S nemcsak azt, hanem mindenét. Bárcsak együtt nőne vele, sóhajtunk fel gondterhelten a kinőtt holmik cseréjekor, ám ez az óhajunk csak ritkán teljesülhet, pl. asztal vonatkozásában igen. Feltéve, ha bevetünk egy olyan trükköt, amely lehetővé teszi, hogy a lapját mindig a szükséges magasságba tudjuk emelni. Ez egyáltalán nem ördöngösség; a rajzunk, leírásunk alapján saját kezűleg elkészített asztal erre a bizonyíték.
Anyagait tekintve 5 mm-es és 10 mm-es rétegeltlemezt, laminált faforgácslapot és fenyőléceket válasszuk. A kötésekhez diszperziós faragasztót és facsavarokat, esetleg köldökcsapokat használjunk. A nyers fafelületek bevonásához bútoripari színtelenlakk, vagy falazúr szükséges, és ha mindez már megvan, akkor lássunk mindjárt munkához.
Először a két üreges lábat állítsuk össze. Oldallapjaikat szabjuk méretre, majd simára csiszolásuk után a felületüket kétszer kenjük be erősen hígított színtelenlakkal. A lemezeket fogjuk párba, és 10x20-as lécekből ragasszunk közéjük távtartó keretet. Az üreges lapok élét csiszoljuk síkba, majd alul és felül mindkét oldalukra ragasszunk újabb 10x20 mm-es léceket. Ezt követően a lábak alsó élére ragasszunk egy-egy hosszabb talplécet, ezek végére pedig 10x40x40 mm-es szintemelőket.
Az üreges lábak hátul levő függőleges éleire újabb 20x40-es lécek kerüljenek, és ezzel az asztal két lába készen is van. Ezeket egy léccel megerősített hevederrel fogjuk össze. A hevedert köldökcsapozva és átmenő facsavarokkal is megerősítve szereljük fel a két láb közé.
A munkát az asztallap kialakításával folytassuk. Ezt laminált felületű faforgácslapból szabassuk le. Éleit felvasalható élfóliával, az élekre húzható, U alakú PVC élfedő idommal, vagy 10x20 mm-es fenyőfa szegélylécekkel fedjük le. Az asztallap alsó oldalára, a széleitől 85 mm-re, ragasztva és csavarozva erősítsük fel az emelőlapot kívülről közrefogó két lécet, és ezektől 10 mm-re a belsőket. Ezekbe már előzőleg készítsük el a felfogó csavarok számára szükséges lyukakat. A két emelőlapot 10 mm-es rétegeltlemezből szabjuk le, majd simára csiszolásuk után ragasszuk a felfogólécek közé. A lapokat állítsuk az asztal lapjára pontosan merőlegesbe, majd még a ragasztó megkötése előtt a felfogólécekbe fúrt lyukak segítségével véglegesen rögzítsük mindkét lapot a helyére.
A fa alkatrészeket újfent kenjük be erősen hígított színtelenlakkal, majd simára csiszolás után az asztallapot - az emelőlapok lábüregekbe helyezését követően - két-két átmenő kapupántcsavarral rögzítsük. Később bármikor megemelhetjük az asztallap szintjét, ha a csavarokat kiemeljük a fészkükből. Az asztallap kellő mértékű megemelését úgy végezzük el, hogy a lábak felső pereme és az emelőlap mellé egy-egy azonos méretű lécdarabot rögzítünk, a lábak meglevő lyukai alapján kifúrjuk az emelőlapok új furatait, és a négy kapupántcsavart újból visszahelyezve szorosra húzzuk az anyáit.
Gyerekszék
Az asztalhoz természetesen megfelelő szék is kell. Anyaga lehet fenyőfa is, csak sűrű erezetű legyen. Két darab, Y alakban egymáshoz erősített, 25x50 mm-es lécből állítsuk össze a szék lábait. A rövidebb lábakat a hosszabbakba beeresztett csapozással rögzítsük. A két lábpárt egy-egy csapozott hevederléccel, és a háttámlával kapcsoljuk egymáshoz. A háttámla merőlegesen álljon a padló szintjével, a hevederek pedig azzal párhuzamosan fussanak. Csapjaik 15 mm hosszúak, és ugyanilyen szélesek legyenek. Az ülőlapot 10 mm vastag rétegeltlemezből szabjuk ki, elülső és felső éleit kerekítsük le. Az ülést készen vásárolt lemez szegletvasakkal rögzítsük a lábak közé, de a lábakba ajánlatos 5 mm mély hornyokat vésnünk az üléslap számára. A középső heveder alá erősítsük fel a karfákat. E darabok élébe - a lábak számára - készítsünk 25 mm mély fészkeket, hogy a karfák ne szűkítsék túlságosan az ülőrészt. A nyers széket (1) simára csiszolása után többször vonjuk be színtelenlakkal, vagy színes átvonó festékkel, hogy tisztán tartható és kopásállóbb legyen. A szék ülőmagasságát is változtathatjuk idővel, csak az üléslapot kell az eredeti helyéről kiemelnünk. A karfa eltávolítása után az üléslapot közvetlenül a középső heveder alá helyezve, az előző módon rögzíthetjük (2), így magasabbra kerülve még sokáig használható maradhat az asztalhoz készített szék is.
Együtt nő a gyerekkel!
Munka- és tanulóasztal
A kicsi gyerekek mindenben önkéntelenül a felnőtteket utánozzák. Azután ahogy cseperednek, az utánzás visszafogottabbá, de egyben tudatossá is válik. A szülő otthon az asztalon dolgozik, ezt teszi a gyerek is. Azaz csak szeretné, mert az apu asztala - szerencsére - neki bizony még magas. Ha pedig gyorsan összeütünk egy méretéhez valót, azt bizony gyorsan kinövi.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Karácsonyi szalvéta hajtogatása
A karácsonyi vacsora és ebéd a családok nagy részében kicsit más, mint a „szürke” hétköznapoké. Nem kell feltétlenül sem sok pénzt, sem sok időt rászánni arra, hogy ünnepivé tegyük az...
Íróasztalok megvilágítása
Minden elhelyezett világítótestnek funkcionálisan kell szolgálnia használóját. Ezen túl viszont természetes törekvésünk, hogy a választott forma ne csak pozitív fényhatást eredményezzen, hanem...