Szoba arália

Igazi dísze 7-9 darab tenyérnyi vagy még nagyobb, fénylő zöld színű karélyos levele, melyek hosszú nyéllel csatlakoznak a fiatalon barna, molyhos, alul már elfásodó szárrészhez. A szár idősebb korban elágazhat, és kisebb nagyobb bokorformát ölthet. Idővel nem különösebben mutatós apró zöldes virágok is megjelenhetnek rajta.
Szereti az erős fényt, de elviseli a kedvezőtlen fényviszonyokat is. Sőt, nyáron ne is érje közvetlen erős fény, mert ettől a lombozat perzselődhet, és ennek nyomán csúnya barna levélfoltosodást kaphat. A túl meleg és száraz levegőjű helyeket nem kedveli. Télen elegendő számára egy világos, de mindössze 8-10 °C helyiség. A téli időszakban az ennél melegebb helyet csak akkor viseli el viszonylag jól, ha ugyanakkor sok fényt kap. Télen fakadó levelei azonban mindenképpen nyurgultak, többnyire sápadt zöld színűek.
Vízigénye kevés, de ápolása során a legfontosabb szempont a megfelelő öntözés. Télen, amikor a növény nyugalomban van, ez csak mérsékelt legyen, különösen 8-10 °C hőmérsékleten és világos helyen tartva. Melegebb helyen az öntözést fokozni kell, de vízben még átmenetileg se álljon.
Nyáron, idősebb korban kikerülhet a szabadba; erkélyre, teraszra vagy kertbe, védett, félárnyékos helyre. A hirtelen környezetváltozástól azonban óvni kell. Táplálása rendszeresen ismétlődő tápoldatozással megfelelő. Földjének felső rétege időnként - a felszíni gyökerek megsértése nélkül - lehántható. A helyébe érett, földszerű trágya teríthető el, amiből az öntözővíz mossa a tápanyagot a gyökerekhez.
Átültetése egy-két évenként időszerű, tavasz végén. Ehhez kötöttebb, humuszos föld - mint pl. a Florasca C - a megfelelő. Nem szabad túlméretezett cserépbe ültetni, mert ilyenkor a túlöntözés veszélyének van kitéve.
Ha túlságosan felnyurgulna, a szokásos módon visszametszhető. Visszavágása elősegíti a bokrosodását is. Szaporítása a levágott hajtáscsúcsok dugványozásával történhet. Nyirkos homokban, üveg vagy fóliaborítás alatt a dugványok többnyire meggyökeresednek, bár ennek sikere - házi körülmények között - meglehetősen kétséges, akárcsak a vízben történő gyökeresítése. A kertészeknek is inkább csak gyökereztető hormonkezeléssel, alsó fűtéssel, párás körülmények között szokott sikerülni a törzsdugványok meggyökereztetése, ami a tavaszi magvetés mellett a kevésbé használt szaporítási mód.
Kevés károsítója akad. Száraz melegben atkák támadhatják, levéltorzulást, korcsosodást idézve elő. Párás melegben viszont a pajzstetvek szaporodhatnak el olymértékben, hogy hatékony növényvédő szert kell alkalmaznunk ellenük, többször megismételve a kezelést.
Egymagában, szoliterként helyezhető el, különösen idősebb korában, amikorra elég termetes lesz, de még szép leveles. Egyéb, hasonló igényű és tarka levelű növényekkel is jól társítható, de az együttesben kiemelkedő helye legyen. Hidrokultúrában is jól tartható.