TV és DVD szekrény

Van azonban a tv-állványnál, polcra helyezésnél igényesebb megoldás is. Ehhez persze a készülékhez szabott szekrény kell, amelyet csak akkor nyitunk ki, amikor a tv képernyője elé ülünk. Kinyitott ajtaja nincs útban, mert azok a készülék mellé csúsztathatók. Az alsó fiókokban a "konzerv-felvételeket" tárolhatjuk, a videót pedig a nagy képernyős készülék felett vagy alatt helyezhetjük el. Használaton kívül simán a bútorzathoz illő kis szekrénynek látszik, ám belsejében a család szórakoztató társa lapul, amely bármikor szolgálatra kész.

Anyagok, vasalatok, szerszámok

A szekrény anyagát célszerű a meglevő berendezés tónusához hasonló színű és erezetű, 19 mm vastag laminált-, vagy furnérral borított faforgácslapok közül kiválasztanunk. Ezt az a körülmény is befolyásolhatja, hogy az élfedések között találunk-e a kiválasztott alapanyaghoz illő felvasalható fóliát, vagy furnért. Ezek választéka ugyan bőséges, de főként a természetes faanyagok esetében lehet kritikus az eltérőségük. Ezen felül nem árt az alapanyaghoz való vastagabb szegélyléceket is választanunk, vagy legalább is olyanokat, amelyek élfedő szalagokkal "nemesíthetők". Ezek 10x19-20 mm-esek legyenek, és majd a szekrény díszléceihez szükségesek.
A két ajtólap táblás szerkezetű, tábláikhoz 16 mm vastag, hasonló borítóréteggel ellátott alapanyag szükséges. Ha ez akadályba ütközne, akkor a 19 mm-es alapanyag is megfelel, de az ajtótáblák a belső oldalon 3-4 mm-re kiállnak majd a keretek síkjából. Hátlapként a 6 mm vastag rétegeltlemez is megteszi, és ha igényesek vagyunk, ennek anyaga lehetőleg bükkfaborítású legyen. A fő alkotóelemeket természetesen lapszabászatban vágassuk le, és nem árt a kényesebb illesztési hornyok, ferde vágások elkészítését is rájuk bíznunk, hogy nekünk már csak a kisebb, otthon is elvégezhető műveletekkel kelljen foglalkoznunk.
A vasalatokhoz műanyag tológörgőkre, vezetékre és kivetőpántoktra, továbbá négy bútorfogantyúra illetve gombra lesz szükségünk. Az ajtókat csak akkor érdemes zárral is ellátni, ha korlátozni kívánjuk a gyerekek tévézését, mert a betörőknek ez nem jelent akadályt a készülékek esetleges eltulajdonításakor.
A szekrény összeállításához az alapvető kézi szerszámokon kívül jól jön egy felsőmaró és asztalra is erősíthető körfűrész. A csapozott alkatrészek összehúzatásához a hosszúszárú csavaros szorítók helyett megteszik a hevederes szorítók is, de a hosszú lécekre felfogott szorítókkal is boldogul aki elég fifikás.

A szekrény belső kávája

Ez a bútor két korpuszos, azaz egy polcos belső kávából és az ezt magába foglaló külsőből áll. A belsőt két oldallap és az azonos méretű fenék-, fedő- és polclap alkotja. A darabok egyik hosszanti élét fedjük le élfóliával, majd 10 mm-es köldökcsapokkal él-lap kötésben erősítsük egymáshoz. Ha van lamelló fészekmarónk (1) akkor köldökcsapok helyett lamelló csapokat használjunk. A vízszintes darabok a két oldallap közé kerüljenek, a polc pedig alul is lehet, ha a tv készülék számunkra túl alacsonya kerülne. Így a készülék lábai a padlótól kb. 450 mm magasságban lesznek majd, és ez már ideális nézőmagasságnak mondható. Igaz, hogy a tengerentúlról származó bútordarab eredetileg az ottani nézési szokásokhoz igazodóan kialakított, ám a kisebb magassági méretmódosítások nem változtatják meg jelentősen a szekrény karakterét.
A polc magasságát a lejátszó (videó, DVD, vagy esetleg a műholdvevő) készülékek magassága alapján határozzuk meg, de számukra elég a 200 mm belmagasság, és akkor még a televízió is kényelmesen befér a számára kijelölt helyre. A hátlapot még ne erősítsük fel, mert az a külső kávával együtt fogja össze hátul a szekrényt. A darabok felénk eső, látható élét élfurnérral fedjük le. Az alkotó darabokat kissé nedvesítsük be, majd száradás után a felületeket csiszoljuk teljesen simára. A felületi simaságot végül acélgyapottal, vagy színlő pengével szálirányba lehúzva biztosítsuk. Portalanítás után az alkatrészek felületét - az egymásra csatlakozó részek kivételével - vonjuk be kétszer vékonyan selymesfényű bútoripari lakkal, és csak ezt követően ragasszuk össze a belső kávát (2).

A szekrény külső korpusza 

Ezt a részegységet sem bonyolultabb összeállítani az előzőnél. A fenéklapra élével csapozzuk fel a két oldallapot, középre pedig a fiókok közötti támot (3). E darabot használjuk fel a vízszintes válaszlap alsó élének szintbe jelöléséhez, és akkor biztosak lehetünk, hogy nem lesz méretben eltérés a két szélső él oldallapokra csapozásakor. A válaszlap köldökcsapjainak pontos átjelöléséhez célszerű hegyes átjelölő tüskéket és vezetékléceket, vagy csapfészek fúrósablont használnunk. Ezt minden összecsapozandó alkatrész-párnál ajánlatos szem előtt tartanunk, mert a pontosság nagyon fontos. A fenéklapot néhány hosszú facsavar behajtásával is célszerű megszilárdítanunk (4). A fedőlap csak a két oldallap élére csatlakozik köldökcsapokkal, esetleg lamelló csapokkal. A hátlap számára azonban 6x6 mm-es hornyot kell marnunk az aljába, az oldallapok és a fenéklap hosszanti élébe pedig ugyanilyen méretű aljazás szükséges a hátlap beillesztéséhez. Felerősítéséhez 3x25-ös facsavarokat használjunk, amelyeket egymástól kb. 150 mm-re előfúrt lyukakba hajtsunk be.
A káva darabjait furnérozott anyag esetén az előzőkhöz hasonlóan felületkezeljük, de az oldalak és a fedőlap külső felületein e műveleteket a szokásosnál is nagyobb gondossággal végezzük el. Ne feledjük, hogy ezek az alkatrészek nagyon is szem előtt vannak, és eleve meghatározzák a bútordarab minőségét. Ne feledkezzünk meg a fenéklapba süllyesztendő tolóajtó görgők vezetéksínéhez szükséges 5x7,5 mm-es hornyok kimarásáról sem. A hornyok 12 mm távolságra legyenek az oldallapok belső oldalától, és az első éltől 15 mm-re kezdődjenek.

Az ajtók elkészítése 

A szekrénynek ez a legmutatósabb része, ezért kialakítását illetően nagyon pontosan dolgozzunk. Először is az ajtók keretét alkotó darabokat készítsük el. A megfelelő szélességűre szabott lécek élébe marjunk a rajzunkon megadott méretre 10x10x25 mm-es fészkeket, majd az alkatrészek ezen éleibe 10x10 mm-es hosszanti hornyokat. A középső osztóléceket mind a két él felöl hornyoljuk végig. A műveletet ún. lengőtárcsás körfűrésszel, vagy felsőmaróval végezzük el. A pontosságot úgy biztosíthatjuk, hogy két összefogott darabon egymást követően marjuk ki a hornyokat (5). Ez után a sarokkötések csapjait és azok fészkeit alakítsuk ki a darabokon. A csapokat a hevedereken, a fészkeket pedig a négy hosszanti keretléc végeibe marjuk be. Az élborítást csak ezt követően vasaljuk fel az éleikre. Mivel több egyforma darabok kell elkészítenünk, célszerű, ha minden pontosan ellenőrzött marási, vagy vágási műveletet a többi alkatrészen is egymást követően végezzünk el, hogy biztosak lehessünk azonosságukban.
Ezután a betéttáblák élcsapjait készítsük el. Ezek 10x10 mm-esek legyenek. A csaprészt csak az egyik oldal felől, lengőtárcsás fűrésszel (6) vagy aljazó maróval, a megmunkálandó éllel párhuzamosan megvezetve készítsük el. A hosszú csapok élét és a táblás rész éleit finoman csiszolva törjük le. E daraboknál is az egyes ismétlődő műveleteket minden darabon egymásután végezzük el, mert a méretazonosságukat ezzel a módszerrel tudjuk leginkább biztosítani, és egyben a beállításokat is csak néhányszor kell pontosítani. Egyre azonban nagyon ügyeljünk. A betéttáblák középső, kiemelkedő részének mérete a vízszintes osztólécek csap nélküli részének a hosszával azonos méretű legyen.
A hosszuk pedig a rájuk felütött osztó- és vízszintes keretlécekkel együtt a hosszú keretlécek hosszát adják ki. Ha esetleg kissé nagyobbak lennének, akkor mindegyiknek az egymásra merőleges oldalából, egységesen marjuk le a felesleges anyagot. A fa borítású alkatrészek látható élét furnér, vagy műanyag élfóliával borítsuk be, s ezt követően felületkezeljük.
Száradásuk után az alkatrészekből előbb a közbenső osztó- és az alsó-felső keretlécet ragasszuk egymáshoz (7), elmozdulás ellen szorítókkal biztosítsuk. E vázba egymás után beillesztve ragasszuk be a betéttáblákat, végül pedig a két szélső keretlécet is ragasszuk a helyére, és hevederes szorítóval préseljük fészkükbe a csapokat. A hátoldalon kiálló táblák élét is élfóliázhatjuk, de a csupán 3 mm széles részt barna páccal, vagy testes lazúrral bekenve is "felületkezelhetjük".

A fiókok egyszerűek legyenek 

Aki nagyon egyszerű megoldással is megelégszik, az a fiókoldalakat 115 mm széles műanyag fiókoldal elemből is kialakíthatja. Ezek inkább a laminált anyagból készült bútorhoz illenek, a furnérral borítottakhoz valódi fát célszerű használnunk. Ezeknek oldalait aljazott sarokkötésekkel ragasszuk össze. A fenéklapnak csak az első előlap hátoldalán kell hornyot képeznünk, a rétegeltlemezből leszabott lapokat egyébként ragasztva és néhány facsavarral is megerősítve fogassuk fel a többi oldal alsó élére. Fiókvezetékként görgős síneket, vagy a kész elemből kialakítottaknál keményfa léceket használjunk. A fiókoknak külön előlapjuk van, amelyeket a kávák előlapjára két, a fiók belseje felől behajtott facsavarral, erősíthetünk fel. A felületkezelésük után már csak a két fogantyút kell a helyére erősítenünk, és máris hozzáfoghatunk a szekrény lábkeretének kialakításához.

A szekrény lábkerete 

Szerkezetileg ez nagyon egyszerű részegység, de pontos munkát igényel. Darabjai ugyanis 45 fokban ferdére vágott élekkel csatlakoznak egymáshoz (8). A vágásokat asztali fűrészgépen ajánlott elvégezni, mert a kézi gépek nem vezethetők meg elég pontosan. Akinek azonban van gérvágó fűrészkészüléke, ezzel is nagyon pontosan levághatja a ferdeszögű éleket. A műveletek sorrendje pedig a következő legyen. Az erezetrajz a láb magasságával azonos szélességű darabon a hosszára merőleges legyen, és az aljazást, a nyolc lábelemet kiadó darabon, annak teljes hosszában végezzük el. Ezt követően vágjuk le a 83 mm széles lábak ferde sarokéleit, majd szabjuk ferdére az egyik hosszanti élüket. Az elemekből 6 mm-es köldökcsapokkal megerősítve alakítsuk ki a négy lábat. A csapozást azonban helyettesíthetjük egy-egy háromszögű sarokléc beerősítésével, de csak az aljazás alatti sarkokba ragasszuk be a lécet, amelyeket egy-egy kisebb facsavarral is fogassunk a lábak alsó oldalára.
A lábak tartókeretét a 45 fokos vágásokkal szabjuk méretre. A darabokból alkossunk keretet, és ennek belső sarkaiba is ragasszunk saroklécekből levágott elemeket. Hosszuk a keretlécek szélességével legyen azonos, és két-két facsavarral is fogassuk a lécek belső oldalára. A keret sarkaira ragasztva és csavarokkal megerősítve rögzítsük fel a négy lábat, majd az alkotódarabok látható éleire vasaljunk élfedő fóliát, vagy furnért. A felületkezelést követően a lábkeretet hosszú átmenő facsavarokkal, vagy a keretlécek belső oldalára csavarozott felfogólécek segítségével szereljük fel a szekrény aljára. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a lábak és a szekrény külső élei egy vonalba essenek.

A fedő- és hátlap is a helyére kerül 

Most már csak a szekrénytestről a teteje, a hátlapja és alul a két vízszintes szegélylécének a felerősítése van hátra. A fedőlap hátsó élébe marjunk 10x6-10 mm-es aljazást a hátlap számára. A fedőlap látható éleit szegélylécek nélkül is kialakíthatjuk, de az első és oldalsó éleket ebben az esetben csiszoljuk enyhén félkerekre, és csak ezt követően vasaljuk fel rájuk az élvédő szalagot. A vasalóval előbb a közepén haladva ragasszuk fel az élfedő anyagot, majd az egyik, utána a szemközti, lecsapott él felé vasalva préseljük fel az élfedést. A felesleget vésővel vágjuk le, majd csiszolással finoman lekerekítve munkáljuk a fedőfelülettel egy síkba.
Ha viszont szegélyléceket használunk a fedőlap keretezéséhez, akkor ugyanilyen méretű és anyagú, lehetőleg idomos, fóliázott léc kerüljön a szekrényfiók válaszfalának, illetve fenéklapjának az éleire, és ezeknek folytatásaként az oldallapokra is. A fedőlapra került nyers falécek felső élét kis gyaluval munkáljuk a fedőfelülettel azonos síkba. A léceket még a felerősítésük előtt célszerű felületkezelni. Felfogásukhoz használjunk ragasztót, és a léceket vékony szegekkel biztosítsuk elmozdulás ellen (10). Ezt követően óvatosan húzzunk rájuk még egy réteg színtelenlakkot. Felerősítése előtt azonban ne felejtsünk el a tolóajtó görgős megvezetőjéhez szükséges sínek számára 5 mm mély és 7,5 mm széles hornyokat marni az alsó oldalába. A hornyok az oldallap belső felületétől 12 mm-re legyenek, és elől az éltől 35 mm-re kezdődjenek.
A hátlapot próbáljuk a helyére illeszteni, majd a szekrény rekeszeibe kerülő készülékek kábelei és szellőzése számára jelöljük be a kivágandó nyílások helyét. A tévének ajánlatos elég nagy szellőzőnyílást vágnunk, mert elég jelentős hőmennyiséget termel, amit hátul kell kiszellőztetni. A nyílást a készülék felső részénél vágjuk ki, így majd kialakul a légcsere. A kábelek számára elégségesek az 50 mm átmérőjű kör alakú nyílások, amelyeket koronamaróval, vagy nagy méretű körkiszúróval könnyen kialakíthatunk. Ajánlatos a hátlapra egy többcsatlakozós dugaszoló aljzatot is felszerelni, hogy a fali aljzatig csak egy kábelt kelljen elvezetni. A hátlapra kerülő aljzatot olyan mélyre süllyesztve szereljük fel, hogy a csatlakozódugók ne álljanak ki a hátlap síkjából. Az aljzatot 6 mm-es rétegeltlemezből összeragasztott dobozzal fedjük le, a szekrény belseje felől. Ha már kialakítottuk a nyílásokat és beszereltük a központi aljzat dobozát, felületkezeljük a hátlapot, majd 2,5x15-ös facsavarokkal fogassuk fel a szekrénybe mart aljazásba. Ezzel véglegesen megerősítettük a szekrény káváját, és következhet a végső feladat, az ajtók felszerelése.

Pántos tolóajtók 

Az ajtókat végső soron 170 fokra nyitható kivetőpántokkal is felszerelhetjük a szekrényre, ám így csak a káva mellé - mint a régi szárnyas oltárokat - nyitva tárhatjuk ki őket. Ha erre van helyünk, és az oldalra kinyúló ajtók nem okoznak problémát, akkor érdemes ezt az egyszerű megoldást választanunk. Ha viszont az ajtószárnyakat a káva oldallapja mellé szeretnénk becsúsztatni, akkor ehhez ajtónként két-két állítható magasságú tolóajtó görgőre, felső megvezető csapra és besüllyeszthető műanyag vezetősínre lesz szükségünk. Az excenteres görgőket egy-egy 60 mm széles és 820 mm magas lapba kell beerősítenünk. A görgők részére pántfészek-maróval készítsünk fészket, és szereljük helyére a két alsó görgőt. A lapok felső részébe ugyancsak pántfészek-maróval kialakított mélyedésbe csavarozzuk fel a vezetőcsapokat. A két alkatrészt illesszük a sínekbe, állítsuk be a magasságukat, és ellenőrizzük, hogy könynyen, de akadálymentesen mozgathatók-e a sínvezetékekben.
Az ajtók vízszintes élétől 80 mm-re marjuk ki a két 90 fokos kivetőpánthoz szükséges fészkeket, majd szereljük fel mindegyiket (11). A pántok szárát, az előre húzott görgős támlap oldalára, az ajtók becsukott helyzetében jelöljük fel. Alájuk tegyünk hézagolóként vastagabb kartoncsíkokat, majd kinyitott helyzetben csavarozzuk a támlapokon bejelölt helyre. Az ajtókat toljuk a szekrény belsejébe ütközésig, és ha ez nehezen menne, lazítsunk egy kicsit a felfogócsavarokon, s állítsunk a görgők magasságán. Becsukáskor előbb ütközésig húzzuk ki az ajtókat, majd csukjuk a belső kávaélekre. A görgős támokat a becsukott ajtószárnyak alá ragasztott vékony falap felragasztásával tehermentesítsük. Most már csak a két bútorgombot, vagy fogantyút kell az ajtókra szerelnünk, és a szekrény helyére állítása után már be is költöztethetjük a tévé-, és videó készüléket, a szalagokat a szekrénybe, este pedig már kedvenc fotelünkben kényelmesen elnyúlva élvezhetjük a fekete doboz műsorait. Ha pedig meguntuk a műsort, egyszerűen rácsukjuk a szekrény ajtajait, így el is tüntettük szem elől (12).

Anyagjegyzék 

Jel	Darab	Megnevezés	Méret
A	2	oldallap	19x660x985
B	1	válaszlap	19x150x578
C1	3	belső kávalap	19x578x915
C2	2	belső oldallap	19x587x826
D1	1	külső káva fenéklap	19x610x1117
D2	2	szegélyléc	10x19-20x621
D3	1	szegélyléc	10x19-20x1124
E	1	válaszlap	19x598x1093
F1	2	szegélyléc	10x19-20x621
F2	1	szegélyléc	10x19-20x1124
G	1 (2)	fedőlap	19-38x630x1143
H	8	lábelem	19x83x152
J1	2	lábkeret-léc	19x45-80x1092
J2	2	lábkeret-léc	19x45-80x584
K	4	ajtókeret-léc	19x102x818
L	4	keretheveder	19x130x375
M	2	középső osztóléc	19x70x610
N	8	vízszintes osztóléc	19x50x177
O	12	ajtótábla	19x153x178
P	4	fiókoldal	16x120-150x571
Q	2	fiók elő- és hátlap	16x120x485
R	2	fiók fenéklap	6x485x552
S	2	fiók homloklap	19x150x527
T	1	hátlap	6x1009x1092