Garázskapuk automatikák

Rögtön a lényegre térve, ez utóbbira elsősorban a billenőkapuknál nyílhat lehetőség. A hazai gyártók között ugyanis van olyan is, aki a komplett szerkezetet - a kerettől a kiegyensúlyozásig - készre gyártja, de a kapu burkolatát, kívánságra, a vásárlóra bízza. Sokszor valóban egyéni ízléshez, már meglévő épületrészekhez kell igazodni, és ekkor a kapu héjalását praktikusabb egyedileg, utólag elkészíteni (1). Az ajtóvázra szerelhetünk különböző faburkolatokat (2), alumínium vagy acéllemez burkolatokat. Persze a hazai kapugyártók is zömmel készre szerelt kapukat árusítanak, a külföldiek (pl. Bremet, Raynor) pedig kizárólag ilyet.
Régebben a legelterjedtebbek a billenőkapuk voltak, és ma is talán ezek a legolcsóbbak. Két leggyakoribb megoldásuk az ellensúlyos (3) és a vízszintes-sínes (4). A vízszintes-sínes kapu egyszerű, könnyen mozgatható szerkezet, hátrányaként azonban felróható, hogy ezek a vezetősínek meglehetősen mélyre benyúlnak a garázs mennyezetén, és erre nem mindig van lehetőség. Ezt a hátrányt mérsékli az ellensúlyos rendszer, melynél a kiegyensúlyozó súlyok a kapuoszlop két oldalánál, függőlegesen mozognak, és a vízszintes vezetősínek elhagyhatók (5). Persze ettől még a kinyitott kapunak fel kell csúsznia a mennyezetre, de talán kevesebb a helyigénye. A billenőkapuk kétségtelenül a legolcsóbbak a különböző megoldások között, ez mindenképpen előnyük. Hátrányuk viszont az elvükből adódó - sokszor kellemetlen - kiegyensúlyozásuk. A kapu tulajdonképpen csak három pozícióban "nyugszik meg"; teljesen nyitva, teljesen zárva, és kb. az alsó 1/3 állásban (6). A legtöbb galibát rendszerint ez utóbbi okozza. Ha például nem vesszük észre, hogy a kapu nincs ütközésig feltolva, és egy kicsit nagyobb súrlódás miatt átmenetileg ugyan megmarad ebben a pozícióban, de aztán - lehetőleg az autó felett - egyszer csak megindul a középső pozíció felé, és bizony alaposan megsértheti a karosszériát. Bizonyos körülmények között zavaró lehet az is, hogy a billenőkapu használat közben 80-100 cm-es sávot igényel a bejárat előtt; a kocsi ezen belül nem állhat, mert a kapu nekiütközne (7).
Ugyancsak hiányosságnak tekinthetjük a billenőkapuk nehezen megoldható résszigetelését. Ez elsősorban a temperált, épület alatti garázsoknál okoz felesleges hőveszteséget, ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a garázs hűvös, hanem a garázs feletti lakóhelyiség padlója is hidegebb.
Mindkét billenőkapu megoldás utólag is automatizálható, de az ellensúlyos lényegesen drágábban. A vízszintes-síneshez kaphatók a legolcsóbb - mennyezetre szerelhető, láncos vagy szíjas - motorok, amelyek a kapu felső éléhez közvetlenül csatlakoztathatók. Az ellensúlyosnál azonban nem ajánlatos a kaput a felső oldalánál fogva mozgatni, az alsó kapcsolódáshoz viszont egy külön ívkar-mechanizmus szükséges (8). Tulajdonképpen, ha valami speciális szempont nem indokolja, akkor az ellensúlyos billenőkaput már nem igazán ajánljuk. Persze ha valakinek már megvan, akkor a korszerűsítésnél ebből kell elindulni. A billenőkapuk mozgathatók közvetlenül az ajtóra szerelt motorral is (5). Ez praktikus lehet akkor, ha a mennyezeten nincs elég hely a láncos húzómechanizmus számára.
Ma mindenképpen a legkorszerűbbnek és talán a legesztétikusabbnak is a szekcionált garázskapuk tekinthetők. Persze a külcsín relatív fogalom, de az a mérhetetlen nagy választék, amit ez a piac felvonultat, az mindenképpen amellett szól, hogy mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelőt. Vonatkozik ez a borítás anyagaira, mintázatára, a kapuba szerelt különféle ablakokra, a széles méretválasztékra egyaránt. Nagy méretű - akár a szokásosnál (200-210 cm-nél) magasabb, vagy dupla szélességű - kaput billenő változatban gyakorlatilag nem is szabad gyártani, a szekcionált kapuk kiegyensúlyozása azonban olyan tökéletesen megoldható, hogy a kapu még nagy méretben is könnyen mozgatható, és bármilyen közbülső pozícióban megállítható. Kiegyensúlyozására két elterjedt megoldás van; a húzórugós és a torziós rugós; ez utóbbi drágább, és csak egyes esetekben - pl. nagyméretű kapuknál - indokolt a használata. A torziós rugós kapunak nagyobb a helyigénye a kapunyílás felett. Az összehasonlítás miatt fontos tudni, hogy a billenőkapunak mindig van kerete, mely a kapunyílást némileg leszűkíti, a szekcionált megoldásúak viszont a kapunyíláson belül, a fal belső síkjára szerelhetők fel (9). Ez egy adott méretű, és nem változtatható kapunyílásnál igen fontos centimétereket jelenthet. Nagyobb viszont a garázson belüli helyigénye, hiszen legalább 10 cm-t elvesz a garázs mélységi méretéből. Megint csak a szekcionált kapumegoldás mellett szól a precízen kivitelezhető résszigetelés. A szekcionált kapuk gyakorlatilag tökéletesen zárnak, mivel a lamellák egy C acélprofil sínben futnak.
A kapu mechanikája meghatározza a felhasználható motorokat is. A húzórugós kiegyensúlyozású szekcionált kaput a garázsmennyezetre szerelt láncos vagy szíjas húzómotorral mozgathatjuk (9). Ez lényegét tekintve azonos a billenőkapuknál alkalmazott megoldással. A torziós rugós kivitelnél (10) lehetőség van közvetlenül a torziós tengely motoros forgatására is. Megint csak ez a költségesebb, de esetleg praktikusabb motorelhelyezést kínál.
Az ún. redőnykapuk külsőre és működésre hasonlítanak a szekcionált kapukhoz, de a lamellák lényegesen keskenyebbek. Két elterjedt változatuk van. Az egyiknél az ablakredőnyökhöz hasonlóan a redőny egy orsótengelyre csavarodik fel, emiatt nagyon jól alkalmazható olyan garázsokhoz, ahol a mennyezeten - csővezetékek, tartóelemek stb. miatt - nincs hely. A költségek összehasonlításához azonban tudnunk kell, hogy ez a megoldás csak motoros változatban képzelhető el, a redőny kézzel nem tologatható. Van egy másik redőnykapu változat is, ami gyakorlatilag tényleg csak a lamellák méretében különbözik a szekcionált kapuktól. A lamellák a garázs mennyezetére szerelt sínben futnak hátra. Ez ritkán alkalmazott és költséges megoldás, de szükség lehet rá akkor, ha a kapunyílás felett nagyon kicsi a hely. Ez a redőnykapu csak néhány centimétert igényel a kapunyílás felett. Sajnos szilárdság szempontjából a redőnykapuk nem érik el a szekcionált kapukat, és áruk is magasabb, így ez a megoldás akkor jön szóba, amikor a másik kettőt valamilyen műszaki ok, vagy inkább a rendelkezésre álló hely kizárja.
Végül még jelzésszerűen emlékeztetjük olvasóinkat néhány olyan gondolatra, melyeket a szárnyaskapuk kapcsán decemberi lapunkban már megírtunk, de a garázskapuknál is érvényesek. Először is arra, hogy csak egy könnyen mozgó garázskapura szerelhetünk motort. A motor nem arra való, hogy a mechanika hibáit kompenzálja. A garázskapukhoz is ugyanazok a biztonsági kiegészítők - fotocella, világítás (11), hangjelzés, távvezérlés, kulcsos kiegészítés (12) stb. - alkalmazhatók, mint a kertkapuknál. A motorok minden esetben önzárók, így külön zárszerkezetre nincs szükség, sőt nem is ajánlott azok felszerelése. Gondolnunk kell viszont az áramszünet esetén szükséges kireteszelésre (13), különösen akkor, ha a garázsnak csak egy bejárata van. A különböző helyszíneken és az eltérő motorrendszereknél más és más megoldások alkalmazhatók. Erről mindenképpen egy esetleges vásárlás helyén érdemes konzultálni a szakértőkkel.