Falfestés kreatívan

Mint említettük, a korszerű anyagok adta lehetőségeink igen változatosak, a kivitelezést illetően azonban a legtöbbünkben kétségek támadnak, mert a használati utasítások igen szűkszavúak, és az eladók röpke tanácsai alapján aligha mer bárki is a számára új festési módok valamelyikével kísérletezni a saját otthonában. Ez érthető, a saját kárán senki se szívesen tanul. Ezért most cikkünkben az ún. kreatív falfestési technikák alkalmazásához adunk tanácsokat, amelyek remélhetőleg jelentősen csökkentik majd ódzkodásunkat az új faldíszítési technikáktól. Ennek eredményeként esetenként túllépünk a szokványos sima falfestésen, és szobánk falait már az alábbi díszítő módok valamelyikével fogjuk felújítani.

A különféle eljárásokról röviden

A különféle színes kreatív mintázatok milyensége, hatása a faltól és a használt mintázó szerszámtól, no meg a kiválasztott színektől függ. A sima és strukturált felületű falakra azonban más és más technikával, eszközzel célszerű a színező és mintázó festéket felhordani. A felhordás módja tehát a minta és az összhatás szempontjából meghatározó jellegű. Egyben viszont nincs különbség a különféle technikák között, mindegyikhez az alap színtónusát kell előbb felfesteni, majd erre lehet - a teljes száradást követően - felhordani a különféle színezett mintázatokat.
E módszereknél az a szempont, hogy a mintázó eszköz szabálytalan lenyomataiból alakítsuk ki a szabálytalanul elszórt, esetleg szorosan egymásmellé nyomott mintázatokat, amelynek azonban a teljes falfelületen egységesen, nagyobb folthatás nélkül kell érvényesülnie. Ezt általában úgy érhetjük el, hogy a mintákat lazán, nem összefüggően nyomjuk az alapszínre festett falakra. Szükség esetén a távolabbról ritkább mintázatúnak látszó falrészeket kisebb felületű nyomatokkal korrigálhatjuk. Ezek után lássuk, hogy milyen mintázó módszerek közül választhatjuk ki a nekünk legjobban megfelelőt.
A tupfolt, illetve az enyhén falra nyomkodott eljárással készült mintázáshoz természetes-, vagy nagylyukú műanyagszivacsot szokás használni (1). A finomabb, spriccelt hatású nyomkodott mintázatot viszont sörte-, vagy speciális mintázó kefével lehet kialakítani. A tupfolt mintázáshoz azonban akár egy labdává összegyűrt rongydarab is megteszi. A gyűrt mintázáshoz speciális, kész falmintázók is beszerezhetők. A díszítéshez színezett, matt falfestéket célszerű használni.
A hengerelt jellegű minták kialakításához nem minden esetben kell speciális huzatú festőhenger, megteszi akár egy hosszában összecsavart textília is (2). Természetesen a speciálisan e célra készített mintázó hengerekkel és színezett falfestékkel, strukturált felületű falak esetében pedig színezett fallazúrral érdekesebb, kissé visszafogottabb hatást lehet elérni, ráadásul gyorsan.
A szálas mintázás többnyire hosszú, erős sörtéjű ecsetekkel, szivaccsal, szálbundázatú mintázó-kesztyűvel (3), hosszabb rövidebb húzásokkal alakítható ki. A mintához színezett matt falfestéket, vagy strukturált felületű falak esetében fallazúrt szokás használni.
A strukturáltan glettelt falfelületeket speciálisan e célra készült masszával kell előbb bevonni, majd a felületet különféle szerszámokkal, pl. erős sörtéjű kefével (4), ecsettel, mintázó hengerrel (5), szivacsos simítólappal (6), vagy fogazott kenőlappal szokás strukturálni (7). Az alapszín felhengerlése után hengerelt fallazúrral, esetleg széles ecsethúzásokkal lehet kialakítani a színesen strukturált mintázatot.

Milyen legyen az alap és a mintázat színe?

A kreatív falfestési technikák nagy előnye, hogy nem baj, ha az alapszín nem homogén hatású, esetleg foltos marad. Az alapozó hengerelés azonban ajánlott. Az viszont lényeges, hogy a falak alapszíne mindig világosabb tónusú legyen a majdani mintázatnál. Ez érthető, mert a mintázatot adó szín felhordásakor a sötétebb szín biztosan fedőképesebb lenyomatot, markánsabb megjelenést biztosít a mintázatnak. Ha pl. az alapfestékhez egy egységnyi színezőanyagot keverünk, akkor a mintázat felfestéséhez használt festékbe kétszer annyi színezéket kell bekeverni. Az alap- és mintázófesték mindenkori színezék arányát azonban ajánlatos egy fehérre festett, a falhoz hasonló strukturáltságú farostlemezen, a mintázó szerszámmal felhordott próbával ellenőrizni.
Az alapnak és a mintának nem kell azonos színűnek lenni, azonban hideg alapszínű falakra lehetőleg ne mintázzunk meleg színű fallazúrral, és ezt fordítva is ajánlatos megszívlelni, mert a végső eredmény nagyon kellemetlen hatású lehet.
Adott színvariációkat nehéz adni bárkinek, ám a megválasztásukhoz ajánlhatjuk az alábbi, általánosnak mondható szempontokat. Alapszínként olyant válasszunk, amelyik illik a meglevő bútorzathoz és a padlóhoz. Ha azt szeretnénk, hogy a helyiség vidám, friss hatású legyen, a színskála meleg színei közül válasszunk (8, 9). Ha pedig a tér szabályos rendjét, komolyságát, tisztaságát szeretnénk hangsúlyozni, akkor a kékes árnyalatok valamelyike mellett döntsünk (10, 11). Az alapszín kiválasztása után döntsük el, hogy a mintázattal harsány, élénk (12), vagy diszkrétebb színösszetételű faldekorációt (13) szeretnénk kialakítani. A mintázáshoz legfeljebb két színt használjunk, de a visszafogottabb hatáshoz általában egy is elegendő. Gondoljunk arra is, hogy a világos színek a valóságosnál nagyobbnak, a sötétebbek kisebbnek mutatják majd a helyiséget, amit a minták folthatása tovább erősíthet.

Hogyan és mivel mintázzuk a falakat?

Nagy többségében simára glettelt, vagy fűrészporos festékkel, tapétával bevont falfelületek vannak a lakásokban. Mindegyik könnyen alapszínre festhető, de a glettelt falaknál fontos a repedéseket és a málló részeket kijavítani. Az alapszint általában hengereléssel lehet a leggyorsabban felhordani. E művelethez a szokásos festőhenger a legideálisabb szerszám. Az alapszín teljes száradása után lehet csak hozzáfogni a felületek mintázásához.
Mintázó szerszámként bármilyen eszközt, anyagot használhatunk, amelyik festékbe nyomva érdekes és szabálytalan lenyomatot hagy a falon. Néhány tipp ezekhez. A jól összegyűrt csomagolópapír labda markáns és érdekes gyűrt mintázatot hagy a felületen, s ha elázik, akkor pillanatok alatt új mintázó labdát gyűrhetünk, ezzel is biztosítva, hogy a minta ne legyen azonos. Az ismétlődő mintázatokat egyébként úgy is elkerülhetjük, hogy minden egyes falra nyomás után kissé elforgatjuk a mintázó labdát. Mintázó labdát durva vászonból, vagy más textíliából is készíthetünk. A lényeg az, hogy a labda felületét csak érintőlegesen szabad a festék felülethez érintenünk, és a falhoz is csak hozzáérinteni célszerű (14). Az erőteljes nyomás ugyanis kompakt lenyomatot adhat, márpedig nekünk nem feltétlenül erre van szükségünk. Erősebben nyomni csak az összegyűrt felületű textil mintázó labdákat érdemes, mert ezeknek felülete így hagy markáns rajzú nyomot a falon. A minták ne kerüljenek szorosan egymás mellé, csak éppen annyira, hogy a lenyomatok lazán összefüggő mintázatot alkossanak.
A változatos szerkezetű természetes szivacsok is kiválóan alkalmasak a nyomkodó mintázáshoz (1). Ehhez azonban használjunk gumikesztyűt, mert a szivacsból a kezünkre is jut mintázáskor festék. A szivacs ne szívjon fel túl sok festéket, hogy szerkezetének mintái kellő rajzossággal nyomódjanak át a falra. A felesleges festéket mindig húzzuk le a festékes edény szélén, és éppen hogy a falhoz érintve pettyezzük be vele a felületet. Ezt az anyagot a festés után mindig tiszta vízben mossuk ki este, és víz alatt tároljuk másnap reggelig. Újbóli használata előtt a vizet alaposan nyomkodjuk ki belőle, és csak majdnem száraz állapotában kezdjük el vele újból a mintázást. A nagy lyukú műanyag szivacsokat is használhatjuk mintázó eszközként, ám ezeknek nem olyan változatos a lenyomatuk. Ezeket a széleiknek kitépdesésével tegyük szabálytalan alakúvá, mert különben a szabályos élük zavaró vonalakat hagy a falon. Az összegyűrt rongylabda is megfelelő mintázó eszköz lehet.
A tupfolásos technikához használhatunk erős sörte ecseteket, keféket is, ha a szálai egyenes felületet adnak, különben a lenyomatuk nem lesz egyenletes. Ezekkel eleinte elég nehéz egyenletesen pettyezet felületi mintázást kialakítanuk, de később már szinte odafigyelés nélkül is érezni fogjuk a kezeléséhez szükséges nyomóerőt. Ettől függetlenül állandó figyelem szükséges a kezeléséhez.
A hengerelt mintázás látszólag könnyebb, mint a tupfolás, a valóságban azonban csak gyorsabb. Ennek oka, hogy egyszerre nagyobb felületet tudunk a mintázó szerszámmal befogni, és a szerszám mozgatása is folyamatosnak mondható. Viszont állandóan figyelni kell a mintázó felület festékezettségére, és a henger egyenletes mozgatására, irányára. Ilyen mintázó hengert az alapozáshoz használt, kimosott és megszárított festőhengerből készíthetünk, de megfelel egy nagyobb textil darab is, amelyet jól összecsavartunk, és végeit összevarrtuk (2). Célszerű a textíliát egy kb. 30 mm vastag farúdra csavarva vízálló ragasztóval rögzíteni, hogy könnyebb legyen a kezelése. Minél nagyobb a mintázó henger átmérője, annál könnyebb vele bánni, mert a palástján hengerítve, egy félfordulata adja a mintát. Ezért a kezeléséhez gumi-, vagy műanyag kesztyű használata ajánlott, mert óhatatlan, hogy a mintázás közben kezünk ne legyen festékes.
A teddy-hengerekre hasonló módon készíthetünk mintázó huzatot, csak ebben az esetben a textíliák végét a felcsavarásuk után a huzatrögzítő tárcsák alá kell szorítanunk. Ha tömörebb mintázatot akarunk készíteni, akkor a huzat vastagon egymás mellé csavart anyagból álljon, a finomabb mintázatok kialakításához pedig használhatunk több rétegben egymásra tekert, gyakran megcsavart, hosszában összegyűrt kötözőpólyát, gézt, fáslit is. A mintázó hengert tálban, kevés festékben hengergetve "töltsük be", majd kinyomkodva a felesleget, lágyan a falra nyomva hengereljünk lassan át a felületet. A mintaszélek érjenek össze. A hengerelés iránya sem mellékes, a ferdén a falra hengerelt minták hatásosabbak a függőlegesen, vagy a vízszintesen húzott hengernyomatnál. Erről azonban az adott mintázó eszközt használva, próbamintázás után döntsünk. Hengereléskor nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a felhengerelt mintázatok közel azonos fedettségűek legyenek, és összességükben egyenletes látványt nyújtsanak. A strukturált felületű falak színmintázásához, pl. használhatunk szivacshengert is, amellyel - a kiemelkedő szemcséket éppen csak érintve - a glettelés szemcsemintázata hangsúlyosabbá tehető, sőt ecsetes lazúrozással a divatos foltos hatást fokozhatjuk (15).
A szálas technikához általában széles ecseteket szokás használni. Mintázáskor lazán a falat érintve rövid, össze-vissza húzásokkal színezzük át az alapfestést. Az ecsetnyomokat jól lehessen látni, a húzások 10-15 cm hosszúak legyenek. Az ecset szőrzetéből mintázás előtt alaposan nyomkodjuk ki a felesleges festéket. A festék lazúrosan híg legyen, hogy csak fátyolosan takarja az alapszínt. Az ecset sörteszálainak nyomai és az egymásra futó mintakezdési és befejezési sávjai adják az ecsettel mintázott falak érdekes, avíttan foltos hatását (16). A strukturált felületű falakat azonban fallazúros rongylabdával lazán és körkörösen áttörölve is érdekesen foltos mintázatúra változtathatjuk (17).
A mintázáshoz használhatunk farostlemezből kialakított sablont is. A kb. 25 cm hosszúra és 10 cm szélesre vágott darab egyik végét fogóval tördeljük szabálytalan alakúra, és ezt ferdén csiszoljuk le. A mintázó lapot különféle irányokban fektessük a falra, majd az ecsettel kifutó húzásokat ejtve mintázzuk a felületet (18). E módszerrel nagyon dekoratív mintázatok készíthetők. Hasonlókat készíthetünk frottírból készült mosdókesztyűvel, vagy hosszúszőrű ruhakefével. A festék most se túl sűrű, inkább lazúros hatású legyen, hogy átüssön rajta az alapfestés színe.
A strukturált felületű falak díszítéséhez lehetőleg fallazúrt, és széles ecsetet, vagy rövidszőrű, esetleg szivacs festőhengert használjunk. Ebben az esetben a falmintákat a felületen történő felülhengerelés, vagy az ecseteléskor a mélyebb részekbe vastagabban lerakodó lazúr jobban fedő rétege adja. Ez a művelet már gyorsan elvégezhető, hiszen csak felületi átvonást kell végeznünk, és az esetleges foltosodást sem kell korrigálnunk.

Kombinációs lehetőség is van

Mivel a kreatív módszerekkel mintázott falfelületek elég munkaigényesek, esetenként érdemes a felületek nagyságát csökkenteni. Például csak a nagyobb falfelületeket készítjük mintázottan, a többit, amelyek nagy részét bútorok takarják el, sima felületűre festjük. Az ilyen kiemelt falrész(eke)t habosított sztirolból készült szegélylécekkel vesszük körül. Gyakran alkalmazott megoldás, hogy a mennyezet alatti falrészeken ún. mandzsettát képezünk szegélylécekkel, és csak az alatta levő falfelületekre készítünk különleges mintázatot. Ez a nagy belmagasságú helyiségeknél különösen előnyös, mert a mennyezet alacsonyabbnak, a helyiség pedig tágasabbnak tűnik a felületek horizontális osztásával. Ezt az érzetünket a habkönnyű műanyag idomlécek megerősítik. Ezek tagolják, és egyben kellő keretbe is foglalják a korszerű festésű falakat. Ezzel kevesebb falfelületet kell mintával ellátnunk, a hatása pedig nagyobb hangsúlyt kap.