Függőleges virágszínfoltok

Alakja, formája hosszú, hengeres, vagy kissé keskenyedő gúla, piramisforma lehet, de egyéni ötlettel más is elképzelhető, csak túl bonyolult alakzattá ne váljon, kiugrások, bemélyedések ne legyenek rajta, mert ezek fokozottan érzékenyek a kiszáradásra.

Készülhet természetes fa vagy bambusz szálakból, valamint fémből és műanyagból is. Lényeges, hogy ezek elég tartósak legyenek, és a növényekre mérgező anyagot ne tartalmazzanak. Legegyszerűbb a lécekből összeszegelt vagy a vékony bambuszszálakból huzallal összeerősített váz. A fém vagy műanyag csövek csavarkötéssel erősíthetők egymáshoz az érintkezési pontjaikon.

A méreteket a rendelkezésre álló hely alapján határozzuk meg, de vegyük figyelembe a mozgathatóságot is, melyet alulra szerelt 3-4 görgővel, kis kerékkel könnyíthetünk meg. Köbméterenként 500-600 kg-nyi föld súlyával is számolnunk kell, emiatt sem jó általában, ha másfél méternél magasabb, illetve fél méternél nagyobb átmérőjű virágoszlopot tervezünk. Egy - túl nagyra méretezett - helyett inkább két kisebb készüljön, ez még anyaghasznosítás szempontjából is kedvezőbb.

A váz borítása műanyag bevonatú kerítésfonattal is lehetséges, de jobb az apróbb szemű fémháló, vagy könnyebb és egyszerűbben formálható műanyag hálófonat. A hálófonatot a méretre szabás és felhelyezése után fonásszerűen vezetett fém vagy műanyag szálakkal rögzítsük. Így szükség esetén - pl. az ültető anyag feltöltéséhez vagy cseréjéhez - viszonylag könnyen le is bontható. A kibéleléshez fekete színű műanyag fólia a legmegfelelőbb, mert ez kevésbé szembetűnő és általában tartósabb is, mint a fehér vagy áttetsző színű. A későbbiekben ez a kiszáradást mérsékli, és a beltartalom kimosódását is megakadályozza. A fóliabélelésen belül szívatószőnyegből, vagy felmosórongyból levágott darabot helyezzünk el belső bélelésként úgy, hogy kissé a peremrészeken túlnyúljon. A földtartót legalább néhány centiméteres alátétre állítsuk, hogy a felesleges víz meg ne rekedjen alul, mert az korhadást, rothadást idézne elő. A megemelés és a gördíthetőség egyszerre teljesül, ha az egész állványt bútorgörgőkre helyezzük, ez ráadásul minden irányba fordítható.

A vízlevezető legegyszerűbb formája egy legalább kétujjnyi vastag, középre függőlegesen beállított, nagy szemű, durva kaviccsal megtöltött papírkarton cső. A felső csőnyílásra kell még egy alj nélküli cserép, amelyen keresztül a cső rendszeresen utántölthető vízzel. A karton idővel ugyan szétmállik, de kavicsmagja továbbra is megmarad majd vízlevezetőként. Ez jobb megoldás, mint a hagyományos, oldalán 5-10 cm-enként kilyuggatott, és a lyukak eltömődése ellen zsákvászonnal bevont fém vagy műanyag cső. Ki kell alakítanunk egy vízgyűjtő réteget is, a felesleges víz összegyűjtésének és elszivárgásának megkönnyítésére. Ennek legaljára sódert, salakot vagy égetett agyaggranulátumot terítsünk arasznyi mennyiségben, arra pedig zsákvászont vagy felmosórongy darabot takaróként, hogy gátolja a vízgyűjtő eltömődését.

A beültetést a földdel való feltöltéssel párhuzamosan végezzük. A beültetésre szánt növényeket előzetesen érdemes beöntözni, kiemelésükkor ügyeljünk arra, hogy gyökérzetük ne sérüljön. Amikor az egy szintre szánt növények mind a helyükre kerültek, a hézagokat kitölthetjük földdel. Enyhén nyirkos, morzsalékos, inkább kissé savanyú, mintsem meszes (lúgos), laza földet használjunk. Lazításként egynegyed, egyharmad arányban homokot keverjünk a földhöz, rostos tőzeggel kiegészített földkeverékhez. Amikor egy szinttel végeztünk, következhet a felette lévő berendezése. Ha felülre kissé tápdúsabb föld kerül, akkor ide bátran ültethetünk később termetesé váló, tápigényes növényt is. A földet mindig jól a gyökérlabdához kell nyomkodnunk, és az alapos beöntözésről se feledkezzünk meg a jó tömörödés érdekében, hogy a továbbiakban már minél kisebb legyen az ülepedés.

Az ültetési sűrűség (térállás vagy másképpen tőszám) a szabadföldi kiültetésekhez képest kissé sűrűbb legyen, mert az a laza beültetés, ami vízszintesen még jól mutat, függőleges rálátáskor már hézagosnak, sőt foghíjasnak tűnhet. A földkifolyás megakadályozása viszonylag egyszerű a bélésanyag túl nagyra sikeredett kivágásakor is, a következő módon. Zsákvászonból vagy felmosórongyból ki kell vágni a keletkezett lyuknál valamivel nagyobb darabot, és ennek a közepét kell kissé behasítani, hogy a hasítékon át lehessen bújtatni az ültetésre váró növény gyökérzetét. Ezután a zsákvászont a lyuk körül, belülről szét kell teríteni a lyuk lezárásaként.

A beültetésre alkalmas növények választéka nagy és változatos. Legalkalmasabbak az alacsony, zömök növekedésű, csüngő hajtású fajok, amelyek nagy arasznyinál nem nőnek magasabbra. Ezek viszonylag nagy felületet képesek betakarni, beborítani hajtásaikkal. Ilyenek többek között az egynyári virágok közül a petúnia, a sarkantyúka és a vasvirág, akár csak az évelő, cserepes futó muskátli.

A virágoszlop kezelése és ápolása egyszerű, nem túlzottan idő-, és munkaigényes. A szükséges tennivalók ellátásával viszont különösen fontos időben végezni, mert a késedelem a virágzás rovására megy. Földje legyen mindig enyhén nyirkos, amit két-három naponkénti öntözéssel érhetünk el, az időjárástól függően. Nyirkos, esős időszakban az öntözés még ritkább lehet. Nagyon praktikus a csepegtető öntözőrendszer, amellyel az öntözés automatizálható.

Táplálás legfeljebb a növekedés időszakában szükséges, ha eredendően tápdús földet használtunk. A leggyakoribb egynyári növényeknél ez általában június közepén időszerű. A dús virágzás érdekében minden második héten ismételhető a tápoldatozás, közepes töménységű tápoldattal, tápsóval. Alaptrágyaként literenként 2-3 gramm tartós hatású műtrágyát (pl. Osmocote) az ültetéskor használt földbe keverve, rendszerint már nem szokott további tápanyagot igényelni.

Metszésre az elnyílt virágok, vagy a tönkrement részek eltávolítása céljából lehet szükség, a fertőzésveszély megelőzése érdekében. Erre azonban valóban csak indokolt esetben kerüljön sor. Kártevők elleni védekezésre is csak kivételes esetben lehet szükség. Leginkább a rossz vízellátás, elsősorban túlöntözés, esetleg a nagyfokú beárnyékoltság miatt legyengült növények válhatnak érzékennyé a károsítók fertőzésére. Ilyenkor azonnal el kell kezdeni a hatékony védekezést.

Az első erősebb őszi fagyok letarolják a fagyérzékeny növényeket, téli eltartásukhoz ezek maradványait el kell távolítanunk. A tisztítás és az ültető föld kiürítése vagy kiszikkasztása teszi lehetővé, hogy szárazon átteleltessük a növényeket, legalább még egyszeri felhasználásra. A virágoszlop egyéb részei természetesen a következő években is újra használhatók.