Ezen nehéz változtatni, mert az áttört mintázat sűrű, szerszámmal alig lehet a küllők közé férni. Annyit azért érdemes megtennünk, hogy legalább a küllők hátoldala felöl hántoljuk le a sorját, a külső oldalon meg szike hegyével lehúzva tompítsuk a küllők élét. Megszívlelendő tanácsunk, hogy senki ne fesse a felniket ezüstre, mert ez csak kihangsúlyozza a küllőzés igénytelen megformálását, és különben is csak a gőzölt krómozás lenne autentikus. Helyette a karosszéria színével azonos fényes festékkel vonjuk be a felniket, az alig mintázott gumikra pedig célszerű fehér "kamásnikat" azaz betéteket fújnunk (EM 2000/12), mert ez elegánsabbá teszi majd a kész modellt. A kerekek közül négyet a tengelyekbe hajtott M2-es csavarokkal, alátétekkel (8), s ne a gyárilag ajánlott csapos műanyagtárcsákkal fogassuk fel, mert különben a kerekek lötyögősen forognak majd a tengelyvégeken. A maradék két kerék a kocsiszekrényen lévő hátsó süllyesztett dobba való. A "maradzsa" verziónál viszont csak a felnikre van szükség, ezeket a színre fújt kerékburkolatokba kell ragasztani. Megjegyezzük, hogy e burkolatok kisebbek a kelleténél, a szélességük megnövelését azonban nem célszerű elvégezni, mert akkor a sárvédő süllyesztékei nem lesznek megfelelő méretűek. A dísztárcsák festéséhez a kocsi színével azonos festéket használtunk, és csak a kidomborított gyűrűk krómozottak. A csillag ágai közötti felületet is színre kell festeni. Ez egyébként minden Mercedes típusra érvényes szabály!

A karosszéria és korrekciói 

Már most próbáljuk a karosszéria alsó darabját a "menetkész" alvázra illeszteni, mert különben a kocsiszekrény elől a kelleténél magasabbra kerül, ezért a kerekek nem mélyednek elég mélyen a sárvédők öblébe. Hátul nincs baj, csak elől kell a karosszéria belső, alvázra felfekvő éléből lereszelni kb. 2 mm-nyit, és a két sárvédőt alul összekötő elemrész falának aljába hornyot mélyíteni az alváz kereszttartójának, s a kereszttartó felső részéből is le kellett reszelnünk 1 mm-nyit.
Ezt követően egy fatális formai hibát kellett korrigálnunk. Az első sárvédők éle függőlegesen futott felfelé, majd éles kanyarral vízszintesen elfordult. E durva hiba tönkretette a sárvédők eredetileg ferdén felfelé ívelő lendületes vonalvezetését, és nagyon hátrányosan befolyásolta a kocsiszekrény elejének a karakterét. Szerencsére a hiba elég könnyen orvosolható. Előbb a sárvédők elől levő bemélyített peremébe kell egy-egy beleillő, alul pedig nagy rádiuszban felfelé ívelő, 2 mm vastag darabot ragasztani. Ez adja meg a sárvédők kijavított ívét. A visszaperemezett szegélyt pedig a már beragasztott darabok mögé erősített, belül az eredeti, alul pedig a korrigált ívet követő élű 1 mm vastag ráfedés adja. A megszilárdult foltozásokat ezt követően kívülről csiszolással munkáltuk domborúra (9). E közben a sárvédők anyagvastagsága elől nagyon elvékonyodhat, ezért nem árt belülről kétkomponensű Puttyval "alábélelni" a foltok mögötti sarkot.
A nyitható motorházfedél pántjai rövidek, ezeket a borítólemezek teljes hosszát befogó darabokkal illenék kicserélni. (Ilyen hosszú fémpántok készítését az EM 93/3. számában a Bentley-hez ismertettük.) A középső pánt tengelyét azonban mindenképpen ki kellett cserélnünk, mert végeit csak így tudtuk az utastér elejét fedő lemezre, illetve a hűtőkeret hátsó oldalába erősíteni.
A következő lépés a két - eredetileg beragasztandó - oldalajtó felpántolása volt. Ezeket 4,5 mm széles horganyzott lágyacél, vagy előónozott rézlemezből célszerű kialakítani, mert eredetileg krómozottak. A pántokat közös huzaltengelyre fűzve úgy állítottuk be, hogy merőleges és egytengelyű legyen mind a kettő. A száraikat így ragasztottuk az ajtótestek széles oldalélére, illetve a felső karosszériaelem belső oldalára. Ez bizony nehéz művelet, türelem és nagy figyelem kell hozzá. Az utasteret az ülések mögött egy válaszfallal erősítettük meg, a csomagtér helyén levő "anyósülés" fedelét új, korrekt kinyitást biztosító pántszárakkal, a karosszéria eme nyílásának oldalát pedig egy-egy oldalsó fedőlemezzel egészítettük ki (10, 11). Aki igényes - mi igyekeztünk azok lenni - az ajtók nyílását 3,5 mm széles kerettel egészítse ki, hogy azonos vastagságú legyen magával a kárpitozott ajtóval, és legyen hová a 3,5 mm széles krómfólia szegélyt felsimítani. Az ajtók élét is krómfólia csíkkal kell lefedni. Ezen kívül a karosszéria minden elemét síkba kellett csiszolnunk, mert a felületük néhol horpadt, beszívódott felületű volt.
Külön problémát jelentett a két karosszériaelem összeragasztása, mert ezt csak a fényezés és a kárpitozás után, a végső összeszereléskor lehet elvégezni. E művelethez a két fődarabot a hátsó sárvédőknél nagyon pontosan, még a fényezés előtt kellett egymáshoz illeszteni, különben ezen részek vonalában széles hézagok alakulnak ki, amelyek utólag már nem tüntethetők el nyomtalanul. A fényezést viszont még a két különálló elemen végeztük el, és csak a belső kárpitozás után ragasztottuk össze őket. A karosszériát csak e műveletek elvégzése után ragasztottuk az alvázra, ami hála az előző pontosításoknak, már simán ment.

Krómozott szerel vények, díszlécek 

Miután a kocsi fő egységeit tekintve már összeállt, a krómozott szerelvényeit kellett a helyükre ragasztanunk. Ez nem könnyű, mert a darabok hátoldala enyhén domború, s így egyik sem ragasztható fel síkba munkálás nélkül. Ezt mi kés élével hántolva végeztük el, a vékony díszlécek éléről pedig keményfa léc élével koptattuk le a sorját, hogy a fémbevonat ne sérüljön meg. Felragasztásukhoz pillanatragasztót használtunk, amit tű hegyéről juttattunk közvetlenül a darabok alá.
A hűtőmaszk nem egy mestermű, ám szeszes filctollal befeketítve, majd száraz ecseteléssel kiemelve elég jól sikerült imitálni a rács finom mintázatát. A lámpákba ajánlatos krómfóliából kúpos reflektorbetétet készíteni, különben a lámpák belseje - a foncsorozás hiánya miatt - sötét marad. A kürtök színre fújtak, csak a tölcsérük krómozott. A sárvédők ívelt króm díszlécei vaskosak ugyan, de elvékonyítva egészen jól a sárvédők pereme alá ragaszthatók. Igaz ugyan, hogy valójában a peremek széle fölött lenne a helyük, ám ez sajnos az alkatrészek vaskossága miatt nem oldható meg. Végére hagytuk az ajtókárpitok, a szélvédő és a keretezett oldalüvegek felerősítését. Az ablaküvegek sajnos nagyon vaskosak, homályosak, ezért úgy döntöttünk, hogy helyükbe 0,5 mm-es cellonlapból készítünk újakat. Ezek keretbe ragasztásához viszont ki kellett vésnünk a keretek hornyolását, amit kis csavarhúzóból köszörült hántolóval végeztünk el. Miután az üvegeket a helyükre ragasztottuk, befogott szélüket 1 mm széles krómfólia-csíkkal szegélyeztük.
A szélvédő keret sajnos pontatlanul illeszkedik fel a karosszériára, és még alakíthatások után is hézag maradt alatta. Ezt vékony fekete himzőfonal tömítéssel szüntettünk meg, majd bőven adagolt pillanatragasztóval rögzítettük véglegesen a szélvédőt a helyére, és a "tömítést" krómfólia-csíkkal takartuk el. A két oldalsó lámpa konzolját természetesen huzalból hajlítottra cseréltük, ám utólag derült ki, hogy gátolják az ajtók nyitását. A huzalkonzolok kis előre hajlításával azonban ezt is sikerült megszüntetnünk.
Az elegáns jármű utasterét és "anyósülését" természetesen valódi bőrbe öltöztettük, a műszerfal és a két ajtó felső szegélye pedig nemesfa borítást kapott. (E megoldásokat lapunk 2000/3. és 5. számában ismertettük.) A műszerpanelt előbb alufóliával borítottuk be, majd a műszerek krómkeretét meghagyva drapp színűre festettük, lévén ez eredetileg sárgás gyöngyházborítású. A műszerek hiányzó matricáit fehér öntapadó fólia korongokra fekete középső korongok felragasztásával és szeszes filctollal imitált számskálákkal pótoltuk. Ezeket vékony műanyag irattartóból kivágott korongocskák védik a sérülésektől.
A gondos összeállítás, a formai korrekciók, a pótlások és az "extrák" megtették a magukét. A Mercedes 540-es special roadsterének a modellje így már méltó az eredetijéhez, bátran mondhatjuk, hogy megérte a megépítéséhez szükséges kitartó munkát.
Akinek pedig kedve támad e remekbe szabott gépjármű megépítéséhez, annak ismertetésünk bizonyára hasznos lesz. A szerkesztőségben telefonos, vagy írásos konzultációval is bármikor szívesen szolgálunk kedves olvasóinknak, s nemcsak e makettel kapcsolatban várjuk az önök érdeklődő kérdéseit.