Előkészületek modellfényezéshez

Arra is gondoljunk, hogy ne csak a modellalkatrészeket óvjuk, hanem magunkat is, mert a levegőben lebegő festékköd belélegezve sokkal károsabb, mint gondolnánk. A gézálarc használata ezért nagyon ajánlott. A munkavédelmi porszűrő maszk viselése elég kellemetlen, mert nehéz mögötte lélegezni, hosszabb idejű festéskor csak gyakori szüneteket tartva használható. A gézálarc sem kellemes viselet, de könnyebb benne levegőt venni. Ha nem használjuk, a festés utáni orrfúváskor ne csodálkozzunk, ha festék elszínezi a zsebkendőnket, ráadásul a java nemcsak az orrunkig jut el. Aki allergiás, az többrétegű gézálarcot viseljen, és a festést folyamatosan szellőztetett helyiségben végezze, mégpedig minél hamarabb. Ezzel persze nagyobb esély van a festett felületek porszemcséződésére, ám az ilyen hibák esetenként javíthatók. (Ezzel később külön foglalkozunk.)
Ha többszínű festékkel fogunk dolgozni, akkor a pisztoly kimosásához hígítót is készítsünk kis tégelybe, s egy rongydarabot a kiszórt oldószer felitatására. A festőterületet egy erős lámpával világítsuk meg, mert a következőkben nagyon sok fényre lesz szükségünk. A terület tisztasága éppen olyan fontos, mint a megvilágítás, ezért előzőleg vízpermettel benedvesített fehér csomagolóanyaggal borítsuk be az asztal lapját. Álljanak készenlétben a festék betöltéséhez szükséges szemcseppentők is. Továbbá nem árt majd a fényezést egy hullámlemez kartonból hajtogatott kabinban végezni, mert így elejét vehetjük a festékszóráskor a levegőbe kerülő finom szemcsék szétszóródásának. Ez a finom festékköd minden berendezési tárgyra lerakódik, és elég nehéz eltávolítani.

Próbafestés

Nem mindegy, hogy milyen méretű darabokat kívánunk lefújni. A kisebb darabokhoz kicsi, a nagyobb felületű alkatrészekhez pedig nagyobb szóráskúpú fúvókát, vagy pisztolyt célszerű használni, hogy minél kevesebb festék menjen kárba. Ha csak egy pisztolyunk van, akkor hígabb festéket és kisebb nyomást használva csökkenthetjük valamelyest a szóráskúpot úgy, hogy a darabra közelebbről szórjuk a festéket. A kis üreges elemeket pálcára húzva, a vékonyakat rugós csipeszekbe szorítva, a nagyobb alkatrészeket pedig nem látható helyekre felragasztott öntapadó réstömítő idomokból levágott darabok segítségével húzzuk vékony lécekre. A nagyobb karosszéria elemekre is igyekezzünk olyan lécdarabokat ragasztani, amelyek az alsó részek lefestését, a darab mozgatását is lehetővé teszik.
A festéshez a 20-24 fokos hőmérsékletű helyiség a legideálisabb. Ha a festést télen, nem meleg lakóhelyiségben végezzük, akkor előtte fűtsünk be alaposan, és a festékeket forró vízzel telt edényben melegítsük fel, s abban is tároljuk, amíg festünk vele. Így majd jobban szórhatóvá válik, és kifújva is még jól kisimul a felülete. A festék megfelelő hőmérséklete nagyon fontos, mert a 20 °C alatt kiszórt festékek a legtöbb esetben narancsosan rücskös felületűek lesznek, és több hígító használatával sem változik jelentősen ez a hiba, hiszen a darabok hőmérséklete és a hígító párolgása jelentősen lehűti a festett réteget, rontva annak terülési, kisimulási hajlamát.
A használni kívánt festéket mindig előzőleg alaposan fel kell keverni. Még a frissen vásárolt festékek is többnyire leülepedettek, azaz a pigmentjük a dobozok alján van. Ez az aqva festékeknél kevésbé látható, de ezeket is összerázva, felkeverve célszerű homogenizálni. Ezért minden dobozba, üvegcsébe érdemes egy nagyobb, tiszta fémanyát vagy nagyszemű sörétet tenni (4), amellyel rázás közben gyorsabban összekeverhetjük a festék alkotórészeit. Minél régebbi egy festék, annál tovább kell leülepedett pigmentjét rázással összekeverni a hordozóanyagával.
A festés megkezdése előtt a pisztolyba szemcseppentővel töltsünk festéket, és próbaszórással állítsuk be a bevonóanyag tökéletes porlasztását. Ha a sík műanyaglapra kiszórt festék nagyon rücskös felületű lesz, akkor túl sűrű a festék, nem terül kellően, hígítani szükséges. Pár cseppnyi hígítót adagoljunk a pisztolyba, majd a szemcseppentővel többször felszíva-kinyomva keverjük el alaposan, s próbálkozzunk újra. A változást azonban csak akkor fogjuk észlelni, ha a tartály előtt levő sűrű festéket már kiszórtuk a fúvókán. Ha most már elsimul a festék felülete, de még túl testes a bevonat, akkor újból adagoljunk hozzá egy csepp hígítót, és próbáljuk meg újból a szórást. Ha a festék még elégségesen fed, de a bevonat vékony, és ki is simul, akkor a szükséges mennyiségű festéket is ennek arányába hígítsuk fel. Kis mennyiség esetében azonban elég a pisztoly tartályában levőt hígítani. A festék akkor kellően híg, ha a belemártott műanyag pálca végéről gyorsan, nem elnyúlva cseppen le, és még jól fed. Ha vékonyan kiszórva csak fátyolosan fedi le a darab eredeti színét, rászórva meg a légáram elfújja, fodrosan teríti, a kissé vastagabb réteg pedig gyorsan megfolyik, akkor a festék túl híg. Ilyenkor egy-két csepp sűrű festéket adagoljunk hozzá a dobozból, és keverjük el. Ha viszont nagyon sűrű lenne, előtte ajánlatos ezt is felhígítani. A nagyon sűrű festéket ugyanis nagyon nehéz egyenletesen elkeverni a tégelyben, még inkább a pisztoly kis tartályában. Ha már mindent elrendeztünk, és a körülmények is ideálisak, hozzáfoghatunk a festék szórásához.