A kert, amely egyre fontosabb a tulajdonosaik számára, bőven ad munkát annak, aki környezetét maga szereti formálni, szépíteni. Sokakat a pénzszűke kényszerít erre, vannak akik kimondottan kedvüket lelik az ilyen jellegű munkákban. Feltéve, ha tudják, hogy mit hogyan kell csinálni. Vannak azonban olyan jellegű munkák, amelyeknél bizony jól jön egy kis segítség. Az újabban oly divatos, és tagadhatatlanul különleges hatású kerek építmények kialakítása sokak érdeklődését keltette fel. A körkörös "építkezéshez" való fogásokat ezért most részletesen, fázisrajzokon mutatjuk be olvasóinknak.
A körkörös pihenőterek, körkörös mintába rakott útburkolati részek, kerti tavak, vagy virágos rondellák kialakítása egymáshoz nagyon hasonló módon történhet. Lényegében a szintezőlécet, és vízmértéket egy zsinegkörzővel együtt kell építés közben állandóan használni, akkor bízhatunk abban, hogy szabályos kör alakú lesz az, amit építünk. Azt viszont, hogy mikor melyiket kell használni, ábráinkon kísérhetjük végig. A terv most nagyon fontos, ezt az építőelemek mérete alapján szerkesszük ki. A színhatásokat is érdemes a felülnézeti rajz kiszínezésével megközelítőleg "megálmodnunk", hiszen ez alapján kell összeválogatnunk majd az anyagokat. Ha pontosan rajzolunk, még a szükséges elemek darabszámát is meghatározhatjuk. (Példánk egy teraszként is használható, kibővített bejárati út körkörös elemének a kialakítását kíséri végig.)
Első teendő természetesen a talaj megfelelő előkészítése, elegyengetése, majd ezt követheti a kör alakú burkolati rész kijelölése, és a bevezető út kitűzése (1). Ehhez lécekből készült cövekeket és zsineget használjunk. A bejelölt körív és az út külső szélén ássunk kb. 15 cm mély árkot (2). Ez olyan széles legyen, hogy az aljára - alapként - beton járólapokat fektethessünk. Ha betonhabarcsból készítjük el a szegélyalapot, akkor az árok kb. 20 cm széles legyen. A kör központjába vert cövek és deszkából összeütött derékszög segítségével pontosan jelöljük ki a szegély ívét (3) és egyenes szakaszait, ezt földbeütött karókkal tűzzük is ki. Az árok aljára szintezve fektessük le a betonlapokat (4), vagy töltsük fel 10 cm vastagon betonhabarccsal. A körív szabályosságát a karókra erősített vékony rétegelt lemezcsíkkal biztosíthatjuk. A szegélyalap felülete vízmértékkel beállított legyen. A következő lépésben habarccsal rögzítve falazzuk fel a szegélyt (5). Az ív pontos követését most is a cövekekre erősített lemez oldalához igazodva oldhatjuk meg. A téglákat lapjukra fektetve, kötésben rakjuk le, oldalról pedig ferdén felhúzott habarccsal is rögzítsük.
Ha a szegély elkészült, a talaj felszínét újfent egyengessük el, szükség esetén töltsük is fel. Ez természetesen csak a talaj ledöngölése, tömörítése után deríthető ki egyértelműen. Ellenőrzésekor a középső karóhoz erősített és a szegélyre fektetett, vízmértékkel beállított léc alsó oldala és a talaj szintje között mért távolság kissé kevesebb legyen, mint a beépítésre váró elemek vastagsága. A köralakzat burkolását megkönnyítik a szintezve hézagosan lerakott elemek (6). A szegély melletti sort könnyű lerakni. A körív folytatása - esetünkben itt már nincs szegély - kissé nehezebb feladat. A középső cövek mellé tett tégla, vagy burkolóelemre fektetett lécet mint rúdkörzőt használva azonban az egymás után lerakott elemekből is szabályos körívet rakhatunk ki (7), ha az elemek sarkai azonos távolságra kerülnek a középponttól. Az elemekből kirakott körön belül újból egyengessük el a talajt (8), majd egy keresztbe fektetett téglához igazodva jelöljük be a következő koncentrikus elemsor helyét (9). Ezt is rakjuk le, de közben a két koncentrikus elemsor közé illesszünk be egy-egy hosszában elhelyezett elemet is (10). Ezt a felületet lazán egymás mellé helyezett téglákból rakjuk ki. A burkoló elemek középfelezője mindig sugárirányú legyen. Ezt a kitűzőzsinórral könnyű beállítani (11). A fugaköz a középpont felé eső sarkok között 5-8 mm legyen. A középső, egyre szűkülő körgyűrűk kirakásához célszerű kis kockákat, vagy félbe-, negyedbe vágott, élére állított téglákat, esetleg már eleve kisméretű útburkoló elemeket használnunk. Ehhez - téglák esetében - természetesen az elemeket mélyebben kell a talajba ágyaznunk, mint a lapjára fektetetteket, viszont érdekesebb, változatosabb mintázatú burkolatokat készíthetünk ily módon, ezáltal a burkolat is szilárdabb lesz. A középső rész lefedéséhez faragott tégladarabok szükségesek, ezt azonban a lazábban egymás mellé és nagyobb hézagokkal lerakott kis kockákkal jelentősen lecsökkenthetjük. Középre azonban feltétlenül egy nagyobb felületű burkoló elemet tegyünk, mert ennek oldalaihoz könnyebb sugárirányban illeszteni a többit. A lerakott burkolatra szórjunk finom homokot, sepregetve töltsük ki a hézagokat, majd locsolással tömörítsük (12).
A hengeresen felfalazott virágos rondellák is nagyon tetszetős kerti építmények. Bár igaz, hogy sokkal munkaigényesebben kialakíthatók, mint az egyenes falakkal határoltak, viszont előnyösen oldják a virágos kertek "szögletességét" (13). Ezeket az építményeket is 10-15 cm vastag, földbe süllyesztett betonhabarcs koszorúra érdemes felhúzni. Ezenkívül már szilárdan lerakott út, vagy terasz burkolatára közvetlenül is felépíthetjük. Bazalt, vagy beton kiskockákból könnyebb a felépítésük, de elfelezett tömör falazó téglákból is kialakíthatók. Az elemekből lapjukra, vagy élükre állítva, középfelezőjüket sugárirányba állítva, alakíthatjuk ki magát a hengerpalástú falazatot. Az egymást követő sorokat természetesen kötésben kell az előzőre falaznunk, közben a minden sorral magasabb fal függőlegességére is ügyelnünk kell. Ennek ellenőrzéséhez használjuk a vízmértéket. Az építőelemeket a belső oldal felőli sarkuknál illesszük egymáshoz, ezért azután kívülről a fugák a szokásosnál kissé szélesebbek lesznek. Ezt csak faragott téglákkal tudjuk elkerülni, ezzel viszont nemigen érdemes bajlódnunk. Ha félbetört téglákból rakjuk fel a körkörös falat, akkor a törött oldalak belülre kerüljenek. Az élükre állított tégladarabokból könnyebb szebb falazatot készíteni, mint a lapjukra fektetettekből. A kész virágrondella fugáit kívülről igazítsuk ki, belülről pedig betonhabarccsal tapaszoljuk. Aljára töltsünk 10-15 cm vastagságban sódert, majd e fölé kerüljön a termőföld. Ennek szintje azonban a falazat tetejénél 5-8 cm-el alacsonyabb legyen. Ha kellő gondossággal építettük meg a rondellát, tavasszal már csak virágokkal kell teleültetnünk kertünk eme új díszét.
Kerek formák a kertben
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.